Székesfehérvár és Vidéke, 1895. július-december (23. évfolyam, 79-156. szám)

1895-11-12 / 136. szám

nek megfelelőleg hangsúlyozom a mondottakat, de e beszéd színezése nem a komolyság hiánya, hanem az érzelem hulláma. A kir. ügyész úrnak ezen általános alaki kifo­gását egyébként úgy fogom fel, mint a védenc­em érdekében felhordott érveimen átsiklást. Érveimet a bűnper irataiban fekvő, úgy a végtárgyalás közvet­lenségében kifejtett tárgyi tényálladék eseményeinek lánczolatos egymásutánjára illesztettem és alkalmaz­tam, amint azokat védenczem érdekében, védelmére felhozni szükségesnek láttam. Mindezen érveléseim nagyon is a védelem érde­mébe vágók, melyeket a­­. vádhatóság meg nem c­áfolt, sőt meggyengítésükre sem hozott fel ellen­érveket. Mégis elismerem, hogy az érdemre délelőtti védbeszédemben mind­azt fel nem hordottam, ami a fentforgó körülmények között szükséges; de okada­­toltam, hogy csak most a délutáni időre számítottam védelmem előadásának sorra kerülését, így annak skitzirozását is elmulasztottam, a­­z oka, hogy a déli órábani sietésemben, a védelem fonalából, éppen a leglényegesebbet kihagytam, de fenttartottam jogo­mat, a válasz utáni előadásra, ez pedig az ítélet hozatala előtt sohasem késő. Reá­térek tehát az ér­dem eme lényegére, hogy kimutassam, miszerint a 278. §, ismérve az előre megfontolt szándék, véden­­czemnél úgy szólva teljesen hiányzik, mert védel­memben kellően méltattam, miként nyitott be védenczemhez első ízben Frühzeitig Albert, mondván, házigazdáját, mint hegymestert keresi, hogy eladó borát vele megkóstoltassa s majd ez el­­kinálja, de hogy honn nem találta, betért ő hozzá és megkínálja őt, kóstolja meg; védenczem megkós­­ta, azután elfogyasztották az egy liter bort, de más­nap újra megjelent Frühzeitig. ismét hozott bort és megkínálta védenczemet; munkás embernek jól esik egy kis erősítő, sőt 50 krt adott neki, hogy igyék néha egy pohár bort; két nap múlva már két üveg bort hozott és egy frtot adott neki, mert nem jöhet mindennap, s midőn igy a védenczem alacsony műveltségi fokán álló s azon társadalmi réteghez tartozó egyének szokásai és fogalmaihoz képest, eként már lefoglalózottnak tudta —­ mivel ivott borából — lassacskán előhuzakodott terveivel; igy férkőzött védenczemhez, mintegy lassú méreg­ként csöpögtette lelkébe a könnyebb életmód iránti vágyat, s irtotta ki abból a már megszokott munkás­ságot, igy fejtette ki tovább tevékenységét mind­addig, mig folytonos mámorban tartva védenczemet — elkábitotta — gonosztervének megnyerte; de nem is engedte kiábrándulni a mámorból, folyton ellátta pénzzel, hogy naponta ihassék bort; e szaka­datlan mámorban k unszolva és biztatva vitte ma­gával W­e­i­s­z Náthán konyhaajtajáig, ahol beko­pogtatott, s midőn az ajtó megnyílt, belökte, utánna az ajtót berántotta, hogy többé ki se menekülhessen. Midőn a szerencsétlen cselédleány Gajdó Juli egy álczás idegent látott maga előtt és sikoltozott, a hátsó szobába menekült, a sikolyra pedig Weisz Náthán az első szobából szinte oda ment, s szembe állott ott lévő védenczemmel — bár nem fogadhatom el, mint jogász, védenczem kifejezését, hogy az egyik elől­, a másik hátul fogta, tehát