Székesfehérvár és Vidéke, 1896. január-június (24. évfolyam, 1-76. szám)
1896-01-04 / 2. szám
XXIV-ik évfolyam. 2. szám, Szombat, 1896. január 4. Előfizetési árak: Egész évre..................................................8 frt. Fél évre.......................................................4 frt. Negyed évre............................................2 frt. Egyes szám ára 8 kr. Kapható a sasivartözsidékben. Kiadó hivatal: Klökner Péter cs. és kir. udvari könyvkereskedése Székesfehérváron, hova az előfizetések küldendők és ahol a hirdetések felvétetnek. Telefon 11. sz. POLITIKAI LAP: megjelenik minden kedden, csütörtökön és szombton este. Szerkesztői hivatalos órák mindennap 9-11-ig. ______________us A telefon száma: 47. -----------Szerkesztőség: Szent-István utcza 3. I. emelet, hova a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Gsitári E. és társa nyomdája, Sas-utcza, hova a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Telefon 60. sz. 2.Toroma: Előfizetési felhívás. A szabadelvűség, a haladás lobogóját emeljük fel, felemeljük, mert elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy Székesfehérvár és Fejér vármegye szabadelvű, független elemeit felrázzuk azon álomból, melyet még mindig álmodnak, daczára annak, hogy az öntudatlanul bár, de tényleg a felekezeti és fajgyűlöletet szító, a nemzetiségekkel kaczárkodó, ultramontán, sőt kozmopolita izó eszközökkel dolgozó úgynevezett «néppárt] itt ütötte fel főhadiszállását. Innen indult ki, és nagyrészben innen táplálkozik azon mozgalom, mely nagy küzdelmek és rázkódások árán megteremtett reformnak visszafejlesztését czélozza, mely a nagy nehezen kivivott egyenlőségi reform törvényeknek újabb és úgy lehet, még elkeseredettebb küzdelmek árán, való visszareformálását tűzte ki feladatául. Magyarországnak pedig béke kell, Magyarországnak az ezredév küszöbén nem szabad beletévelyednie a kulturharcz útvesztőjébe. A n.a népnek nem szabad felülnie a rajongói ál kevésbé a népszerűség, az érdek-lajhászó, lelkiismeretlen stréberek szirén dalainak. De ne vádoljuk őket rosszakarattal, hanem mondjuk el az Üdvözitő szavaival: «Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, mit cselekesznek.] A mi harczunk elvek és érvek csatája lesz, nem a személyeskedő perpatvar piaczi nyelvöltögetése. A „Székesfehérvár és Vidéke" minden kedden, csütörtökön és szombaton este jelenik meg és tartalmazni fogja az aznapi országgyűlés bő ismertetésén kívül a bel- és külföldi összes nevezetesebb eseményeket. A Székesfehérvár és Vidéke", mint a helyi érdekeknek éber oltalmazója, három szempontból indul ki, és ez a három szempont a megfigyelés, az ellenőrzés, a tájékoztatás. A „Székesfehérvár és Vidéke" arra fog törekedni, hogy a megyei és városi életnek hű tükre, a közhasznú, üdvös mozgalmaknak előmozdítója minden népámító, nemtelen törekvésnek gátja, a méltányosság, az igazságnak hű őre, védbástyája legyen. Féltékenyen fogunk őrködni úgy a földmivelés, mint a kereskedelem és ipar érdekei felett. Törvényszéki rovatunk egészen új alapokra lesz fektetve. A tanügy és szépirodalom rovatában való közreműködésre sikerült megnyernünk városunk legkiválóbb esztétikusait. A városi színtársulat előadásait jóindulatból eredő, tárgyilagos, részrehajlatlan