Székesfehérvári Friss Ujság, 1914 (16. évfolyam, 5-273. szám)

1914-01-08 / 5. szám

XVI. évfolyam 5. szám. Ára 2 fillér. Vásár- és ünnepnap 4 fillér. Csütörtök 1914. január 8. MEGJELENIK KORÁM REGGEL. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth-utca 4. Telefon 167. Interurban. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő : Vermes Ernő. Kiadó-tulajdonos: Fodor Gyula. Előfizetési árak. Helyben házhoz hordva 1 nóra. . . . 1 K 60 fillér Vidékre postán küldve 1 hóra .... 1 K 20 fillér Hirdetések dijexabáe »«érint. Demokraták. (d r.) Hajduvármegye felirata tárgyában hozott határozatával a mi törvényhatósági testületünk a demokratikus társadalmi berendezkedés hívének vallotta magát — szótöbbséggel. Vagyis voltak a bizottsági testületben olyanok is, akik a demokratikus elv térfoglalását, mely abban a feliratban kifejezésre jut, ellenezték. A nap krónikása, aki minden politikai és egyéb érdeken kívül állva, higgadt tárgyilagossággal nézi az eseményeket, zavarban van arra nézve, hogy a jelen esetben a negyvennégy, vagy a harminc javára billentse-e az igazság mérlegét. Mert demokratikus társadalmi berendezkedés alatt mi a tiszta népegyenlőséget, a kiváltságok és előjogok megszüntetésével az egyén szabad érvényesülését értjük. Márpedig ama negyvennégy bizottsági tag között, akik ezúttal lelkes demokratáknak vallották magukat, olyanokat is láttunk, akik pl., hogy egyebet ne mondjunk, az egyén szabad érvényesülésének elvétől olyan távol állnak, mint ide a Marsz csillagzat. Viszont az ellentábor harminc tagja közt meg nem egy olyan van, aki éppenséggel nem mondható antidemokratának. A mi örömünk tehát, hogy ezúttal a demokratikus szellem győzött, nem lehet teljes, mert erős a gyanúnk, hogy a kérdés nem a demokrácia nézőszögéből terkintve lett eldöntve. Másfelől pedig nem hagyható figyelmen kívül, ami a kisebbség soraiban kifejezésre is jutott, hogy az érdemeket valamivel jutalmazni kell. Nem azokról van itt szó, akik címet, rangot, vagy kitüntetést kapnak az úgynevezettpártkassza gyarapításáért. A keríts eme részének már erősen spártpolitikai ize van és mi ezt az ügyet politikával nem akarjuk elhomályosítani. Hanem azokat a nagy jótevőket értjük, akik közintézmények létesítésére álldoznak szellemi és anyagi va-gyonukból. Az igazi filantrópokról van szó, akik a sors által nekik juttatott szellemi és anyagi javakkal a közjó szolgálatában állanak. Ezeknek áldozatkészségét nem kisebbítheti az, hogy munkájuk és jótevésük hajtóereje esetleg a hiúság forrásából fakad. Teljes tisztelet illeti azt a hiúságot, amely azért készteti az egyeseket nagy tettekre, mert ezáltal vár valami kielégítést egy rang, cím, vagy kitüntetés alakjában. A demokratizmus szép, tiszteletreméltó dolog, melyet minden modern ember örömmel üdvözöl és amelytől sok társadalmi ferdeség és elavult kiváltság és jog megszüntetését várhatjuk, ha a társadalmi fejlődés haladásával tart lépést. A demokratikus szellem csak az esetben váltja be a hozzáfűződő reményeket, ha a közszellemből, a lelkikből vág bele az életbe. De ha feliratokkal akarunk demokráciát oktrojálni és a címeket és rangokat eltörölni, akkor előbb töröljük el a hiúságot. Kighlon-botrány Székesfehérváron. Nem működött Edison csodagépe. A sivitó reklámmal agyondicsért és a század legnagyobb csodájává előléptetett kinetofon csődöt mondott városunkban. Hétfőre két előadást hirdetett a színház és a közönség tolongott a jegyárusító helyeken, hogy helyet biztosítson magának a csodához. A vidékről vasúton és kocsin özönlöttek az érdeklődök és leírhatatlan zajos jelenetekben tört ki a közönség méltatlankodása, amikor közvetlenül az előadás megkezdése előtt tudomására hozták, hogy a produkció elmarad, mert nem működik a csoda- gép. Még zajosabb külsőségek közt ismétlődött meg a botrány az esti előadásnál, melyet szintén nem tudtak megtartani. Gönczi igazgató, aki