Székesfejérvár, 1876 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1876-01-02 / 1. szám
VI. évi folyam. 1. szám. 1876. január 1-jén. Társadalmi hetilap. A városi és megyei hatóság, gazdasági egylet, iskolatanács, s a tanítók és községi jegyzők egyletének közlönye. Megjelen hetenkint kétszer, szerdán és szombaton. A lap ára házhoz hordással vagy postán küldve. Egy évre......................................................................6 frt. — kr. Fél évre.................................................. . ... 3 frt — fer. Negyed évre.................................................................1 frt. 50 kr. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el IXii'caiet.Kia.élay a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Budapesten : Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz. Bécsben: Oppelik L. és Mosse Rudolf. A lap szellemi részét illető közlemények a „Székesfejérvár" szerkesztőségének (Széchenyi-utcza fz-iksz.) czímzendők; — a lap ára, hirdetmények és a hirdetményi díjak Klökner Péter kiadó könyvkereskedésében vétetnek fel. A Nyílttérijén megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr fizetendő. BÚS' Kéziratok nem küldetnek vissza. 1 .1 év napján. Az ó év elmúlt, lehanyatlott annyi ezer előde után a semmiségbe, csupán a pályafutása alatt történt dolgok emlékét hagyta hátra. Sok szomorú s annál kevesebb kedves emlék maradt az elmúlt évről; főleg az anyagi téren, mind megyénkre mind városunkra az elmúlt év szomorú volt. Azonban most erről nem szólunk, az új év első napján, ne az elmúlt szomorú idők emlékét idézzük elő, hanem fűzzünk reményképeket szebb és boldogabb jövendőről. Az elmúltnak keserű emlékei s a jövőnek kétes rerényképei állanak előttünk. Mi a megtörténteken okulva a jövőt iparkodjunk boldoggá tenni. Az uj év első napjával uj tér, uj pálya nyílik előttünk, melyen ujult erővel kell teendőinket végezni s újult erővel kell odahatnunk, hogy kötelességeinknek eleget téve mind magunk, mind szegény hazánk sorsát jobbá s boldoggá varázsoljuk. Úgy vagyunk most, mint ellenség által dúlt ország, melyet újjá alkotni kell. Anyagilag fel vagyunk mi is dúlva, mert a szomorú viszonyok s körülmények oly helyzetbe keverték hazánkat s vele megyénket s városunkat is, hogy az ily állapotban nem maradhat, hanem azon egyesült erővel segíteni kell. Az uj évvel uj erő lelkesít bennünket s segít tevékenységre, uj reményképek tárulnak előttünk fel szebb s boldogabb jövőről. A remény örökzöld világának sohasem szabad elhagyni bennünket, kell, hogy ez lelkesítsen mindig a legelhagyatottabb helyzetben; ez legyen most is törekvéseinkben vezérünk. Lelkesítsen a boldog jövő reménye s tevékenységgel és munkálkodással törekedjünk annak valósulására. Minden tagja e hazának, e megyének és városnak a remény sugarától áthatva tegye meg kötelességét s önkörében teljes erővel működjék a remény szép eszményképe létesítésére. A tevékenység kora tűnt nekünk fel, tenni a jelszó szeretett barátim! írja koszorús költőnk. Tenni kell igen, munkálkodni, ez legyen a jelszó a beállott új évben s ez lelkesítsen bennünket mindenkor. A külföldi cultur államokhoz képest, még sok tekintetben nagyon hátra vagyunk, mind ipar, kereskedelem, földművelés és más tereken is. A szellemi élet, irodalom, művészet, ha halad is, csak lassan haladhat a gyenge pártolás mellett. Ha azt akarjuk, hogy a haladó kor messze túl ne szárnyaljon, ezen tereken is lépést kell a többi culturállamokkal tartani, ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha munkálkodunk, teszünk, ezáltal