Székesfehérvár és Vidéke, 1891. július-december (19. évfolyam, 79-157. szám)
1891-07-28 / 90. szám
Veszter Imre országgyűlési képviselőknek Pákától Szabolcs, esetleg a budapest—pécsi vonal valamely alkalmas pontjáig való csatlakozással vezetendő helyiérdekű vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. Zichy Jenő gróf megjegyzi, hogy ez nem új concessió, hanem csak a két vállalkozónak egyessége folytán újólag megerősített engedély. Szatmár vármegye a közigazgatási államosítása tárgyában, az országgyűlés mindkét házához, Hont vármegyének pedig a magyar közművelődési egyesületek által czéljaikra fordítandó nyeremény sorsjegy-kölcsön engedélyezése tárgyában az országgyűlés képviselőházához intézett feliratát pártolólag vette tudomásul. Trencsén vármegye közönségének a házaló kereskedés szabályozása tárgyában a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez intézett feliratát azzal a megtoldással pártolja, hogy a házalóknak ezentúl ne az alispán, hanem a főszolgabíró adjon engedélyt. A központi árvapénztár és árvaletét pénztár 1891-ki letétszámadásánál vasadi Balogh Lajos szólalt fel. Igazán méltánytalannak tartja azt az eljárást, hogy az egyszerű polgárok sorából választott gyámokat sokszor 25—80 év múlva vonják holmi apróbb szabálytalanság miatt kérdőre és esetleg valami tudatlanságáért még az örököseiknek a vagyona is elúszhat. Erre nézve egy gyúrói lakost hoz fel speciális például. Tassy Bélának ezt más oldalról megvilágító felszólalása után Zichy Jenő dr. fejtegeti, hogy valamint minden hivatalnok, úgy a közgyám is csak bizonyos ideig tartozik felelősséggel. Ezt az időtartamot kell meghatározni. Hattyúsy Dezső dr. szerint téves ez a felfogás, mert hisz bármely tisztviselő minden időben vagyonával és becsületével áll jót az elkövetett szabálytalanságokért. Farkasdy Dezső is hivatkozik arra, hogy az elkövetett hibákért bármely tisztviselőt is felelősségre lehet vonni. Vasadi Balogh Lajos felszólalása felett a napirendre térnek. A lovassági laktanya építésére vonatkozólag a Rózsa Ferencz és társaival kötött szerződést jóváhagyó záradékkal látják el. Az állandó választmány véleményes előterjesztésében mutatja be a Fejér vármegye törvényhatósági útbiztosok szolgálati viszonyairól, minősítéséről és hivatalos teendőiről alkotott szabályrendeletét. Vasadi Balogh Lajos nem fogadja el a szabályrendeletet, mert a közmunkának egyedüli lényege nemcsak az útbiztosság, ebben pedig kizárólag azt tárgyalják, úgy látszik csak azért, hogy annak többi részének megalkotását elodázzák. Ha az alispánnak nincs ideje, küldjenek ki egy bizottságot a rendszeres szabályzat elkészítésére. Az alispán figyelmezteti a szónokot, hogy sarkalatos tévedésben van, mert itt kizárólag csak az útbiztosokról van szó. A törvény a közmunka többi ágazatait s a befolyt pénznek hova való fordítását egész részletesen meghatározza. Cziráky Antal grófnak a szabályrendelet 18. szakaszának 2. bekezdése ellen van kifogása. Itt ugyanis az van mondva, hogy az utmenti fasorok legalyazása az utbiztost illeti. Azonban az a bökkenő, hogy az oly utakon, hol távirdahuzal megy végig, ha szükségesnek látja, a távirdaigazgatóság is legalmaztatja, hogy az előírt három méter distanz megmaradjon. Ezáltal a fasorok teljesen el lesznek torzítva. Sárközy Aurél alispán megjegyzi, hogy ez esetben nem lesz joga a távirdaigazgatóságnak a fákat lenyeletni. Szabó Sándor pártolja Cziráky