Székesfehérvár és Vidéke, 1896. január-június (24. évfolyam, 1-76. szám)

1896-01-04 / 2. szám

XXIV-ik évfolyam. 2. szám, Szombat, 1896. január 4. Előfizetési árak: Egész évre..................................................8 frt. Fél évre.......................................................4 frt. Negyed évre............................................2 frt. Egyes szám ára 8 kr. Kapható a sasivartözsidékben­. Kiadó hivatal: Klökner Péter cs. és kir. udvari könyv­­kereskedése Székesfehérváron, hova az előfizetések küldendők és a­hol a hirdetések felvétetnek. Telefon 11. sz. POLITIKAI LAP: megjelenik minden kedden, csütörtökön és szombton este. Szerkesztői hivatalos órák mindennap 9-11-ig. ______________us A telefon száma: 47. -----------­Szerkesztőség: Szent-István utcza 3. I. emelet, hova a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Gsitári E. és társa nyomdája, Sas-utcza, hova a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Telefon 60. sz. 2.Torom­a: Előfizetési felhívás. A szabadelvűség, a haladás lobo­góját emeljük fel, felemeljük, mert elérke­zettnek látjuk az időt arra, hogy Székesfe­hérvár és Fejér vármegye szabadelvű, független elemeit felrázzuk azon álom­ból, melyet még mindig álmodnak, daczára annak, hogy az öntudatlanul bár, de tényleg a felekezeti és fajgyűlöletet szító, a nemzetiségekkel kaczárkodó, ult­­ramontán, sőt kozmopolita izó eszkö­zökkel dolgozó úgynevezett «néppárt] itt ütötte fel főhadi­szállását. Innen indult ki, és nagyrészben innen táplálkozik azon mozgalom, mely nagy küz­delmek és rázkódások árán megteremtett re­formnak visszafejlesztését czélozza, mely a nagy nehezen kivivott egyenlőségi re­form törvényeknek újabb és úgy lehet, még elkeseredettebb küzdelmek árán, való visszareformálását tűzte ki feladatául. Magyarországnak pedig béke kell, Ma­gyarországnak az ezredév küszöbén nem sza­bad beletévelyednie a kulturharcz út­vesztőjébe. A n.a nép­nek nem szabad felülnie a rajongói ál kevésbé a népszerűség, az érdek-lajhászó, lelkiismeretlen stré­berek szirén dalainak. De ne vádoljuk őket rosszakarattal, ha­nem mondjuk el az Üdvözitő szavaival: «Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, mit cselekesznek.] A mi harczunk elvek és érvek csa­tája lesz, nem a személyeskedő per­patvar piaczi nyelvöltögetése. A „Székesfehérvár és Vidéke" minden kedden, csütörtökön és szombaton este jelenik meg és tartalmazni fogja az az­­napi országgyűlés bő ismertetésén kí­­vül a bel- és külföldi összes nevezete­sebb eseményeket. A Székesfehérvár és Vidéke", mint a helyi érdekeknek éber oltalmazója, há­rom szempontból indul ki, és ez a három szempont a megfigyelés, az ellenőr­zés, a tájékoztatás. A „Székesfehérvár és Vidéke" arra fog törekedni, hogy a megyei és városi életnek hű tükre, a közhasznú, üd­vös mozgalmaknak előmozdítója minden népámító, nemtelen törekvésnek gátja, a méltányosság, az igazság­nak hű őre, védbástyája legyen. Féltékenyen fogunk őrködni úgy a föld­­mivelés, mint a kereskedelem és ipar érde­kei felett. Törvényszéki rovatunk egészen új ala­pokra lesz fektetve. A tanügy és szépirodalom rovatában való közreműködésre sikerült megnyernünk váro­sunk legkiválóbb esztétikusait. A városi színtársulat előadásait jóindu­latból eredő, tárgyilagos, részrehajlatlan