Székesfehérvár és Vidéke, 1897. július-december (25. évfolyam, 74-151. szám)
1897-12-24 / 149. szám
Székesfehérvár, 1897. XXV. évfolyam. 149. sz.___________Péntek, deczember 24. Szerkestütizsili: Nádor utcza 5. — Telefon sz. 47. mlA hivatal , a hova a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők: Klökner Péter cs. és kir. udv. könyvkereskedése. — Telefon sz. 11. — POLITIKAI LAP, El ő fizet és i íizuik: Felelős szerkesztő: Egy évre 8 frt. — Fél évre 4 frt. — Negyedévre 2 frt. Egyes szén ára 6 br. RÁD A I I A I n C Hirdetések zárlata: a megjelenési nap déli 12 órája, ív A 1/ 1 í Ij A ti il. j, lap megjelenik kedden, csütörtöök és szombaton Karácsony. Kő vagy arczoszlop nem volna maradandóbb emlékjele a szeretet nagy elvének, mint ez a minden évben visszatérő szelíd ünnepnap, szent karácsony napja. Dúljon vihar bár, földrengető vihar, pusztítson háború tüze s szálljon a nemzetekre bármi súlyos megpróbáltatása az esztendőnek, ezt az egy napját arra szántuk, hogy letörüljük egymás könnyeit, hogy bekötözzük a talán saját kezünkkel ütött sebet s felolvadjunk a minden idők legmelengetőbb érzésében, az örök szeretetben. Van, van nyomor, kietlen, pusztító . . Van végtelen szenvedés, vannak csapások, melyek igaztalanul érnek ártatlanokat, s vannak bűnösök, a kik szennyes lelkükkel és fölemelt fővel legelöl járnak a hiúság ' néha lelkünkbe szóláruságaival is zavarni. Az öregek csodát láttak elvonulni maguk előtt s emberi gondolatukkal nem is képesek követni a haladásnak azt a rohamos elvonulását, melyet magyar földön egy emberöltő alatt megtapasztaltak. Ez a rohamosság még a fiatal Magyarország előtt is merésznek tűnik föl s az a nemzedék, mely most vette kezébe a munkát, az építést, az alkotást, erősen érzi, hogy még nem a tetőzeten dolgozik, hanem a falak szilárdításán, de azt is érzi, hogy ezek a falak már viharokkal daczolnak, s földrengéstől se nagyon mozdulnának meg. Ez a bizonyosság a szilárd munkának jóleső tudata. Magyarország, hála Istennek, meg van ! "odva, tekintélyben blézer év — A honvédtüzérség. A levegőben van valami, amiről senki sem tud bizonyosat, de amit az idők járásából a beavatottak jósolni mernek. Ez az, hogy az országnak régi vágya, a magyarság eszménye, a honvédségnek tüzérséggel való ellátása nincs is olyan messze, mint gondolnék. Soha még felülről nem találták meg anynyira az utat, ami a magyar ember szivéhez vezet, mint a legutóbb lemúlt időkben, s ez engedi remélnünk, hogy szemünk fénye, a m. kir. honvédség nemsokára az oly régen nélkülözött ágyukat is megkapja. Városunknak eleve kell gondoskodnia, hogy abban a percben, hogyha a tüzérséget felállítják, készületlenek ne legyünk. Az, hogy nálunk kerületi parancsnokság s, hogy annak élén városunk