Székesfehérvár és Vidéke, 1901. július-december (29. évfolyam, 75-155. szám)

1901-10-12 / 122. szám

t­ tenberg Frigyes báró, Konstantinovics Sándor,­­néhai Milán király testőrkapitánya, ifj. Zichy Ödön gróf, Gencsi Albert orsz. képviselő, Almássy Dénes, Szécsényi Antal és Haller György grófok, Lichtenstein Alajos herczeg,Odescalchy Zoárd her­ceg, gróf Degenfeld Imre, gróf Keglevich Miklós és Cukio Pál német birod. testőrkapitány. A vadászat befejeztével, e hó 21-ikén gróf Zichy Jenő kép­viselőnk Székesfehérvárra érkezik. Ülések a városházán. Holnap, va­sárnap d. e. 10 órakor ülést tart a gazdasági szakosztály, 11 órakor pedig a szinügyi bizott­ság. 19-én d. e. 10 órakor ülésezik az agy- és szegényügyi bizottság, 11 órakor pedig az iga­zoló választmány. A Fehérmegyei Tanítótestület i. é. szeptember 25-én Bicskén tartott hangversenye alkalmával felülfizettek: Göllner Károly 8 koronát, Steiner József 5 koronát, Blauhorn Jenő és Freud Lajos 3—3 koronát, Balogh György, Cseh Elek, Hankó Gyula, Huszár László, Keller Szilárd, Tróm Ferencz, Windisch István és N. N. 2—2 koronát, Deák Gerzson, Farkas Károly, Freud Manó, Harsányi Pálné, Mandl Kálmán, Mészöly Győző, Strausz Zoltán 1­1 koronát és Balogh István 40 filért, mely adományokért a tanítók árvái nevében az egyesület elnöksége hálás köszönetet mond. — Éjjeli támadás. Csákváron hétfőn éjjel mint tudósítónk írja — félholtra vertek egy embert régi haragosai. Lepsényi János csák­­vári lakos régi ellensége volt a községbeli P. Zsebők Jánosnak. Kereste az alkalmat mindunta­lan, hogy bosszúját rajta kitöltse, de ez óvatosan mindig kikerülte azt. Így esett az hétfőn este is, a­mikor Lepsényi a nagykorcsma előtt elfogta Zsebőt és belé akart kötni, de ez most sem si­került neki. A kudarct még inkább felbőszítette Lepsényit, ugyannyira, hogy már orvtámadástól sem riadt vissza. Maga mellé vette Udvardi József és Szalók János zámolyi legényeket és velük lesbe állott a kiszemelt áldozat lakása kö­zelébe, hogy azt hazatértében támadják meg. Éjfél tájban csakugyan arra­felé haladt el Zsebő hazatértében. A botokkal és bicskákkal felfegy­verkezett orvtámadók az éj sötétjében rajt­ütöttek a gyanútlanul közeledőre és azt félholtra verték és szurkálták. Mikorra vérébe fagyva megtalálták, a tettesek már messze jártak. A csendőrség azonban másnap reggelre kinyomozta őket és bekísérte a székesfehérvári ügyészséghez. A sú­lyosan sebesült állapota életveszélyes. Eljegyzés: Gr Winzweig Sándor marton­­vásári kereskedő eljegyezte Stern Angela kis­asszonyt, Saborsky József unokahugát Bécsből. — Ferkó vadászni megy. Ferkó még csak öklömnyi gyerek, a nevét is csak akkor tudja leírni, ha tanító úr diktálja neki a betűk irányát: fel, le, kereken be, elég. Ferkó azonkívül elvben ellene van a gyermekek agyának túlságos megterhelésének s kenyér­sütés napján inkább csak odahaza várja meg, mig a vakarcs szépen kisül. A napokban is éppen vakarcs nap volt s Ferkó a kapu küszöbön majszolta a lángost, a mikor az utczán egy