Székesfehérvár és Vidéke, 1892. január-június (20. évfolyam, 1-78. szám)

1892-04-30 / 52. szám

XX-ik évfolyam Szombat, 1892. Április 30. 52. gfeám* Megjelöli hetenkint háromszor: «Inden ktodofca.CtílliörUíkiiSí és scoHóat«« Swsrkesstraag és kiadó-hivatal t 3alvdro8, S » « - atc*». iííaden a lap «loilami réaaáre vonatkozó köa­­iemány, további dledaotesek, felasélamiának, hirdetésük stb. id»­ia&tfaeadók. A­­ példányok 10 kjssjonkrért W »ljer« -Htosai dohány­tőzsdéjében, 3Ro**®» tatt* &njMteaai ktveskedésébgg, & ki* ~wM­4«il 4* a sMckMstöaégbce kakaói*. TÁRSADALMI-, kflZMI VELŐDÉSI- ÉS SKÉPIgt­ALMI K­OZLÖITT. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubík L­őrin­cz könyv» kereskedésében, ‘VMéfeMm. 3XLlad@a poflrtaaJaA'NrabtmlaAl. IbMiNkn aisv* a lap *gy SUUl­ faltom) m Mjie vsa hessai?*; egy k«iy Mill ifi I», ItMmhSi kSráefcők 8# sstatótfc Ixismgeáés&fs­HtaaSlsdt. ^a*i&essí§v«í teéftfcavító X«fc«B dél«léti 9-té) U «rags* Slöfijeertéal Áraké: Sgess avrs*...................8 frt. — kr. Pél évre...................4 frt. — kr. Negyedévre ... 2 frt. — kr. A „NyUtfér“-h*e egy dir 81 kr. Klöntetések és hirdetések még elfogadtattak Budapesten­­ Hansensten­ és Vogler (Jaulus Gyula) hirdetési irodájiban: Dorottya-utosa !*■ **• — Goldberger A. hirdetési irodájába?­ !­f&asi-lite**1­9. sa. — Beetbent Hafesosetem 4t itisrss fost« Kktw) hirdetési itedajéMui: L .ühüfourgas** £?. 10. — Beástak Is&rik *&• aer« tssi&ii,bus i VM 1b, b­ MsMtfaeb IfiSányem Alispáni jelentés vármegyénk múlt évi közigazgatási állapotáról. (V­ége.) Természetben leszolgálandó közerő. Az 1891. évben utmunkára összeiratott, 10,812 kézi nap. Ebből leszolgálatott 1891. év vé­géig 8,379 kézi nap. Hátralékban maradt 1891. év végével 2,438 kézi nap. A leszolgált 8379 kézi köz­munka nappal teljesittetett: útpálya egyengetés 95,001 folyó mtr.; árok tisztogatás 49,952 folyó mtr.; uj árok ásás 24,371 folyó mtr.; földkiemelés és szállítás 422 köbmtr.; kavics terítés 3,422 két kbmtr. tartalmú rakás. A törvényhatósági közutak feltar­tására vállalati uton kiszállíttatott az 1891. évben 12405 két köbstr. tartalmú kavicsrakás, melynek vállalati ára tesz 60,787 frt 34 kr. Vízépítés terén újabb mozzanat nem történt. A Duna folyamán 1891. évben forgásban volt 84 hajómalom. Gőzerő nélküli, szabályszerű hajólevéllel ellátott hajó van a vármegye területén 16. Gőz­kazán van a vármegye területén 288 drb, ezekből a lefolyt évben viznyomási próba alá vétetett 47 drb. a megszemléltetett 236 drb. Kazánrendőri kihágás a lefolyt évben nem fordult elő. A vizi ügyeket illetőleg van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy a mai évben a követ­kező vizi művekre és vízhasználatokra lett az enge­dély okirat általam kiadva n.­m. 1. Kempelen Imre Mohai Ágnes forrására nézve a védterületre. 2. Szüts István és társai Mohai Stefánia forrásra nézve a védterületre. 3. Lyka Döme pázmándi lakos, 4. Gróf Zichy Nándor adonyi lakos, 5. Gróf Károlyi család csurgói lakos, 6. Id. Verebi Végh János verebi lakos, 7. Gróf Nádasdy Ferencz n.