Székesfehérvári Hirlap, 1913 (18. évfolyam, 1-151. szám)

1913-02-28 / 26. szám

a bevezetendő vízvezetéki és csatornázási költ­ségeket a sajátjából fogja fedezni. Stéger Ignác által teljesített kőszállítás után 40 korona levonatott, ami ellen ez felebbezett, de a közgyűlés Ponczer Péter gazdasági tanácsos hatalmasan bravúros és nagyszerűen megéljenzett felszólalása után a felebbezést elutasította. Gebhard Bódog pénztárnoknak beteg­sége miatt február 1 -től újabb 2 havi sza­badság adatott. Hajas József napidíjasnak január 1-re visszamenőleg a 4 korona napidíj megsza­vaztatott, de május 1-én nyugdíjaztatik. Nagyobb vita kerekedett az egészség­­ügyi szabályrendelet 13-ik szakaszának meg­változtatása dolgában, mely azt óhajtja, hogy a már megállapított körzeten belül is a ser­téstartás megengedtessék. Dr. Csöppentzky Mihályt azt indítványozza, hogy a szorosan vett belvárosi kerületen kívül a megállapított körzet azon részén, mely már külvárosi kerületre esik , és ahol tágas udvarok és kertek vannak, esetről-esetre, indokolt kére­lem alapján egy évre és korlátolt számban (mely 6 sertésnél több nem lehet) — to­vábbá azon kikötéssel, ha ezt a város „ kul­turális fejlődése“ nem ellenzi (nagy derült­ség) a sertéstartási engedélyt a hatóság meg­adhassa. Ezen indítványt megelőzőleg Bilkei Ferenc a megengedés mellett, dr. Pataki Ármin pedig a „kulturális fejlődés“ és egész­ségügyi szempontból igen erélyesen el­lene szólalt fel. Végül a közgyűlés a meg nem engedés mellett döntött. A kisebb követési munkákra nézve a szerződés további egy évre újra megköttetik. A Hamvassy ház telek eldarabolási ké­relemnek egy szavazattöbbséggel helyt adott a közgyűlés. Lapunk zártakor a közgyűlés még tart, de valószínűleg 6 órára véget ér. HÍREK, Az utosó ut. F. hó 26-án d. u. 4 órakor helyezték örök nyugalomra a Szentháromság sirisertben levő családi sírbolt­ban Pásztory Sándor gyógyszerész, városi biz. tag hűlt tetemét nagy részvét mellett. A megboldogult egyike volt a legáldottabb sziva jóembereknek, akinek elhunytét méltán fáj­lalhatja családja és mindazok, akik ismerték. A megható gyászszertartást Kisteleki István belvárosi plébános végezte. A végső tisztes­ségen megjelent a városi tisztikar képviselete dr. Saára Gyula polgármesterrel élén, számos városi biz. tag, több intézmény, köztük a Függetlenségi kör gyászbavont zászlajával. Most már csöndes sir­almát piheni az anya­földben. Itt közöljük a ravatal koszorúit: Utolsó Istenhozzád, bánatos özvegyed; — Felejthetlen papánknak, hálás gyermekei; — Felejthetlen jó atyánknak, Margit és Árpád; — Felejthetlen apánknak, Manci és Tóni; — Szeretett nagyapánknak, Dódi és Editke; — Drága nagyapának, Babits, Öcsike és Zsuzsika; — Édes kománknak, dr. Saára Gyula és neje; — Őszinte részvéte jeléül, Kari-család— Szeretett Sándorunknak, Irma, Ilics, Feri és gyermekeik ; — Szeretett roko­nunknak, Jedsicska-család; — Kortársi ke­gyeletünk jeléül, a székesfehérvári gyógysze­részek ; — Igaz szeretettel, dr. Keczán Li­­vius; —­ Tiszteletünk jeléül, Szammer Pál és neje; — A függetlenségi eszmék tántorit­­hatlan hivének, a Székesfehérvári Független­ségi-kör ; — Őszinte részvéte jeléül, a Szé­kesfehérvári Kölcsönös Segélyző-egylet; — Obermayer Imre, stb., stb­. — Partélét. A Palotavárosrész függet­lenségi polgárai március 1-én este 7 órakor a Függetlenségi-kör központi helyiségében jönnek össze barátságos beszélgetésre, me­lyen városunk orsz. gyűl. képviselője dr. báró Manndorff Géza is megjelenik és a po­litikai viszonyokat fogja ismertetni. (Nehogy megint valami csacsi tudósító azt firkálja a budapesti újságokba, hogy városunkban az ellenzék népgyűlést tartott !) A mostani politikai viszonyok különösen alkalmasak arra, hogy függetlenségi