vadász haladt el a mezők felé. Ha ezzel a puskással elmehetnék gon­dolta ő kelme , kapnék üres patront fütyülő­­nek, meg talán kis nyulat is fognék. Azért hát neki bátorodik s a puskás után kiált: Tésur, én is elmegyek vadászni. — Kicsi vagy te még, hékás. Aj’ dehogy. A szomszéd Pistit is meg­verem már, édes anyám is mindig úgy üt hátba, azt mondja: eredj te nagy kamasz. Ennyi meggyőző indok s mert úgy sincs más hajtó gyerek, a vadász bele­egyezik: jól van békás, hát gyere. Ferkó­ azzal mindjárt kézen akarja fogni a vadászt, hogy hát megy. Szép csöndesen ballagnak s mikor a tarlóra érnek Ferkót a puskás kellő interukczióval látja el, hogy nem szabad beszélni s több eféle. Ám a barázdában mindenütt egy egy búbos pacsirta röppen fel s Ferkó nagy vadász füzében kiabálja: — Tésur, a hun vannak a fogolyok ii! A fogolyok erre csakugyan fel is repülnek, jól messziről, hogy nem lehet reájuk lőni. Ferkót a puskás összeszidja s egy ideig csönd van. Ám egyszerre Ferkónak eszibe jut valami s har­­mincz lépésről kérdezi meg: Tésur, mér’ fut a nyúl olyan nagyon? Miután nem kap rá választ, a kérdést újból megismétli. A puskás azonban dühös és megint csak nem szól semmit. Végre egy nyúl Ferkó lába előtt ugrik fel s ugyancsak igyekszik a ku­­koriczás felé. Ferkó azon­mód utánra iramodik, de minthogy a tapsifüles valamivel nagyobbakat ugrik, a vadásznak alkalma van reá lőni. Ám elhibázza és Ferkó leguggolva nézi, nézi a nyulat s most időszerűnek találja a kérdést: — Tésur mér’ fut a nyúl? . . . — Rövid krónikák. Lókötők. Kalocsa Péter Széchenyi­ utcza 47. szám alatti lakos csü­törtökön reggel arra a szomorú valóra ébredt, hogy lovát az istálóból elkötötték. Kalocsa fel­jelentést tett a rendőrségnél, hogy lovát az udvar­ból felszerszámozva vezették a vasúti töltés mellett, egész a csikvári útig, hol kocsiba fogták. A tettesek valószínűleg kóbor czigányok voltak. Kalocsa Péter kára 160 korona. A nyomozás széles körben folyik. — Tűz. Folyó hó 5-én 6 és 7 óra között Sár-Szt-Miklós községben ki­­gyuladt Láng Istvánné háza és több épület a lángok martalékává lett. A kár megközelíti a 10.000 koronát, melynek egy része azonban biz­tosítás révén megtérül. A tűz keletkezésének oka még ezideig nincs kiderítve, a vizsgálat folyik. — Kézrekerü­lt tolvaj. A déli vasúti műhelyben már rég óta tapasztalják, hogy onnan nap nap után nagyobb mennyiségű rézanyag tűnik el. Mindent megtettek a tettes kézrekerítésére, de eddig nem tudtak nyomára jönni. Most azután kiderült a titok, mert Orotz Kálmán helybeli rézöntő mester feljelentést tett a rendőrségnél, hogy Kálmán József temetősor 18. sz. alatti lakos nagyobb mennyiségű rezet vitt hozzá elárusítás végett. A vizsgálatnál kisült, hogy Kálmán József a rezet a déli vasúti műhelyből lopta, hol mint munkás volt alkalmazva. Kálmánt elbocsájtották. Az ügy a járásbíróság elé kerül további megtor­lás végett. — Tolvaj molnársegéd. Szabó István táci molnármester már hosszabb idő óta tapasz­talja, hogy a hozzá őrtés végett hozott