Székesfehérvár és Vidéke, 1892. július-december (20. évfolyam, 79-158. szám)

1892-09-06 / 107. szám

kiültetett gyenge csemeték a hideg téli évszakon sokat szenvedtek, elfagytak, s hogy m­dszár-tollnál is vékonyabb voltuk miatt nemesítésre még az idén sem voltak alkalmasak. A csontárok pedig, úgy jelen­tette Langer János vez. tanító úr, egészséges nemes gályák hiányában nem voltak olthatók. 6. Gyékény ipar. A gyékény ipart a zámoly utczai iskolánál a lefolyt tanévben is tanította Óváry Vargha Dániel vezető-tanító úr. A rendkí­vüli tanfolyamra: Malomhelyi Katalin, Matl Móric, Knithoffer Teréz, Kocsis Borbála IV. — Csokonai Imre, Balogh Gyula, Barabás György, Kocsis Mihály, Mikó Ferenc, Pol­er József, Ódor András, Róner István, Pommer Borbála, Osztotics Anna, Szabó Er­zsébet, Viger Anna, Viniczai Móric, Lőke Róza V. és Nagy István. Verger Pál VI. tanfolyama, össze­sen 20 tanuló vétetett fel, a­kik az általuk készí­tett sás-munkákat (kis szatyorokat) az ipariskolai tanulók f. é. pünkösdi kiállításán szinte bemutatták s több példányt el is adtak. Eszközökre és anyagra 20 irtot adtunk ki. Kivánatosnak tartanám, hogy a tanfolyamba felvett tanulók a jövőre is újból jelent­keznének felvételre, s igy ezen hasznos iparágban­ minél inkább kiképeznék magukat. Népünket a házi-­­ ipar minden ága iránt felette közönyösnek ismerem. 7. M 6 h e s. A selyemutczai népiskola mellet felállított minta-méhesben Vida Dezső vezetőtanitó úr a lefolyt évben is dicséretes szorgalommal oktatta felvett 15 tanítványát. A méhészeti tanfolyam kezdő csoportja (I.) a következő tanulókból állott: Cser János, Laczkó László, Krammer Nándor, Tóth László, Varga Nándor, Vágnicz Lajos, Rozner Róza, Szűcs Mari, Paál Eleonóra, Metyko Anna, Szabó Ignácz és Király Magdolna magasabb osztályú ta­nulókból ; a haladó (II.) csoportot: Metykó István, Miskei József és Szibi József 6. tanfolyamú tanulók képezték, a­kik a tanfolyam bevégzéséről rendes méhészeti bizonyítványt is fognak nyerni. A tanulók kellő érdeklődés mellett szorgalmasan látogatták az elméleti és gyakorlati előadásokat s igy kellő ered­ményt is mutattak fel. Hinni akarom, hogy lanka­datlan buzgóság mellett ezen hasznos intézmény fel­fog virágzani. 8. Iskolai takarékpénztárak. Midőn iskolai takarékpénztárunk állását a lefolyt­­ évről elbírálandó vagyok s növekedését vagy hányat­­lását illetőleg az előző évvel összehasonlítom, nem­­ a megtakarított s betett összeg nagyságát veszem alapul, hanem a betevők számát; s midőn ezt te­­­­szem, ámbár látom, hogy a lefolyt évben a betett­­ összeg 75 írt 85 krral nagyobb, mint az előző év­ben, de mivel a betevők száma mindkét évben egy-­­­formán 656, nem mondhatom, hogy az iskolai ta-­­­karékpénztárak ügye nagyobb lendületet nyert volna. . A betevők száma lehet ugyan esetleges, mégis a mellett bizonyít, hogy a takarékosság erénye gyer­mekeinknél nem erősbödött, a­melyet pedig, ha fia­tal korukban megszoknának s második természe­tükké igyekeznének tenni, úgy maguknak, mint embertársaiknak csak javára szolgálnának. A jólét,­­ a melyet munkásság és takarékosság által magunk­nak teremtünk, kihat a társadalomra is s nem egy j­ó esetben válik a szegények és nyomorultaknak valódi jó üdvforrásává. Szűk keretre szorítkozó évzáró jelen-t­­tésemben nem lehet c­élom az iskolai takarékpénz-­ tárak mellett czikkezni; legjobb meggyőződésem­e­ egész hevével mondhatom el azonban, hogy népne-­­­velői tisztünkből kifolyólag az iskolai takarékpénz-­­­tárak megkedveltetésére nagyobb gondot kellene­­ fordítani. A helvá fitanodánál, a tóvárosi-, az olaj-, zá­­moly- és öregutczai iskoláknál az isk. tkptári intéz­­mény a lefolyt évben, az előzőhöz képest örvende­tesen gyarapodott; a palotavárosi I. ker. iskoláná azonban feltűnően aláhanyatlott, mert mig ezer iskolánál az 189%­ tanévben 97 betevő 134 frt 40 krt takarított, a most lefolyt évben csak 51 betevő volt, tehát 46-tal kevesebb, a kik összesen 59 frt 27 krt takarítottak. VÁROSI és VIDÉKI ÉBEK. — Kinevezés, ő felsége a király, az igazságügy. »»Miniszter előterjesztésére Szászy Béla dr.