Székesfejérvár, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-05-08 / 37. szám

, házhoz hordással vagy postán küldve : Egy évre........................................6 frt. — kr. Fél évre .........................................3 frt — kr. Negyed évre...................................1 frt. 60 kr. H­irdetmény a bélyegdíjon felül, min-­­ den három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 6 — nem ! megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Budapes­ti­­en: Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz.­­ Bécsben: Oppelik L. és Mosse Rudolf. KÖKLÖHIE. 1875. m­ril­is 8-án. V. évi folyam. TÁRSADALMI HETILAP. A városi és menyei lakosai, laztasági-eulet, iskolatanács, s a tanítók és tin­zti jegyzők egyletének fejérvári szerkesztőségének (Széchenyi-utcza 6-ik sz.) czimzendők; — a lap éra, hirdetmények és a hirdetmé­nyi díjak Klökner Péter kiadó könyvkereskedésében vétetnek fel. — Nyilttérben megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok nem küldetnek vissza. Megjelen minden szerdán és szombaton. 37. szám. Közművelődési egyleteinkről. Az egyleti élet a közművelődés fejlesztését min­denesetre nagy mérvben előmozdítja. Épen ezért a közéletben fontos szerepet kell hogy játszanak az egyletek, főleg és kiválólag pedig azon egyletek, me­lyeknek fő c­élja a közműveltség, felvilágosodás ter­jesztése, a tudományok fejlesztése s minél szélesb körben népszerűsítése. Miután provincziális lap hasábjain szólalunk fel e tárgyban, csakis a kisebb városi vagy falusi egy­leteket s köröket értjük az egyletek elnevezése alatt. Ha körültekintünk megyénk területén azt ta­pasztaljuk, hogy majd minden nagyobb község kebe­lében létezik egy-egy olvasó-egylet, casinó vagy kör, azaz oly egylet, melynek feladata lenne a közmű­veltség terjesztése és fejlesztése. Vannak ugyan szép számmal oly községek is, melyekben az ily egyle­teknek még hírük sincs, ezekről nincs mit megje­gyezni, csak figyelmeztetjük őket, hogy nevüknek megfelelő közművelődési irányú egyletet mielőbb szervezzenek keblükben. Ha a községekben vagy ha nálunk a külváro­sokban levő egyleteket tekintjük, s közelebb azok beléletét, belviszonyait vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ezek nem igen felelnek meg a kitűzött iránynak s nem igen töltik be azon feladatot, melyet betölte­niük kell. Mit tapasztalunk ezen körök kebelében? Biz azoknál a tudomány népszerűsítése iránti vágy igen csekély, s a tudományok terjesztésére vajmi keveset fordítanak. E körökben vagy a legközönsé­gesebb korcsmai élet üti fel sátorát, vagy a politika lép fel nagy mérvben vagy közöny által sújtva hal­doklik. Bármelyiket vesszük mindegyik veszélyes reájuk, mert egyik sem engedi kifejlődni azon esz­mét, melyre a falusi körök főleg hivatva vannak: t. i. a tudományok népszerűsítését és ter­jesztését. Ismerünk köröket, melyek szép könyvtárral birnak, azonban működésök mégsem áldásos, nem hasznos! Miért? mert nem oly könyvekkel birnak, melyek közhasznuak, hanem francziából s idegen nyelvekből fordított, félszeg, sokszor immorális regé­nyek s röpiratokkal vannak megtöltve, mikből főleg a nép igen keveset tanulhat, talán semmit vagy ro­­szat sajátíthat el. A népművelődési olvasó s egyéb elnevezésű körökre már a felvilágosodás, a cultura tekintetéből is gondot kell fordítanunk, s arra kell törekednünk, hogy ezen egyletek ne csak neveknek, hanem a haladó kor kívánalmainak megfelelő oly egyletek legyenek, melyek népünkre áldást hozhat­nak. E körök legyenek vidéken a népmű­velődés bás­tyái, honnan ez eszme harczosai kilépve, járjanak a cultura érdekében. Ne hagyják kiszorítani kebelükből a korcsmai mulatság által a közművelődés eszközeit, vagy pedig a közművelődés eszközeinek beszerzésével ne a köz­művelődés­i morál fejlődésére veszélyesen működő férerműveket honosítsanak meg kebelükben. E körök feleljenek meg neveknek főleg pedig a nép művelődésére hassanak, épen azért a nép min­den rétegét felöleljék magukba. Műveit lelkű tagjai ismertessék meg a tudományoknak közhasznú ágait a néppel; hasznos olvasmányokat szerezzenek könyv­táruk számára, hogy ezeket a nép olvashassa s be­lőlük tanulhasson; végre pedig ott, hol az erők száma megengedi, lépjenek fel a tettek mezejére s felolvasó asztaloknál, népszerű előadás által hirdes­sék a tudományok tanait. Legyenek ily alapon szervezve a falusi és kül­városi körök, hogy azok a tudományok népszerűsí­tésének, fejlesztésének s terjesztésének legyenek törzs­helyei.