Székesfejérvár, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-03-31 / 26. szám
V. évi folyam. 1875. márczius 31-én. :--------^ 1 A. lap ára ^dóihoz hordással vagy postán küldve . Egy évre........................................6 frt. — kr. Fél évre........................................3 frt — kr. Negyed évre...................................1 frt. 50 kr. Hirdetmény a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. A városi és nemes latosán, laziasági emlet, iskolatanács, s a tanítói és közlési jegyzői emleténel KÖZLŐIVE. Megjelen minden szerdán és szombaton. 26. szám. tgr----------------------------------------------ár A lap szellemi részét illető közlemények a „Székes- Z^ fejérvár“ szerkesztőségének (Széchenyi-utcza 6-ik sz.) [■ czimzendők: — a lap ára, hirdetmények és a hirdetményi díjak Klökner Péter kiadó könyvkereskedésében vétetnek fel. A Nyílttérben megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok nem külhetnek vissza.TV Előfizetési felhívás a Székesfejérvár“ hetenkint kétszer szombaton és szerdán megjelenő társadalmi hetilap 1875. évi april—jannus neigeslévi Ipára. A lap ára helyben házhoz hordva, vagy vidékre postai küldéssel: negyedévre........................1 frt. 50 kr. félévre.................................3 frt. 1 kr. Lapunk a megyei és városi hatóság közlönye is lévén, mindkét hatóság fontos közleményeit hozza s azoknak mind szellemi, mind anyagi érdekeit kiválólag képviseli. Bizalommal hívjuk fel lapunk eddigi előfizetőit úgy barátait, hogy azt saját körükben terjeszteni szíveskedjenek; egyszersmind kérjük, hogy az előfizetést mitöbb beküldjék, nehogy a késedelem által a lap küldésében fennakadás történjék. Előfizetési pénzek Klökner Péter lapkiadóhoz czímzendők, ezek beküldésére ajánljuk a posta-utalványokat, melyek bérmentesítése csak 5 krba kerül. Néhány szó egy városi tornaegylet iránt. Hogy a testgyakorlat, tornászat az életben fontos szerepet játszik s az egészség fentartására fontos tényező, azt úgy hisszük alig kell bizonyítani, mindnyájan tudjuk annak szükségét és fontosságát, mégis városunkban kivéve az iskolákat, hol a törvény által kötelezve van — alig fordítanak rá oly mérvben figyelmet mint kellene. A tornászat egészségi szempontból, de sőt kedvtöltési és mulatsági tekintetekből is nagyobb, kihatóbb szerepet vihetne városunkban, mint visz jelenleg. A tornászatnak nem csupán az iskolák falai közt, az ifjú nemzedék egészsége, ép teste előmozdítása tekintetéből kellene maradni, hanem a felnőttebb nemzedék körében is terjeszteni igen hasznos és czélszerű lenne; mert azon közmondás: ép testben, ép lélek lakik; nem egyedül arra van irányozva, hogy csupán az iskolás fiúk iparkodjanak tornászat által is ép egészséges test fentartására, hanem a felnőtteknek is kötelessége ép test fentartására gondoskodni, hogy ők is elérhessék azt, miszerint ép testben csak ép lélek lakik. De végre is nem a tornászat bővebb fejtegetéséről óhajtunk itt értekezni, melyről ugyan e lapok hasábjain igen tanulságosan értekezett egy helybeli főtanító, hanem egy szerintünk igen életrevaló eszmét akarunk megpendíteni, t. i. azt: alakítsunk egy városi torna-egyletet. Hazánk nagyobb városai már bírnak ily igen hasznos és szükséges egylettel. A fővárosban több is van, a régi torna-egylet s ujjon alakult athletikai klubb, melyről szóltunk már e lapok hasábjain, sőt programmja is közölve volt. Városunkban ez eszme nem egészen új. Nem is akarjuk magunknak tulajdonítani az első megpendítés dicsőségét, sőt tudomásunk szerint fiatalságunk pengeti azt és rokonszenvez az eszme iránt. Ez eszme közel 8 évvel ezelőtt, habár nem is oly alakban, mint Pesten létezik, megpendíttetett, sőt a gyakorlat terére is átvitetett, azonban csupa lelkesedés s tűz Két élet örökre Egyesülve itt lenn: Minden áldásával /Áldja meg az Isten! vezetvén az egyeseket minden rendszer nélkül „filius ante patrem“ a gyakorlat terére vitt eszme mire meg lett érlelve — megszűnt, az ügy elaludt. Akkor az ügy élén városunk jelenlegi derék kapitánya s megyénk akkori egyik alispánja, a pesti athletikai klubb ez idő szerint egyik tevékeny tagja Kenessey Kálmán állottak. Azonban, mint mondtuk, sajnosan, az igen intelligens tagokból álló roma-klubb mielőtt egyletté alakult volna szétoszlott. Vegyük fel az elejtett fonalat most s lépjünk ezen igen életre való ügy érdekében a tevékenység terére: alakítsuk meg a tornászati egyletet.