Antal gr. felszólalását és kéri e pontot akkér módosítani, hogy csak akkor legyen az útbiztosnak legalmazni joguk, ha arról a tulajdonos idejekorán nem gondoskodik. Ezen módosítást elfogadják. Az árvaszéki kamatkulcs az állandó választmány előterjesztésére 40%-ban állapíttatott meg. Tudomásul vétetett a miniszter leirata, melyben megengedi Pátka községnek, hogy az egy segédjegyzői állást rendszeresítsen. Bemutatják a vallás és közokt. miniszter leiratát, mely a zugiskolák megakadályozására készített szabályrendeletet foglalja magában. A Fejér vármegye területén tűzoltó testületek felügyelete és a tűzrendészet ellenőrzésére alkotó szabályrendelet tervezetét előterjesztették. Jeszenszky Lajos engedélyt kér, hogy Bodajkon gyógyszertárt állíthasson fel. A tiszti főorvos szükségtelennek tartja, hogy a Moórtól csak tíz perezre eső községnek külön gyógytára legyen, amelynek existenciája úgy sem lenne eléggé biztosítva. Sárközy Aurél alispán ajánlja az engedély megadását, mert a moóri gyógytár egyrészt sürgős kiszolgálásnál mégis csak távol esik a községtől s másrészt Bodajk elég nagy helység, hogy egy gyógytár fennállhason. Meszlényi Lajos szintén feleslegesnek tartja az uj patikát, a mely csak úgy is fiókja lenne a moórinak s minduntalan gazdát cserélne. Szavazásra kerülvén a sor, 38-an a gyógyszertár felállítása mellett, 16-an pedig ellene szavaztak. Vasadi Balogh Lajos indítványt adott be, hogy a községek vagyonukat egyetemlegesen biztosítsák. Azzal okolja ezt az ideáját, hogy megtörtént igen gyakran, ő maga is tanúja volt, miszerint földhöz ragadt szegény embernek 50—60°0-ot is ledisputáltak a biztosítási összegből s egyszerre négy ügynök is kiment felbecsülni a kárt. Mig ellenben, ha egy nagyobb gazdaságban valami elemi csapás 10—15 ezer forint kárt okozott, azt a nélkül, hogy becslő biztos kiment volna, szó nélkül kifizette a társulat. A szegény kárvallottak ilyenkor mindig a rövidebbet húzzák, ahol csak lehet, rászedik őket a biztosítási ügynökök. Ezért tartja czélirányosnak és sürgősnek, hogy a községek együttesen biztosítsák a javaikat, mert egy erkölcsi testülettel szemben nem lehet és nem mernek is méltánytalanul eljárni. Sárközy Aurél nem tartja helyesnek, hogy a vármegye directe ráparancsolja a községekre, hogy tömörülve, ehhez vagy ahhoz a biztosító társulathoz menjenek s különösen azt nem, hogy hivatalos hangon szólitassanak fel a biztosítási összeget pótadó útján összehozni. Azt megtehetik, hogy felhívják a közszervnt, aki viseli: tiszta kék, ha gazdája boldog és zöldes, halvány repedezett, ha gazdája szerencsétlenné lesz ... ha már nem szeretik többé! — Lássuk csak! (Örvendve) Mind a legtisztább kékek, mint az ég! Én együgyű! hiszen csak most kerültek ki a boltból, még nem használta senki. . . Viselni kell előbb, idő kell . . . Mégis nagyon szerettem volna tudni, ha . . . (halkan) ha fog-e szeretni mindig, mindig............ (Homlokára üt): Ah! ha páros, igen ... és ha páratlan ... Hadd számolom ... — Kettő, négy .. . — Oh nem merem, talán nagyon rossz dolog, amit én itt elkövetni akarok .. . hinni ilyesféle babonákban! — Végre, mindegy, legalább meg fog nyugtatni, ha páros ... és szent Isten! ha páratlan, nem tulajdonítok neki semmi fontosságot!.. (Számolja.) Kettő, négy, hat, nyolcz ... Oh! hogy dobog a szívem . . . Hátha tizenegy lesz, vagy tizenöt . . . vagy tizenkilencz, vagy . . . (Számolja.) Tiz, tizenkettő, tizennégy, tizenhat. . . Örömmel, tizennyolc ! Tizennyolcz ! páros ! Mindig fog szeretni! Tizennyolcz! Oh ! mily boldog vagyok. (Megcsókolja a nyaklánczot.) Tizennyolcz! tizennyolcz ! tizennyolcz ! Oh! hogy fogok vigyázni, hogy csak egy is el ne törjön, csak tizenhét maradna. — Tizennyolcz! . . . Úgy féltem, mikor számoltam. Most... oh! most, nem tudom mivel, de . . . Minden félelem, minden reménység, minden izgatottság............ — alig tudok lélegzeni . . . majd megfutok.... levegőre van szükségem . . . Csak ki kell nyitnom az ablakot, ez igen egyszerű. (Félrehúzza a függönyöket, kívül nappali világosság.) Ah, istenem ! . .. . hogyan ? . . . egész világos van !. . . (Kinyitja az ablakot.) A madarak már mind fölkeltek. De ilyet! Hány óra van hát ? (Az órára néz.) Hat óra! .. . . De, hiszen akkor ez nem tegnap, ez . . . ez ma! Ma, nemsokára . . . nevetni és sírni szeretnék egyszerre ! . . . Mama mindjárt itt lesz, hogy felköltsön!. . . . Szegény mama! ez utólszor történik !. . . (Arczát zsebkendőjébe temetve felsóhajt, azután a tükörbe néz.) No ugyan szép vagyok halvány arczommal és vörös szemeimmel, éppen menyegzőm napjára. — Ah! azt fogom felelni . . . hogy rosszul aludtam, ez az egész... Ez csak természetes, a házasság előestéjén. (Megcsókolja a nyaklánczot.) Tizennyolcz, oh, mily szerencse!ségek figyelmét Vasadi Balogh Lajos indítványainak életrevalóságára, de részletekben állapítsák ők meg maguk a módot és pénzforrást. Vasadi Balogh Lajos is csak azt akarja, hogy figyelmeztetve legyenek a községek. Az indítvány részletezését majd ők maguk is elvégzik. Meszlenyi Lajos érdekes példákkal illusztrálja a biztosítási ügynökök lelketlenségét a vész idejekor. A tavalyi moóri nagy tűzkatasztrófánál, mikor még lángok övezték a várost, már ott termettek — a társulatok mozgó emberei s mikor egy-egy földönfutóvá lett gazdaember, a ki a lángok közül csak a rajta levőt mentette meg, körmeik közé került, addig beszéltek neki, mig az a nagy nyomortól, hogy legyen betevő falatja 200—300 forint helyett 10—15 frtot is elfogadott, a mit rögtön a markába is nyomtak, azután úgy a hogy elejét vette e lelketlen üzelmeknek, megmondta a specuánsoknak, hogy valamennyi lap nyíltterében szellőztetni fogja gyalázatos eljárásukat. Erre ezek megrettenve 8—10% levonással azonnal kifizették a biztosított összegeket. Nagyon kívánatosnak tartaná Balogh indítványának kivitelét, habár nem sok a reménye, hogy az lehetővé tétessék. Kenessey Gyula: Nem lehet kötelezni senkit sem, hogy a vagyonát biztosítsa, hanem igenis, a biztosító társulatok és a káros fél kölcsönösen választhatnának egy becslő bizottságot, hogy a méltányosság mindkét részen meglegyen. Sárközy Aurél: Hisz ez úgy is benn van minden biztosító társulat alapszabályában. Heiszer Győző csakis társadalmi úton véli orvosolhatni ezt. A helyi lapokban kellene felvilágosítani a népet az ily módon a biztosítás üdvös voltáról és a községi jegyzők a legmérvadóbb emberek, hogy a gazdák lelkébe oltsák a reformot. Fáth Miklós báró főispán szerint a vádak inkább a mozgó ügynököket és nem a főügynökségeket illetik. Figyelmeztetni lehet a községeket a tömeges biztosítás előnyeire, de kényszeríteni nem. Ajánlja, hogy térjenek ezen indítvány felett a napirendre. Elfogadják. A tiszti főorvosnak fizetésemelési kérvénye elutasíttatott. — Rácz Amás község képviselőtestülete a községi írnok és végrehajtó fizetését 100 frtról 