védekeznie kellett, azért ejtette majd az egyiken, majd a másikon a szúrásokat; csak az a bizonyos, hogy védekczem ezen helyzetben és ide kényszerítésében nem azon önkén­tes elhatározással, nem azon megfontolt szándékkal jutott, mely a 278. szakasz is­mérvét megállapítja, s mely büntető gyakorlatunk és felsőbb bíróságaink döntvényeinek követelménye; midőn pedig azon ismérv kétségtelen fentforgása teljes beigazolást nem nyert, a 278. §. alkalmazása a halálbüntetés kimé­résével helyt nem foghat, annyival kevésbé, mert a halálbüntetés helyre­hozhatlan, mert védenc­em életének kioltásával a másik nagyobb bűnös, a fel­bujtó kap menlevelet, hogy esetleges más bizonyíté­kok felmerülése esetében sem lenne ellene a bizo­nyíték kiegészíthető, nem függne fölötte a rettegés Damocles kardja, hogy őt is utolérheti a földi igazság sújtó keze. Ha egyéb ok nem forogna is fent, már ez szükségessé teszi, hogy védenc­em ellen a halálbüntetés ne alkalmaztassék. A kir. ügyész úr súlyt fektet arra is, hogy a cselédleány nem a bekopogtatásra nyitotta fel az ajtót, hanem gazdája engedelme folytán eresztette be, ki azt hihette, hogy valami adósa pénzt hoz. Ezen feltevés jogosultsága ki van zárva, mert az a Weisz Náthán jól tudta, hogy ha adósa pénzt akar hozni, az másnap is felkeresheti és épen mint pénzes ember csak azért zárkózik el, hogy maga és vagyona biztonságban legyen, tehát ily későn este még a pénzt hozó adósát sem engedi beereszteni. Még péntek este az ünnep előtti est lévén, az izraelitáknál bevett rituális szokás, hogy az ünnep előestéjén az imaházból hazatérve mindenki honn marad, látogatóba nem megy , látogatót sem fogad, csak a legközelebbi rokonok között eshetik meg, hogy elfogadva lesz különös esetekben, de idegen soha; ebből tehát az bizonyos, hogy ha G­a­j­d­ó Juli megkérdezte gazdáját, hogy az ismerős kopogtatót — kit valószínűleg fel is ismert — bebocsáthatja-e, csak ismerős bebocsájtására adott engedélyt Weisz Náthán, s igy kizárva van annak lehetősége, hogy védenczem egyedül ment Weisz Náthán házához és ott önkéntes bebocsátást nyer; már pedig az bizonyos, hogy védenczemnek a la­kásba bejutása nem erőszakos behatolással, hanem önkéntes bebocsájtással történt; következéskép bizo­nyos az, hogy ismerős egyén feladására, kopogására, talán szavára nyílt meg az ajtó, melyhez védenézem a mámor, a szakadatlan ingerlés közben inkább vonszoltatott, mint önként ment, d­e rossz szelleme és a bekopogtató a már felsorolt terhelő bizonyíté­kok adatai szerint senki más: Frühzeitig Albert, kit védenczem felbujtójául nem csak meg­nevezett, hanem a szembesítés alkalmával ő sorolta szemébe az ingerlés, a felbujtás több mozzanatait és adatait. Mindezek után midőn a valódi bűnjel a gyilkos eszköz, a kés is hiányzik, az Ítélő bíróság bölcses­ségétől remény­em és erős hitem, hogy miként a vád képviselete nagy súlyt fektet a vádhatározatot helybenhagyó kir. ítélőtáblás végzésre, az Ítélő bíró­ság is felismeri benne a határozott irány jelölést, midőn „a Karikó István terhére rótt emberölési cselekményeket“ ekként minősítetteknek mondja ki; tehát a 279. §-t alkalmazza, és nem halálbüntetést mér védenczemre. Záradékul