— Az egylet czélja volna a tornászati testgyakorlat minden ágának művelése. Az egylet működése lenne az általa rendezendő és díjazandó viadalok, bajvívások stb. a testgyakorlatok következő ágaira terjedne szorosan véve ki: 1) Iskolai tornázás. 2) Labdajátékok. 3) Vívás. 4) Ökölvívás. 5) Gyalogolás. Az egylet a korcsolyázás, úszás és evezés kiművelésére is gondot fordítana. Ezekben körvonalaztuk az egylet czélját s működésének irányát. Az indítványt jelenleg megtenni alkalomszerűnek találtuk, mert közelebb városunkban az egylet körébe tartozandó több rendbeli gyalogolási próbák s egyéb más kísérletek létettek, sőt a korcsolyázás virágzás fokára vitetett. Ez egylet pedig a tervezett korcsolya-egyletet is magába ölelné. Az egylet megalakulása és szervezete különben sem járna nagy nehézségekkel csak ügyszeretet és lelkesedés kell az eszme iránt. Az egylet rendes közgyűlésen, bizonyos alapszabályok alapján, melyben kisebb mérvű tagilleték kiköttetnék — megalakulna, azt hisszük ingyen a helybeli városi iskolai tornahelyiségeket használat végett megkapná, sőt a tüzoltsak ketten vannak a családban és nem csak azért, mert már csak ugyan itt volna az ideje, hanem leginkább azért, hogy a fényes ősi család ki ne fogyjon és hogy a töméntelen, sok birtok örökös, meg a számtalan jobbágy kegyes uraság nélkül ne maradjon halaszthatatlan szükséggé vált, hogy egyikök megházasodjék. A testvérek beismerték az igazat és kölcsönösen biztatták egymást a házasságra. Jártak is leánynézőbe. Akkor még nem léteztek a fővárosi szalonok, sem oly közhelyek, hol az ismeretlenek társaságba sereglenek össze és a lefizetett belépti díj fejében egymást bámulja, lenézi és megszólja. Azon ujmódi Bakony sem létezett még akkor, melyet ma vigazdának neveznek, hol a betévedt vándornak szivrabló Sobrikák állják útját, kik irgalom nélkül „szivedet és erszényedet“ kiáltva, nem pisztolt ugyan, de oly gyilkos két szemet szegeznek a szerencsétlenre, melyek ellenállást nem tűrnek, hanem feltétlen megadást követelnek, kifosztják ezen útonálló tündérek a szegény legényt kegyelem nélkül, elrabolják szivét és vacsoráját s amazzal nyugalmát legalább is egy éjszakára s emezzel nyugtalanságát még borzasztóbbá teszik, mert a ki éhes gyomorral alszik, Ördöggel álmodik. Az európai nővásárok még akkor ismeretlenek voltak, a háznál kellett még akkor a hölgyeket feltalálni. Hőseink a várakat, kastélyokat sorban járták, lakodalmak, névnapok, búcsúk és szüretek rendes vendégei lettek. A ki keres, talál. A badacsonyi szüret hozta meg a rozmaringot.— Ott talált Lóránd Gyula TÁRGYA. Barátnőm menyegzőjére. Mile Vilmának (Márcz. 30. 1875.) Feltették a fátyolt, A koszorút rája, — Kedves mennyasszonyát, Vőlegénye várja. Fehér fátyol, öltöny, Árnyalata nincsen, Egy ilyen élettel Áldja meg az Isten! Szeretet kiséri Egész az oltárig, Körűlé mindenütt Szeretet sugárzik; Szeretet virága Arczon, ajkon, szívben, Ennyi szeretettel Áldja meg az Isten! És hangik az eskü, — És szivünk imája Láthatlan szárnyakon, Égbe száll utána. Horváth Böske: A borzas kakas históriája. Irta: Északi Károly. Régen történt, sőt tán mese az egész, mégis olyan mintha előttünk történt volna.... Hol volt, hol nem volt...volt egyszer két testvér délczeg, vitéz lovag mindkettő, az ország egyik előkelő családjából, — beszélhetünk róluk, a család már rég kihalt, de mig létezett, hatalmas volt, több vár és uradalom birtokosa, melyek zöme Veszprém , Zala és Somogymegyékre esett. Nevével a krónikákban és történetírásban gyakran találkozunk; azon korban, melybe mesénk esik, a család fénykorát élte, — egyik tagja nem sokkal ezelőtt Szambulba járt az ország követségében. A Hosszútóti Lengyelekről van a szó. A két testvér egyetértésben és szeretetben töltötte napjait. Az öröklött javakat közösen használták, a jövedelmeken szám szerint sohasem osztoztak, volt elég mindegyiknek jutott abból annyi, amennyi éppen kellett sőt azt, bár nem fogtak meg maguktól semmit, el sem költötték, egyre gyarapodtak Egyszer azután a közös uradalmak fiskálisának jutott eszébe, a nagyságos urfiakat figyelmeztetni, hogy |