Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1885
I. A gravitáczió és annak elméletei. gravitáczió alatt két természeti tüneményt értünk : A testek esését a Föld felületén s a világtesteknek görbe pályájukon való keringését valamely megfelelő középponti világtest körül. E két tünemény okának identitását mutatta ki Newton lángesze. Azon hatást, melyet a Föld valamely testre, vagy az égi testek egymásra gyakorolnak, attrakciónak nevezte, e hatás törvényét mathematikailag megállapította, úgy hogy e törvény segélyével geometriai elvekre támaszkodva, meg volt állapítható a világegyetem mechanikája s a Kant-Laplace-féle kosmogónia. A gravitáczió a természettan egyik legfontosabb és legnehezebb problémája, új korszakot alkot a fizika történetében, megváltoztatta világnézetünket. Feladatunk a gravitáczió genesisét röviden előterjeszteni s tárgyalni ama különböző nevezetesebb elméleteket, melyeknek alapján a gravitáczió hatásának okát megfejteni igyekeztek. A gravitáczió eszméjével már Newton előtt is foglalkoztak, sőt majdnem elfogadhatjuk Solon aforismáját, hogy nincs semmi új a Nap alatt, mert ha az eszme különböző fázisait követjük, visszamegyünk az ókorba, hol Anaxagoras Kr. sz. e. 500 évvel azon kérdésre, hogy miért maradnak meg az égi testek útjaikon, azt felelte, hogy arra sebességük kényszeríti. Timaeusról Kr. sz. e. 400 évvel azt állítják, hogy a csillagok mozgását két erőnek, a hajító és vonzó erőnek tulajdonította volna. Plutarchus a Hold keringését a parittyából kidobott kő mozgásához hasonlította. Kleanthes 250 Kr. sz. e. a Nap és bolygóknak látszólagos keringését a Föld körül az éterforgatagok hatásából akarta megmagyarázni. Az újabb kor természettudósai közül Kopernikus, Kepler, Borelli, Hooke stb. kisebb-nagyobb szerencsével foglalkoztak a gravitáczió problémájával, úgy hogy Secchi-nek igaza van: „Newton nemcsak nagy ember, hanem szerencsés is volt, mert oly korban élt, midőn minden elő volt készítve a probléma megoldásához.” —a mechanikai tudományok virágoztak, Huyghens a centrifugai erővel foglalkozott, Halley Kepler sistemáját fejtegette. Bouillaud 1645-ben kimondá, hogy a bolygók ereje a távolság négyzetével visszás arányban áll s igy kijavítá Keplernek azon állítását, hogy egyszerű arányban áll a távolsággal. Maga Newton is elismeri, hogy a távolhatás törvényét Bouillaud előbb fejezte ki, s így Newton legfőbb érdeme abban áll, hogy a gravitáczió törvényét mathematikailag bebizonyította, s azt a legnagyobb eredménynyel alkalmazta az égitestekre. 1*