­ladányi lakos, 8. ő cs. és kir. Fensége József főherczeg bicskei lakos, 9. Machlupp Adolf bicskei lakos vizi műveikre és vízhasználatára. A tanügyet illetőleg van szerencsém tisz­telettel jelenteni, hogy a vármegye területén az 1890—91-ik év tartama alatt, a tankötelesek száma volt összesen 35,408. Ezek közül 6—12 éves fiú: 13,903; leány: 13,046; 18-15 éves fiú: 4,658;­ leány: 3,801.­­ Vallás szerint csoportosítva: rom.­ kath. 23,464; gör. keleti: 168; ég. hitv. evang.: 1,023; ev. ref. 9,760; unitárius: 18; izraelita 975. Nyelv szerint viszonyítva: magyar: 30,320; német: 4,042; tót: 721; szerb: 325. Tényleg iskolába járt mindösszesen 32,696 tan­köteles és pedig elemi népiskolába 13,130 fiú, 12,166 leány; összesen 25,296. Ismétlő iskolába járt 3,874 fiú, 3,301 leány; alsófokú iparos tanoncz isko­lába 225 fiú; összesen tehát 7,400. Az iskolába járók vallás szerint a következőkép oszlanak meg: rom. kath. 21,430; gör. keleti 161; ág hitv. evang. 1,003; ev ref. 9,142; unitárius 18; izraelita 942; összesen 32,696. Anyanyelvük szerint: magyar 27,640; német 8,895; tót 721; szerb 320; összesen 32,696. Ezek közül az iskolát legalább nyolcz hónapig ren­desen látogatta: 26,310; nyolcz hónapnál kevesebb ideig 6,386. A tanuláshoz szükséges könyvekkel és egyéb eszközökkel el volt látva: 31,000; ilyennel nem bírt 1,696 gyermek. Az elkövetett félnapi és kellőleg nem igazolt mulasztások száma volt összesen 234,486 ebből felmentetett 175,418, a büntethetett pénzbír­sággal 50,068 félnapi mulasztás. — A kivetett bír­ságpénzekből befolyt 219 frt 07 kr. — A minden­napi iskolából kilépő tankötelesek közül jól tudott írni és olvasni 3,953. — Iskolába nem járt: 1,332 fiú és 1,380 leány; összesen 2,712. A tantermek száma volt összesen 342. Volt a vármegye területén összesen 232 iskola. A nem magyar tannyelvű elemi népiskolákban a magyar nyelv sikerrel taníttatott a róm. katholi­­kusoknál 17 iskolában és egyben siker nélkül. A gör. keletieknél szintén kellő eredménynyel tanít­tatott a magyar nyelv két iskolában; az ág. hitv. evangélikusoknál ugyancsak kettőben. Népünk szel­lemi előhaladását legjobb ereje, igyekezete szerint munkálta a vármegyében összese 338 tanító. Ezek­ből képesítő oklevéllel birt 293, nem birt 45 tanító; rendes minőségben töltötte be állását 255, mint segédtanitó működött 83. Nem szerint férfi volt 311, nő 27, kik közül 8 apacsa. Az 1879-ik évi 18-ik törve­sczikk szempontjából véve, a magyar nyelvet oktató képességgel bírta 41, nem birta 7 tanító. Megjegyzem még, hogy a tárgyalás alatt levő tanévben a hitfelekezeteknél összesen 8 lelkész tanítói teendőket is végzett. Törvénynek megfelelő módon fel volt szerelve 200 iskola, nem volt 30. Faiskola volt 80 iskolánál, nem volt 150-nél. Iskolákért volt 90 iskolánál, nem volt 140-nél. Tornaiért volt ugyancsak 90 iskolánál, nem volt 140-nél. Könyvtár volt 172 iskolánál, nem volt 58-nál. A házi iparban gyakoroltattak a növen­dékek 186 iskolánál. Hat mindennapi és három ismétlő tanfo­lyammal, a felügyeletem alá tartozó összes elemi népiskolák bírtak. A törvényben előírt tantárgyak előadattak 200 iskolában, nem tanítottak 30-ban. Végül még a vármegye területén levő óvodá­kat illetőleg van szerencsém mély tisztelettel jelen­teni, hogy ilynemű nevelő intézet összesen 7 volt a vármegyében