Székesfejérvár, 1876 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1876-01-02 / 1. szám

VI. évi folyam. 1. szám­. 1876. január 1-jén. Társadalmi hetilap. A városi és megyei hatóság, gazdasági­ egylet, iskolatanács, s a tanítók és községi jegyzők egyletének közlönye. Megjelen hetenkint kétszer, szerdán és szombaton. A­ lap ára házhoz hordással vagy postán küldve. Egy évre......................................................................6 frt. — kr. Fél évre.................................................. . ... 3­ frt­ — fer. Negyed évre.................................................................1 frt. 50 kr. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el IXii'caiet.Kia.éla­y a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Budapesten : Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz. Bécsben: Oppelik L. és Mosse Rudolf. A lap szellemi részét illető közlemények a „Székes­­fejérvár" szerkesztőségének (Széchenyi-utcza fz-ik­sz.) czímzendők; — a lap ára, hirdetmények és a hirdetményi díjak Klökner Péter kiadó könyvkereskedésében vétetnek fel. A Nyílttérijén megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr fizetendő. BÚS' Kéziratok nem küldetnek vissza. 1 .1 év napján. Az ó év elmúlt, lehanyatlott annyi ezer előde után a semmiségbe, csupán a pályafutása alatt tör­­tént dolgok emlékét hagyta hátra. Sok szomorú s annál kevesebb kedves emlék maradt az elmúlt évről; főleg az anyagi téren, mind megyénkre mind váro­sunkra az elmúlt év szomorú volt. Azonban most erről nem szólunk, az új év első napján, ne az elmúlt szomorú idők emlékét idézzük elő, hanem fűzzünk reményképeket szebb és boldogabb jövendőről. Az elmúltnak keserű emlékei s a jövőnek kétes rer­ényképei állanak előttünk. Mi a megtörténteken okulva a jövőt iparkodjunk boldoggá tenni. Az uj év első napjával uj tér, uj pálya nyílik előttünk, melyen ujult erővel kell teendőinket végezni s újult erővel kell odahatnunk, hogy kötelességeinknek eleget téve mind magunk, mind szegény hazánk sorsát jobbá s boldoggá varázsoljuk. Úgy vagyunk most, mint ellenség által dúlt ország, melyet újjá alkotni kell. Anyagilag fel va­gyunk mi is dúlva, mert a szomorú viszonyok s kö­rülmények oly helyzetbe keverték hazánkat s vele megyénket s városunkat is, hogy az ily állapotban nem maradhat, hanem azon egyesült erővel segíteni kell. Az uj évvel uj erő lelkesít bennünket s segít tevékenységre, uj reményképek tárulnak előttünk fel szebb s boldogabb jövőről. A remény örökzöld világának sohasem szabad elhagyni bennünket, kell, hogy ez lelkesítsen mindig a legelhagyatottabb helyzetben; ez legyen most is törekvéseinkben vezérünk. Lelkesítsen a boldog jövő reménye s tevékenységgel és munkálkodással töre­kedjünk annak valósulására. Minden tagja e hazának, e megyének és város­nak a remény sugarától áthatva tegye meg köteles­ségét s önkörében teljes erővel működjék a remény­­ szép eszményképe létesítésére. A tevékenység kora tűnt nekünk fel, tenni a jelszó szeretett barátim! írja koszorús költőnk. Tenni kell igen, munkálkodni, ez legyen a jelszó a beállott új évben s ez lelkesítsen bennünket mindenkor. A külföldi cultur államokhoz képest, még sok tekintetben nagyon hátra vagyunk, mind ipar, ke­reskedelem, földművelés és más tereken is. A szel­lemi élet, irodalom, művészet, ha halad is, csak lassan haladhat a gyenge pártolás mellett. Ha azt akarjuk, hogy a haladó kor messze túl ne szárnyal­jon, ezen tereken is lépést kell a többi cultur­álla­mokkal tartani, ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha munkálkodunk, teszünk, ezáltal gyarapítva