Székesfehérvári Hirlap, 1896 (1. évfolyam, 1-139. szám)

1896-08-12 / 81. szám

2 első­sorban h­atározni? Mit jelentsen e mellőzés? Van-e a fogyasztási bizottságnak tudomása arról, hogy a kiküldött ügynököknek hivatalból összeállí­tott névsora önkényű­leg többször meg lett változ­tatva ? Van-e joga ezt egy fogyasztási adóhivatal­beli alantas közegnek megváltoztatni? Lehetséges e az, hogy a vizsgálatokat csak az egyik ügynök tel­jesítse, a másikkal pedig a felvett jegyzéket csak úgy blindre aláírassák? Mikor lesz ez ügyben a fogyasztási adóbizottság összehíva? Mi bűzlik hát Dániában? Erre vagyunk kiváncsiak, de nem a „Székesfehérvár és Vidéken útján, mely a tény­állás simogatása és elferdítása után oly naiv módon írja meg azt, a­mi nem igaz, hanem a fogyasztási bizottság ülésén, hol majd még egyéb kérdések is tapétára kerülnek. ________ F­ELHÍVÁS Sz.-Fehérvár szab. kir. város közönségéhez. Az országos tűzoltó-szövetség 1. évi augusz­tus hó 15. 16. 17-én tartja Budapesten össze­jövetelét mely alkalomból kifolyólag felhívta az ország összes tűzoltó-testületeit, hogy ezen con­­gressusára minél több testület lehetőleg jelenjen meg, egyszersmind buzdítva a tűzoltó-testületeket, hogy az országos tűzoltó szövetség választmánya által megállapított versenyekre minél számosabban jelentkezzenek melyből látható lesz, hogy tűzoltó­­testületeink közül melyek a legjelesebben kiképe­­zettebbek. E felhívás folytán az ország minden részéről különösen nagyobb városokból összesen 38 egylet jelentkezett a tűzoltó versenyekre ezek között a szfehérvári tűzoltó-egylet is, mely 30 tűzoltóval fog megjelenni és síkra szállani. De hogy is ne jelentkeztek volna ily nagy számmal az ország tűzoltó testületei, mikor az e-ső dijat Ő felsége magyarország apostoli királya ajándékozta s igy előre láthatólag a verseny is érdekfeszitő lesz. Felkéri ennélfogva az alulirt parancsnokság szfehérvár szab. kir. város azon polgárait, kik f. hó 15-én Budapesten a kiállítás látogatása végett megjelennek, vegyék maguknak azon fáradságot s jöjjenek el az­nap délutáni 4 órakor a fentebb em­lített versenyekre s győződjenek meg arról, hogy ősvárosunkhoz méltóan, nemes szivü pártolóinknak és városunk közönségének pedig megelégedésére iparkodunk kiáltani a versenyt azon egyesületekkel szemben is, kik az országban a legjobb hírnévnek örvendenek Szfehérvárott, 1896. aug. 11. Székesfehérvári tűzoltó-egylet parancsnoksága. HÍREK. — Elvtársainkat felkérjük, hogy lapunkat minél szélesebb körben ter­jeszteni szíveskedj­enek. — Lapunk a kettős ünnepek folytán pénteken este jelenik meg egy és féliven, mely egyszersmind magában foglalja a va­sárnapi számot is! —­ Közig, bizottsági ülés a megyénél. Fejér vár­megye közigazgatási bizottsága kedden délelőtt 11 órakor ülést tartott Fiáth Miklós báró, főispán elnöklete alatt. Az ülésen a rendes havi jelentések olvastattak fel, melyek rendkivülibb dolgot nem tartalmaztak. — Sáregresen a helyettes anyakönyv­vezető állásáról leköszönt, helyébe Salamon Dénes neveztetett ki. — Ondódon a filoxera megállapitta­­tott, a zárlatot elrendelték. —■ Nagy-Perkáta község folyamodást adott be, hogy az anyakönyvi hivatal felszereléseinek költségei 56 főt 80 kr a községnek megtéríttessék. A közigazgatási bizottság nem találja indokoltnak a kérelmet, mivel a miniszteri rendelet szerint e költségeket a községek tartoznak fedezni.­­ A főorvosi jelentés szerint a vármegye köz­egészségügyi állapota a lefolyt hónapban jónak mondató, a közegészségügyi szolgálat kielégítő. A születés 167-el múlta felül a halálozásokat. — Pénz­ügyigazgatóság jelentése az adóhátralékok s elő­írásokról tudomásul vétetett. — A kir. mérnök jelenti, hogy átadó fejében befolyt 34,021 frt 30 kr. —■ Tanfelügyelő előadja, hogy a duna-adonyi főszol­­gabiró beküldte a jelentést az ercsi-i tanitóválasz­­tásról. Megválasztatott K­ó Lujza tanítónő. A köz­­igazgatási bizottság felterjeszti a jelentést a minisz­tériumhoz.