Székesfejérvár, 1872 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1872-05-05 / 18. szám

Hirdetmény a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 8 kvórt igtattatik be. TÁRSADALMI HETILAP. A fejérmegyei gazdasági egylet, községi jegyzők, iskolatanács és a tanítók egyletének közlönye. Megjelen minden vasárnap. 0.“ Kéziratok nem küldetnek vissza. A lap ára házhoz hordással vagy postán küldve: Egy évre................................................................4 frt. Fél évre.................................................................2 frt. Negyed évre..................................................1 frt. 1872. május 5-én. 18. szám. A lap szellemi részét illető közlemények, úgy a lap ára, hirdetmények és a hirdetményekért díjak a „kiadó-hivatal“ Klökner Péter könyvkereskedésében vétetnek fel. Nyilttérbeni közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. III. félévi folyam. A múzeumokról. Múlt számunkban figyelmeztettük a közönséget a kiállítások és különösen a jövő év tavaszán Bécsben létesítendő világkiállításra, mint a nemzetközi forgalom egy kiváló tényezőjére." Ugyanott megemlékeztünk a kiállítások állandó neméről, a múzeumokról. Szabadjon erről tüzetesen szólni. Múzeumnak nevezzük művészeti, ipari, természettudományi, természetrajzi és egyéb valamely tudományos vagy ipari szakba vágó eszközök és tárgyak állandó gyűjteményét A múzeumok lehetnek általánosak , ha eme különféle szakok tárgyaira terjednek, vagy részszerűek, melyek csak egyes szakra szorítkoznak. Azt tartják általában, hogy korunk iránya a tudományokban is kiválóan realistikus, vagyis oly dolgokkal foglalkozó, melyek anyagi czélok elérésére szolgálnak. Ezen vélemény azonban nem egészen helyes , mert a czéloknak az eszközökkeli összetévesztése foglaltatik benne. Igaz, hogy a tudomány fejtegetéseit ma már reális alapokra építeni igyekezik; a bölcsészet, a természettudomány, a boncztan karjaiba fűződve bizonyítja tételeit; a gazda nem csak a naptárt, hanem a vegyész-lombikot is nézegeti, a történelem nem csupán csatákról s egyes kiváló, vagy kiváló helyen álló egyének viselt dolgairól regél, hanem kezd főgondot fordítani a nemzetek műveltségi állapotainak kikutatására. Szóval a tudomány oda törekszik, hogy tanait és fejtegetéseit oly tételekre alapítsa, melyeket valósul, positive lehet bizonyítani. Világtörténeti szereplésünkben nekünk igen mostoha rész jutott, és ha ennek daczára a művelt népek színvonalán állunk, talán nem szerénytelen azon állj- Egy rendez-vonz. Egy barátja naplójából — közli Füredy. — Gy. városában még jogász koromban egy szép tavaszi nap alkonyán a város gyönyörű sétaterén felalá járkálva — nézegetem a mellettem sétálgató városi szép nemet, — midőn egyszerre valaki gyengéden vállamra üt Visszafordulok, s az én egyik kedves barátomat G. Károlyt látom magam előtt örömtől sugárzó arczczal, kiről bemutatás képen legyen elég annyi, hogy földim és gyógyszerész segéd volt, s ki minden szó nélkül karon ragadva, vonszol a sétány egyik félre eső helyére, hol zsebéből egy levelet vesz elő, — s remegő kézzel tartja elém. Olvasd barátom! szólt végre, tehát a miután hetek óta epedek végre is teljesül, holnap 5 órakor — az én szép szőke angyalom karjaim közt lesz. Ismerve barátom gyengéit, s különösen azt, hogy a város majd minden szőke leánya tetszik neki,— de egybe különösen fülig szerelmes — magam is kezdem hinni, — hogy talán ettől jött e kis levél, mely csak e pár sorból állott: „Rég