személyesen jött le a székes-fehérvári bemutatóra, telefonon intézkedett, hogy automobilon hozza - nak Székesfehérvárra új alkatrészeket az elromlottak helyébe. Egy egész szerelő-hadsereg érkezett autón Fehérvárra, hoztak is új alkatrészeiket, de minden erőlködésük hiába- valónak bizonyult, mert elmaradt a második előadás is. Milyen botrányos fiaskóval végződött a kinetotönbemutató első napja. Gönczi igazgató telefonon felhívta budapesti bizalmi emberét, azzal az utasítással, hogy kérje meg a fővárosi lapokat a botrányos fiaskó elhallgatására. Ezek voltak a hétfői nap eseményei. Kedden valamennyire rendbehozták a masinát a szerelők és az első előadás le is zajlott nagyobb nehézségek nélkül. Annál botrányosabban folyt le aztán a második esti előadás. A mozigép nem működött együtt a beszélőgéppel. A kutyaugatás sokkal később hangzott el, mint amikor a vászonra vetített kutya ugatott. A tombitás ajkához emelte a trombitát, de nem tudott egyetlen hangot sem kicsalni belőle. Később, amikor már rég abbahagyta a trombitálást, harsant fel hangosan a trombitaszó a mozivászon mögül. A közönség pisszegett, méltatlankodott és csalódottan hagyta el a színházat. Tegnap pedig tömegesen küldték vissza az előreváltott jegyeket és erősen megritkult széksorok előtt berregett az utolsó előadásoi konkinetofon rekedthangú és rakoncátlan masinája. Kétségtelen, hogy minden új találmány javításra szorul. De azután a lelkiismeretlenül hangos reklám után, mely az egekig magasztalja Edison új találmányát, joggal méltatlankodik a közönség, ha a székesfehérvárihoz hasonló felültetésben van része. Súlyosan megkárosította a hétfői előadások elmaradása Szalkay színigazgatót is, aki kártérítési igényt támaszt a kinetofon-vállalat ellen azért, mert hétfőn nem tarthatott előadást a székesfehérvári szin- I házban. Még mindig az eszperantó, Ferdítések egy miniszteri leirat nyomán. Az ismeretes eszperantó-konfliktus mely Ságy Lajos főkapitány és a székesfehérvári munkások eszperantóegyesülete közt felmerült és még a képviselőházat is foglalkoztatta Giesswein Sándor képviselő interpellációja révén, ismét feleleveníttetett egy helyi újság hasábjain. A miniszter leiratot intézett a városhoz, melynek kapcsán megküldte a Giesswein interpellációjára adott válaszának hiteles szövegét. Ez a bizalmasnak jelzett leirat valahogy nyilvánosságra jutott és a polgármester szigorú vizsgálatot indított az indiszkréció elkövetője ellen. A felelősségre vont városi tisztviselő azzal védekezett, hogy az utcán, séta közben megállította őt egy újságíró és közölte vele, hogy a polgármester általa küldi azt az utasítást, hogy a kérdéses leiratot neki nyomban megmutassa. Az újságíró azután kiírta a miniszteri válaszból azokat a paszusokat, melyeket önkényesen csoportosítva a főkapitány ellen tudott irányítani és oly tendenciát adott a dolognak, mintha a miniszter a főkapitányt akarta volna megleckéztetni. Ezzel szemben pedig az a való tényállás, hogy Sándor János belügyminiszter teljesen korrektnek mondotta Ságy főkapitány eljárását, melyről az interpellálónak adott válaszában a következőképpen nyilatkozott : Én csak azt akarom konstatálni, hogy ebben a rendőrfőkapitányt hiba, mulasztás nem terheli. Felfogásbeli különbség és egy félreértés volt az egész dolog alapja. A felfogásbeli különbség, melyre a miniszteri válasz céloz, abban rejlik, hogy Sándor János belügyminiszter, azzal a kijelentéssel, hogy ő az adott esetben megadta volna az engedélyt az eszperantó gyűlés megtartására, sokkal liberálisabb álláspontra helyezkedett, mint azt hivatalbeli elődje tette. Andrássy Gyula gróf volt belügyminiszter ugyanis 1906-ban 122000,111. o. szám alatt körrendeletet adott ki az országos jellegű munkásegyesületek helyi csoportjainak bejelentései körüli eljárás tárgyában és Ságy főkapitány intézkedése pontosan ennek a rendeletnek szem előtt tartásával történt.