­­ méti jogakadémiai tanárt a székesfehérvá járásbírósághoz albiróvá ne­vezte ki. — Egyházi dir. Gl­á­z­e­r József solymári plébánost Steiner Fülöp dr. megyés püspökünk tiszteletbeli esperessé nevezte ki. — A beiratások eredménye. Megélénkült­­ városunk e hó első napjaiban. A szülők csoportosan hozták be a fiukat, s csak úgy hemzsegtek az utczák a piros pozsgás kiva­kácziózott gyermekektől. A beiratkozások ITM gimnáziumban, főreáliskolában és kereskedelmi akadémiában már befejeződtek. Beíratott a gimnáziumba összesen 327 tanuló, a főreál­iskolába : I. A. osztályba 52, I. B. o. 52, II. A. o. 46, II. B. o. 46, III. A. o. 36, III. B. o. 32, IV. o. 51, V. o. 40, VI. o. 15, VII. o. 10. VIII. osztályba 11, összesen 391 tanuló. A kereskedelmi akadémiába: alsó osztályba 25, középsőbe 51, felső osztályba 28, össze­sen 104 tanuló. — Adományozás. W­e­r­t­h­e­i­m Hermanné urhölgynek, egyletünk alapitó elnökének, ki czéljainkat mindenkor híven támogató nagy­lelkűségével, pénztárunk javára 50 forintot adományozni kegyeskedett, leghálásb köszö­­netét nyilvánítja az „Szr. Krajczáregylet” nevében: Deutsch Ignáczné elnök. — Nem lesz siketnéma intézet. A városi közigazgatási bizottság augusztus hó 10-én tartott ülésén pártolólag terjesztette fel a miniszterhez Klein Gábor kérvényét siket­­néma intézet nyithatása iránt. Klein Gábor intézetét már meg is nyitotta, de kénytelen lesz bezárni, mert a miniszter az intézet megnyitását nem engedte meg. Klein Gábor ugyanis nem bír siketnéma tanítói képesí­téssel és ezért a miniszter kérvényét minden érdemleges tárgyalás nélkül visszautasította. — Megint Sund Mariska. A „M. H.* mai ■ számában a következőket olvassuk: S­­­m­­­i I . Mariska már néhány esztendő óta napirenden van, részint mint maturáns, részint mint egyetemi hallgató, részint mint klerikus­­­ kisasszony. De mindenképpen mint hányatott életű, exczentrikus nő, a­kin egyszerre mo­solyogtunk és sajnálkoztunk. A sokat emle­getett kisasszony tizenhat esztendős volt mindössze, mikor az érettségi vizsgálatokat kitűnő sikerrel elvégezte. Az érett kisasszony ekkor, mint rendkívüli hallgató beiratkozott­­a budapesti egyetem bölcseleti és theológiai­­ fakultására. Atyját szomorú sors érte. Elspe­kulálta minden vagyonát és öngyilkossá lett. Simli Mariska magára maradt. Elvégezte ugyan a tanári pályát, de nem talált katedrát. Az egyetemi kisasszony most, mint nekünk jelentik, Kisvárdán telepedett meg, a­hol a klasszikus, az angol, franczia, olasz, és német­­ nyelvek tanítására tanfolyamot nyit. Ez a­­ békés és zajtalan foglalkozás kétségkívül csak­­ előnyére fog válni a sokat emlegetett egye­temi kisasszonynak. — Kossuth Ünnepély. Mint értesülünk, holnap délelőtt 11 órakor rendkívüli tanács­ülés lesz, melyen a Kossuth ünnepély módo­zatait­ végleg megállapítják. Mint halljuk, a kép leleplezésekor az ünnepi beszédet Tóth István városi főjegyző tartja meg. Fentar­­tással közöljük ezt, mert nem akarjuk hinni, hogy Havranek József polgármester, a város első tisztviselője ezt másnak engedné át. Többször volt ugyan alkalmunk meggyő­ződni, hogy Tóth István főjegyző kitűnő­­ szónok és így ha az ünnepi beszédet ő mondja el, akkor az retorice pompás lesz, de erkölcsileg nem, mert a mi nézetünk szerint a város ünnepén, annak első tisztviselője, a polgármester kötelessége a beszédet tartani. — Egy a helyi viszonyokkal ismerős —­­ szolid magaviseletű fiatal ember, mint ki­hordó bolti szolga — és egy jó házból való fiú mint könyvkötő tanuló, Klökner Péter könyvkereskedésében azonnal felvétetik. — „Kedves Dániel bátyám!