polgártársaink a panamális lében úszkál Lukács—Tisza kom­pánia infámis magatartsával és a bécsi po­litika újabb nemzetellens törekvéseivel fog­lalkozzanak. — Gróf Zichy Jnos! No lám ! — mi minden nem történt nhány nap alatt . . . Gróf Zichy János kultszminiszter, akinek le­mondásáról lapunk első számában hírt ad­tunk, immár egész haározottan kijelentette: Addig míg az­llenzéki vezérférfiak ál­tal a miniszterelnő ellen tett, s így az egész kormányt érintő súlyos vádak a bizo­nyítás és ellenbizoryítás teljes szabadsága mellett megcáfolva nem lesznek, én sem­miféle parlamenti vagy politikai ténykedésre kapható nem vágya . . . Ebből tehát meg lehet érteni a többit. Sőt a budapesti újságok legújabb tudósítása szerint — a munkapírból is ki fog lépni! (Mindezekről egy fikacnyi vezércikkecskét se olvastunk eddig a mit, kis cukros lapkolle­gánk, a Székesfehérvár és Vidékében.) Úgy látszik az a bizonyos panamális bűz rohamo­san terjed. A mungó-tábor iszonyú rosszul érzi magát, dacára annak, hogy a ministerel­­nök őexelenciája odafent Bécsben „igen ke­gyesen lett fogadva“ és „igen kegyesen lett elbocsátva.“ (Lásd a szokásos félhivatalos sablonszótárt.) Természetesen, ha gróf Zichy János kultuszminisztr lemondása a hivatal­­os lapban megjelent és esetleg a mun­kapártból is kilép — rögtön megváltom a munkó közvélemény , a nemes gróf előre el­készülhet arra, hogy a telivér igazi és alkalmi mungó urak szörnyei, lekicsinylik az ő poli­tikai mivoltát, a kibérelt mungó sajtókukac újságok pedig épen úgy lepiszkolják, mint akár az ellenzéket. Ércsiben az egyik félfüles félhi­vatalos újság már mégis kezdte hitvány mun­káját. De érdekes a Tiszi Pista gróf nyilat­kozata is, aki a mungó-kaszinóban az egyik kotnyeles mungó-gárdista azon kérdésére, váj­jon a kultuszminiszter lemondásának nem lesz-e „megtévesztő" téves hatása ? Így felelt: — Ez attól függ, hogy mi minő kedv­vel nézzük az ő lemondását. Ha méltóság­gal, nyugodtan „haladunk el“ az incidens mellett és „nagyobb jelentőséget nem tulaj­doníthatunk neki, mint ahogy nincs is jelen­tősége* — akkor látni fogják az országban, hogy valóban „nincs jelentősége a dolog­nak“ és a közvélemény továbbra is velünk fog tartani . . . Hm, hm! Tehát „látni fogják az ország­ban, hogy valóban nincs jelentősége a do­lognak ?! ?“ No de ilyent! Ej, ej! Hát persze­ persze „most már“ nincs jelentősége a szegény gróf Zichy János „dolgának!“ Be­­teg volt addig, míg a derék Tisza Pista gróf erőszakos és gyalázatos törvénytipró garáz­daságait hallgatásával helyeselte! Míg a pa­­namális bűz ki nem kergette a díszes Lukács- Tisza kompánia köréből! Jah ! — Így fest a politika! Egyébként teljesen érthető a mungó­­kaszinó felháborodása. Különösen azon mungó­­nullák felháborodása, akik a panamális bűz­ben leledző pártkasszából szerezták mandá­tumaikat. Vájjon hányan vannak ? Mi lesz az államot megkárosító kortespénzek vissza­térítésével? Nem lennének szívesek erről lo­csogni a kibérelt mungó sajtókukac újságok? (Beszél ám erről a fene!) Hát ez volt az a bizonyos „komoly“ és sokat elhazudott „nemzeti munka ?! ?* Hát így „mentették meg a hazát!“ Hol vannak a szokásos os­toba mungó frázisok és még ostobák hence­gések?! Azt a teremburáját a sok moslék­nyaldosó mungó politikai erkölcsnek ! Minket székesfehérváriakat különösen kö­zel érint a kultuszminiszter esete. Mert hát nálunk még a napokban is hallani és olvasni lehetett a fájdalomnyögéseket és az elburkolt célzásokat, amiért mi mindent veszítettünk el azért, hogy a kultuszminisztert nem válasz­­tottuk meg a város képviselőjévé. (Csodálatos, hogy a mi t. kis cukrosunk, a Székesfehérvár és Vidéke a kultuszminiszter lemondásáról nem vesz tudomást ! Talán majd a kütörtöki számában? Mert minden nagyobbszerű