Székesfehérvár és Vidéke, 1892. július-december (20. évfolyam, 79-158. szám)

1892-09-20 / 114. szám

XX-ik évfolyam« 114. szám. Kedd, 1892. szeptember 20. Megjelen hetenkint háromszor: iliadea * lap giellemi réssére vonatkozó kö«. Uszaásy, továbbá elöfizetének, felalólsmlánek, hirdetősek stb. ide intéremdflk. tás»« páldányok 10 krajcsárért ládsí'ato.ai dobiay-töndéjében,­­Hisaraya­«to*ai knnkidéiDtig, a lap ki* »s­rácjánál ül a ixerkssstfffégbs* kaphatók TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRO­­LMI KÖZLÖI­T"2T. Ulöfiiset&ek eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyv« kereskedésében. Vld.éte®3a jaaiaad.®» postaJbűL‘va.talmé.1. BUiiiUetkii B«sr# a 1*1 m oüfcla {ulumn*) 4» helyre vsa beossfcv* i sgy hely Mztgaqui MiU II S»| TflhhnSr hirdetők 10 asázfel-ií fekmageftf «*«« rifswtbMk. RMrk«Hlér«s érlekei a* lakes Hayeaklat­dfileMtl 9­il­ fl­irAlg, S16Aas«tial Arak: Égés* évre ..... 8 Irt. — kr. Fél évre ..... 4 írt. — kr. Negyedén« .... 2 írt. — kr. A „NyUHW-on így tér 81 kr. Eléflteténnk 6» hirdetések még elfogadtattak Budapesten: Haaseaatenl­ée Vogler (Janice Dynla) hirdetési irodájában: Dorottya­nton 13. sz. — Goldberger A. hirdetési irodájában s VA«iein­ateaft 9. ii. — Bitibe*, Baaseaitek m 'fsgls* (Ott* Maus) hirdetési ireáájában­­ I. fóaUSscktass» Mr. 10,­­ Sekslek Msasife fefc. AztM­irsSájáksR t Willssile Ws, 11« KiL'&Mnt laiaasfws uftnMVta®£. «Síiden kedden,c tütörtökfia és ezanbateHc fisevkasszöség­ét kiadó­ hivatal: S.17119», S»a­ utci». Az országos régészeti és embertani társulat Ünnepi ülése Székesfehérváron. Székesfehérvár, 1892. szeptember 18. A fehérmegyei régészeti egylet meghívta az országos régészeti és embertani társulatot egy kis ásatásra. Az országos egyesület elfogadta a meg­hívást és vasárnap reggel ritka vendégeket hozott a Budapestről jövő vonat. Ezt az egészet különben Zichy Jenő gróf csinálta, amiért hálával tartozunk neki, mert bebizonyíthattuk, hogy vendégszerető magyar város vagyunk. Vasárnap 9 órakor reggel csakúgy hemzsegett a nép a vasúti állomáson, egy része utazni akart, a másik nézni jött, mert hallotta, hogy itt lesz valami, a harmadik rész pedig a vendégeket fogadni jött. Ez utóbbi csoportban volt F­i­á­t­h Miklós báró főispán, Tóth Aladár orsz. képviselő, S­á­r­k­ö­z­y Aurél alispán, Havranek József polgármester, Seidel Lajos rendőrfőkapitány, Heinrich Lajos tiszti főügyész, G­á­n­ó­c­z­y Flóris kir. közjegyző, D­s­e­b­a­rt­a György, Borostyán Sándor fő­reáliskolai tanár, Lichtwekert József stb. Kilencz óra 20 perczkor, tehát 4 percz ké­séssel robogott be a budapesti vonat, mely a ven­dégeket hozta. A vendégfogadó csoport lelkes éljen­zéssel fogadta a vendégeket. Székesfehérvárra jöttek: Zichy Jenő gróf, E­k­k­e­r­t orosz tábornok, M­a­j­l­á­t­h Béla az országos régészeti társulat alelnöke, Hampel József dr. múzeumi régiségtári őr, Vosinszky Mór esperes, Nagy Géza múzeumi őr, C­z­o­b­o­r Béla dr. Fröhlich Róbert dr. tanár, akadémiai tag, B­o­n­c­z Ödön miniszteri titkár, Lafrankoni Grazioza Enea mérnök, Brazsinszky Bálint múzeumi segéd­őr, Szendrei János dr. a társulat titkárja. A társaság az első osztályú váróterembe vo­nult, hol a város nevében a vendégeket Havra­nek József üdvözölte, biztosítva őket, hogy a szab. kir. városban magyar vendégszeretetre fognak találni. M­a­j­­­á­t­h Béla az országos régészeti és em­bertani társulat alelnöke megköszönte a