bírálattal fogjuk kísérni. A hírek rovatára nagy gondot fordítunk. Tárcza rovatunkat a lap régi kipróbált erőin kívül az ország nevesebb írói közül számosan keresik fel közleményeikkel. A „Székesfehérvár és Vidéke" közli M. Adrien Chabot „Nevelőnő" czímű regényét Ereky Alfons kifogástalan fordításában. Ezt követi a „Szerelem hatalma" című fénytelen szemei tévetegen mélyednek az öltöző félhomályban borongó hátterébe, talán ott keresik Hadady magas, szálas alakját. De az nincsen sehol . .. A büffé finom kékes füstjével telített hangos termében éppen most áll fel a dús göndör hajzatú Kovács Muki és pezsgős poharát az új képviselő, a kitűnő jó barát, a hölgyek gáláns tisztelőjének egészségére üríti. Az öt válogatott czigány rárántja a tust, de Hadady nincs sehol . . . — Húsz a besszer, húsz a vak. — Nem jó, ötven a besszer és ötven a vak! Háromszor blindelnek és Téglásy Gyurka halovány orczája egy pillanatra kipirul, amint kivágja: — Ötszázat hívok! Nagy Pista egy ezressel vág vissza. Téglásy Gyurka elsápad, megadja és kiteríti a négy tizest. Nagy Pista hunyorit a szemével a négy császárt lepetyegteti és megkönnyebülten szól: — Ferinek biztosan négy disznója lett volna! De a rettegett nincs jelen, olasz regény, ezt pedig eredeti regényünk, amelyet mint meglepetést tartunk fenn olvasóink számára. Miután röviden jeleztük lapunk irányát, tartalmát, bizalommal lépünk a nagyközönség elé, és felkérjük mindazokat, akik közleményeikkel, értesítéseikkel, úgy helyben, mint a vidékről lapunk tartalmát gazdagították, hogy jóindulatú közreműködésüket ne vonják meg tőlünk a jövőben sem. A „Székesfehérvár és Vidéke“ szerkesztősége. A «Székesfehérvár és Vidékeinek kiadóhivatala Klökner Péter cs. és kir. udvari könyvkereskedésében van, odaintézendők minden alap anyagi részét illető levelek, előfizetések, és hirdetéseket illető ajánlatok. A „Székesfehérvár és Vidékének” előfizetési ára: Egész évre .... 8 frt. Félévre .........................4 frt. Negyedévre .... 2 frt. Egyed: szám ára . . . 8 kr. Klökner József, a kiadóhivatal vezetője. TÁRCZA. Hulld csillagok. — Irta: Lipcsey Lajos. — Fényesen szüremlik át a kioszk vadrózsával befuttatott oszlopsorai között a forró nyári és tikkadt, kéjes illatokkal telitett, bóditó levegője. A lampionok lángjának rezgő sugártömecsei vibrálva gyülemlenek meg egy-egy szélcsendes helyen, majd a tiszta fénykört megszakítja egy-egy arra lejtő por által felvert léghuzam, mely az épen elhagyott helyet ködszerű, rózsás porfellegbe borítja. A prímás fekete, felhevült arczából kivillanó sötét, szúró szemek áthatolnak a rózsás ködön és keresik a mulatság rendezőjét, az estély ünnepeltjét, tehát Hadady Ferenczet, az új képviselőt, az asszonyok kedvenczét, a leányok bálványát, de nincs sehol A keringő lázas ütemei szakgatottan hullámzanak a nyílt, fényes termen át, hogy a tovacsuszamló lábak, pajkosan meg-meglebbenő könnyű szoknyácskák suhanó zajával misztikus, zürrös hangkáoszba olvadjanak. Lelkesedés ül a fiatal dendik hevülő arczán, felvidulnak a vén garde-dámok, rágódva a múltak felidézett emlékein: ők is voltak fiatalok. Az őshaboitisék ránczos, vén arcza is elsimul e pillanatokban az önfeledt, a magával ragadó mámorban. De hol van hát