200 frtra emelte fel. A közgyűlés jóváhagyta. A Seregélyes község a kis korcsma épületét az ev. ref. iskola czéljaira engedte át. A közgyűlés nem kifogásolta ezt. Egyben tudomásul vette Ercsi község adás-vevési szerződését is, egy újonnan felállítandó óvodának vett ugyanis egy házat 2400 forintért. Nagy-Perkáta község képviselőtestületének határozatát, hogy a pancsovai Gromon Dezső magyar nyelvterjesztő egyesületbe lép, elfogadták, így megjegyzés nélkül hagyta Ercsi község azon határozatát is, hogy Milassin Gergely pénztárnokot 60 frttal jutalmazza meg. Herczegfalva község kérvényét, hogy a 8250 frtos regálekötvény beváltásához szükséges törvényhatósági engedélyt adja meg, nem teljesítette, de községi szükségletekre 2000 frt kölcsön felvételét engedélyezi. A legutóbbi soponyai választás ellen felebbezést adtak be, mert három szavazót megfosztottak e joguktól. A tiszti ügyész, Heinrich Lajos, miután ezek — bár tévedésből — nem lettek a választók lajstromába felvéve, kéri a felebbezésekkel elutasítani, mert az új jegyzővel, Csizmadia Sándorral nagyon megvannak elégedve s újabb választás felzavarná a már nyugodt kedélyeket. — Gr. Eszterházy Miklós Móricz kéri megvizsgálni, hogy csakugyan vannak-e olyan polgárok, kik eltiltottak választási joguktól, mert ez a legnagyobb igazságtalanság lenne. Huszár Ágoston főszolgabíró ismeri ezt a három embert, de ők belenyugodtak a tévedésbe s nem kívántak új választást. Tulajdonképen csak az ellenjelölt felebbezett. Ha nagy injura is az, hogy egy képzelt candidates a választásnál elesik, még nagyobb injura, ha szavazatképes emberek visszatartatnak az urnától. S ha ezek nem akarnak jogorvoslattal élni, akkor nincs helyén az sem, hogy az ellenjelölt felebbezzen. Kéri elutasítani a kérvényezőt. A Szavazásnál 27 szavazattal 10 ellenében elfogadták a tiszti ügyész véleményét és a jegyzőt megerősítették állásában. Végül egy csomó községnek pótköltségvetését és pénztári számadásait vizsgálták át, majd dr. Lőwy Miklós orvostudor oklevele hirdettetett ki. Ezzel a gyűlés d. u. 1 órakor véget ért, emlék volna ... Ez a sok apró tárgy itt fontosabb nekem, mint sok nagy dolog . .. mert mindennap bíbelődöm velük és mindennap: ez ez élet. (Szünet után.) Oh, istenem! mennyire szeretném, ha egy év elmúlt volna! Egy év ?... Már holnap kellett volna elindulnunk olaszországi nászutunkra, de csak egy hónap múltán indulunk. Ennek nagyon örülök , addig legalább leróhatjuk a látogatásokat. Azok a látogatások! Látom előre, hogy fognak történni. . . (Utánozva a bemutatásokat.) — Uram, asszonyom — Asszonyom, uram... — Utazni mennek asszonyom ? — Igen asszonyom, két hónapra Olaszországba: Róma, Nápoly, Firenze, a Vatikán, a Vezúv, Michelangelo. A Mont Genisn át térünk haza; azt mondják, hogy ez nagyon érdekes, meg kell ezt is néznünk. — Nem unja ön az utazást, asszonyom ? — Sőt ellenkezőleg, asszonyom, imádom ! . . . Viszszatérőben meglátogatjuk Párisban anyámat, rokonainkat s végre férjem jószágaira utazunk. (Természetes hangon.) És igy elfecsegünk egy rövid félórát, azután megint: — Asszonyom, uram. — Uram, asszonyom. Azután kocsiba, hogy megint elől kezdjük. Egyszer Poduvua herczegnőnél voltam, amikor egy fiatal házaspár jött oda. Hallgatóztam, majdnem szóról-szóra ezeket mondták. Azt hiszem, hogy ez mindig így történik. A múlt évben, igen körülbelül ilyen időtájt, — mégis egy kicsit jókorább, még sütöttek, a tél vége