és pedig Diósdon állami, Alcsúthon, Deákvárott, Martonvásárott, Lovasberényben, Nagy- Perkátán, és Sócskuton róm. kath. jelleggel. Az óvo­dákat látogató gyermekek száma volt összesen 783, kik közül 359 fiú, 424 leány. Ezen óvodákban ösz­­szesen négy okleveles, öt nem okleveles óvónő mű­ködött és pedig 2 világi és 7 apácza, kik egy kivé­telével mind tökéletesen beszélik a magyar nyelvet. A vármegyei központban összesen feldolgozandó volt 26339 ügydarab. Ebből elintéz­tetek Sárközy Anrál Alispán által 890 drb. Szüts Ai.cT.aX főjügyac 2336 uiT.-.­­T.­­tu Imre T fő al­jegyző 9648 drb. Balassa Sándor Il­od aljegyző 6274 drb. Tóth Aladár tb. főjegyző 1375 drb. Grossinger Kálmán tb. aljegyző 5254 drb. Közig. bizottságban a külön szakelőadók által előadattak Árvaszéki elnök által 110 drb. Főügyész 12 drb. Főorvos 12 drb. Kir. pénzügyigazgató 400 drb. Kir. főmérnök 242 drb. Kir. tanfelügyelő 212 drb. Kir. ügyész 12 drb. Összesen elintéztetett 26287 drb. Maradt elintézendő 1892. évre 52 drb. A pénztári számadások úgy a vár­megye házi pénztáráról, mint a többi vármegyei pénztárban kezelt alapokról számvevőileg már mind átvizsgálva lettek és jóváhagyás végett az 1892-ik évi május havi közgyűlés elé lesznek terjesztve. A vármegyei közig. bizottság­­ havi üléseit rendesen megtartotta és igy 1891. év­ben 12 rendes ülést tartott, — a közigazgatási árva ügyek felülbirálatára hivatott küldöttségnek 6, a fe­gyelmi választmánynak 1 ülése és a felszólamlási küldöttségnek 5 ülése volt. A közig. bizottság ügyforgalma 1890. évben a következő volt: 1890. év végével hátralékban ma­radt 96 drb. 1891. évben beérkezett 1412 drb. Fel­dolgozandó volt 1508 drb. Ebből feldolgoztatott és elintéztetett. Ülésből : 1242 drb. Ülésen kívül 220 drb. Összesen elintézte- s tett 1462 drb. Maradt elintézendő 1892. évre 46 db.­­ A börtön­vizsgálatok szabálysze­rűen foganatosíttattak. A rend, tisztaság, valamint­­ az élelmezés ellen kifogás nem tehető, azonban úgy mint az előző években, úgy a múlt évben minden egyes börtönvizsgálat alkalmával a helybeli földalatti börtönhelyiségek egészségtelen volta képezte csak kifogás tárgyát. Fejér vármegye árvaszékének 1891. évi ügyforgalmáról és az árvaszék körében ki­fejtett tevékenységről, valamint ez árvapénztár for­galmáról a következőket terjesztem elő: Az árvaszék ügyforgalma az elmúlt év folya­mán is növekedett, s habár a beadványok száma 1891. év folyamán nem emelkedett oly magasra, mint 1890. évben, azonban az előző évekéhez képest mégis soksz­­rcos emelkedés észlelhető s 1890. év fo­­­lyamán csakis azért volt oly elütőleg nagymérvű az­­ emelkedés, mert a pénztári követelések rendezése­­ ezen évben kezdettén meg, a beadványok számát­­ rohamosabban növelte. Az árvaszéki ügyforgalom év­­­­ről évre való növekedése tehát folyton észlelhető s éppen ezen körülmény szükségessé tette azt, hogy az árvaszék előterjesztése folytán egy ötödik ülnöki­­ állás rendszeresítése iránt a lépések megtétettek, é­­ a vármegyei törvényhatósági bizottság ezen állás­­ rendszeresítésének szükséges voltát belátván, a tett­­ javaslatot el is fogadta s jelenleg a Nagyméltóságo­­­m. kir. Belügyminiszter urnál van