Székesfehérvár és Vidéke, 1895. július-december (23. évfolyam, 79-156. szám)
1895-11-12 / 136. szám
nek megfelelőleg hangsúlyozom a mondottakat, de e beszéd színezése nem a komolyság hiánya, hanem az érzelem hulláma. A kir. ügyész úrnak ezen általános alaki kifogását egyébként úgy fogom fel, mint a védencem érdekében felhordott érveimen átsiklást. Érveimet a bűnper irataiban fekvő, úgy a végtárgyalás közvetlenségében kifejtett tárgyi tényálladék eseményeinek lánczolatos egymásutánjára illesztettem és alkalmaztam, amint azokat védenczem érdekében, védelmére felhozni szükségesnek láttam. Mindezen érveléseim nagyon is a védelem érdemébe vágók, melyeket a. vádhatóság meg nem cáfolt, sőt meggyengítésükre sem hozott fel ellenérveket. Mégis elismerem, hogy az érdemre délelőtti védbeszédemben mindazt fel nem hordottam, ami a fentforgó körülmények között szükséges; de okadatoltam, hogy csak most a délutáni időre számítottam védelmem előadásának sorra kerülését, így annak skitzirozását is elmulasztottam, az oka, hogy a déli órábani sietésemben, a védelem fonalából, éppen a leglényegesebbet kihagytam, de fenttartottam jogomat, a válasz utáni előadásra, ez pedig az ítélet hozatala előtt sohasem késő. Reátérek tehát az érdem eme lényegére, hogy kimutassam, miszerint a 278. §, ismérve az előre megfontolt szándék, védenczemnél úgy szólva teljesen hiányzik, mert védelmemben kellően méltattam, miként nyitott be védenczemhez első ízben Frühzeitig Albert, mondván, házigazdáját, mint hegymestert keresi, hogy eladó borát vele megkóstoltassa s majd ez elkinálja, de hogy honn nem találta, betért ő hozzá és megkínálja őt, kóstolja meg; védenczem megkósta, azután elfogyasztották az egy liter bort, de másnap újra megjelent Frühzeitig. ismét hozott bort és megkínálta védenczemet; munkás embernek jól esik egy kis erősítő, sőt 50 krt adott neki, hogy igyék néha egy pohár bort; két nap múlva már két üveg bort hozott és egy frtot adott neki, mert nem jöhet mindennap, s midőn igy a védenczem alacsony műveltségi fokán álló s azon társadalmi réteghez tartozó egyének szokásai és fogalmaihoz képest, eként már lefoglalózottnak tudta — mivel ivott borából — lassacskán előhuzakodott terveivel; igy férkőzött védenczemhez, mintegy lassú méregként csöpögtette lelkébe a könnyebb életmód iránti vágyat, s irtotta ki abból a már megszokott munkásságot, igy fejtette ki tovább tevékenységét mindaddig, mig folytonos mámorban tartva védenczemet — elkábitotta — gonosztervének megnyerte; de nem is engedte kiábrándulni a mámorból, folyton ellátta pénzzel, hogy naponta ihassék bort; e szakadatlan mámorban k unszolva és biztatva vitte magával Weisz Náthán konyhaajtajáig, ahol bekopogtatott, s midőn az ajtó megnyílt, belökte, utánna az ajtót berántotta, hogy többé ki se menekülhessen. Midőn a szerencsétlen cselédleány Gajdó Juli egy álczás idegent látott maga előtt és sikoltozott, a hátsó szobába menekült, a sikolyra pedig Weisz Náthán az első szobából szinte oda ment, s szembe állott ott lévő védenczemmel — bár nem fogadhatom el, mint jogász, védenczem kifejezését, hogy az egyik elől, a másik hátul fogta, tehát védekeznie kellett, azért ejtette majd az egyiken, majd a másikon a szúrásokat; csak az a bizonyos, hogy védekczem ezen helyzetben és ide kényszerítésében nem azon önkéntes elhatározással, nem azon megfontolt szándékkal jutott, mely a 278. szakasz ismérvét megállapítja, s mely büntető gyakorlatunk és felsőbb bíróságaink döntvényeinek követelménye; midőn pedig azon ismérv kétségtelen fentforgása teljes beigazolást nem nyert, a 278. §. alkalmazása a halálbüntetés kimérésével helyt nem foghat, annyival kevésbé, mert a halálbüntetés helyrehozhatlan, mert védencem életének kioltásával a másik nagyobb bűnös, a felbujtó