anyagi gazdagságunkat, anyagi jólét mellett biztosítjuk a szellemi élet, irodalom s művészet gyarapodását,­­ fejlődését. Az új évvel tehát a tevékenység kora tűnjék fel hazánkban. Megfeszített erővel használjuk fel mun­kára minden időnket, hogy minden tekintetben fej­lődésünket előmozdítsuk. Az ó év elmúltáva], mellére­ M egykedvűségünk és a közöny, mely már annyi nemesnek ásta sírját s méltó szülöttje a tétlenségnek. Fel hát ujult erővel az uj évben a tettek meze­jére városunk s megyénk fiai! Tegyünk az anyagi s szellemi élet terén. Szervezzünk egészséges társa­­­­dalmi életet, öntsünk uj erőt s életet társas életünk minden idegébe, hogy a pezsgő élet a haladást s vi­rágzás korát teremtse elő. Le roi est mort, vive le roi. Mondja egy fran­­czia mondás. Igen a keserű ó év elmúlt, éljen a re-­­­ményteljes uj év, mint a legszebb jövő­képe. Legyen boldogabb a jövő, mint a múlt volt. De ez csak úgy lehet, ha nemcsak kívánjuk, de egész erővel öntevé­kenységünk által előmozdítjuk a boldog új évet! TARCZA: Boldog­ uj évet! Boldog új évet kíván ma ország, sőt nem csa­lódunk ha azt mondjuk, világszerte boldog, boldogtalan! Az éjjel patkólt el az öreg Szilveszter bácsi, végelgyengülésben han­­­ ,­g szegényke, életének 12-ik havában. Egész élete szomorú volt, de legalább utolsó perczei derülten és vígan folytak le Az utczák, ke­reskedések, vendéglők, kávéházak és családi hajlékok mind megnépesültek Szilveszter éjjelén és vígan ülték meg halotti torát. Mindenki ébren várta be az óramu­tatónak utolsó éji fordulóját, hogy aztán elmondhassa : Az ó év meghalt, éljen az u­j! Mindenki igyekezett vígan átlépni az uj eszten­dőbe. Megcsalatott és desperát szerelmesek, kik hűsé­get vetettek 6s hűtlenséget arattak; ábrándozó haja­­donok, kik b­urosfürtü és ez­ekeres vőlegényről álmodoznak ; költők, kik túlvilági eszményképről fan­tasiálnak, s a mellett a földi nektárok élvezetétől állat­­vódra leisszák magukat; keresi lök, kik az év kezdetén még sokat reméltek, és a reménységből mi sem teljesült; újság­irók, kik a postáról előfizetési­­ér várnak, és kapnak rész verseket; gazdák kik se­mmés reménységének édes álmaiból az adóexecu­­-cióra ébrednek; hivatalnokok, kik előléptetésre vártak és elcsapattak hiv­­ásukból; tanitók, kiket fizetésjart­ással kecsegtettek, de e helyett levonásban szeren­cséltettek az ad­i’iás pénztárnok által; vendéglősök, kik azon szerencsében­, részesülnek, hogy minden ven­dégök puffra mulat; továbbá: ügyvédek, orvosok, ipa­rosok, tánczmesterek, katonák, aggszüzek, színészek és színésznők, özvegyek, kritikusok, bábák, dajkák és mindazok, kik többé-kevésbé csalódtak a múlt évben, búcsúzóul egy mély sóhajtást röpítettek az elsurranó év után, és vígan üdvözölték az új vendéget, mely mint egy aranyhajú, mosolygó arczú gyermek, enye­­leg és tréfál velünk Az újat mindig szívesen fogadjuk; az új mindig reménynyel kecsegtet, s e csalogató kecsegtetésnek nincs, a­ki ne örülne. Mi is örülünk a mai napon; kivált ha a zsebünkre gondolunk, akkor örömünk ha­sonlít azéhoz, ki széke tornára tesz a budai kis lutrika és am­bója jö ki Ma, midőn az újszülött csecsemő­­ (ki a keresztségben 1876. nevet nyert) születését ünne­peljük, minden kéz és zseb mozgásba jö, egyik kéz belenyúl a zsebbe, hogy adjon, a másik belenyúl, hogy a kapottat zsebre rakja. Gyakran megtörténik, hogy olyas­valamit is kell zsebrerakni, a­mi nem épen a zsebből kerül elő, pél­dául: gorombaságot; ezzel leginkább az újdon­dászokat szokják megajándékozni, azért nekik mélyebb zsebjük is van, mint más halandónak, mert fiszen so­kat kell nekik zsebrerakni nemcsak