az ügy felsőbb elbírálás s jóváhagyás végett. Remélni lehet, hogy­­ a Belügyminiszter úr a kellő indokolás alapján az TARCZA. A végrendelet. — Lermontow. — Barátom, its négy szem között Figyelj, a perez halad. Érzem jól, hogy elérkezett A végső pillanat. Ha visszatérsz, üdvözletem Add át legott . . . De mégse, nem. Hisz nincs, kinek szivében Őrizve volna képem. De hogyha kérdene talán Egy-egy jó ismerős, Mondd, hogy az ágyú oldalán Haltam meg, mint a hős. Hogy a czárért ontam a vért, Hogy orvosom semmit sem ért, Hogy a halálos ágyon Szülőfalumba vágyom. Szegény anyám u­tán régesrég Födi a sírhalom. Szivének oly rosszul esnék A kínzó fájdalom. De a szegény, ha mégis él! . . Mondjad, eltévedt a levél. Hogy küzdök harczi téren És keblemen sok érem. A szép szomszéd leányra, mond, Pajtás emlékszel-e ? Miattam úgy se bántja gond, Te sem törődj vele. Halálom mondd el röviden: A harczban elvérzett szivem, S ha könny szemét belepte, Nevess, kaczagj felette. Fidelis.*) Lapunk munkatársának a „Pesti Napló” múlt csütörtöki számában megjelent költeménye. A szerk. A művész jutalma. Irta: Aggteleki (Uliein) Ferencz. , Egy számozatlan bérkocsi állt meg Garbei festőművész fényes palotája előtt. Feketébe öltözött, sűrűen lefátyolozott hölgyet látunk a kocsiból ki-­ szállani, ki gyors léptekkel haladt a puha szőnyeg-, jól bevont márvány lépcsőkön fölfelé, parancsolólag intve az alkalmatlankodó kapusnak, ki fürkésző szemeivel a fátyol titkát kutatta.­­ Az előszobában k­evés inas fogadta, ki a titoko­­zatos hölgynek névjegyét kérte. Leonora, — igy ne­­­vezték a grófnőt — boszankodott e szertartásos be­vezetés miatt, célja lévén inkognitó maradni.­­ Volt e hölgy magatartásában valami ünnepi, parancsoló. Az inas megérte e fejedelmi föllépést­ és tiszteletteljesen meghajtva magát, ajtót nyitott.*­­ Garlei éppen a műtermében dolgozott. Egy genrekép csoportozatának méreteit, körvonalait teve vászonra, a midőn a teremajtaja megnyillott s azon a grófnő belépett. A művészt meglepte e látogatás, s nem kis zavart okozott neki. Leonórának megje­lenése, a sürü fátyol titokzatossága és mozdulatai­nak előkelősége magasabb származású hölgyet en­gedett sejteni. Sietett is a művész ecsetét letenni, hogy főhajtással üdvözölje a rejtélyes látogatót. Miután magukra maradtak, Leonora eltávolító fátyolát, s ott áll vakító szépségével a megbűvölt művész előtt. — Ah ! — kiáltó önkénytelenül Garlei. — Nemde, megleptem önt? — kérdé a grófnő. — Asszonyom ! — szólt zavarral Garlei — e kitüntető szerencse, e nem remélt megtiszteltetés, tagadhatatlanul zavarba hozott. — Lássa, mily jó, hogy ön művész. Az ön állását mi, hölgyek is kiaknázhatjuk jogcímül arra, hogy meglátogathassuk. Természetesen az ily látogatás mindig a művésznek van czímezve, — téve hozzá sokat mondó mosolylyal. — így tehát e lyemra vonatkozik. — Én megadom önnek a jogot, hogy tetszése szerint vegye ! — S ha én esetleg önhitt vagyok, s e látoga­tást magamnak tulajdonítom? Leonóra nem válaszolt. Tekintetében volt a felelet. S e tekintettel lehetetlen volt meg nem értenie Garleinek. Egy rajongó asszony néma sze­relmi vallomása volt ez. A művész megértette a szép özvegy hódító