Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1854
Nézetek a portonelmi tankönyvek hiányait s kellékeit illetőleg. Amicus Plato, amicus Aristoteles, magis amica veritas. Példabeszéd. Ki a történelmi tankönyvek becsét nem egyedül a tárgybőség vagy esemény hitelesség, hanem a bennök rejlő elvek sok adatolás czélszerűsége tekintetéből is szokta mérlegelni; és ki ama sokszoros nehézségeket is, melyekkel a tanítás czélját elérni törekvő tanárnak czélszerű kézikönyv hiányában küzdenie kell, méltánylani, vagy legalább képzelni tudja, nem könnyen vonandja kétségbe több évi tapasztalatszülte abbeli állításom alaposságát, hogy az annyiaktól művelt történelmi irodalom teréről tankönyvet az oltár és trón, keresztény erkölcsiség s álladalom jogos igényeinek teljesen megfelelőt, a legújabb időben sem vagyunk képesek fölmutatni. — Hol rejlenek e szomorú körülmény alapokai, s mikép lennének elháríthatók: ezek részletes elemzése, vagy hosszas fejtegetése e sorok szűk körénél terjedelmeseb tért igényel; itt tehát csak némelyeket érintve, saját nézeteimre szorítkoznom elég legyen. Lehet, hogy a legfőbb ok az ilyszerű tankönyvek szerkesztésénél fölmerülő nehézségben keresendő; mert tagadhatlan, hogy a gymnasiumi tantárgyak közöl talán egyik sem feltételez oly sokoldalú s oly lélektani ismeretet, olyeszélyes óvatosságot s annyi életbölcseséget, mint a történelmi tankönyvek szerkesztése; annyi azonban bizonyos, hogy e czélszerűtlenség valódi oka a cs. kir. magas kormány pártolása hiányában nem található, miután az általa kiadott tanszervezetben e tantárgyait, sorát és körét ritka szabatossággal körvonalazta, sőt a kitűnőbb munkák kiadatását, — a szerzők illő díjazása mellett — bizonyosan elválalja, mint ezt már több tankönyvekre nézve gyakorlatba venni is kegyeskedett. Részemről, minél többször s komolyabban elmélkedem e szakbeli könyvek hiányairól, annál mélyebb alapot nyer keblem abbeli meggyőződése, hogy a tapasztalt hiányok alapoka a történelmi tan czéljának félreismerésében rejlik. Eiben ezen állításomat illetőleg kételyek támadnának, azt saját tapasztalására utalni bátor vagyok. Vegye ugyanis kezébe a legújabb években birodalom szerte világot látott történelmi tankönyveket, lapozza át azokat elfogulatlan lélekhiggadtsággal, s a tévirányt nyert tudomány fölötti sajnálat érzetével tapasztalandja, miszerint, nem a tudományos készültség hiányában, hanem a czélszerű szer-