engedje meg a tek. Törvényszék, hogy Szemere Bertalannak az 1843-as büntetőjavaslat tárgyában mondott nagy beszédéből idézzem a nagy igazságot: „Nem a büntetések kegyetlenségétől, hanem azok bizonyosságától s gyors futtatásától függ a siker; mert ha a népet kegyetlen bünteté­sekhez nem szoktatjuk, reá a szelidebbek ép úgy, sőt biztosabban hatnak, mint hatnak a kegyetlenek. Mert nekem úgy látszik, hogy midőn a status javaink rablóját megöli, a társaság ellen elkövetett bűnt a a természet elleni vétekkel boszulja meg s midőn a gyilkost kivégzi, nem büntet, hanem ismétli a bűnt.“ VÁROSI és VIDÉKI HÍREK. 1895. November 12 — Gróf Cziráky Béla nyugdíjazása. A „Magyar Újság“ mai számában közli azon meg­lepő hirt, hogy Cziráky Béla gróf a külügy­­ministérium második osztályfőnöke, vármegyénk volt főispánja, nyugdijaztatni fog. Hogy mennyi­ben bir a lappal ezen hir, nem tudjuk, annál kevésbé, mert még a félhivatalos lapok­­ mélyen hallgatnak. — Az első Vörösmarty-estély. Az első családias jellegű Vörösmarty tánczestély szom­baton azaz f. hó 9-én tartatott meg előkelő és szép számú közönség jelenlétében. A tánczmu­­latság a szokotthoz híven most is igen szépen sikerült, s a sikernek eme híradó fecskéje már kecsegtető előhírnökül szolgál hölgyeinknek az egész téli idényre. Az ifjú szépeink közül ott láttuk: Dedinszky Olga, Dujmovich nővérek, Fleischer Janka, Gánóczy Elvira, Gullner Irén, Kaltenecker Margit, Lichtneckert Lujza, Kiss nővérek, Say Tekla, Simonyi nővérek, Szemerei Margit, Vértessy Matild stb. kisasszonyokat; to­vábbá Dedinszky Antalné, Dujmovich Károlyné, Imrich Viktorné, Gánóczy Flórisné, Gullner Pálné, Kaltenecker Mártonné, Lichtneckert Antalné, Kiss Jánosné, Say Rudolf­né, Simonyi Pálné, Szemerei Jánosné, Vértessy József­né és Palánszky Miklósné stb. úrnőket. — A mulatság reggeli öt óráig a legjobb kedélyhangulatban folyt. A négyeseket 18 pár tánczolta. — Zártkörű tánczmulatsággal egybe­­kötött hangverseny. Városunk összetartó, egyetértő fiatalságának néhány lelkes tagja hangverseny rendezésére szánta el magát, mely terv szombaton, f. hó 9-én valósult meg. A „Fekete Sas“ nagytermét szép számú válogatott közönség töltötte be és érdekkel hallgatta végig a műsor minden egyes szá­mát. Schmelzer Jákó, Jámbor Zsigmond zenetanár és Hirschler Jenő urak hegedű játékban tűntek ki s nagy él­vezetet nyújtottak a zeneértő hallgatóknak. B­l­u­m Frida kisasszony Tóth Kálmán „Halál“ cz. költeményét szavalta el szép sikerrel Hallottunk egy csinos énekszámot is Blumenfeld Ignácz úrtól. Az estnek mondhatni legkiválóbb mozzanata volt R­o­­s­e­n­f­e­l­d Nelli kisasszony szavalata, ki Gyulai Pál „Vén színész“-ének egy részletét adta elő oly érzéssel s valódi pathosszal, hogy az egész közönség tetszését a legnagyobb fokban kiérdemelte és el is nyerte. Meg kell említeni még Grünberger Irén kis­asszonyt, ki a vonós­négyesben működött közre, szintén szép eredménynyel. Szóval a hangverseny várakozáson felül sikerült s bő zenei élvezetben részesültek a hallgatók. Azután az ifjúság tánczra perdült, mi a késő éjjeli órákban ér­t véget. A szép siker leg­nagyobb részben a lelkes rendezőség érdeme és bár e siker bátorítaná