Szekszárdi Vasárnap, 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)
1998-01-25 / 1. szám
1998. JANUÁR 25. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 3 Érdekli? Bemutatjuk! Az ügyvéd tevékenységi köre szájról szájra terte Sulyok Balázs építész karácsonyi számunkban sorozatunk jelképes fonalát dr. Polgár Ferenc ügyvédhez gombolyította. Kérdése az volt, vajon változtak-e napjainkra a jogi ügyek? Sulyok Balázs másképpen fogalmazva annak a fejtegetését kérte, hogy az elmúlt években az emberek élnek-e a jogállamban biztosított jogaikkal, hiszen tíz évvel ezelőtt - például - elképzelhetetlen volt, hogy pert indítson valaki az önkormányzattal (tanáccsal), sőt az állammal szemben... * A közigazgatási perekből napokban meglehetősen sok van -edte válaszát dr. Polgár Ferenc, Sulyok Balázs hozzá intézett kérdésére. - Amikor a közigazgatási határozatok felülvizsgálata miatt fordulnak az állampolgárok a bírósághoz. Bár ennek vannak hagyományai. Ugyanis amikor az 1957. IV. törvényt elfogadták, az már egy - nem túl széles - körben lehetőséget biztosított az állampolgárok számára. - Mi ez a törvény? - Az államigazgatás általános szabályairól szóló törvény, ami a közigazgatási szerveknek az egyik legfontosabb jogszabálya: a hatósági ügyintézés módját, mikéntjét és az eljárási szabályait rögzíti. Ám az akkori konkrét viszonyok, illetve az emberek hajlandósága tette tömegessé azt a gyakorit, hogy az említett ügyekben az igazságszolgáltatáshoz forduljanak. Az ilyen típusú perek számának növekedése összefügg a rendszerváltozással? - Az emberek e jogukkal valóban azóta élnek gyakrabban, de erre is a fokozatosság jellemző. Bár -egy kicsit rosszindulatúan fogalmazva - inkább azt mondanám, hogy az államigazgatási szervezeten belüli kontroll a rendszerváltozáskor nagyon meggyengült, az önkormányzatok felett úgyszintén, igaz most már e téren pozitív javulás tapasztalható. De még ma is sokkal több minden előfordul, mint egy kötöttebb, hierarchikusabb felépítésű államigazgatási szervezetben. És az állampolgárra van bízva: ha ő harcol az igazáért, akkor a bírósághoz fordulhat, ha pedig nem, akkor „lenyeli" az ügyet. - Mi a helyzet a szabálysértésekkel? - Viszonylag szűk már azoknak a határozatoknak a köre, amelyek bíróság előtt nem támadhatók meg. Viszont a legneuralgikusabb pont - amiben Magyarország az Európai Közösség követelményeivel szemben le van maradva a szabálysértési jogterület. Teljesen még mindig nem körvonalazódott, hogy e téren hogyan oldják meg a bírósági felülvizsgálatot, pedig erre nagy szükség volna. Az ügyvédek - akik területekre szakosodtak - segítenek eligazodni az állampolgároknak. Ám honnan lehet tudni, hogy az adott ügyben kihez forduljon az ember? Hiszen az ügyvédek nem reklámozhatják magukat. Az ügyvéd tevékenységi köre úgymond szájról szájra terjed, mint a népmese. Ismerős az ismerősének ajánlja az ügyvédet. Tehát hirdetésügyben a kamara nagyon szigorú, olykor még a cégtábla méretét, feltűnőségét is szóvá teszi ha óriási, ha harsány. Szerintem helyes, hogy tiltják a reklámot. - Miért helyes? Hiszen segítené az embert eligazodni. - Mert a hirdetés tartalmát nem nagyon lehetne elhatárolni a hirdetés tényétől. Szóval az efféle reklám óhatatlanul az ügyvéd létezését, ezzel együtt az ügyfél toborzását jelentené, nem pedig azt, hogy milyen ügyeket vállal. Vagyis ezek a hirdetések reklámmá válnának. Kizárólag azt lehet közzétenni, ha az ügyvéd irodájának a címe megváltozik. - Úgy mondják, hogy a fővárosban és a nagyobb városokban vannak sztárügyvédek. És Szekszárdon ? - Nem tudnék megnevezni itt senkit, akit én sztárügyvédnek tartanék, s azt sem tudom, hogy van-e olyan ügyvéd, aki magát sztárügyvédnek tartja. Úgy gondolom, hogy az a kollégám, akit sztárnak neveznék, bizony megsértődne és joggal. Ugyanis ebben a szakmában szerintem a sztárság nem jó jelző. Egy ügyvéd legyen inkább megbízható, legyen nyugodt, legyen szakmai tudással felvértezett. Úgy gondolom, hogy