kap menlevelet, hogy esetleges más bizonyítékok felmerülése esetében sem lenne ellene a bizonyíték kiegészíthető, nem függne fölötte a rettegés Damocles kardja, hogy őt is utolérheti a földi igazság sújtó keze. Ha egyéb ok nem forogna is fent, már ez szükségessé teszi, hogy védencem ellen a halálbüntetés ne alkalmaztassék. A kir. ügyész úr súlyt fektet arra is, hogy a cselédleány nem a bekopogtatásra nyitotta fel az ajtót, hanem gazdája engedelme folytán eresztette be, ki azt hihette, hogy valami adósa pénzt hoz. Ezen feltevés jogosultsága ki van zárva, mert az a Weisz Náthán jól tudta, hogy ha adósa pénzt akar hozni, az másnap is felkeresheti és épen mint pénzes ember csak azért zárkózik el, hogy maga és vagyona biztonságban legyen, tehát ily későn este még a pénzt hozó adósát sem engedi beereszteni. Még péntek este az ünnep előtti est lévén, az izraelitáknál bevett rituális szokás, hogy az ünnep előestéjén az imaházból hazatérve mindenki honn marad, látogatóba nem megy , látogatót sem fogad, csak a legközelebbi rokonok között eshetik meg, hogy elfogadva lesz különös esetekben, de idegen soha; ebből tehát az bizonyos, hogy ha Gajdó Juli megkérdezte gazdáját, hogy az ismerős kopogtatót — kit valószínűleg fel is ismert — bebocsáthatja-e, csak ismerős bebocsájtására adott engedélyt Weisz Náthán, s igy kizárva van annak lehetősége, hogy védenczem egyedül ment Weisz Náthán házához és ott önkéntes bebocsátást nyer; már pedig az bizonyos, hogy védenczemnek a lakásba bejutása nem erőszakos behatolással, hanem önkéntes bebocsájtással történt; következéskép bizonyos az, hogy ismerős egyén feladására, kopogására, talán szavára nyílt meg az ajtó, melyhez védenézem a mámor, a szakadatlan ingerlés közben inkább vonszoltatott, mint önként ment, de rossz szelleme és a bekopogtató a már felsorolt terhelő bizonyítékok adatai szerint senki más: Frühzeitig Albert, kit védenczem felbujtójául nem csak megnevezett, hanem a szembesítés alkalmával ő sorolta szemébe az ingerlés, a felbujtás több mozzanatait és adatait. Mindezek után midőn a valódi bűnjel a gyilkos eszköz, a kés is hiányzik, az Ítélő bíróság bölcsességétől reményem és erős hitem, hogy miként a vád képviselete nagy súlyt fektet a vádhatározatot helybenhagyó kir. ítélőtáblás végzésre, az Ítélő bíróság is felismeri benne a határozott irány jelölést, midőn „a Karikó István terhére rótt emberölési cselekményeket“ ekként minősítetteknek mondja ki; tehát a 279. §-t alkalmazza, és nem halálbüntetést mér védenczemre. Záradékul engedje meg a tek. Törvényszék, hogy Szemere Bertalannak az 1843-as büntetőjavaslat tárgyában mondott nagy beszédéből idézzem a nagy igazságot: „Nem a büntetések kegyetlenségétől, hanem azok bizonyosságától s gyors futtatásától függ a siker; mert ha a népet kegyetlen büntetésekhez nem szoktatjuk, reá a szelidebbek ép úgy, sőt biztosabban hatnak, mint hatnak a kegyetlenek. Mert nekem úgy látszik, hogy midőn a status javaink rablóját megöli, a társaság ellen elkövetett bűnt a a természet elleni vétekkel boszulja meg s midőn a gyilkost kivégzi, nem büntet, hanem ismétli a bűnt.“ VÁROSI és VIDÉKI HÍREK. 1895. November 12 — Gróf Cziráky Béla nyugdíjazása. A „Magyar Újság“ mai számában közli azon meglepő hirt, hogy Cziráky Béla gróf a külügyministérium második osztályfőnöke, vármegyénk volt főispánja, nyugdijaztatni fog. Hogy mennyiben bir a lappal ezen hir, nem tudjuk, annál kevésbé, mert még a félhivatalos lapok mélyen hallgatnak. — Az első Vörösmarty-estély. Az első családias jellegű Vörösmarty tánczestély szombaton azaz f. hó 9-én tartatott meg előkelő és szép számú közönség jelenlétében. A tánczmulatság a szokotthoz híven most is igen szépen sikerült, s a sikernek eme híradó fecskéje már kecsegtető előhírnökül