gabonát valaki meglopja. Szabó a csendőrségnél tett fel­jelentést, ki azután a nyomozás folytán kiderítette, hogy a tettes Szabó Istvánnak egyik segédje Házer Lajos kölesdi illetőségű molnársegéd. Házer eleinte tagadott, azonban, midőn egyik társa, Reimig Alajos molnársegéd szemébe mondta, hogy látta mikor lopott, tettét bevallotta. Házért a csendőrség letartóztatta és átkisérte a hely­beli kir. járásbíróság börtönébe. — Goromba szomszéd. Simsonics Pálné csapó-utcza 15. szám alatti lakosnő feljelentést tett a rendőr­ségnél, a vele egy házban lakó Németh István rovott múltú ember ellen, hogy az őt folyó hó 6-án este az utczán megtámadta és egy a kezé­ben levő bottal többször megütötte. A rendőrség az ügyet áttette a helybeli kir. járásbírósághoz. Anyakönyvi hírek: 1901. okt. 5-től okt. 12-ig. Született: 18 fiú, 8 leány. Ezekből törvényes fiú 18, le­ány 7, törvénytelen fiú leány 1. Halva született: tör­vényes fiú 1, leány —, törvénytelen fiú —, leány —. Összesen 26. Elhalt: 11 fi, 2 nő. Ezekből 5 éven aluli törvényes fiú 3, leány —, törvénytelen fiú —, leány — ; 5 éven fe­lüli fi­ú, nő 2. Összesen : 13. E szerint a születés a halá­lozást 13-mal múlja felül. Házasságkötés: A fentjelzett idő alatt házasságra lépett 4 pár. Elhaltak: Franyó Károly, róm­. kath. magánzó 66 éves, agyszélhűdés, Könyök­ u. 14. sz. — Deák János, róm. kath. kisbirtokos, 26 éves, heveny­ kimerülés, Szt.-Oyörgy kórház. — Vihart Ignácz és Polczer Erzsébet halva szü­letett fia, Zámoly­ u. 22. sz. — Lengyel Károly, ev. ref. timár-segéd, nőtlen, 28 éves szivhüdés, Szt.-Oyörgy kór­ház. — Szántó Sándor m. kir. honvéd-százados neje: Rindskopf Irma (Mária) róm. kath. 43 éves, tüdővész, Basa-u. 1 sz. — Cservenka József, kárpitos-segéd neje, Parti Rozália róm. kath. 72 éves, tüdőtágulás, Lakatos-u. 9. sz. — Jung Márton, róm. kath. 8 hónapos, tüdőlob, Kert-u. 7. sz. — Tieger József, róm. kath. 69. gyalog­ezredbeli közlegény, 23 éves nőtlen, lőseb, cs. és kir. csapatkórház. — Puskás Pál, róm. kath. bányász, Dudasek Teréz házastársa 68 éves, szivhüdés, Szt.-György kórház. — Farkas József róm. kath. juhász, Horváth Juliánna házastársa 43 éves arczrák, Szt.-György kórház. — Balogh Lukács ev. ref. háztulajdonos, Radovits Anna házastársa, 83 éves aggkór, Széchényi-u. 1. sz. — Jásper János, róm. kath. önálló czipész, Májer Mária házastársa, 53 éves tüdőlőb, Zöldfa-u. 2. sz. — Peresztegi Nagy István, róm. kath. 4 éves, idült agyvizkór, Öreg-u. 59. sz. Kihirdetések: Dukai Ignácz, gépész-kovács segéd, Nagy-Perkáta és Prehamer Etel, Sárbogárd, Fehérmegye. — Nagy István vasúti fűtő Sz.-Fehérvár és Vörös Ágnes, Nagy-Láng, Fehérmegye. — Illés Sándor-Géza kertész, Sz.-Fehérvár és Kremmer Terézia, Duna-Adony, Fehérm.— Vizbel József, vasgyári munkás, Sz.-Fehérvár és Szabó Juliánna, Pátka, Fehérm. — Mokcher Ferencz m. á. v. fé­kező, Sz.