politikai megnyilatkozása „csütörtököt” szokott mon­dani.) Mit szólnak ami különben igen tisztelet­­reméltó munkapárti és minden kormányhatalmat támogató diszmingóink az esethez? Nemde hallatlan? Oh igen, igen! Csak valahogy meg ne álljon az ezután rendezendő „nagy­gyűlések* kereke! Folytatni kell a „bizalmi­­üdvözletek* további gyártását! A múltkor úgyis hibát követtek el, mert megfeledkeztek az alkotmány helyreállítójáról, a nem kevésbé derék Pavlikról és annak nem küldtek bizalmi­puszit ! No de nem szabad elsietni a dolgot Elvégre is ide lemondás, oda lemondás, ide kilépés, oda belépés — a Tisza-Lukács kompá­nia eseti iács alkonyával jöhet még a lemondott kultuszminiszter — felkelő napja! Hátha ő lesz a jövendőbeli — miniszerenök ? Hátha furcsa-furcsárumra fordul a politikai szekeré­nek rudja ? Tanácsos lesz a hevesebb nyilat­kozatokkal spórolni! A véleményeket disz­kréten elraktározni a tartalékba! Nem kell sietni — mohóskodni! De klasszikus mulat­ság is ez! Ez a mungó — habarodás. Tegyük meg mindehhez, hogy az új kultuszminiszter már mégis van Jankovich Béla személyében, aki egy-két napja avanzsí­­rozott a képviselőházi alelnökségből állam­titkárrá és az eddigi ismeretlenség homályá­ból ime egyszerre jeles, kitűnő, nagytehet­­ségű államféi fiú lett! A hasra vágódó gratuláció­kat nem győzi fogadni és a többi mungó irigykedve­li Jogát feléje. Ha ugyan... ne küldjünk ehhez is deputációt ?! ! — Gyűlések. A DV műhelymunkások március 2-án d. u. 4 órakor a Szüts-ven­­déglőben gyűlést tartanak, melynek megtar­tását a rendőrfőkapitány engedélyezte. A helybeli szociáldemokraták is gyűlést jelen­tettek be március 2-ára, mely a Magyar Király szálloda emeleti nagytermében tartat­nék meg és egy budapesti kiküldött beszélne mindenfélét. Erre nézve a rendőrfőkapitány még nem határozott ugyan véglegesen, de va­lószínűleg ezt a gyűlést is engedélyezni fogja, kellő rendőrségi ellenőrzés mellett. Elvégre is nem oly nagy baj, ha a budapesti kikül­döttek kibeszélik magukat, hisz a hallgatóság a már megszokott elemekből kerül ki és nem sok vizet zavar. Pláne a zártkörű helyi­ségben, honnét még a vasárnapi sétálók kíváncsibb része is hiányozni fog. A tömeg­sztrájkról meg mindenki tudja előre, hogy nálunk semmi komolyabb hatásra nem szá­míthat. Ez az úgynevezett tömegsztrájk — a jólértesültek szerint — március 3 án venné kezdetét. Ha ugyan érdemes lesz egyátalán sztrájkolni! — Borzalmas szerencsétlenség. Nagy perkáta községhez tartozó világospusztán meg­döbbentő szerencsétlenség történt. A réten teheneket őrzött néhány gyerek s rózsát szedve tüzet raktak. A kis gyermekeknek nagyon tetszett a fellobogó láng és örömmel ugrálták körül. Egyik pillanatból a tűz megkapta Cseri János béres 8 éves leánykájának ru­háját s ijesztő gyorsasággal az egész gyermeket tüzbe borította. A gyermeksereg irtózatosan megijedt és segítségért ordítozott, a szerencsétlen kisleány pedig mint az élő fáklya fel-alá szaladt, amig az irtózatos fáj­dalomtól össze nem esett. A szerencsétlen­séget a közelben dolgozó munkások vették észre, akik nyomban beszállították a borzal­mas égési sebeket szenvedett kis leányt al a nagyperkátai kórházba, ahol azonban rövid kínlódás után meghalt.­­­ó Baleset: Misik István Öreg­ utca 63 sz. a. lakos Schwartz Fülöp vásártéri fa­­kereskedőnél van alkalmazásban. A faaprító gőzfűrész mellett foglalatoskodott, miközben a gép, valószínűleg a munkás saját vigyázat­lansága folytán, elkapta a balkezét és erősen összeroncsolta. — Kis szökevény. Illés Antal pektanone már vagy öt ízben megszökött gazdájától, Weisz Antal pékmestertől. Mindig sikerült elcsípni s visszaszállítani. A napokban újra f­elillant a javíthatatlan szökevény, de ezúttal Székesfehérvári Kiap­atiiuár 28

Next