az estély ünnepeltje: teháti Hadady Ferencz, az új képviselő, az aszszonyok bálványa, a nők kedvencze ? Nincs sehol. .. Jóska czigány ideges ujjai belevágnak a hegedű húrjaiba, a ringó ütem szakgatott rapszodisztikus rohamba fut át és forog a táncz sebesen . . . . Halaványan, bágyadtan hajtja le szőke fejét a szép Kendy Margit anyja vállaira. Előbb fejébe csapott a táncz gőze, a feltódult vér most ereibe rohant és vértelen, ideges feje lankadtan keresi a biros támasztott anyjának szerető szivén. Bágyadt, Hol lehet ?* * * A csillagszerül! Aranykának fényes fekete haját, hattyúnyakát, habtermetét száz epedő ütemben hegedüli, száz rigmusban énekli a nóta Dunán innen, Dunán túl , a Jóska primás mindene, a messze szétágazó czigányarisztokraczia szemefénye, büszkesége, a zajdák fiatal ivadékainak tündérálma; de amilyen ragyogó a leány s amilyen epedő a szeme, olyan hideg a szive, amilyen sóvárak ajkai, épp olyan büszkeség sugárzik le márvány homlokáról. Miért kellett ennek a tiszta liliomnak megismerni Hadady Ferenczet ? Miért feledte ez a büszke, hozzáférhetetlen leány rejtett, mély tüzű szemeit a Hadady hipnotizáló tekintetén ? Miért hallotta az ő mély, lágy rezgésű baritonját, amint a választás fényes, diadalmas napján megremegtette mindenkinek a szívét, aki csak hallotta őt ? Azután jött a képviselő tiszteletére a nagy’ Ezen Fehér és Veszprém vármegyék közönségét legközvetlenebbül érdeklő helyi érdekű vasút ügye Veszprém vármegyében napi renden van, Fehér vármegyében napi rendre kerül, helyén van, ha az érdekelt közönség felőle tájékoztatik. Ismeretes a vármegye közönsége előtt, hogy Székesfehérvárról Bicskéig helyi érdekű vasút terveztetik. Ez a Fehéráldomás, hol összekeveredett ur és pór, delnő és parasztleány egyaránt s ahol az ő fürtös, spanyol feje oly hosszan pihent az uj képviselő hatalmas, dobogó mellén. Az a szilfid termetű szőke szépség milyen megvető és mégis dühös pillantásokat vetett rá és milyen jól esett az neki. A vajda fia megbénultan állott mellettük, ökölbe szorított kezekkel: — Tágulj innen fiú ! — szólt rá a hatalmas, a deli férfi és a vajda büszke fia meghunyászkodva odalgott odébb. A csárdás szapora üteme dobogó lázas forgatagba halt el; a leány feje szédült, nem látott semmit ; csupán azt a két babonázó szemet, s amint feje lehanyatlott, elfullasztó heves ölelést erezett, forró, emésztő csókot égő njakán s azután e csókba, ez ölelésbe olvadt egész lénye. — Nem hagylak el soha — mondá a férfi. — Melletted leszek mindig — suttogó a leány......... * * — Édes anyám, hol van Hadady ? — Itt lesz nemsokára; mint uj képviselőnek kell, hogy mindenkihez legyen egy két jó szava, az foglalja el. — Nem úgy van, anyám, Ferencz már nem szeret, néhány napja olyan idegen hozzám, a második négyes az övé, megmondtam, hogy itt legyen, különben vége közöttünk mindennek és ő egész hidegen válaszolt: ott leszek! — de nem látom sehol. Finom kék eres homlokán kisujjnyira dagadt az ütér, böszkén fölvetett ajkai rángatództak a megsértett hiúság, a mellőzött szerelem érzetében. A gazdag, pufók képű Patyi Jóska meghajtotta magát: — Nagysád, a négyest megkezdik, lehetek-e szerencsés ? A szerelmes, a mellőzött fiú belevörösödött a nem várt igenbe, Kendy Margit arczán pedig