bírá­lattal fogjuk kísérni. A hírek rovatára nagy gondot fordí­tunk. Tárcza rovatunkat a lap régi kipróbált erőin kívül az ország nevesebb írói kö­zül számosan keresik fel közleményeikkel. A „Székesfehérvár és Vidéke" közli M. Adrien Chabot „Nevelő­nő" czímű regé­nyét Ereky Alfons kifogástalan fordításá­ban. Ezt követi a „Szerelem hatalma" című fénytelen szemei tévetegen mélyednek az öltöző fél­homályban borongó hátterébe, talán ott keresik Ha­dady magas, szálas alakját. De az nincsen sehol . .. A büffé finom kékes füstjével telített hangos termében éppen most áll fel a dús göndör hajzatú Kovács Muki és pezsgős poharát az új képviselő, a kitűnő jó barát, a hölgyek gáláns tisztelőjének egész­ségére üríti. Az öt válogatott czigány rárántja a tust, de Hadady nincs sehol . . . — Húsz a besszer, húsz a vak. — Nem jó, ötven a besszer és ötven a vak! Háromszor blindelnek és Téglásy Gyurka ha­lovány orczája egy pillanatra kipirul, amint kivágja: — Ötszázat hívok! Nagy Pista egy ezressel vág vissza. Téglásy Gyurka elsápad, megadja és kiteríti a négy tizest. Nagy Pista hunyorit a szemével a négy csá­szárt lepetyegteti és megkönnyebülten szól: — Ferinek biztosan négy disznója lett volna! De a rettegett nincs jelen, olasz regény, ezt pedig eredeti regényünk, a­melyet mint meglepetést tartunk fenn olvasóink számára. Miután röviden jeleztük lapunk irányát, tartalmát, bizalommal lépünk a nagy­közön­ség elé, és felkérjük mindazokat, a­kik közle­­ményeikkel, értesítéseikkel, úgy helyben, mint a vidékről lapunk tartalmát gazdagították, hogy jóindulatú közreműködésüket ne vonják meg tőlünk a jövőben sem. A „Székesfehérvár és Vidéke“ szerkesztősége. A «Székesfehérvár és Vidékeinek kiadó­hivatala Klökner Péter cs. és kir. udvari könyvkereskedésében van, odaintézendők min­den a­lap anyagi részét illető levelek, elő­fizetések, és hirdetéseket illető ajánlatok. A „Székesfehérvár és Vidékének” előfi­zetési ára: Egész évre .... 8 frt. Félévre .........................4 frt. Negyedévre .... 2 frt. Egyed: szám ára . . . 8 kr. Klökner József, a kiadóhivatal vezetője. TÁRCZA. Hulld csillagok. — Irta: Lipcsey Lajos. — Fényesen szüremlik át a kioszk vadrózsával befuttatott oszlopsorai között a forró nyári és tik­­kadt, kéjes illatokkal telitett, bóditó levegője. A lampionok lángjának rezgő sugártömecsei vibrálva gyülemlenek meg egy-egy szélcsendes he­lyen, majd a tiszta fénykört megszakítja egy-egy arra lejtő por által felvert léghuzam, mely az épen elhagyott helyet ködszerű, rózsás porfellegbe borítja. A prímás fekete, felhevült arczából kivillanó sötét, szúró szemek áthatolnak a rózsás ködön és keresik a mulatság rendezőjét, az estély ünnepeltjét, tehát­ Hadady Ferenczet, az új képviselőt, az asszo­nyok kedvenczét, a leányok bálványát, de nincs sehol­ A keringő lázas ütemei szakgatottan hullám­­zanak a nyílt, fényes termen át, hogy a tovacsu­­szamló lábak, pajkosan meg-meglebbenő könnyű szoknyácskák suhanó zajával misztikus, zürrös hang­­káoszba olvadjanak. Lelkesedés ül a fiatal dendik hevülő arczán, felvidulnak a vén garde-dámok, rá­gódva a múltak felidézett emlékein: ők is voltak fiatalok. Az ős­haboitisék ránczos, vén arcza is el­simul e pillanatokban az önfeledt, a magával ragadó mámorban. De hol van hát az