­­ Ne legyenek pedig ezek korcsmává sülyesztett helyek, politikai clubbok, milyennek elég sajnos többet tapasztaltunk. Vegyék elmondott szavainkat szivükre a falusi egyletek elnökei, igazgatói s a czélnak megfelelőleg működjenek közre. Ott pedig, hol még ily irányú egyletek nincsenek, szervezzenek mielőbb hasonló irányú, feladatuknak megfelelő egyleteket. Az egyleti élet társadalmi életünkben fontos szerepet játszik, de csak úgy ha az egyesülés nemes czélra történik. Egyesüljünk polgártársak a közmű­velődés terjesztésére s minél inkább törekedjünk ha­zánk cultur érdekeit előmozdítani. Amicus. ^ ^ ^ ^ ^ Haidé története. — Irta: Szüts Miklós. — Szeretett barátom! Meggyónni akarom neked nem ugyan bűneimet, de fájdalmamat. Nagy teher ez, egy lélek nem birja el s ezért akarok gyónni, ezért kell gyónnom. Te talán mosolyogni fogsz, hogy az, kit oly ké­telkedőnek ismersz, miképen hódol azon religió egy ágazatának, melyet némelyek isten, mások csak em­berek alkotmányának tekintenek, melyről azonban min­den elfogulatlan be fogja ismerni, hogy meglepően mély emberismeret és lélekbúvárlat szülötte. Ezért találják szellemében oly sokan nyugalmukat. A papírok, melyeket itt küldök neked, legnagyobb jótevőim. Ezekre öntöm ki bánatomnak egy részét, s mióta megtanultam fájdalmamból költeményt csinálni azóta megismerem a fájdalom nyugalmát. Meggyónom neked s általad az embereknek vala­mint a hivő meggyónja a papnak s általa istenének. Ott az erkölcsi disharmonia kisebbedik, hogy megbánva isten szeme elé visszük, itt a boldogság disharmoniája csökken, hogy eszményítve mutatjuk föl az emberek­nek. Olvasd el s olvastasd el, hadd tudják az embe­rek milyen volt­­, hadd olvassák oly sok ember élet­rajza mellett végül egy angyal élettörténetét. Szerelme elvette tőlem, halála nekem adta őt; nekem adta, mert megfogom lelkének nemes sugárait, belémerítem fáj­dalmam kövesztő vizébe­n kiveszem hervadhatatlanul, mint a karlsbadi forrásból a megkövült rózsát, hadd maradjon fen halála után is megható, néma szépségében. Könyeimmel öntözöm, szivem vérével tápláltam e virágot, mely hozzá kötött emlékimből fakadt: talán édes lesz illata neked s másoknak is, talán visszatük­rözhet valamit az ő szépségéből, azon törékeny, esz­ményi szépségből, mely arczán lebegett, mintha egyet­len fuvalom elseperhetné s mégis éreztük róla, hogy örökkévaló. Szeretettel gondol rád barátod Alfréd. Ezen sorok tettek gondnokává a következő tör­ténetnek. Legyen, én elfogadom. Beleteszem egy nagy borítékba, fölirom rá e szép czimet: „A közönségnek,­ odavetem a sajtó hullámaira hadd vigyék, hömpölyges­sék szeszélyük szerint, akárhol vessék partra, bárhol fogják is ki mindenütt otthon leszen, bárki legeltesse rajt szemét mindig csak az fogja olvasni, kihez czi­­mezve van: a közönség, e hatalmas, óriási szervezet, melynek ezer, meg ezer szeme van. Ezen határozattal vevém kezembe a kéziratot és olvastam a mint következik. Meghalt! S még nem tudtam megszokni e vesz­teséget. Nem tudtam még e szavat sem megtanulni, sem elfeledni. Pedig naphosszat ismételem magamnak s rá tapad e szörnyű szóra gondolkodásom, mint a gyenge madár tekintete az óriás kigyóra. Még érzem a lágy selyemhajat, mely a hullát szem­fedő gyanánt boritá, látom a nemes metszetű halvány ajakat, mely előrekü­ldte az égbe biborát, még ott tér­delek erősen fogva a piczi lábakat, hogy az enyészettől visszaváltsam őt; mert most született meg számomra, midőn már meghalt, csak most a határtalan vesztesé­gen, melylyel halála sújt, csak azon éreztem, hogy csalódtam azt hívén, hogy nekem régóta halva volt. — Csak most tudom, hogy részem volt, ha nem is benne, de legalább életében, a levegőben, melyet beszítt, a fényben, mely arczát csókdosá, tekintetében, mely r meg­­szentelé rám nézve a helyet hová esett. Oh nem, te élsz, te élsz még gyermekem! Ne halj te meg, ne légy te hős! Szállj le a magas érzelmek szirtfokáról, hisz oda legsűrübben esnek a fájdalom go­lyói, bújj le a köznapi sokaság közé, élj azok közt csendesen, nyugodtan, s majd hetven éves korban ősz halakkal mesélj unokáidnak nyugalmasan a szenvedőkről, kik ifjan haltak s a fájdalomról, mely ifjú vért szomjazott. Oh tekints föl! Nézd oly kedves az élet, oly sok ajándékot hoz majd neked. Nem tudod­­, hogy egy élettel kell megvásárolni azt a másik életet, az életet a költők ajakán? Ne legyen románcz, mely rólad szól­jon, ne legyen kard, ki rólad énekeljen, csak unokáid emlegessenek. Nem szólsz ? Beszélj ! Haidé egy mozdulatot, csak egy mozdulatot! — Ajándékozz nekem csak egyetlen mozdulatot. Nem és nem. S a nap besüt, úgy enyeleg koporsódon mint egy­kor hajadon, a rózsák most is virulnak, a madarak énekelnek, az egész természet csicsereg. Oh gyűlölöm! Miért nem halt meg egy napon veled! Miért nem állt meg a csillagok mozgása! Oh be örült vagyok! De nem ne mondjatok annak, hisz könnyű volt fájdalmá­ban elfeledni azt az egyet gyenge emberszívemnek, hogy a csillag csupán csillag körül, az ember ember körül forog. (Folytatása következik.) Hatósági élet. Fejér megye bizottságának május hó 3-án tartott rendes évi közgyűlése. Elnök: Szögyény­ M. László főispán. Jegyző: Bóné Géza m. főjegyző. — A bizottsági tagok szép számmal.

Next