szolgál hölgyeinknek az egész téli idényre. Az ifjú szépeink közül ott láttuk: Dedinszky Olga, Dujmovich nővérek, Fleischer Janka, Gánóczy Elvira, Gullner Irén, Kaltenecker Margit, Lichtneckert Lujza, Kiss nővérek, Say Tekla, Simonyi nővérek, Szemerei Margit, Vértessy Matild stb. kisasszonyokat; továbbá Dedinszky Antalné, Dujmovich Károlyné, Imrich Viktorné, Gánóczy Flórisné, Gullner Pálné, Kaltenecker Mártonné, Lichtneckert Antalné, Kiss Jánosné, Say Rudolfné, Simonyi Pálné, Szemerei Jánosné, Vértessy Józsefné és Palánszky Miklósné stb. úrnőket. — A mulatság reggeli öt óráig a legjobb kedélyhangulatban folyt. A négyeseket 18 pár tánczolta. — Zártkörű tánczmulatsággal egybekötött hangverseny. Városunk összetartó, egyetértő fiatalságának néhány lelkes tagja hangverseny rendezésére szánta el magát, mely terv szombaton, f. hó 9-én valósult meg. A „Fekete Sas“ nagytermét szép számú válogatott közönség töltötte be és érdekkel hallgatta végig a műsor minden egyes számát. Schmelzer Jákó, Jámbor Zsigmond zenetanár és Hirschler Jenő urak hegedű játékban tűntek ki s nagy élvezetet nyújtottak a zeneértő hallgatóknak. Blum Frida kisasszony Tóth Kálmán „Halál“ cz. költeményét szavalta el szép sikerrel Hallottunk egy csinos énekszámot is Blumenfeld Ignácz úrtól. Az estnek mondhatni legkiválóbb mozzanata volt Rosenfeld Nelli kisasszony szavalata, ki Gyulai Pál „Vén színész“-ének egy részletét adta elő oly érzéssel s valódi pathosszal, hogy az egész közönség tetszését a legnagyobb fokban kiérdemelte és el is nyerte. Meg kell említeni még Grünberger Irén kisasszonyt, ki a vonósnégyesben működött közre, szintén szép eredménynyel. Szóval a hangverseny várakozáson felül sikerült s bő zenei élvezetben részesültek a hallgatók. Azután az ifjúság tánczra perdült, mi a késő éjjeli órákban ért véget. A szép siker legnagyobb részben a lelkes rendezőség érdeme és bár e siker bátorítaná őket arra, hogy a hosszú tél folyamán több ily kedélyes estélyt, rendezzenek. A jelenvolt hölgyek névsorát a következőkben közöljük: Bum Frida, Elias Sarolta, Feldmann Boriska, Grünberger Irén, Grünfeld Etel, Günsberg Timike, Lőwinger nővérek, Lustig Mariska, Rechnitzer Rózsa, Rosenfeld Nelli, Schwartz N. , Strasser Janka, Wiener Margit, Wiesel Rózsa, Deutsch Mariska (Nyék), Grünberger Jolán, Glück Rózsa, Kardos nővérek, Wiener Margit, Weisz Emma (Budapest), továbbá Schmelczer Jákóné, Lőwinger Benőné, Lusztig Gyuláné, Grünberger Móric, özv. Strasser Róza, Glück Izidorné, Wiener Ignáczné, Grünhut Jakabné, Meister Adrlné, Scheinitz Sománé, Rosenfeld Lajosné, Deutsch Antalné, Rechnitzer Sománé, Schubert Emilné, Kohn Adolfné, Kardos Ignáczné. — Ruhakiosztás a szegénygyermekek között Egyszerű, de rendkívül lélekemelő ünnep folyt le egész csendben vasárnap délután 3 órakor a helybeli ev. ref. egyház tanácstermében. Ugyanis az „Ev. ref. jótékony nőegylet“ ekkor osztotta ki, mint eddig is már évek óta, felekezetkülönbség nélkül a szűkölködő iskolás gyermekek Isti ruha adományát. 52 gyormaok 97 ev. reform. De 25 róm. kath. vallásu tanuló láttatott el téli ruhával és csizmával. A kiosztás után Tattay Imre ev. ref. lelkész tartott megindító beszédet Jelen voltak a kiosztásnál: Molnár Béláné elnöknő, Szögyény Marich Julia, Reé Istvánná, Kovács Ignáczné, Forintos Gyuláné, Dr. Révy Ferenczné, Sohár Béláné, O. Varga Dánielné, Flogl Edéné, Laky Dánielné stb. úrnők. A nemes tett maga magát dicséri; mi nem tehetünk egyebet, mint a derék egyesületet a közönség legmelegebb pártfogásába, támogatásába ajáljuk. — Kémény-tűz. A Jókai utcza 5. számú házban Szepessy Géza házpadlása f. hó 9-én hajnalra kigyulladt és pedig oly módon, hogy a kéményen keresztül vonuló sárgerenda a kémény kiégése alkalmával tüzet fogott és lassan tovább