Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1866
Talán nem csalatkozunk, ha felteszszük, miszerint évkönyvünket legczélszerűbben avval nyitjuk meg, hogy olvasóinkat intézetünk czéljával és eszközeivel ismertetjük meg.— Némelyek előtt hasztalan munkának látszik ez épen napjainkban, minthogy alkotmányunk helyreállítása és biztosításával a középtanodák tervezete országosan módosíttatni és hazánk igényeihez inkább alkalmaztatni fog. Ennek szükséges voltát mi sem vonjuk kétségbe; nézetünk azonban ez: bármiként is változtassék meg a középtanodák szervezete, győzzön bár reálgymnasiumok elve — mit, mellékesen mondva, szívből óhajtunk is — az összes emberi ismeretek két nagy csoportjának megfelelőleg, valamint az egyénnek, mint a társadalmi jólét tényezőjének, két különböző téren való foglalkozásából folyólag, a reálgymnasiumokon kívül realistikus irányú és humanistikus irányú fensőbb osztályú középtanodákat okvetlenül fel kell állítanunk. Ezek egyikébe fogna lépni a reálgymnasiumot végzett ifjúság. A reálgymnasiumot oly ifjak vagy szülők érdekében óhajtjuk, kik a kitűzendő irány dolgában nincsenek önmagukkal tisztában, végcéljuk azonban tudományos képzettség. De mi történjék azokkal, kiknek neveltetésénél a szülő a mérnöki, gépészi, építészi vagy gazdászati pályát tartja szemügyben és szintén tudományos képzettséget kíván elérni? Mi azon ifjakkal, kiknél ezen cél a még fejlődő képességről föltételeztetik, és kedvezőtlen esetben a kereskedés vagy a közipar valamelyik ága választatik? Ezek számára valók a jelenlegi alreáliskolák. Ipartanoda vagy polgári iskola nevezete alatt, az mindegy. A név a dolog lényegén nem változtat. Alreáliskoláinkon pedig lényeges változtatásokat tenni, nagy kár lenne; valamint azt sem vennék szívesen, ha ezen intézetet végzett ifjak további kiképeztetésekben akadályoztatnának, ha ezek nem léphetnének ugyanoly joggal a reálistikus középtanodába, mint a reálgymnasiumot végzettek. — Ezen alreáliskolákról szándékunk szólani, természetesen oly olvasókat véve szemügybe, kik mindenkor és minden ügyben szívesen okulnak. Intézetünk a szoros értelmű gyakorlati élet szolgálatában áll. Czélja: a hazának mérnököket, gépészeket, építészeket és gazdákat nevelni. De a kereskedés, ipar és mezei valamint erdei gazdaság nem nélkülözhetik fejlettségük jelenlegi fokán azon tudományokat és ismereteket, melyeknek elsősorban köszönhetik emelkedett állásukat; ebből folyólag intézetünk czélja értelmes kereskedőket és iparosokat is nevelni. E czélok elérésére azon tudományokat és ismereteket kell intézetünknek tárgyalnia, melyek a közlekedés emeltyűiként működnek, azokat, melyek kiválólag a természetből merítik alapjukat. De arról sem szabad megfeledkeznie, hogy az ember erkölcsi lény, hogy Isten érző szivet igtatott belé, és hogy a reá bízott ifjú férfiúvá nő, kitől a haza áldozatokat is kivánhat. Intézetünk feladata tehát az ifjút a műipar- és természet-szabta viszonyok helyes felfogására és megítélésére előkészíteni, valamint szivét is nemesíteni.