estély ünnepeltje: teháti Hadady Ferencz, az új képviselő, az aszszonyok bál­ványa, a nők kedvencze ? Nincs sehol. .. Jóska czigány ideges ujjai belevágnak a he­gedű húrjaiba, a ringó ütem szakgatott rapszodisz­­tikus rohamba fut át és forog a táncz sebesen . . . . Halaványan, bágyadtan hajtja le szőke fejét a szép Kendy Margit anyja vállaira. Előbb fejébe csa­pott a táncz gőze, a feltódult vér most ereibe ro­hant és vértelen, ideges feje lankadtan keresi a bir­­os támaszt­ott anyjának szerető szivén. Bágyadt, Hol lehet ?* * * A csillagszerül! Aranykának fényes fekete ha­ját, hattyúnyakát, habtermetét száz epedő ütemben hegedüli, száz rigmusban énekli a nóta Dunán innen, Dunán túl , a Jóska primás mindene, a messze szétágazó czigányarisztokraczia szemefénye, büszke­sége, a zajdák fiatal ivadékainak tündérálma; de amilyen ragyogó a leány s amilyen epedő a szeme, olyan hideg a szive,­­ amilyen sóvárak ajkai, épp olyan büszkeség sugárzik le márvány homlokáról. Miért kellett ennek a tiszta liliomnak meg­ismerni Hadady Ferenczet ? Miért feledte ez a büszke, hozzáférhetetlen leány rejtett, mély tüzű szemeit a Hadady hipnotizáló tekintetén ? Miért hallotta az ő mély, lágy rezgésű baritonját, amint a választás fé­nyes, diadalmas napján megremegtette mindenkinek a szívét, aki csak hallotta őt ? Azután jött a képviselő tiszteletére a nagy’ Ezen Fehér és Veszprém vármegyék közönségét legközvetlenebbül érdeklő helyi érdekű vasút ügye Veszprém vármegyében napi renden van, Fehér vármegyében napi rendre kerül, helyén van, ha az érdekelt közönség felőle tájékoztatik. Ismeretes a vármegye közönsége előtt, hogy Székesfehérvárról Bicskéig helyi érdekű vasút terveztetik. Ez a Fehér­áldomás, hol összekeveredett ur és pór, delnő és parasztleány egyaránt s ahol az ő fürtös, spanyol feje oly hosszan pihent az uj képviselő hatalmas, dobogó mellén. Az a szilfid termetű szőke szépség milyen megvető és mégis dühös pillantásokat vetett rá és milyen jól esett az neki. A vajda fia megbé­­nultan állott mellettük, ökölbe szorított kezekkel: — Tágulj innen fiú ! — szólt rá a hatalmas, a deli férfi és a vajda büszke fia meghunyászkodva o­dalgott odébb. A csárdás szapora üteme dobogó lázas forga­tagba halt el; a leány feje szédült, nem látott sem­mit ; csupán azt a két babonázó szemet, s amint feje lehanyatlott, elfullasztó heves ölelést erezett, forró, emésztő csókot égő njakán s azután e csókba, ez ölelésbe olvadt egész lénye. — Nem hagylak el soha — mondá a férfi. — Melletted leszek mindig — suttogó a leány......... * * — Édes anyám, hol van Hadady ? — Itt lesz nemsokára; mint uj képviselőnek kell, hogy mindenkihez legyen egy két jó szava, az foglalja el. — Nem úgy van, anyám, Ferencz már nem szeret, néhány napja olyan idegen hozzám, a máso­dik négyes az övé, megmondtam, hogy itt legyen, különben vége közöttünk mindennek és ő egész hi­degen válaszolt: ott leszek! — de nem látom sehol. Finom kék eres homlokán kisujjnyira dagadt az ütér, böszkén fölvetett ajkai rángatództak a meg­sértett hiúság, a mellőzött szerelem érzetében. A gazdag, pufók képű Patyi Jóska meghaj­totta magát: — Nagysád, a négyest megkezdik, lehetek-e szerencsés ? A szerelmes, a mellőzött fiú belevörösödött a nem várt igenbe, Kendy Margit arczán pedig kínos