őket arra, hogy a hosszú tél folyamán több ily kedélyes estélyt, rendezzenek. A jelenvolt hölgyek névsorát a következőkben közöljük: B­­­u­m Frida, Elias Sarolta, F­e­l­d­m­a­n­n Boriska, Grünberger Irén, Grünfeld Etel, Günsberg Timike, Lőwinger nővé­rek, Lustig Mariska, Rechnitzer Rózsa, Rosenfeld Nelli, Schwar­tz N. , Strasser Janka, Wiener Margit, Wiesel Rózsa, Deutsch Mariska (Nyék), Grünberger Jolán, Glück Rózsa, Kardos nővérek, Wiener Mar­git, Weisz Emma (Budapest),­­ továbbá Schmelczer Jákóné, Lőwinger Benőné, L­u­s­z­t­i­g Gyuláné, Grünber­ger Móric, özv. Strasser Róza, Glück Izidorné, Wiener Ignáczné, G­r­ü­n­h­u­t Jakabné, Meister Adrl­­né, Scheinitz Sománé, Rosenfeld Lajosné, Deutsch Antalné, Rechnitzer Sománé, Schu­bert Em­ilné, K­o­h­n Adolfné, Kardos Ignáczné. — Ruhakiosztás a szegénygyermekek között Egyszerű, de rendkívül lélekemelő ünnep folyt le egész csendben vasárnap délután 3 órakor a hely­beli ev. ref. egyház tanácstermében. Ugyanis az „Ev. ref. jótékony nő­egylet“ ekkor osztotta ki, mint eddig is már évek óta, felekezet­­különbség nélkül a szűkölködő iskolás gyermekek Isti ruha adományát. 52 gyorm­aok­ 97 ev. reform. De 25 róm. kath. vallásu tanuló láttatott el téli ruhá­val és csizmával. A kiosztás után Tattay Imre ev. ref. lelkész tartott megindító beszédet Jelen voltak a kiosztásnál: Molnár Béláné elnöknő, Szögyény Marich Julia, Reé Istvánná, Kovács Ignáczné, Forintos Gyuláné, Dr. Révy Ferenczné, Sohár Béláné, O. Varga Dánielné, Flogl Edéné, Laky Dánielné stb. úrnők. A nemes tett maga­ magát dicséri; mi nem tehetünk egyebet, mint a derék egyesületet a kö­zönség legmelegebb pártfogásába, támogatásába aj­áljuk. — Kémény-tűz. A Jókai­ utcza 5. számú házban Szepessy Géza házpadlása f. hó 9-én hajnalra kigyulladt és pedig oly módon, hogy a kéményen keresztül vonuló sárgerenda a kémény kiégése alkalmával tüzet fogott és lassan tovább égett. A tűz észrevétettén, a kivonult tűzoltóság által csakhamar elol­­tatott. — Halálos végű rúgás. Albrecht György 52 éves napszámos mint kocsis volt alkal­mazva Rácz Ferencz lovasberényi molnárnál. E hó 1-én a kora hajnali órákban a gazda haza menvén, állítólag boros állapotban az istállóba tért lovait megnézni. A lovak előtt a jászol üresen állván, káromkodás között felkeltette az alvó Albrecht György kocsist és összeszidta őt, hogy miért nem ad a lo­vaknak enni. A­mint Albrecht György le­hajolt, hogy szénát vegyen föl a lovaknak, a mögötte álló gazda hegyes orrú csizmájá­val hátulról oly erővel rúgta őt meg altes­­tén, hogy elájult és azonnal igen erős vérzése lett. Az előhívott községi orvos az első segély megadása után a fejérmegyei közkórházba küldötte őt, hova azonban csak 2-án este érkezett. Az igen súlyosan sérült egyén álla­potát a kórház a vizsgálóbíróságnak bejelent­vén, K­e­c­z­á­n Izidor vizsgálóbíró két ízben kihallgatta a kórházban a sérültet, ki vallo­mására meg is esküdött. Kínzó szenvedések után Albrecht György a fejér megyei közkór­házban e hó 9-én meghalt. A törvényszéki bonczolás vasárnap, e hó 10-én megejtettén, a halál okául a külerőszak által okozott nagy­fokú üszkösödés derült ki. A tettest Keczán Izidor vizsgálóbíró