felé volt, — azt mondták előttem, hogy Montelosék elválnak. Kérdeztem, hogy miért — én mindig kérdezem, miért — azt felelték, hogy már nem szeretik egymást. Hát férj és feleség megszünhetnek-e valaha szeretni egymást. Nem szeretni többé, hogyan lehetséges az ? . . . — És ezt, emlékszem rá, oly egyszerűen, oly közömbösen .... mintha azt mondták volna: „Mert utazniuk kellett és mindegyikök más utat választott“ . . . Elválni ? ez bizonyosan nagyon ritkán fordul elő, ez olyan különös, olyan ... — Nekem úgy tetszik, hogy ez bolondság .. . Olyan, mint az az ember, aki felszáll a léghajón és amikor már feljutott egész magasra, maga szaggatja szét a gömböt. . . Akkor hát nem volt érdemes felszállani... Ez a haszontalan gondolat megzavart ... Ha valaha megszűnnék engem szere . . . Hogy lehetne azt előre tudni ? . .. (Egy ékszertokból türkiz-nyaklánczot vesz elő.) Ez jó gondolat!... Ez a nyakláncz csupa türkiz . . . Azt hallottam, hogy a türkiz csodálatos kő, a mely változtatja szinét annak sorsa Moór Ünnepe. — Kiküldött tudósítónktól. — (A moóri önkéntes tűzoltó-egylet zászlójának felszentelése, a vármegyei tűzoltó-szövetség ülése, diszebéd, a tűzoltók nagy gyakorlata, tánczmulatság.) Fényes, az egész megyére kiterjeszkedő ünnepély zajlott le vasárnap megyénk második városa Moór falai között. A vásártér, a város legdíszesebb része, már kora hajnalban ünnepi mezbe öltözött, a városház mozsárágyuktól volt övezve, az utczákat a lakosság ezrei lepték fürfi rajokban el, melynek tömegéből közbe-közbe kivált egy-egy díszes, aranysujtásos, főparancsnoki uniformis, avagy a fénylő, ezüst czirádás sisak, melyet hosszú vörös, vagy fehér tollbokréta foglalt körül. Az egész vármegye tűzoltófőtisztjei e helyt adtak e napra találkát egymásnak. Majdnem valamennyi község elküldte főparancsnokát e díszes ünnepségre, mely természetesen az egész környék előkelőségét Moórott koncentrálta. A százakra menő — tűzoltók — poptikus tömegéből leginkább a mi 29 tagból álló tűzoltócsapatunk vált ki, melyet Paulovits Ferenc, alparancsnok vezetett. A zászlószentelés. Reggeli 8 órakor szentmisével kezdődött az ünnepély. A kapuczinusok temploma, ahol a zászlót felszentelték, már jóval előbb a zsúfolásig megtelt ájtatos hívőkkel. Pár perc múlva, hogy az orgona hangja betöltötte a szentegyházat, belépett a zászlóanya is Tranttenberg Frigyes bárónő, szül. Almássy Emília grófnő, férje és Eszterházy Miklós Móricz gróftól kisérve. A templom gyönyörűen volt ez alkalomra feldíszítve. A falakat mindenütt virág és lombfüzérek övezték, a szószéket és szentképeket egszotikus növények takarták. Ünnepi diszt, fényes pompát hirdetett minden. Az övezetek mögött a fehérvári és moóri tűzoltók díszcsapata állt őrséget, köztük tömörült a vidék valamennyi főparancsnoka. Az istentisztelet végeztével — 19 órakor — Mellén Ede a moóri tűzoltó-testület alparancsnoka odavitte az új zászlót Mesterházy Imre rendfőnökhöz, aki a felszentelést végezte. A zászló sötét vörös alapú posztóból készült, amit azonban a gazdag aranyhímzés, a tarka czifraságok egészen beborítanak. Közepén a tűzoltótestületnek aranyhímzésű jelvénye, fent az ezüstözött dárdahegyben végződő csúcsnál szintén a tűzoltó jelvények ezüstből kiverve. A nyélről két széles rétű nemzeti szinü selyem szalag függ le, az egyik részén a zászló anya nevével, a másik oldalon e jelmondat olvasható: „Isten áldása munkátokon”. Alatta a Tranttenberg