“ A mi ma­gyar főherczegünknek, József főherczegnek ,jó szive nemcsak a czigányok iránt érdeklő­dik, hanem az alcsuthi szegény népnek is ő jó pártfogója, tanácsadója. A minapában az történt Alcsuthon, hogy egy öreg emberrel a fia rosszul bánt; az öreg arra eltűnt a faluból s hozzátartozói nem tudták, hova lett. A fiú megbánta tettét, de mit csináljon, kihez forduljon jó tanácsért, kihez, ha nem a főherczeghez! Úgy látszik, az öreg ember úgy húzta meg magát a Margitszigeten, hogy arról az ő fenséges uruk is tudott, mert a napokban a szegény ember levelet kapott, a melyet senki más, mint József főherczeg irt neki sajátkezüleg és „Kedves Dániel bátyáménak szólítva őt, tudatja vele, hogy a fiú jó útra akar térni; ő, a főherczeg le is hordta, de még a lelkére is beszélt s igy valószínűleg jó kerékvágásba zökkent a meg­billent családi egyetértés. Képzelhető a „Dániel bátyám” büszkesége is, meghatott­sága is, hogy neki az az áldott fenséges úr irt levelet, még pedig oly szépet! (M. H.) — Értesítés. Van szerencsém a n.­é. szülőket és gyámokat tisztelettel értesíteni, hogy a polgári leányiskolával kapcsolatban felállítandó női­ ipariskolába a beírások f. é. szept. 15-ig meghosszabbittatnak. A városi f. iskolaszéktől nyert megbízásból a női­­ipariskola czélját s szervezetét a helyi lapok f. évi aug. 2-iki számában ismertettem. De mennyiben tapasztalom, hogy az érdekelt szülők többje azon időben nem volt a városban s igy az uj intézmény ismertetése figyelmüket elkerülte, újból tisztelettel tuda­tom, hogy a női ipariskolában f. évi okt. 1-től heti 20 órai oktatás rendeztetik be, és­pedig úgy, hogy nyolcz hónapon át a női ipar díszmunkáira hetenként 5, az első négy hónapban a fehéruhavarrás, szabás és rajzolásra heti 15, a következő öt hónapban a felső (színes) ruha­varrás, szabás és raj­zolásra szinte 15 heti óra fordíttatik. A havi tandíj 4 frt s kilencz hónapra kötelező. A női­ ipariskola létesítésével a t. városi hatóság intelligentiánk egy igen régen táp­lált óhaját akarja teljesíteni, az iskolát azonban egyelőre csak úgy létesíti, ha leg­alább is 20 növendék jelentkezik felvételre. Kelt Székesfehérvárott, 1892. szept. 6-án. Góbér János György, igazgató. — szalinagazdák figyelmébe. — Nemsila Gyula városi pénzügyi tanácsos a következő hirdetményt bocsájtotta ki: Az 1892: XV. t. sz. 3. §-a értelmében azon szöllősgazdák, kik szeszes italok kimérésével vagy kis mértékben való elárusitásával nem foglalkoznak, abban a kedvezményben részesülnek, hogy saját termésű boraiktól a házi szükségletre szánt bormennyiség után italadó fejében 1893. évi január hó 1-ső napjától is csak a jelenleg még fennálló fogyasztási adónak megfelelő részt fizetik, vagyis Székesfehérvárott, mint 1. oszt községben: bor után 3 frt 50 krt, bormust és szőlőcsefre után 2 frt 52 krt hectoliterenként, a­kik ezen kedvez­ményt igénybe venni óhajtják, ez iránti igényeket minden év szeptember hó 15 napjáig, legkésőbb pedig a szüret megkezdéséig a város hőságánál be­jelenteni kötelesek. Ennek