sztárság a munka rovására is megy, és az a külsőségek hangsúlyozását is jelenti. - Engem meglepett, hogy ügyvéd lett. Úgy gondoltam, hogy édesapja -aki jogászként kiváló államigazgatási szakember volt, s e területről ment nyugdíjba - nyomdokain halad majd. - A jogi egyetemet részben édesapám orientálása okán végeztem el, bár középiskolás koromban a műszaki pálya felé is kacsingattam... Az szintén szülői indíttatásnak tudhatom be, hogy az egyetem elvégzését követően 1983-ban az államigazgatásban helyezkedtem el, a megyei tanács pénzügyi osztályán. Persze már az egyetemen is az államigazgatás irányában volt élénkebb az érdeklődési köröm, holott az évfolyamtársaim nagy része a klasszikus igazságügyi pályák közül akart választani... 1990-ig dolgoztam a megyei tanácson. Akkor a közigazgatás is fölbolydult én pedig útirányt változtattam: bíróságokon dolgoztam. 1993. január 1-jétől vagyok ügyvéd. - Szekszárd kis város, így gondolom, hogy itt az ügyvédek úgymond mindennel foglalkoznak. Ám lehet olyan terület, ami a „szívük csücske". Az Öné melyik? - Furcsa lenne, ha erre válaszolnék, bár kihasználhatnám ezt a beszélgetést. De nem teszem! - Rendben. Akkor beszéljük az állampolgári jogérvényesítésről. Az állampolgárok - mint már említettem - harcolnak a jogaikért, amire szükség is van. Nyilván, én a harcosokkal találkozom, hiszen azok keresnek föl ügyvédet. Úgy tapasztalom, hogy az ő számuk valamelyest nőtt az utóbbi esztendőkben. - Mi van akkor, ha én vélt sérelemmel fordulok Önhöz. Erre az ügy körbejárása során rá is jön. Megmondja akkor, hogy kár az energiáért, mert nem nyerhetünk? - Ha egészen biztos vagyok benne, akkor megmondom. De az ügyeknek elég alacsony százalékban lehet biztosat mondani a kimenetelt illetően. Mondhatom azt is okként, hogy ez a társadalmi viszonyok bonyolultabbá válásának a következménye, de mondhatom azt is, hogy a jogi szabályozás hiányossága miatt merülhet föl előzetesen a bizonytalanság. Mindezt igazolja a bírói gyakorlat, ami néha eltérő irányban mozog. - Mennyire mérvadóak a próbaperek? - Egy idő után, amikor már ki lehet jelenteni róluk, hogy valóban próbaperek, mert végigfutottak valamennyi fórumon, a Legfelsőbb Bíróságon kimondták a véglegesnek tekinthető ítéletet. Ettől kezdve igyekeznek ehhez tartani magukat az alsófokú bíróságok. Csak itt meg az a probléma, hogy nagyon hosszú idő után jut el egy per odáig, hogy a Legfelsőbb Bíróság rámondja az áment. Viszont a hosszú átfutási idő miatt a városi bíróságok nem mondhatják azt, hogy kivárják azt a három-négy évet, mire a próbapernek nevezett eljárásból határozott állásfoglalás lesz. A bíróságok megpróbálnak dönteni az ügyekben: van, ahol így, s van, ahol úgy. Tehát az ügyek döntő többségére nagyon nehéz azt mondani, hogy egyértelmű a vége. Még akkor is, ha abban nekem határozott jogi meggyőződésem van. Ám az ügyfél nem arra kíváncsi, hogy szerintem neki igaza van, vagy nincs, hanem arra, hogy a bíróság neki ad-e majd igazat vagy nem. Erre lehetetlen egyértelműen válaszolni. - Polgár úr! Ön kiről olvasna szívesen, és milyen témát javasol a következő számunkba?Nem lepődnék meg, ha a téma érintené ügyvédi praxisát, hiszen „merítési" lehetősége bőségesen van. Ráhibázott a dologra. A közvéleményt is foglalkoztató, mostanában is sokat szereplő témát vetnék föl: a közalkalmazotti - elsősorban az egészségügyben dolgozókat érzékenyen érintő bérezést. Kérdezném dr. Hulin István főorvost, az Orvosi Kamara Tolna Megyei elnökét a valós helyzetről, a friss információiról. Ez a téma is érinti a mostanit, azt, hogy az emberek miként harcolnak a saját érdekeikért. A kórház baleseti sebészetének kis kollektívája 1993-ban az ügyeleti díjak ügyében bírósághoz fordult. (Az ügyben magam is közreműködtem ügyvédként.) Amit a balesetisek elértek, az a kórház minden dolgozójára vonatkozik. Itt jegyzem meg, hogy még mindig vannak, akik nem kapták meg jogos járandóságukat, úgyhogy lehet, hogy ebből jogvita lesz. V. Horváth Mária •