szívélyes­­ fogadtatást és kifejezte Pulszki Ferencz a társulat­­ elnökének sajnálatát, hogy betegsége miatt nem­­jöhetett el. ő meg van győződve, hogy vendégsze­retetre találnak e magyar városban, hova látni, tapasztalni és tanulmányozni jöttek. Szavait lelkes éljenzés követte. Azután kocsikra ültek a vendégek és szállásukra hajtattak. Délelőtt 7.11 órakor a megyeház nagytermé­ben gyűlt össze a társaság, mely telve volt hallga­tósággal. F­­­á­t­h Miklós báró főispán üdvözli az országos régészeti társulatot, Zichy Jenő grófot, Ekkert orosz tábornokot, és a közönséget. Azután átadja az elnöki széket Majláth Bélának. M­a­j­l­á­t­h Béla az országos régészeti és embertani társulat alelnöke hálás köszönetet mond a szíves fogadtatásért. Könnyű feladat lenne — úgymond — fejtegetni, elmondani a régészeti tár­saság feladatát, bebizonyítani annak szükséges­ségét, erre azonban itt szerencsére nincs szükség, mert ezt már teljesítette a székesfehérvári és fehér­megyei régészegylet, mit bizonyít a nagy számú közönség, mely most megjelent. A székesfehérvári egylet meghívását szíves örömmel fogadta az orszá­gos társulat és némi viszonzásai elhatározta, hogy ez alkalommal ünnepi ülést tart, melyen a Fehérme­gyében talált régiségeket fogják Hámpel József dr. és Nagy Géza urak ismertetni. Üdvözli a vendége­ket és felkéri Fiáth Miklós báró főispánt és Zichy Jenő grófot a jegyzőkönyv hitelesítésére. Hámpel József dr. a nemzeti muzeum régiségtárának őre szabad előadást tartott a „Fehér­­megyei régiségekről“. Oly dolgokat akar elmondani — úgymond — melyeket sokkal bővebben fog nem­sokára ismertetni Székesfehérvár egy monografusa Károly János kanonok, ki mint értesült az összes fehérmegyei leletekről részletes munkát fog legkö­zelebb kiadni. És hogy ő mégis ezekről szól, erre jogcímet ad neki az, hogy mint a nemzeti múzeum képviselője hálával tartozik Fehér megye iránt, hon­­nét igen sok és gyakran rendkívül érdekes leletek kerülnek a nemzeti múzeumba. Ez­által példát szol­gáltatnak a többi megyéknek és annak a 150—160 lezár embernek, mely évenként a nemzeti múeumot­­látogatja. Ilyen érdekes fehérmegyei leletek a sár-­­­szent-miklósi kocsi, az adonyi lelet, mik Zichy­ Nándor gróf adományozásai; a nagyb­óki kocsi,­ mely Zichy II. János gróf adománya, Bégl György­­ által megtalált urna temető, az ezüst leletet, mit a boldogult Pauer püspök adományozott a nemzeti múzeumnak, a perkátai sírokban talált vaskard stb. más értékes lelet. A kőkorszakból nagyon kevés lelet van Fehér­­megyéből, a bronc korszakból is csak 10 lelhely, melyekéi csak 2 jelentékenyebb, a bodajki és baracs­kai leletek. A Dunából is kiko­tortak egy igen érde­kes bronc kardot, mely jelenleg Lafrankoni Grazioza Enea­nr tulajdona. Ercsiben egész sorát találták a bronc mintáknak. A vaskorszakben leletekben már sokkal gazdagabb Fehér megye. Krisztus után a 4-ik században laktak itt a cellák és azok, mint a lele­tek bizonyítják, kocsival, lóval, sőt kutyájukkal együtt temetkeztek. Ily sírokat találtak Tétényben, Sár-Szt- Miklóson, Nagy-Loókon stb. Még szeretné foly­tatni, de az idő rövidsége nem engedi. 