­­ Ülés végeztével a közigazgatási bizottság testületileg megjelent a megyei közkór­házban s azt megvizsgálva, miután nem felel meg a követelményeknek, elvileg kimondotta, hogy új megyei közkórházat építtet.­­ A déli vasúti műhely zenekara vasár­nap Siófokon játszott az atlétikai versenyek szín­helyén. A derék zenekar nyolc hónapi munkássá­gának meglepő eredményéhez Rauscher Béla és Gödi Károly vasúti mérnök érdeme fűződik . Hogyan történt? Az Armuth-féle borkeres­kedő cég manipulációit illetőleg a sok részben téves híresztelések ellenében a valódi tényállás a követ­kező : Július 31-én Winkler Mátyás és Gyurkovits Ferenc, a fogyasztási adóhivatal ügynökei, kikül­dettek, hogy a „pestis“ pincékben vegyék fel az Armuth-féle borkereskedő cég készletben levő borait. A két fogyasztási ügynök a kitűzött időben pontosan hozzá­látott a munkához. Először a 9-es számú, majd az 5-ös számú pincét vizsgálták meg. A 4-es számú pince hajlékában sok üres hordó volt egy­másra halmozva. Az Armuth-féle cég egyik tagja, ki az ottani üzletet vezeti, felkérte a két fogyasz­tási ügynököt, bízzanak meg becsületében, 5 tudja, hogy 4 telt hordó fekszik az üres hordók alatt. Ezek fel is lettek véve 2000 liter erejéig. Ezután a két fogyasztási ügynök a pálinkát akarta felvenni, de az Armuth-féle cég tagja erre azt felelte : ez még soha nem lett felvéve és a pincének kulcsa kü­lönben sincs kéznél ... A két fogasztási ügynök a gyanús ténykörülményről hivatalos jelentést tett. Augusztus 3-án Winkler Mátyás és Rosznagi Antal újra kiküldettek a „pestis" pincékhez, de az Armuth­­féle cég ezúttal nem lett értesítve a jövetelről. A fogyasztási ügynökök felszólították az ott időző Armuth Márkuszt, hogy a pálinka felvétele céljából nyissa ki a 4-ik számú pincét. Armuth Márkusz ismét azt felelte, hogy a pincekulcs a papánál van, ki a vidéken utazgat. A két fogyasztási ügynök nem nyugodott meg a válaszban, hanem a gyanú által sarkalva követelték, hogy Armuth Márkusz telefon útján kérdezze meg, nincs-e otthon a pincekulcs?­­■ Erre Armuth Márkusz ilyenforma kérdést intézett a telefonon öcscséhez: „A papa, ki a vidéken van, mikor jön haza a pálinkás pince kulcsával? mert a fogyasztási hivataltól ügynökök vannak itt a pálinka felvétele végett ... és délután 2 órára eljöhetnek-e újra?“ — A válasz az jön, hogy a papa délután 2 órára hazajön . . . Erre a két fogyasztási ügynök eltávozott. Winkler Mátyás Rosznagel Antallal meg­beszélve az ügyet azon véleményének adott kifeje­zést, hogy mire visszatérnek, a 4-es számú pince „rendezve“ lesz, azért ő majd lesbe áll, Rosznagel Antal pedig siessen haza jelentést tenni, úgy is jön. Winkler Mátyás a szőlők közt elrejtőzve csak­hamar látta, hogy a pincekulcs (egy szíjra fűzve más öt kulcscsal) csakhamar előkerült, a pince ajtaja megnyílt és abból egy 700 literes hordót gurítottak az Armuth-féle cég alkalmazottjai az 5-ös számú pince ajtaja elé. Ekkor Winkler Mátyás előlépett rej­tekéből és a törvény nevében felszólította a mun­kásokat, hogy a hordót hagyják helyén, mert itt fogyasztási adó visszaélés történik! A munkások szót fogadtak, de Armuth Márkusz mellét kidüllesztve nagy hencegések közepette jelenté ki, hogy itt ő az úr, ő parancsol és a munkások gurítsák rögtön a hordót a 9-es számú pincébe! A munkások engedelmeskedtek. Ekkor jött az Armuth-féle cég feje — a papa — ki útközben Rosznagel Antal ügynökkel találkozván, őt felvette kocsijára és visszahozta a „pestis“ pincék­hez. Armuth Márkusz - Winkler Mátyás jelentése szerint — ekkor megszeppent és a nagy hencegés­hez épen nem illő alázattal félrehivta őt és 100 frtot ajánlott neki azon esetre, ha hallgat és a meg­érkező Rosznagel Antalnak azt mondja: már rendben van a dolog! Winkler Mátyás ügynök azonban az ajánlatot visszautasította, kijelentvén, hogy nincs az a pénz, a­melyért becsületét és kenyerét eladja! — sőt Rosznagelnak megmutatva az áthajtott hordókat. Elefánt! Julius Caesar! A szerelem bölcse! A­ki új elveket alapított a „szív rezgő húrjain !