-Fehérvár és Szép Mária, Seregélyes, Fehérm. — Binder Károly posta- és távirdatiszt, Budapest és Schlam­­madinger Sarolta Teréz Székesfehérvár. Kiadó azonnal egy csinosan búto­rozott utczai lakás, mely áll két szoba és kony­hából, Ligetsor, 5. sz. alatt. Táncztanítási jelentés. Alulírott van szerencsém a mélyen tisztelt családok és a táncz­­kedvelő ifjúság becses tudomására hozni, hogy f. évi október hó 20-án saját lakásomon Szent- István-utcza a magasabb igényeknek teljesen megfelelő őszi táncztanfolyamot nyitok és a leg­újabb tánczokban alapos és szabályos oktatást adok, ide értve a helyes tartás, az ntemes moz­gás, minthogy ezek úgy a tánczban, mint az ildomos társalgás kiegészítő részét képezik. Tan­ár­ák: A tanuló ifjúság részére 5—7, a kereskedő ifjúság részére pedig 8—10-ig az estéli órákban tartatik. Belrások a tanfolyamra saját lakásomon eszközölhetők. Magamat a mélyen tisztelt közön­ség kegyes pártfogásába ajánlva maradtam mély tisztelettel Marossy Lajos táncztanár és a Ma­gyarországi táncztanitók egyesületének tagja. — Belvárosban lakást kaphat takarítás­ért magányos nő. Czim a kiadó hivatalban. — Bútorozott szoba minden órán kiadó Bástya-utcza 9-ik szám. — Szarka-utcza 3. sz. a. emeletes ház az Osztr. Magyar Bank palotával szemben, sza­bad kézből azonnal eladó. Értekezhetni a tulaj­donossal. SZEKESFEHERVAR ÉS VIDÉKE. CSARNOK. HIT és SZERELEM. — Francziából. — (5) A mór karjára támaszkodott s a tizenkét oroszlán kutjához közeledett, a melytől az Al­­hambrának egyik udvara nevét nyerte. — Idegen, mondá a gyermeteg spanyol nő, ha ruhádat, turbánodat, fegyvereidet nézem, és szerelmünkre gondolok, a szép Abenszeráds ár­nyát vélem látni, a­ki az elhagyatott magány­ban a boldogtalan Alfaimával sétál. Magyarázd meg nekem a felírást, a­mely a kút márványára van vésve. Aben-Hamet e szavakat olvasá: A szép herczegnő, ki gyöngyökkel fedve sétál e kertben, oly csodálatosan emeli szépségét... A fölirás többi része el volt mosódva. Rólad csinálták e felírást, mondá Aben- Hamet. Szeretett szultána, e paloták sohasem vol­tak ily szépek ifjú korukban, mint ma romjaikban. Hallgasd a kutak danáját, a melynek vizeit elterelte a moha; nézd a kerteket, a melyek e félig rom­ba­­dőlt árkádokon át látszanak; szemléld a nappali csillagot, mely eme csarnokokon túl nyugszik le; mily édes e helyeken veled bolyongani. Szavaid bebalzsamozzák e magányokat, mint hymen rózsái. Mily gyönyörűséggel ismerek nyelvedben atyáim nyelvének néhány hangjára! Ruhádnak csupán rezgése e márványokon megreszkettet engem. A lég csak azért illatos, mert a te hajadat érin­tette. Szép vagy, mint hazám géniusza e romok között. De Aben-Hamet remélheti-e, hogy magá­hoz bilincseli szivedet? Mi ő hozzád képest? Bejárta a hegyeket atyjával, ismeri a puszták növényeit . ... fájdalom! egyetlen egy sincs köz­tük, mely begyógyíthatná a s ebet, a melyet te ütöttél rajta! Fegyvereket visel, de nem lovag. Egykor így szóltam magamban: A tenger vize, a mely a sziklaüregben alszik, csendes és néma, míg egészen közel hozzá a nagy tenger háborgó és zajos. Aben-Hamet! ilyen lesz a te életed is, csendes, békés, ismeretlen, egy ismeretlen föld

Next