rángás vonaglott végig, de ment szilárdan s junói karja önkéntelenül szorította vissza a kövér Pa­­tyiét . . . * A bicske—csákvár—bodajk—bakony­­szentlászlói vasút, vármegyei helyi érdekű vasutak egyike, vagy kiegészitő része lenne. Némileg ellentétes ezzel a Bicskéről Alcsuthon és Csák­váron keresztül Bodajk felé s Bodajkon át Csernye-Szápár érinté­sével Bakony-Szent-Lászlóig tervezett s innét Pápáig meghosszabbítani tervezett vasút, melynek létrejötte amannak sikerére tagadhatlanul hátrányos befolyással lenne. A nélkül, hogy a kettőt a Székesfehérvár — bicskei irány hátrányára merev ellentétbe helyezni akarnám, — a­mely kérdéssel külön­­ben csak azért foglalkozom, mert el nem kerülhetem, mert a Székesfehérvár — bicskei irány tervezésére s létesítésére irányuló törekvést jogosultnak elismerem, a­mint amannak jogosultságát vitatom, — azt tartom, az az irány tarthat inkább számot a közönség támogatására, a­melyik nagyobb és sokfélébb érdeket elégít ki s létesülése esetére jöve­delmezőbb, szóval, a­melyik szükségesebb és életrevalóbb. Első tekintetre feltűnik, hogy a két vasút mindegyikét egészen más szempontból kell megbírálni. A Székesfehérvár —bicskei vasút a szó szoros értelmében helyi érdekű, s m­esz­­szebbre ható fontossággal nem bir. Arra lenne hivatva, hogy a vidéket, a melyen átvonul, a vármegye székhelyével s a m. kir. állam­vasutak által Budapesttel, esetleg Győr felé Bécscsel összekösse. Az a fontossága, hogy a cs. és kir. szab. déli vasutat ennek vonalával párhuzamosan haladó s az állam közvetlen befolyása alatt álló vonalak kiegészítése által uralja, nincsen, mivel a m. kir. államvasutak budapest—fiumei fővonala ezen székesfehér-Az idő szaladó kereke nem áll meg soha. Patyi Jóskáéknál fényes vigalom áll, az öreg kandaláberek félénken pislogják körül az ünnepi napon a verandára kihozott száz tűz­sugarú vakító csillárt, a parkban színes lampionok zöld étherbe vegyült homályos fénykörét meg-meg élénkíti egy­­egy felreppenő szentjánosbogár, a méla nyáréji csen­det felveri néha a parkban sétálók csevegő zaja. Egy távoli padon egymást körülölelve ülnek Patyiné és Hadady. — Mond csak bolondom, mi lett azzal a czi­gány leánynyal, tudod a Jóska primás leányával. — Megmérgezte magát — veté oda könnye­dén Hadady. A méla csendet nem zavarja semmi, csak a csók nesze !.. . Az éji szellő átsurran a parkon és megborzon­gatja a százados fák lombkoronáját, a kastélyból ki­­hallatszik a valczer elhaló akkordja; most Jóska primás más húrba kap, sir, zokog a hegedű, keser­vesen nyög, jajong a nóta és amint kiárad a nyílt terasz felé, felfogja a szél és viszi-viszi arra a vá­ros alá, a letört szép czigányleány fehérvirágos sir­­dombja felé . . . Elhallgatott a nóta. Téglásy Gyurka éles, re­kedt hangon kiáltoz: — Hol vagy Feri? Visszaadtam Pistának a múltkori kölcsönt. A szünóra alatt feláll a göndör, fekete fürtöt Kovács Muki és felköszönti a kerület képviselőjét, a példátlan barátot, a nők föltétlen tisztelőjét, Ha­dady Ferenczet. Összekoc­czannak a poharak, Jóska primás rá­húzza a tust és karján a háziasszonynyal belép az ünnepelt. Az arcza kipirult, a ház asszonyáé mintha a szokottnál még valamivel haloványabb lenne. Odakünn a tikkadt forró nyári éjszakában pe­dig még mindig hullanak a csillagok!

Next