kihallgatván, rögtön le is tartóztatta. — Közigazgatási bizottsági ülés vármegyénknél. fejérvármegye közigazgatási bizottsága ma délelőtt tartó Fiáth Miklós báró főispán elnöklete alatt november havi rendes ülését. Az ülés lefolyásáról röviden a következőkben referálunk: Rácz-Almás község lakossága egy csendőrörs felállítását kérte a községben. E kérelem felterjesztetett a ministerhez, mely azonban elutasította a községet kérelmével. A közigazgatási bizottság az elutasítással szemben el­­határozta, hogy tekintettel a nevezett községben és vidéken előforduló viszonyokra, újból fel fog írni a belügyminiszerhez aziránt, hogy a község lakosságá­nak a csendőrörs felállítására vonatkozó kérelme teljesíttessék. Szalay József, Berki Lajos, Mergl József hadköteles egyéneknek kivételes nősülés iránti kérelmük teljesítése véleményeztetett. N.-Perkáta község jegyzője azt kérelmezte, hogy az állami anya­­könyvvezetéssel és házasság­kötéssel a Kis-Perkáta község jegyzője bízassák meg, őt pedig mentessék fel. N.­Perkáta község jegyzője e kérelmével elutasítta­­tott. A tiszti főorvos jelentette, hogy a népesedési mozgalmakra vonatkozó adatokat az állami anya­­könyvvezetőktől nem kapta meg, mivel ezek nincsenek utasítva a beküldésre, így tehát nem is tehet jelen­tést. A bizottság elhatározta, hogy az adatok bekül­dése czéljából felterjesztés fog intéztetni a belügy­miniszerhez. Az állategészségügyről tett jelentés valóban elszomorító,­­ majdnem az egész megye területe inficiálva van, mi nagyrészben annak is tulajdonítható, hogy a községi jegyzők és bírák elmulasztják kellő időben a jelentést megtenni. Csakis akkor jelentenek már, midőn a vész nagyobb alakot öltött illetőleg nekik hivatalosan bejelentve lett. Megtörtént vármegyénk egyik legszorgalmasabb jegyzőjével az az eset, hogy mikor már 512 drb. sertés elhullott, akkor jelentettek be neki egy esetet s ezt az egy esetet jelentette be a hatóságnak. E mulasztás fegyelmi uton lesz megtorolva. Ez eset­ből folyólag felkéretett vármegyénk alispánja, hogy intézzen felhívást a jegyzői karhoz aziránt, mihelyest akár hivatalos, akár pedig magánúton tudomást sze­reznek a részesekről, rögtön tegyenek jelentést és a a szükséges óvóintézkedéseket a legszélesebb körben foganatosítsák. Továbbá elhatároztatott, hogy fel­­terjesztés fog intéztetni a miniszterhez aziránt, mi­szerint utasíttassék az állatorvos, hogy minden köz­­igazgatási bizottsági ülésre jöjjön el s a megye területére vonatkozólag az állategészségügyről refe­ráljon. D­e­­­­­r­i­c­h Zsigmond b. tag a fentiekből folyólag ama kérelmet intézi a bizottsághoz, hogy küldessék ki állatorvos Aba községébe és vizsgálja az meg az ottani sertés állományokat, hogy a közön­ség tájékozva esetleg megnyugtatva legyen a vész felől. A kérelem teljesítése elhatároztatott. Zobel Gyula jelentette, hogy vármegyénk összes községei­nél megvizsgálta az adókezelést s egy község kivé­telével mindenütt dicséretes rendet talált. Az itt-ott tapasztalt hibák, lényegről“*’''1­ A jelentést. mr**“**4e­­tesen vette tudomásul a közgyűlés. Az ülés többi tárgyairól legközelebbi lapunkban fogunk referálni. — Most vagy soha! ne mulassza el a tisztelt