folytán felhívom mind­azon szellősgazdákat, kik a törvény eme kedvezmé­nyét 1893. év folyamára igénybe venni óhajtják, hogy ebbeli igényöket 1. évi szeptember hó 15-ik napjáig legkésőbb azonban a szüret megkezdéséig hivatalos helyiségemben annál bizonyosabban beje­lentsék, mert akik ezen kedvezmény igénybevételét a kitűzött záros határidő alatt be nem jelentik, ezen kedvezménytől 1893. évre teljesen elesnek, s minden elfogyasztott bor hectoliterje után, az 1893. évi január hó 1-ső napján, az eddigi borfogyasztási és italmérési adó helyébe lépő bor-italadó egész mérvében vagyis 6 frt 35 krt tartoznak fizetni. A bejelentésnek magában kell foglalni a bejelentő nevét, lakását (utcza, házszám) a családtagok szá­mát, a szöllőföld területét, (holdak vagy négyszög­ölekben) a házi fogyasztásban felhasznált bor évi átlagos mennyiségét hadtoliterekben, a folyó évi remélhető termést hectoliterekben, a házi fogyasz­tásra és nagyban vagy 56 litert tevő mennyiségben való eladásra szánt bormennyiséget hectoliterekben. Kelt Székesfehérvárott, 1892. évi szeptember hó 4-én. Nemsits Gyula, városi pénzügyi tanácsos. a Dunába fűlt Őr­vezető. A Pécsre át­vonuló 30. tüzérdivízió D­i­t­r­i­c­h nevű moóri születésű őrvezetője, fürdés közben a Dunába fűlt. Deutsch Béla budapesti önkéntes tüzér-őrmester ruhástul utána ugrott, de nem tudta kimenteni. A szerencsétlen őrvezető elsülyedt, mielőtt a derék önkéntes elérhette. — Mert nem „káfult.“ Sokan nem fog­ják tudni, hogy mi az a „káfult,“ pedig nagy szó az a férfiak életében, annyit tesz az magyarul, hogy felavatás. Mikor valaki háta mögött hagyta a 18-ik esztendőt, mi­kor a bajusz és szakál kezdi csiklandozni az arczot, akkor a fiatalnak kötelessége magát legénynyé kárulni. A káfulás abban áll, hogy az illető fiatal ember összehívja legény is­merőseit valamelyik korcsmába, és addig­­fizeti a bort, míg valamennyien az asztal­­alá kerülnek. Ezzel a murival belép a legé­­­nyek sorába és nem tekintik többé gyer­meknek, szabad neki a többi legényekkel mulatni, a fonóba járni, udvarolni, kedvest tartani, s több más ehhez hasonló jogokat élvez. Viniczai Ferencz helybeli legény is elmúlt 18 esztendős, rajta volt a káfulás sora. A legények várták is már a káfulás idejét, mikor Viniczai egy szép napon azzal a rájuk nem épen kellemes hírrel lepte meg őket, hogy ő bizony nem háful, okosabb dolgokra is tudja ő fordítani a pénzét, mint lumpolásra, ő nem bánja, ha nem is avatják fel a legénynek,s neki nincs kidobni való pénze. Volt is azután forrongás a legények között. Eleinte el sem akarták neki hinni, nógatták, beszéltek neki, de hasztalan, Vini­czai nem adta be a derekát. Más módhoz fordultak hát a legények, elkezdték kibe­szélni, elmondták, hogy milyen pipogya fráter, hogy gyerek stb. más ilyen ékes dolgokat, csakhogy Viniczai rájuk sem be­­derintett, a­mi még jobban felboszantotta a legényeket, összeesküdtek tehát, hogy meg­fogják magukat boszulni. A boszut vasárnap végre is hajtották. Viniczai vasárnap dél­után a templomba akart menni. Krummer István nevű legény azonban az útját állta. Krummer durva szavakban vetette a sze­mére, hogy nem kárult be legénynek. Vini­czai ki akart térni az útjából, de nem lehe­tett, mert ott termettek Krummer társai is, neki estek Viniczainak, és azt össze­vissza verték. Viniczai a rendőrséghez for­dult segítségért, mely azután becitálta a legényeket. Az egyik legény erősen lamen­tált az ellen, hogy a rendőrség beleavatko­zott a dologba, mert ők jogosan jártak el, mivel Viniczainak kötelessége lett volna legénynek