gyarapítva anyagi gazdagságunkat, anyagi jólét mellett biztosítjuk a szellemi élet, irodalom s művészet gyarapodását, fejlődését. Az új évvel tehát a tevékenység kora tűnjék fel hazánkban. Megfeszített erővel használjuk fel munkára minden időnket, hogy minden tekintetben fejlődésünket előmozdítsuk. Az ó év elmúltáva], mellére M egykedvűségünk és a közöny, mely már annyi nemesnek ásta sírját s méltó szülöttje a tétlenségnek. Fel hát ujult erővel az uj évben a tettek mezejére városunk s megyénk fiai! Tegyünk az anyagi s szellemi élet terén. Szervezzünk egészséges társadalmi életet, öntsünk uj erőt s életet társas életünk minden idegébe, hogy a pezsgő élet a haladást s virágzás korát teremtse elő. Le roi est mort, vive le roi. Mondja egy franczia mondás. Igen a keserű ó év elmúlt, éljen a re-ményteljes uj év, mint a legszebb jövőképe. Legyen boldogabb a jövő, mint a múlt volt. De ez csak úgy lehet, ha nemcsak kívánjuk, de egész erővel öntevékenységünk által előmozdítjuk a boldog új évet! TARCZA: Boldog uj évet! Boldog új évet kíván ma ország, sőt nem csalódunk ha azt mondjuk, világszerte boldog, boldogtalan! Az éjjel patkólt el az öreg Szilveszter bácsi, végelgyengülésben han ,g szegényke, életének 12-ik havában. Egész élete szomorú volt, de legalább utolsó perczei derülten és vígan folytak le Az utczák, kereskedések, vendéglők, kávéházak és családi hajlékok mind megnépesültek Szilveszter éjjelén és vígan ülték meg halotti torát. Mindenki ébren várta be az óramutatónak utolsó éji fordulóját, hogy aztán elmondhassa : Az ó év meghalt, éljen az uj! Mindenki igyekezett vígan átlépni az uj esztendőbe. Megcsalatott és desperát szerelmesek, kik hűséget vetettek 6s hűtlenséget arattak; ábrándozó hajadonok, kik burosfürtü és ezekeres vőlegényről álmodoznak ; költők, kik túlvilági eszményképről fantasiálnak, s a mellett a földi nektárok élvezetétől állatvódra leisszák magukat; keresi lök, kik az év kezdetén még sokat reméltek, és a reménységből mi sem teljesült; újságirók, kik a postáról előfizetésiér várnak, és kapnak rész verseket; gazdák kik semmés reménységének édes álmaiból az adóexecu-cióra ébrednek; hivatalnokok, kik előléptetésre vártak és elcsapattak hivásukból; tanitók, kiket fizetésjartással kecsegtettek, de e helyett levonásban szerencséltettek az adi’iás pénztárnok által; vendéglősök, kik azon szerencsében, részesülnek, hogy minden vendégök puffra mulat; továbbá: ügyvédek, orvosok, iparosok, tánczmesterek, katonák, aggszüzek, színészek és színésznők, özvegyek, kritikusok, bábák, dajkák és mindazok, kik többé-kevésbé csalódtak a múlt évben, búcsúzóul egy mély sóhajtást röpítettek az elsurranó év után, és vígan üdvözölték az új vendéget, mely mint egy aranyhajú, mosolygó arczú gyermek, enyeleg és tréfál velünk Az újat mindig szívesen fogadjuk; az új mindig reménynyel kecsegtet, s e csalogató kecsegtetésnek nincs, aki ne örülne. Mi is örülünk a mai napon; kivált ha a zsebünkre gondolunk, akkor örömünk hasonlít azéhoz, ki széke tornára tesz a budai kis lutrika és ambója jö ki Ma, midőn az újszülött csecsemő (ki a keresztségben 1876. nevet nyert) születését ünnepeljük, minden kéz és zseb mozgásba jö, egyik kéz belenyúl a zsebbe, hogy adjon, a másik belenyúl, hogy a kapottat zsebre rakja. Gyakran megtörténik, hogy olyasvalamit is kell zsebrerakni, ami nem épen a zsebből kerül elő, például: gorombaságot; ezzel leginkább az újdondászokat szokják megajándékozni, azért nekik mélyebb zsebjük is van, mint más halandónak, mert fiszen sokat kell nekik zsebrerakni nemcsak