égett. A tűz észrevétettén, a kivonult tűzoltóság által csakhamar eloltatott. — Halálos végű rúgás. Albrecht György 52 éves napszámos mint kocsis volt alkalmazva Rácz Ferencz lovasberényi molnárnál. E hó 1-én a kora hajnali órákban a gazda haza menvén, állítólag boros állapotban az istállóba tért lovait megnézni. A lovak előtt a jászol üresen állván, káromkodás között felkeltette az alvó Albrecht György kocsist és összeszidta őt, hogy miért nem ad a lovaknak enni. Amint Albrecht György lehajolt, hogy szénát vegyen föl a lovaknak, a mögötte álló gazda hegyes orrú csizmájával hátulról oly erővel rúgta őt meg altestén, hogy elájult és azonnal igen erős vérzése lett. Az előhívott községi orvos az első segély megadása után a fejérmegyei közkórházba küldötte őt, hova azonban csak 2-án este érkezett. Az igen súlyosan sérült egyén állapotát a kórház a vizsgálóbíróságnak bejelentvén, Keczán Izidor vizsgálóbíró két ízben kihallgatta a kórházban a sérültet, ki vallomására meg is esküdött. Kínzó szenvedések után Albrecht György a fejér megyei közkórházban e hó 9-én meghalt. A törvényszéki bonczolás vasárnap, e hó 10-én megejtettén, a halál okául a külerőszak által okozott nagyfokú üszkösödés derült ki. A tettest Keczán Izidor vizsgálóbíró kihallgatván, rögtön le is tartóztatta. — Közigazgatási bizottsági ülés vármegyénknél. fejérvármegye közigazgatási bizottsága ma délelőtt tartó Fiáth Miklós báró főispán elnöklete alatt november havi rendes ülését. Az ülés lefolyásáról röviden a következőkben referálunk: Rácz-Almás község lakossága egy csendőrörs felállítását kérte a községben. E kérelem felterjesztetett a ministerhez, mely azonban elutasította a községet kérelmével. A közigazgatási bizottság az elutasítással szemben elhatározta, hogy tekintettel a nevezett községben és vidéken előforduló viszonyokra, újból fel fog írni a belügyminiszerhez aziránt, hogy a község lakosságának a csendőrörs felállítására vonatkozó kérelme teljesíttessék. Szalay József, Berki Lajos, Mergl József hadköteles egyéneknek kivételes nősülés iránti kérelmük teljesítése véleményeztetett. N.-Perkáta község jegyzője azt kérelmezte, hogy az állami anyakönyvvezetéssel és házasságkötéssel a Kis-Perkáta község jegyzője bízassák meg, őt pedig mentessék fel. N.Perkáta község jegyzője e kérelmével elutasíttatott. A tiszti főorvos jelentette, hogy a népesedési mozgalmakra vonatkozó adatokat az állami anyakönyvvezetőktől nem kapta meg, mivel ezek nincsenek utasítva a beküldésre, így tehát nem is tehet jelentést. A bizottság elhatározta, hogy az adatok beküldése czéljából felterjesztés fog intéztetni a belügyminiszerhez. Az állategészségügyről tett jelentés valóban elszomorító, majdnem az egész megye területe inficiálva van, mi nagyrészben annak is tulajdonítható, hogy a községi jegyzők és bírák elmulasztják kellő időben a jelentést megtenni. Csakis akkor jelentenek már, midőn a vész nagyobb alakot öltött illetőleg nekik hivatalosan bejelentve lett. Megtörtént vármegyénk egyik legszorgalmasabb jegyzőjével az az eset, hogy mikor már 512 drb. sertés elhullott, akkor jelentettek be neki egy esetet s ezt az egy esetet jelentette be a hatóságnak. E mulasztás fegyelmi uton lesz megtorolva. Ez esetből folyólag felkéretett vármegyénk alispánja, hogy intézzen felhívást a jegyzői karhoz aziránt, mihelyest akár hivatalos, akár pedig magánúton tudomást szereznek a részesekről, rögtön tegyenek jelentést és a a szükséges óvóintézkedéseket a legszélesebb körben foganatosítsák. Továbbá elhatároztatott, hogy felterjesztés fog intéztetni a miniszterhez aziránt, miszerint utasíttassék az állatorvos, hogy minden közigazgatási bizottsági ülésre jöjjön el s a megye területére vonatkozólag az állategészségügyről referáljon. Derich Zsigmond