kínos rángás vonaglott végig, de ment szilárdan s junói karja önkéntelenül szorította vissza a kövér Patyiét . . . * A bicske—csákvár—bodajk—bakonyszentlászlói vasút, vármegyei helyi érdekű vasutak egyike, vagy kiegészitő része lenne. Némileg ellentétes ezzel a Bicskéről Alcsuthon és Csákváron keresztül Bodajk felé s Bodajkon át Csernye-Szápár érintésével Bakony-Szent-Lászlóig tervezett s innét Pápáig meghosszabbítani tervezett vasút, melynek létrejötte amannak sikerére tagadhatlanul hátrányos befolyással lenne. A nélkül, hogy a kettőt a Székesfehérvár — bicskei irány hátrányára merev ellentétbe helyezni akarnám, — amely kérdéssel különben csak azért foglalkozom, mert el nem kerülhetem, mert a Székesfehérvár — bicskei irány tervezésére s létesítésére irányuló törekvést jogosultnak elismerem, amint amannak jogosultságát vitatom, — azt tartom, az az irány tarthat inkább számot a közönség támogatására, amelyik nagyobb és sokfélébb érdeket elégít ki s létesülése esetére jövedelmezőbb, szóval, amelyik szükségesebb és életrevalóbb. Első tekintetre feltűnik, hogy a két vasút mindegyikét egészen más szempontból kell megbírálni. A Székesfehérvár —bicskei vasút a szó szoros értelmében helyi érdekű, s meszszebbre ható fontossággal nem bir. Arra lenne hivatva, hogy a vidéket, a melyen átvonul, a vármegye székhelyével s a m. kir. államvasutak által Budapesttel, esetleg Győr felé Bécscsel összekösse. Az a fontossága, hogy a cs. és kir. szab. déli vasutat ennek vonalával párhuzamosan haladó s az állam közvetlen befolyása alatt álló vonalak kiegészítése által uralja, nincsen, mivel a m. kir. államvasutak budapest—fiumei fővonala ezen székesfehér-Az idő szaladó kereke nem áll meg soha. Patyi Jóskáéknál fényes vigalom áll, az öreg kandaláberek félénken pislogják körül az ünnepi napon a verandára kihozott száz tűzsugarú vakító csillárt, a parkban színes lampionok zöld étherbe vegyült homályos fénykörét meg-meg élénkíti egyegy felreppenő szentjánosbogár, a méla nyáréji csendet felveri néha a parkban sétálók csevegő zaja. Egy távoli padon egymást körülölelve ülnek Patyiné és Hadady. — Mond csak bolondom, mi lett azzal a czigány leánynyal, tudod a Jóska primás leányával. — Megmérgezte magát — veté oda könnyedén Hadady. A méla csendet nem zavarja semmi, csak a csók nesze !.. . Az éji szellő átsurran a parkon és megborzongatja a százados fák lombkoronáját, a kastélyból kihallatszik a valczer elhaló akkordja; most Jóska primás más húrba kap, sir, zokog a hegedű, keservesen nyög, jajong a nóta és amint kiárad a nyílt terasz felé, felfogja a szél és viszi-viszi arra a város alá, a letört szép czigányleány fehérvirágos sirdombja felé . . . Elhallgatott a nóta. Téglásy Gyurka éles, rekedt hangon kiáltoz: — Hol vagy Feri? Visszaadtam Pistának a múltkori kölcsönt. A szünóra alatt feláll a göndör, fekete fürtöt Kovács Muki és felköszönti a kerület képviselőjét, a példátlan barátot, a nők föltétlen tisztelőjét, Hadady Ferenczet. Összekocczannak a poharak, Jóska primás ráhúzza a tust és karján a háziasszonynyal belép az ünnepelt. Az arcza kipirult, a ház asszonyáé mintha a szokottnál még valamivel haloványabb lenne. Odakünn a tikkadt forró nyári éjszakában pedig még mindig hullanak a csillagok!