báró és Almássy gróf családi czimere. Az előbbi vörös alapon fehér gúlákkal berakva, a másik kék mezőben kardot fogó fehér oroszlánokkal. A fehér ruhákba öltözött, koszorús lángoktól körülvett guardián szép beszéd kíséretében szentelte fel a tűzoltók új zászlóját, a humánus, nemes czélért küzdő, a felebaráti szeretet szent eszméjét hirdető egyletnek kitartást, sikert kívánva. Lélekemelő jelenet volt, mikor az egyházi szertartás közben hirtelen felhangzott a kórusról a „Hymnus* és a „Szózat*, amivel a székesfehérvári tűzoltók dalárdája lepte meg az ájtatos közönséget. A routinirozott dalárda elsősorban is a karmestert, Bardon Sándort dicséri. A szép ünnepély folytatása a szabad ég alatt, a templomtól alig pár lépésnyire fekvő sétatéren folytatódott, ahol a zászlónyélbe egymásután verték bele a szegeket a tűzoltó főparancsnokok és a moóri egyesületek és intézetek képviselői. Az első kalapácsütést a zászlóanya tette meg. Mellán Ede, a moóri tűzoltó alparancsnok a következő beszéddel nyújtotta feléje a zászlót: Méltóságos grófné! Zászlóanya! A moóri önk. tűzoltótestületnek nevében van szerencsém Méltóságodnak e zászlószeget azon alázatos kéréssel átnyújtani, miszerint kegyeskedjék ezt a mai ünnepély emlékére a zászló nyelébe sajátkezűleg beverni. Büszkék vagyunk reá, de büszkék lesznek még utódaink is arra, hogy zászlónk anyja oly ősrégi, magyar főnemesi család ivadéka, kinek ősei dicső ősapánk, Árpád korszakot alkotó történelmi nagy hős honfoglalása alkalmával már a száznyolcz nemzetség közt találtatik, kik kitartó és fáradságos küzdelem, sok nemes vér árán szereztek a magyarnak hazát és a kiknek utódai Árpádnak ezen örökségét ezer éven át csorbítatlanul megtartani segitettek, s ha Isten úgy akarja csorbítatlanul fenn is fogják tartani a jövőben is, mint eddig, míg csak egyetlen egy magyar fog élni e haza szent földjén. Ismételve köszönöm Méltóságodnak, hogy kegyes volt a zászlóanyai tisztet elfogadni. A Mindenható Isten áldása kisérje Méltóságodat és Méltóságod családjának még az utolsó ivadékát is most és mindenkor! József főherczeg a tűzoltók magas védnökének nevében Czegier Nándor, alcsuthi parancsnok ütötte be a második szeget. Utánna jöttek sorjában: Eszterházy Miklós Móricz gróf csákvári, Végh István verebi, Schieder Kálmán lovasberényi, Mojzer József a mohai „Ágnes forrás”, Mellán Ede moóri, Pártényi Béla csákberényi, Lichtscheindl György nagylányi, Paulovits Ferencz székesfehérvári, Báró Jenő zámolyi, Szondy János pázmándi, Wáris Ferencz bodajki, Jakab Dániel bicskei és Grünfeld Ignácz velegi parancsnokok. Majd végül Moór és vidéke valamenynyi társulatának nagy izottjai jöttek. Az ünnepély folytonos taraczk-durrogás közt ment végbe. A szegbeverési aktus befejeztével a tűzoltók s a nagy néptömeg élénk ovátiók közt kisérte haza a zászlóanyát. A tüzoltószövetség ülése. A vármegyei tűzoltószövetség délelőtt 10 órakor ülésezett a városház nagytermében. Az elnöki széket Eszterházy Miklós Móricz gróf foglalta el. A tüzoltószövetséget Kempelem Imre elnök és Meszlényi Bencze alelnök betegeskedése folytán Vida Pál titkár képviselte. A parancsnokokon kívül még nagyszámú hallgatóság volt az ülésen. Első és legfontosabb tárgya a tanácskozásnak a Vida Pál által felolvasott tűzrendészeti szabályrendeletnek pontonkénti megvitatása volt. Ennek nevezetesebb részei, mit a gyűlés is a magáévá tett. Ha valamely községben önkéntes tűzoltótestület