b. tag a fentiekből folyólag ama kérelmet intézi a bizottsághoz, hogy küldessék ki állatorvos Aba községébe és vizsgálja az meg az ottani sertés állományokat, hogy a közönség tájékozva esetleg megnyugtatva legyen a vész felől. A kérelem teljesítése elhatároztatott. Zobel Gyula jelentette, hogy vármegyénk összes községeinél megvizsgálta az adókezelést s egy község kivételével mindenütt dicséretes rendet talált. Az itt-ott tapasztalt hibák, lényegről“*’''1 A jelentést. mr**“**4etesen vette tudomásul a közgyűlés. Az ülés többi tárgyairól legközelebbi lapunkban fogunk referálni. — Most vagy soha! ne mulassza el a tisztelt bevásárló hölgyközönség Steininger Sándor czég (Székesfehérvár, Nádor utcza) divatáruházának kész női felöltő (Confectio) nagy raktárát megtekinteni, gyönyörű választék női ruhakelmékben is legolcsóbb árért beszerezheti — Meghívó. Folyó év aug. hó 29-én tartott értekezleten nyert megbízásunk folytán a kiskereskedők egyesületének előmunkálataiban annyira haladtunk, hogy megalakulnunk lehetséges. Az általunk kibocsátott aláírási ivén pedig olyan számosan iratkoztak szaktársaink közül tagokul, hogy egyesületünk megalakulása és életképes működése biztosítva van. Tisztelettel kérjük tehát szaktárs urakat, hogy a f. hó 26-án d. u. 3 órakor a „Fekete sas“ nagytermében tartandó alakuló közgyűlésre megjelenni szíveskedjék. Székesfehérvár, 1895. november hó 1- én. Tisztelettel a kiskereskedők előkészítő bizottsága. Tárgysorozat: Megalakulás. Elnök és tisztikar megválasztása. Az alapszabályok átvizsgálása. — Felhívjuk lapunk mai számában levő — Gaál István fodrász és borbély üzlet megnyitására vonatkozó hirdetésre, előfizetőink figyelmét. — Tolvaj fináncz. Káger Rezső volt pénzügyőr, társait meglopva Fehérvárról megszökött, a rendőrség által nyomoztatott s Kis-üzetiben elfogták, hol már szinte követett el büntetendő cselekményeket. — Utczai verekedés. Vasárnap éjjel Bernáth Ferencz székesfehérvári lakost Lincz József és Schweininger István szintén helybeli lakosok megverték és súlyos sérüléseket okoztak rajta. Az ügy folytatása a kir. Törvényszék előtt leend. — Kiadó lakás. Egy 3 szobás lakás előszobával és a hozzátartozókkal 1896. február 1-ére kiadó Iskola-utcza 9. sz. a. — Orgazdaság. Hochstädter Ignácz nádasdladányi lakos felbiztatta Balogh János és Varga József béreseket, hogy az uradalmi kovácsházból patkókat lopjanak, melyeket azután ő potom áron megvett. A kir. kúria jogerős ítéletével az orgazda 3 napi fogház és 1 évi hivatalvesztésre ítéltetett ítélet. Scherer Kamill elnök a közönség legnagyobb érdeklődése között délután 5 órakor hirdette ki az ítéletet, mely szerint Karikó István lovasberényi illetőségű vádlott, Weisz Náthánon elkövetett gyilkosság, Gajdó Juliannán elkövetett szándékos emberölés bűntette és Frühzeitig Salamonon elkövetett súlyos testi sértés vétségében bűnösnek mondatik ki s ezért a bttk. 278., 279., 301., 96., 22., és 289. §-ai alapján életfogytig tartó fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre ítéltetett. A halálos ítélet az indokolás szerint azért mellőztetett, mivel a tett elkövetésére teljes bizonyítékra nem a bizonyítási eljárás, hanem — majdnem — kizárólag a vádlott töredelmes vallomása nyújtott. Az ítélet ellen a kir. ügyész súlyosbításért, védőügyvéd és vádlott enyhítésért felebezett. Az ítélet a szakértők véleménye szerint az adott körülményekhez képest teljesen helyes alapon nyugszik. (Nagy Ignácz védőügyvéd által még a délelőtt folyamán megtartott terjedelmes védbeszédből csak az elejét kaphattuk meg és így az egész terjedelmében közölhető nem volt, azonban lapunk jövő számában azon részt, mely a 4 ik hasábon a 2-ik bekezdéstől már csak kivonatosan adatott, egész terjedelmében folytatólag közölni fogjuk.)