óhajtottam megismerni önt, de eddig a sors terveim ellen esküdött, azonban holnap délután 5 órakor szívesen látom — a F........vári utczában *7. számú házban földszint jobbra 2. ajtó. P. R. Ki írhatná le az én Károlyom boldogságát, ki a levelet hússzor is elolvasta s csak annyit tudott mondani: Ez ö ! De hát ki ? Az a szép szőke angyal, a kivel naponkint találkozunk a sétatéren anyja vagy nevelőnője karján, más, hogy ez bizonyítéka a magyar nemzet kiváló életképességének. Ha a velünk rokon eredetű török szomszéd műveltségi állapotát tekintjük, meg kell vallani, hogy ez tőlünk tetemesen hátramaradt. Pedig ő hosszú időn keresztül azon előnyben volt, melyet a győztes hatalma nyújt, és ez nem csekély, mert míg nekünk megélhetésről kell gondoskodni, addig ő palotákat építhetett; míg ő ruhájának és fegyverének díszítésére pazarolhatott, addig mi pánczélra és kardra vasat kerestünk. Az ily múlt, mint a mienk megérdemli, hogy minden egyes mozzanatát alaposan megismerni tanuljuk. A történelem búvár képzeletével megtestesíti önmaga előtt a régi idők képét. De csak kevés ember rendelkezik annyi idővel és tudományos eszközzel, hogy képzeletében ily tökéletes képet teremtsen; a közönség legnagyobb része tehát csak hiányos, sőt téves nézettel bír azon időkről, melyekből jelen állapotaink fejlődtek. E hiányosság pótlására, e tévedés helyreigazítására szolgálhat az elmúlt időkből még fenmaradt művészeti és ipari tárgyak gyűjteményeinek megszemlélése. Ily gyűjtemények pedig a történelmi múzeumok. Városunkban és megyénkben gyakran eszmecsere tárgyául szolgál egy szervezendő múzeum kérdése. Hirlett, hogy Pauer czímzetes püspök nagybecsű könyvtárát a közönségnek ajándékozni, nyilvánossá tenni szándékozik. Fekete János megyei levéltárnok és főjegyző pedig már régóta buzgolkodik történelmi becsű régiségek gyűjtése körül, melyeket történelmi múzeummá egyesíteni óhajt. A város közönsége beleegyezett, hogy a tulajdonát képező történelmi becsű régiségek az alakítandó kinek első pillantása is már oly elfogulttá tett, hogy eddig bátorságom sem volt utánna menni s lakását kitudakolni. Már e levélből, s különösen a kaszimbált vonásokból ugyan ki nem okoskodta volna senki, hogy azt valami szőke angyal irta, — hanem, — a ki egyszer szerelmes, — az elveszti a fejét, s igy az én Károlyom is oda volt egészen. Másnap már hajnalban kopogtatnak ajtómon, — s az én szerelmes barátom be is nyit azon. Nem tudtam aludni sem az éjjel, — hanem azt csak megígéred, hogy ma engem elkísérsz 5 órakor, — bemutatlak téged is. E szavakkal keltett fel ágyamból s bármennyire is szabadkoztam ez ajánlat elfogadásától, hiába az én Károlyomra senki se beszélhette, — hogy midőn első látogatásra hivják az embert, — nem szokott vendéget is vinni magával. Felöltözködtem, s egyenesen a nevezett utczába indultunk, honnét az én Károlyomat el nem tudtam volna csalni semmiért sem, — s miután megígértem, hogy délután 5 órakor elkisérem elváltunk, — én a sétatéri kioszkba reggelizni mentem, hol egyik ismerősömtől annyit tudtam meg, — hogy e kérdéses házban földszint egy fésűs, meg egy kefés lakik. A Benczék templomának torony órája végre elüté a várva-várt 5 órát, s az én Károlyom dobogó szívvel vonszol engem a találkozási házba. Minden úgy volt, amint a levél szólt, és mi a földszinti jobbra eső 2. ajtó előtt megálltunk. Károly kopogtat, — de semmi nesz,—végre félve benyit, s én őt követve, — zavaromban az ajtót becsaptam magam után mire egyszerre korom