bevásárló hölgyközönség Steininger Sándor czég (Székesfehérvár, Nádor­ utcza) divatáruházának kész női felöltő (Confectio) nagy raktárát megtekinteni, gyönyörű vá­laszték női ruhakelmékben is legolcsóbb árért beszerezheti — Meghívó. Folyó év aug. hó 29-én tartott értekezleten nyert megbízásunk folytán a kiskeres­kedők egyesületének előmunkálataiban annyira ha­ladtunk, hogy megalakulnunk lehetséges. Az álta­lunk kibocsátott aláírási ivén pedig olyan számosan iratkoztak szaktársaink közül tagokul, hogy egye­sületünk megalakulása és életképes működése biz­tosítva van. Tisztelettel kérjük tehát szaktárs urakat, hogy a f. hó 26-án d. u. 3 órakor a „Fekete sas“ nagytermében tartandó alakuló közgyűlésre megje­lenni szíveskedjék. Székesfehérvár, 1895. november hó 1- én. Tisztelettel a kiskereskedők előkészítő bizottsága. Tárgysorozat: Megalakulás. Elnök és tisz­tikar megválasztása. Az alapszabályok átvizsgálása. — Felhívjuk lapunk mai számában levő — Gaál István fodrász és borbély üzlet meg­nyitására vonatkozó hirdetésre­­, előfizetőink figyelmét. — Tolvaj fináncz. Káger Rezső volt pénzügyőr, társait meglopva Fehérvárról meg­szökött, a rendőrség által nyomoztatott s Kis-üzetiben elfogták, hol már szinte köve­tett el büntetendő cselekményeket. — Utczai verekedés. Vasárnap éjjel B­e­r­n­á­t­h Ferencz székesfehérvári lakost L­i­n­c­z József és Schweininger István szintén helybeli lakosok megverték és súlyos sérüléseket okoztak rajta. Az ügy folytatása a kir. Törvényszék előtt leend. — Kiadó lakás. Egy 3 szobás lakás elő­szobával és a hozzátartozókkal 1896. február 1-ére kiadó Iskola-utcza 9. sz. a. — Orgazdaság. Hochstädter Ig­nácz nádasdladányi lakos felbiztatta Balogh János és Varga József béreseket, hogy az uradalmi kovácsházból patkókat lopjanak, melyeket azután ő potom­ áron megvett. A kir. kúria jogerős ítéletével az orgazda 3 napi fogház és 1 évi hivatalvesztésre ítél­tetett­ ítélet. Scherer Kamill elnök a közönség leg­nagyobb érdeklődése között délután 5 órakor hirdette ki az ítéletet, mely szerint Karikó István lovasberényi illetőségű vádlott, Weisz Náthánon elkövetett gyilkosság, Gajdó Julian­nán elkövetett szándékos emberölés bűntette és Frühzeitig Salamonon elkövetett súlyos testi sértés vétségében bűnösnek mondatik ki s ezért a bttk. 278., 279., 301., 96., 22., és 289. §-ai alapján életfogytig tartó fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre ítéltetett. A halálos ítélet az indokolás szerint azért mellőztetett, mivel a tett elkövetésére teljes bizo­nyítékra nem a bizo­nyítási eljárás, ha­nem — majdnem — kizárólag a vád­lott töredelmes vallomása nyújtott. Az ítélet ellen a kir. ügyész súlyosbításért, védő­ügyvéd és vádlott enyhítésért felebezett. Az ítélet a szakértők véleménye szerint az adott körülményekhez képest teljesen he­lyes alapon nyugszik. (Nagy Ignácz védő­ügyvéd által még a dél­előtt folyamán megtartott terjedelmes védbeszédből csak az elejét kaphattuk meg és így az egész ter­jedelmében közölhető nem volt, azonban lapunk jövő számában azon részt, mely a 4 ik hasábon a 2-ik bekezdéstől már csak kivonatosan adatott, egész terjedelmében folytatólag közölni fogjuk.)

Next