bekárulni. A rendőrség hiába ke­reste a törvénynek azt a f-át, hogy minden legény tartozik bekáfulni, miért is a le­gények ellen megindította a vizsgálatot és a dutyi lakói közé fogja őket bekárulni. — Pórul járt vőlegény. Mégis csak ör­­döngös agy masina az a vasút, most meg már a vőlegények ellen esküdött. Csak nem régen irtuk meg, hogy egy vőlegény lema­radt a vonatról és mikor a már mozgó vo­natra fel akart ugrani, a vonatot megállítot­ták a vőlegény urat pedig bekísérték a városházára. Ugyanez a história játszódott le vasárnap este a helybeli állomáson, csak a személyek mások. Városunk egyik szép­ségét látogatta meg a vőlegénye. A vőle­gény vasárnap este haza akart utazni és a menyasszonya kikísérte az állomásra. A ka­lauz már elkiáltotta, hogy „mehett“, mikor a vőlegény mégegyszer megcsókolta bájos arájának a kezét. A vonat fütyölt, a fütty magához térítette az ábrándozó vőlegényt és rohant a vonatra. De már későn volt. A vonat már megindult, a vőlegény pedig felugrott rája. A vasutasok újra lengették a piros zászlót, a masina újra fütyölt a vonat megállt, a vőlegényt pedig szépen leszállí­tották. A menyasszony szép szemeiben az öröm sugárzott a kis kalamitásra, de nem csoda, lerekedt vőlegénye akarva nem akarva, újra az ő körében volt. Visszafizette a ma­sina, hogy az a másik menyasszony hiába várta a vőlegényét. A vőlegény sem hara­gudott valami nagyon, hogy itt felejtették, hogy tovább bámulhatja szép menyasszonyát, de a vasút igazgatóság nem fogta így fel a dolgot és a vőlegényt, ki mikor igazolta magát szabadon bocsájtották, de feljelentést­ tettek ellene a rendőrségnél, mert a mozgó vonatra felugrott. Mint értesülünk a vőle­gény szives örömest megfizeti a büntetést, azt mondja, hogy megéri neki. — Razzia. A rendőrség vasárnap éjjel megint razziát tartott. Lépre került 9 csa­vargónő és 6 engedély nélküli koldus. A csavargónőket a Zichyligetben és a sóstón fogta össze a rendőrség. Ez a kitűnő fogás arra indította a rendőrséget, hogy minden éjjel razziát tartson. Örömmel konstatáljuk a rendőrség e tervét és hisszük, hogy ha azt erélyesen keresztül viszik, meg fog tisztulni a város a penészvárágtól* 1892. Szeptember 6. ›®po«a05CNrf».cofcoi-‘ p az ONO›J‡-a Cd n S3' K" E- ©* S» ® Q rt 9 N 4 —- — QO B —T1- 2­. O ‡ - 3 S« ^ p t› «p o I S­S 2. N m SO et- O _ i--» 5. O a „ ®, °° N *-•* “ PT W* QD Sr t"1 • 2t » sr B • • • • o grg'S b 8-®'3.o S S' CD * OD Cb ^ *4 B • • &•£*» ® g. ...........................• g*!­­................. • • s • ••••••••• N ________________________________________ ——____ ® 8 § g* « 05 h-t H­ L S5' eh erc Ch Oi nx 0' O 0 0t 05 05 R ^ ~• 05 OHHHO. 0HO5H £ 0­ ©a JJ­_______-------------------E----­ss 1 1 1 1 5-1 si Sfgjf s 1 11 1 Sei ts » j* ----------------------------------------------------------^ P 00 -O 1-1 __ tt _ tű P it- _ ^ -a ea co — e* c* os » J « i_. 00 MOOW01«J®OU* " ffl \ —l. — sr to ----------------------------------------------------------------gg 8- • OS —.OJTOSOSOlt^tOtOtO J-* ^ jj ^ co Hoioo-JW-aHiii. • g _ __________________ Es 5 * H i SB> ÖS 05 M^-sJCDMl!ÖÜt^05 ct W |á ® CO HOOtOO^OCOCŰ < 5* -----------------------í £ sr 00 tootc505cocjtto-<io s* S 00 OOJOOOMMHif». ? 8 H.I I I 81 I él £ -------------------------------------r SS S I I I SS I ISI ?! jf I 1 ■ n. ■ ■ I ......... 1 -- CDs sp o-ö £ op M H m gp -o 6, < 01 » S. o # SS. ®> n 3 P PTJ5 tt? a PT P erJ2 S“ a>rr hd ® '-a ot n » so> 5 5. p PS cj­"* J"L ^ M B ** B S' ^ ^ Sö Hd OQ ST S Cd g- g. Q£ S B » «- gx a> Pf PT 5 CaP- ^ • S ■ r*8“ 22-*a 2 ÍT 5 p • g s; S' ? M* o

Next