sötét lett. Füst és elégett rántásszag üté meg orromat, s kezdem sejteni, hogy valami konyhafélébe jutottunk. Merre menjünk, susogó Károly, — én mit sem látok, — nyisd ki az ajtót legalább lássuk, hogy hova jutottunk. Visszafordulok s a fal mellett kotorászva kerestem a kilincset, — mig nem kezembe valami lelógó főzőkanál csomag akadt, s ezt tapogatva, — hogy múzeumban elhelyeztessenek; a megye pedig e czélra külön választmányt bízott meg. Örömmel kell constatálni, hogy városunk és megyénk közönsége nem érez válaszfalat törvényhatóságaik különbözésében, és hogy közérdekű intézetek létesítésénél soha visszavonást, hanem mindig nemes vetélkedést tanúsított az összes közönség. Óhajtjuk, hogy a minden oldalról élénk részvéttel felkarolt múzeum alapításának ügye osztatlan pártolásra találjon. Mint minden czél elérésénél, úgy ezen közérdekű ügyben is az egyesülés vezet legbiztosabban eredményre. Úgy véljük, hogy eme múzeum általános legyen, és ne csak történelmi becsű tárgyakat és okmányokat, hanem könyvtárt is magában foglalva, ezeken kívül állandósított ipar- és terménykiállítással kapcsoltassék össze. Óhajtandó volna pedig ez nézetünk szerint két szempontból: költségek kisebbítése és részvét terjesztése szempontjából. Mert az egyesítés által elkerültetik több külön felügyelet költsége; az egyes részszerű kiállítás látogatói pedig — ha már ott vannak — bizonyára végig tekinteni fogják a múzeum minden tárgyait, mit talán nem teendettek, ha külön-külön helyen kell felkeresniük, s ekkép a részvét terjedelmében nyer. Ajánljuk e nézpontok figyelembe vételét a gazdasági egyesületnek, mely kiállításának állandósítása által a nagy közönséggel folytonosan és láthatóan éreztetheti működésének praktikus hasznát. Ajánljuk a termelő közönségnek, mely ez által termelvényeit mindenkor megismertetheti és ajánljuk iparosainknak, kik szakmájukbani haladásukat, czikkeik tökélyesbítését kitüntethetik, mi lehet, valami cserépedényt találtam lerántani, — ami elég kíméletlenül fejemre is pottyanván, — oly zavarba hozott, hogy azt sem tudtam, mit keresek. A zörejre megrémült Károly is. Mit csinálsz ? susogá lassan, — jöjj utánam, már én találtam egy ajtót. Én igyekeztem a hang után menni, s meg is találtam a sötétségben Károlyt, kinek kabátjába kapaszkodtam. Károly félve kopogtat a felfedezett ajtón, amit ismét csak néma csend követett. Kopogtass még egyszer! biztatom őt, talán nem hallották ? Újra hozzáfogott Károly s már majdnem zörgetett is — de mind hiába — semmi lesz. Nyisd ki hát, szólok türelmetlenül, s már izzadni kezdek a sok zavarban. Egy nagyot sóhajt Károly s benyitni akar, — az ajtó nyikorog s recseg — de nem nyílik. Talán kifelé nyílik, — szólok hozzá — kisértsd meg. Csakugyan az ajtó nyikorogva tárul fel, de ismét csak korom sötétség. A türelem már fogyni kezdett. Károly mellé húzódtam, s biztatom, hogy csak kopogtasson, talán kettős ajtó van? Ez csakugyan meglehet, szólt Károly, — s kezd újra kopogni, — aminek eredménye egy zuhanás volt, mely után valami folyadék kotyogása hallatszott, s csakhamar folyása érezhetővé is lett mindkettőnk arczán, s ijedten fejemhez kapva, a sűrü hideg nedvvel kezem is tele lett. Nem tudtam elgondolni, hogy mi érhetett ismét? Károly a hűsítő hatása folytán félre ugorni akarva, hanyatt vágta magát jajgatva, — esését újra nagy csörömpölés követé. Én meredten állva maradtam, s a folyadék gyors kotyogásából gyanítom, hogy Károly kopogásával valamit feldöntött. (Vége következik).