újévkor, de más alkalommal is. Furcsa nap mégis ez az uj év napja. E napot minden faczér zseb megünnepli! Az egész levegőnek már oly furcsa borize van attól a sok borravalótól, a ma egyik kézből a másikba, egyik zsebből a másikba vándorl. Már látjuk a felvert hadat zsákmányra, uj évi ajándékra rohanni; jelszavuk: boldog nj évet! Az első a házmester, ki ma durva modorát édeskés mosolyra fanyaritja, melynek azonban mégis savanykás ize van; — azután jön a levélhordó, ki nagyon sajnálja, hogy épen ma nem szolgálhat pénzes levéllel, mikor leginkább szükség van reá; — a czizmatisztitó ma ezüst tálclán hozza be a lyukas talpú czipeket; — a kávéházi pinczér csupa előzékenységből azt az újságlapot nyomja markunkba, mit magunk szerkesztünk, biztosítván minket arról, hogy ez a legolvasottabb lap; — persze azért dukál neki új évi borravaló; — a kéményseprő ma nem a kéményt kotorja, hanem a zsebből kotorja ki borravalóját, stb. stb. Mindenfelől viszhangzik amaz őszintétől a legislegőszintébbig szép változó melódiával fokozódó gratulatió, melynek egyedüli czélja csak borravalót kapni. Kesernyés örömmel és megkönynyebbült erszénynyel tapasztaljuk, hogy az emberiség jegy jelentékeny része mily bensőséggel óhajtja boldogságunkat, (és pénzünket) és mily érdekkel gondoskodik nemcsak a földi jólétünkről és boldogságunkról, de még a túlvilági üdvösségünkről is; hisz azt mindannyiuk szívből fakadó érzelemmel óhajtja, hogy ha az isten kiszólit az árnyék világból... Valószínűleg szives olvasóink kedves olvasó’sónéink sem fognak neheztelni ! z uj év első napján mi is anynyi sokaknek követjük és m boldog uj évetkívánunk! A. tm‘k, w családokfitik és egész hazán **sz serlege mindig színig teljék, í • ? : 'm^1 bádogfenekü pohara oly üres it c az állam kasszája! A› ‚ ■ ice. M Mos felolvasása Szitator napi Mélyen tisztelt hallgatóim ! Kevés nap oly kedves előttem mint Szilveszter napja s ezért boldognak érzem magamat, hogy róla szólhatok. Gyermekkoromban áhitatosan lestem az óramutatót Szilveszter éjjelén, szemeim tágulni, kivörösödni kezdtek, s mire a 12-shöz ért kicsordultak könynyeim azt érzem, hogy e könyek többet mondanak a legforróbb imánál. És mi gyakorolta rám e hatást? Szemeim elé lépett az idő az e végtelen, döbbentő nagyságában, úgy tetszett nekem mintha az idő, eme szertelen nagyságú óriás, és az ember, ez elenyészőn parányi törpe pont 12-kor kilépnének elöttem és kezet nyújtanának egymásnak. Ott láttam az embert, kit szeretek, amily parányi, és az időt, melyet bámulok, amily óriás, hogy szerződést kössenek újabb egy évre. Az egyik, hogy rábízza magát ismét az idő hullámaira, hogy törekedjék és haladjon, hogy küzdjön és fáradjon, a másik, hogy a kis embert ismét fölveszi hátára, hogy viszi megállapodás nélkül, de mindig egyformán, tűzön C3 ViZGJi LVCrölJJ/l'..! , .... 1 i_...I i. V íii .... .0. válláról. Ilyenkor valami megszólalt bennem, sízetten volna oda kiáltani e törpe óriásnak, ki szelleme hatalmával belekapaszkodik a másikba: én is itt vágyai óh ember, én is küzdök és haladok veled, ahol f ellankadsz ott én is fáradtan dőlök le, ahol a te lelked fáj ott fáj az enyém is, az idővel én is szerződöm bámulom végtelen nagyságát, engem is fölkap vállára kifáraszt és meghurezol, bevisz örömbe fájdalomba hogy a küzdelem végén a sírba ledobjon; veled vagyok mindig egy után, enyém törekvésed és fájdalmad, szeretem gyöngeségedet és szerelem erődöt, szeretem haladásodat és küzdelmidet, merészséged és lankadásodat, óh ember egy vagyok veled, szeretlek! Az idő és emberiség gondolata azok, melyek e