10—12 évvel ezelőtt már volt alkalma e helyen beszélni, 10 év múlva talán újra folytathatja a mait. A rend­kívül érdekes és gyönyörű előadást a közönség zajosan megéljenezte. Majláth Béla: Az elhangzott éljenzés után ítélve a közönség meg volt elégedve az előadással és én is köszönetem fejezem ki az előadó úrnak az élvezetért, mit előadásával mindnyájunknak szerzett. Nagy Géza Fehérmegye szülötte tartott ez­után igen érdekes és tanulságos felolvasást a verebi pogánykori sírról, mit a közönség lelkesen megél­­jenzett. (A gyönyörű stylusban itt rendkívül érdekes, vonzó és tanuságos felolvasást lapunk tárcza rova­tában egész terjedelmében közöljük.) Zichy Jenő gróf háláját nyilvánítja a két felolvasónak, különösen a földinek, ki a helyi viszo­nyokat oly szépen ecsetelte. Jegyzőkönyvi köszöné­sét indítványoz mind a kettőnek, kéri, hogy a tár­saság azt fogadja el. A társaság tagjai egyhangúlag elfogadták Zichy Jenő gróf indítványát. Ezután még Szendrei János dr. az országos régészeti egylet titkára mondotta el titkári jelenté­sét, bejelentette, hogy Spitzer a társulat igazgató­­választmányának tagja táviratilag üdvözölte a Szé­kesfehérváron levő társulatot. Azután ő is kö­szönetet mond a szives fogadtatásért és bejelenti, hogy S­á­r­k­ö­z­y Aurél alispán, Tóth Aladár ország. képviselő, Festetich Bennó gróf kir. tan­­felügyelő, G­á­n­ó­c­z­y Flóris királyi közjegyző, Hattyusy Dezső dr., Heinrich Lajos tiszti ügyész és Lichtwekert József urak az orszá­gos régészeti és embertani társulat tagjai közé való felvételre ajánl­hatnak."] Majláth Béla: Miután ellenvetés nincs, kimondom, hogy egyhangúlag felvétettek a társulat tagjai közé. Azután mégegyszer köszönetet mond a szives fogadtatásért és az ülést bezárja. Fiáth Miklós báró főispán ismerteti még a vendégekkel az ásatások programmját. A gyűlés ezzel befejezteti és a vendégek szállásaikra mentek. TARCZA: A verebi magyar pogánykori lelet.*) Irta és felolvasta: Nagy Géza. A magyar pogánykor fenmaradt emlékei közt a verebi lelet a legelsőkből való, melyeket a szeren­csés véletlen ezredéves földtakarójuk alól napvilágra hozott. 1884-ben találták az első ismert ősmagyar sírt, egy lovastal együtt eltemetett vitéz sírját a pestmegyei Eene pusztán s 19 évvel később 1853. május 9-én a tavaszi esőzés által megrongált út javítása közbe fődeztek föl a munkások a verebi határon Lovasberény felé egy másik sírt, melyben szintén lovastól együtt eltemetett vitéz feküdt. Mindkét lelet korát a sírban talált átlyukasztott régi pénzekből lehetett megállapítani. A bene­ pusz­­taiban a 888-tól 924-ig uralkodott I. Barengár olasz király és római császár 35—40 drb érmét találták, míg a verebi sírban a Barengár-féle pénzeken kívül Kopasz Károly, II. Lajos és Együgyű Károly római császárok s I. Miklós és III. Szergiusz pápák érmei is előfordultak, összesen 12 drb a 840. és 924. közti időszakból. Mindezek kétségtelenné tették, hogy úgy a bene pusztai, mint a verebi sirban olyan magyar vitéz tetemei pihentek, ki a honfoglalás korában élt s ha szabad a Berengár-féle pénzek nagyobb szá­mából következtetni, részt vett a hagyományainkból is ismert Bogát és Szalárd vagy Zuárd vezérek 922—924-ks olaszországi hadjáratában. Nagy szerencse volt a tudományra, hogy a verebi­ntcsinálók leletéről Végh János verebi föld­­birtokos azonnal értesült s a sirt kellő vigyázattal ásathatta fel, mi nem csak a lelt tárgyakat men­tette meg az elkallódástól, hanem mivel a felásatás a legnagyobb gonddal s minden egyes körülmény lelkiismeretes számbavételével történt, a pogány *) Felolvastatott az országos régészeti és embertani társulat tagjai által Székesfejérvárott, a megyeház nagy­termében vasárnap délelőtt tartott