tekintetét. Mily sokat mondott az a két szem! Jól tudta Garlei, hogy a grófnő gyengéd érzelemmel viseltetik iránta, de ő nem akarta azt észrevenni, nehogy csak egy tekintettel is jogot nyújtson a grófnőnek ily érzelmek táplálá­sára. Ő szerette nejét, művészi lelkének egész he­vével szerette. Ha a grófnő szépsége sem hagyta érintetlenül szivét, s nehogy tiltott érzelmek ural­ják azt, került minden alkalmat, mely a veszélyes szép asszonynyal összehozhatta volna. • A grófnő mindig elhalmozta kegyeivel, s amíg a rajongók egész seregét mellőzte, addig Garleit az elkényeztet­ésig kitüntette. S e kitüntetés bán­totta Garleit, terhére volt neki. Utóbb teljesen el­maradt a grófnő estélyeiről. S íme, most a grófnő maga keres czímet arra, hogy közeledhessék. A művészre mindig megtisztelő ha műterme látogatott. A grófnő Garleihez jött; de ha e czélzatosságot Garlei nem akarná megérteni, ám akkor a látogatás a műtermet illeti, s a női méltóság meg van mentve, külső látszatában. Garlei sejté e látogatás hátterét. Azon volt tehát, hogy egy finom társalgási átmenettel, a mű­vészetre terelje a folytatandó párbeszédet, igy óhajtva értésére adni a grófnőnek, hogy ő a grófnő részére nem akar más lenni, csak művész. — A grófnő megtiszteli az ecsetet, a midőn a művészet iránt érdeklődést tanúsít. — Ah! — válaszolt a grófnő — e tekintetben részrehajló vagyok. Nálam rokonszenvet tételez fel az elismerés. Szóval nálam megvesztegeti az ítéle­tet a művész egyénisége. Nem tudom a művet el­választani a művésztől. Szomorú önvallomás, mit azonban tagadnom nem lehet. — Grófnő — akkor félve mutatom be alko­tásaimat. — Önnek éreznie kell — monda célzatosan a grófnő — hogy ép a mondottakból kiindulva — nincs oka a félelemre. — Íme, ezek első kísérleteim, a­melyek nyil­vánosságot értek. — Mondá a művész, kitérni óhajtván az éles célzás elől. — Ismerem őket még a kiállításból — vála­szolt keserű mosolylyal a grófnő. Ez itt Janó. Valóban remek! — Ah! Vulkanus! Mily elemen­táris karaktert fejez ki ezen kép! — Lám, lám! A mythologiából merite első tárgyait. Mindenesetre merész és nem csekély előtanulmányt tételez fel. A A cselekményekből jól következtetett az alakok jellemére. Ezen körülménynek tudom be, hogy képei oly könnyen olvashatók. — Szakképzettségét bámulom — monda Garlei, meghajtva magát. — Ön oly történelmi hűséggel festi alakjait,­­ hogy gondolkodás nélkül fölismeri őket az ember, »íme ez itt Jovis, mellette Ceres, ez meg ha nem­­ csalódom — Vesta. Ah!­e Venus Isteni szép! Hogy­­ tudta annyi idealizmussal alakítani a szépség isten­­­­asszonyát ? — Nem arcát másoltam — mondá erős hang­­­ súlyozással a művész. A grófnő az ajkába harapott, de a következő pillanatban már ura volt felindulásának. — úgy? — véve fel a szót Leonóra — tehát ön a művészetnek oltárt emelt, a melynek oltár­képe az ön neje ? ! — Az imádás sajátságos nemével szeretem a nőmet ! — Nemes vonásai lélekjóságot árulnak el — válaszolt a grófnő — s ha e kép hűen van festve , — mit nem kétlek — akkor e nő méltó az ön­­csodálatára! A „szép“ fogalmának ily leírása, ily látogatás nem az én szeme­ Lapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva.

Next