új­évkor, de más alkalommal is. Furcsa nap mégis ez az uj év napja. E napot minden faczér zseb m­egünnepli! Az egész levegőnek már oly furcsa borize van attól a sok borravalótól, a ma egyik kézből a másikba, egyik zsebből a­­ másikba vándor­l. Már látju­k a felvert hadat zsák­mányra, uj évi ajándékra rohanni; jelszavuk: boldog n­j évet! Az első a házmester, ki ma durva modorát édes­kés mosolyra fanyaritja, melynek azonban mégis sa­vanykás ize van; — azután jön a levélhordó, ki nagyon sajnálja, hogy épen ma nem szolgálhat pénzes levéllel, mikor leginkább szükség van reá; — a czizmatisztitó ma ezüst tálclán hozza be a lyukas talpú czipeket; — a kávéházi pinczér csupa előzékenységből azt az újságlapot nyomja markunkba, mit magunk szerkesz­tünk, biztosítván minket arról, hogy ez a legolvasot­tabb lap; — persze azért dukál neki új évi borravaló; — a kéményseprő ma nem a kéményt kotorja, hanem a zsebből kotorja ki borravalóját, stb. stb. Mindenfelől viszhangzik amaz őszintétől a legis­­legőszintébbig szép változó melódiával fokozódó gra­tulatió, melynek egyedüli czélja csak borravalót kapni. Kesernyés örömmel és megkönynyebbült er­szénynyel tapasztaljuk, hogy az emberiség jegy jelen­tékeny része mily bensőséggel óhajtja boldogságunkat, (és pénzünket) és mily érdekkel gondoskodik nemcsak a földi jólétünkről és boldogságunkról, de még a túl­világi üdvösségünkről is; hisz azt mindannyiuk szívből fakadó érzelemmel óhajtja, hogy ha az isten kiszólit az árny­ék világból... Valószínűleg szives olvasóink­­ kedves olvasó’­sónéink sem fognak neheztelni ! z uj év első napján mi is anynyi sokakne­k követjük és m boldog uj évet­­kívánunk! A. tm‘k, w családokfitik és egész hazán **sz serlege mindig színig teljék, í • ? : 'm^1 bádogfenekü pohara oly üres it­ c az állam kasszája! A› ‚ ■ ice. M Mos felolvasása Szitator napi Mélyen tisztelt hallgatóim ! Kevés nap oly kedves előttem mint Szilveszter napja s ezért boldognak érzem magamat, hogy róla szólhatok. Gyermekkoromban áhitatosan lestem az óra­mutatót Szilveszter éjjelén, szemeim tágulni, kivörö­södni kezdtek, s mire a 12-shöz ért kicsordultak köny­nyeim azt érzem, hogy e könyek többet mondanak a legforróbb imánál. És mi gyakorolta rám e hatást? Szemeim elé lépett az idő az e végtelen, döbbentő nagyságában, úgy tetszett nekem mintha az idő, eme szertelen nagy­ságú óriás, és az ember, ez elenyészőn parányi törpe pont 12-kor kilépnének elöttem és kezet nyújtanának egymásnak. Ott láttam az embert, kit szeretek, amily parányi, és az időt, melyet bámulok, amily óriás, hogy szerződést kössenek újabb egy évre. Az egyik, hogy rábízza magát ismét az idő hullámaira, hogy törekedjék és haladjon, hogy küzdjön és fáradjon, a másik, hogy a kis embert ismét fölveszi hátára, hogy viszi megállapodás nélkül, de mindig egyformán, tűzön C3 ViZGJi LVCrölJJ/l'..! , .... 1 i_...I i. V íii .... .0. válláról. Ilyenkor valami megszólalt bennem, síz­etten volna oda kiáltani e törpe óriásnak, ki szelleme hatal­mával belekapaszkodik a másikba: én is itt vágyai óh ember, én is küzdök és haladok veled, ahol f­ ellankadsz ott én is fáradtan dőlök le, ahol a te lel­ked fáj ott fáj az enyém is, az idővel én is szerződöm bámulom végtelen nagyságát, engem is fölkap vállára kifáraszt és meghurezol, bevisz örömbe fájdalomba hogy a küzdelem végén a sírba ledobjon; veled va­gyok mindig egy után, enyém törekvésed és fájdalmad, szeretem gyöngeségedet és szerelem erődöt, szeretem haladásodat és küzdelmidet, merészséged­ és lankadá­­sodat, óh ember egy vagyok veled, szeretlek! Az idő és emberiség gondolata azok, melyek e

Next