“ Mikor­­ készült Aurélt elefánttá avatni! A sasorrú démon! Valóban gyászos végzet! Ő jut a mama mellé, minden további kegyelem nélkül. — Átkozott kölyök! dünnyög magában. Még csak nem is haragudhatom reá! A mama, mint okos delnő, módot talál az élénk társalgásra. Nagyon tetszik neki az „érzékteli sze­relemről“ tartott felolvasás. Ez azután kibékíti Balduin grófot. Mint egy végtelenre nyúló makaróni szál, fejleszti tovább elméletét! Újra elmondja az egészet, elejétől végig, megmagyarázza a mellékgon­dolatokat, itt ott saját magával vitatkozik, meg­cáfolja a senki által kétségbe nem vont tételeket, szóval annyira tű­zbe jön, hogy a földszinten levő közönség elkezd piszszegni. — Eh ! Bagázs! horkant a jeles férfiú. Mit értenek ezek ahhoz! Ezalatt közvetlen mellette oly jelenetke játszó­dik, mely méltó mellékletet képezhetne az „érzéktali szerelem“ gyakorlati megoldásának. Ugyanis a leányka és Aurel egymásra tekin­tenek. Mennyi minden van e két tekintetben meg­írva ! A csillagos ég az 5 fenséges ábrándjaival! A remény és kétkedés — a pillanatba zárt örökké­valóság ! (Folyt, köv.) Ír de ezzel csak azt nyeri, hogy még inkább összeza­varodik minden. Egy percre hajlandó azt hinni, talán nem értette meg jól a leánykát, talán tisztázni kellene a bonyodalmakat, hisz az anya határozottan az ő javára nyilatkozott és így Ilonka is egyedül csak őt szeretheti, ámde mindez már késő. Nincs többé alkalom a félreértést helyrehozhatni . . . Aurel pedig, mikor észreveszi, hogy barátja mind hirtelen eltűnt, szinte meglepetve szól Balduin grófhoz: — Hova lett Elemér ? Ah! Most már értem. Nézd csak, Ilonka oly epedően kacsint ide. E kacsintás feltétlenül téged illet. Siess át hozzá — megköszönni! Balduin gróf, ki a famózus felolvasás óta sokat tart lángelméjéről, kétfelé csucsositott hosszú szakálát simogatva, mosolyog. — Igazad van pajtás! Ez a kis leányka fülig szerelmes belém. Bizonyára az „érzéktali szerelem­ről“ vallott elveim kábították el. Ha még egyszer ide pillant, okvetlenül átmegyek. Remélem, elveimet kézzelfoghatólag fogom neki bebizonyítani. — Azt hiszed? — Miért ne ? Egy bevezető fejezet a csók tör­ténetéből ! A többi önmagától következik. Nini! Most megint ide pillant ... az ördögbe! ha nem volnék itt, azt kellene hinnem, e kacsintás neked szól. Aurel kacag. Azzal a gúnyos szánalommal, melyet az újdonsült lángelmék nem szoktak észrevenni. — Tudod mit ? Menjünk át együtt. — Frappant! Te majd a mamát mulattatod, én pedig a kicsikének szellemes bókokat sugdozok fülecskéibe. Azokba a rózsás kagylójú fülecskékbe! És Balduin gróf megindul, hogy Julius Caesar­ral ő is elmondhassa: jöttem, láttam, győztem! Szegény Ilonka ! Szegény Elemér! Szegény Aurel! Jaj nektek! Balduin gróf a világért se tételezné fel, hogy e hódító hadjáratra indulva, voltakép ő lesz a le­győzött. Nem sejti, hogy ő csak eszköz Aurel kezében, hogy a leánykával háborútlanul cseveg­hessen. A páholyajtó előtt mégegyszer végig simogatja hosszú szakálát. Majd izzadó homlokát törölgetve így szól: — Szakkezülő! Még soha nem voltam ennyire szerelmes ! Költői lendülettel tárja ki a páholy aj­tót. Ilonka, ki épen krémcukorkát szopogat, a ré­mület bizonyos nemével fogadja a modern Julius­­ Caesart. Véleménye szerint igazán nagy szerencse,­­ hogy Balduin gróf nem elegáns sasorrával köszön és okarina gyanánt használva nem kiséri egy olympusi trillával a banzsa primadonna gixereit. De csak-­­ hamar magához tér. Hisz itt az a másik is, a­kit gyűlöl­­ Aurel! Míg Balduin gróf iszonyú banális szóvirágok közepette kezet csókol a mamának, Aurel a leányka­­ mögé lopózik. — Mit szól az — elefánthoz ? SZÉKESFEHÉRVÁRI HÍRLAP 1896. augusztus 12.

Next