disz­közgyűlésén. magyarok temetkezési módjára is több felvilágosítást nyerhetünk ezen leletből, mint a bene pusztaiból. Érdy János szerint, ki a leletet leírta a M. Tud. Akadémia Évkönyveinek IX. kötetében, a sirgödör alján feküdt az ölnyi hosszú emberi csontváz — lábbal keletnek, fejjel nyugotnak, jobb kezén ezüst gyűrűvel, mellén a már említett 12 darab — két helyen kilyukasztott régi pénzzel, baloldalán egy csomóban hat nyilcsucscsal, a miből kitetszik, hogy a tegezt nem a háton viselték, mint némely képen látjuk, hanem a baloldalon a csípőre akasztva. A A vitéz fölé temették — Érdy szerint — felszerszá­­mozott paripáját, más leletek azonban, mint a pilini és szolyvai, azt mutatják, hogy a holttestet a lóra fektették oly módon, hogy a lovas és a ló feje egymás mellé esett; a kantárszijak s a szerszám egyéb részei ezüst és aranyozott ezüst boglárokkal voltak kirakva, melyek szabálytalan hosszú négy­szöget képeznek; a szerszámhoz tartozott még két kengyelvas, zabla, továbbá ezüst és vas csaták s aztán egy bevésett egyszerű szalagdiszitéssal ellátott ezüst szájrég. A vitéz koponyája ki volt lyukasztva s ezüst lemezzel befödve; Érdy csatában kapott sebnek gondolta, melyet gondos sebészi ápolás után begyógyítottak, az újabb kutatások azonban kiderí­tették, hogy a barbár népeknél gyakoriak az ilynemű koponya kifurások, amulettnek használván a kivágott koponya darabot; hogy ez a szokás őseinknél is meg­volt a pogány korban, az „agyafúrt” kifejezés mu­tatja , némileg sejteti velünk, kik előtt ez a szokás teljesen érthetetlen, hogy a babonás gondolkodás az ilyen trepenált embernek több okosságot, nagyobb ravaszságot tulajdonított, mint másnak. Harminczkilencz év telt el a verebi sir felta­lálása óta s ezen idő alatt az ősmagyar leletek száma megszaporodott. A pilisi, galgóczi, szolyvai, anarcsi, gödöllői, pörösi, neszmélyi, nagy-teremiai, balkányi, hugyaji, mogyorósi, szeged-őshalmi, szeged­­királyhalmi, szeged-bojárhalmi, monaji, csornai sat. leletek újabb és újabb emlékekkel gyarapították a magyar őskor felől való ismereteinket; megyénk területén a verebihez csatlakozott a battai ősmagyar sir, hol 1873-ban szintén egy lovastól eltemetett vitézt találtak, az aranyozott ezüst boglárkákból azonban csak az a két darab ismeretes, mely a ma­gyar n. múzeumba került és ma már a felett sem lehet semmi kétségünk, hogy ezen város határában a Demkóhegyen 1878-ban talált sír is, melyet ak­koriban bronzkorinak véltek, ugyancsak a magyar pogánykorból való; a csontváz nyakán lelt és há­rom szál sodronyból font bronz nyalopszecz, mely a fehérvári múzeum birtokába került, hasonló az al­pári, gerendási, orosházi és galgóczi, részint XI. századbeli magyar, részint a X. század kezdetéről való turkesztáni érmekkel együtt előforduló nyak­­pereczeknek s habár csak ezen év folyamán, de végre is teljesedett az Arch. Kft. akkori szerkesztő­jének azon óhajtása, hogy e­leshelyen „igen czél­­szerű volna ásatást rendezni, valószínű, hogy itt több érdekes tárgy is kerülhetne elő." Valóban a magyar őskor egyik legbecsesebb emlékét, itt a Demkóhegyen találták ezen év tavaszán; értem azt a Liebtneckert úr birtokában levő és a keresztvasán ezüst berakással díszített kardot, mely csonka álla­potában is a legépebb kard, mely a honfoglalás ko­rából fenmaradt. A szolyvai ősmagyar kard dara­bokra tört s csak Lehóczky föl­jegy­zése után tudjuk, hogy egy élű pengéje a földben kevés görbületet tüntetett föl. A nemes-ócsai, melynek markolata teljesen hasonló a demkóhegyi kardhoz, bár közel sem olyan díszes,­­ a hegyénél szintén el van törve. A benepusztai pedig elkallódott, kovács kézre került. E leletekből máris konstatálható, hogy az ős­magyarság különböző kulturális hatások alatt volt . Árpád nemzete többféle, bár rokonfajta népelemek­ből verődött össze, melyek a VIII—IX. század folya­mán a kámamlati és baskiriai erdős vidéktől a Kaukázusig benyúló nagy kiterjedésű pusztaságon tanyáztak, részint független törzseket képezve, ré­szint a Volgamenti két nagy állam, a bolgár és ko­­zár kötelékébe tartozva. Nem tartozik e felolvasás keretébe annak a vizsgálata, hogy miféle elemekből alakult a magyar­ság s azért csak egész röviden érintem, hogy em­lékeink a hét nemzetségből álló uralkodó elemet hétmagyarnak (hetumoger) nevezik, a többit pedig huna vagy kun nevezet alatt foglalják össze, egy sereg másféle elnevezés mellett, minek az „Atilla* és „Csaba“ népei, „Csabamagyarok (Sobomoger),“ „dentimogerek* stb., s hogy ezen többféle népség­ről az egykorú külföldieknek is tudomásuk volt, ők is különbséget tesznek a „fehér* és „fekete ungrok,* a közép volgamenti „hét törzsű nép*­­heptaradici és a déloroszországi „nigrok,* a tul­aj­­donképeni „turkok,* meg a huni korszak óta is­mert s az Alsó-Volga, Malotin és Kaukázus mentén tanyázó „Szabarok* (Szabarroi aszfalsti) és a kozá­­roktól elszakadt, „holmi kabar nevű* három nép­törzs között , miként az arab geográfusok, — a „madsgaroknak* több vidékéről beszélnek. Nem csoda, ha a keleteurópai nagy pusztasá­gon szétszórt elemek kulturális tekintetben is kü­lönböztek egymástól. Nomádok mellett, minő a magyarság zöme volt abban az időben, állandóbb életmódhoz szokott ele­mek is voltak; ilyenek a volgai bolgárok földjén megtelepedett „eszegetek,* „el-szekelek* azaz mond­ják magyar nevükön a „székelyek,* kiket ép ezen okból nevezett a volgamenti törökség „szekelinek,* szabulinak, vagyis székesnek, székhelylyel bírónak, ellentétben azon törzsekkel, melyek föl s alá barangol­ták a pusztaságon legelőről legelőre hajtva méneseiket, s baromcsordáikat. Egy másik bolgárnak mondott tör­zset b­e r z n 1 vagy b a r z i 1 név alatt emlegetnek az arab geográfusok; ezeket árpádkori okmányaink vosiánoknak nevezik s egykori szállásaik emlékét „Varsány” nevű községeink őrizték meg. (Vége köv.) Kossuth 90 éves ünnepe 1892. szept. 19. (Ünnepi beszéd, tartotta Gáncs Jenő, a füg­getlenségi kör lakomáján.) Ünnepelt a szabadság bajnoka, hérosza az egész világon; ismeri a nép szelleme nagyságában és szive jóságában; de egyedüli tulajdona a Magyar­nak, a független hazát szereti nemzetnek. Nagy volt ő pályája kezdetén, börtönhöz vezette a zsarnok, mert a szellemszabadság oszlopát, a szabadsajtó vi­lágító trónját akarta biztos útjelzőül állitni a szabad hazához. Nagy,­­ különösen 48-ban mint törvényhozó, nagy midőn Hunyadi kormányzó pálcáját forgatá; még nagyobb, midőn a két világrészben diadalútját koszorúzta meg a művelt világ, ragyogó szónokla­tával még a tudomány emberét is bámulatra ra­gadva magával; még nagyobb, hogy ő a nép igaz­ságos érdekeit mindenekfelett a szivén viselé; de legnagyobb, hogy mint nemes tűri keserű szenvedését s daczára öreg korának, szelleme fényé­vel s tolla erejével keresi kenyerét és mint őrszem, folyton virraszt felejthetetlen h­­aja felett.

Next