Szekszárdi Vasárnap, 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-04-21 / 15. szám

2002. ÁPRILIS 21. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP JUL „AZ EMBERT AZ A ROKONSZENV TESZI IGAZÁN EMBERRE, MELYET AZ ÉLŐLÉNYEK IRÁNT ÉREZ." (ALBERT SCHWEITZER ) Támogatás Angliából a Szekszárdi Állatmenhelynek­mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Ala­pítvány pályázati úton 7500 angol fontnyi tá­mogatást kapott Angliából, az Angol Királyi Állatvédő Ligától (RSPCA). - Tavaly februárban meglátogatta az állat­menhelyünket David Bowles, az Angol Királyi Állatvédő Liga nemzetközi osztályának vezetője - mondja Fiath Szilvia, az alapítvány elnöke. Az alapítvány szűkös anyagi lehetőségei ellené­re a kutyák elhelyezését, tartását és viselkedését megfelelőnek találta. Elismeréssel nyilatkozott az önkormányzattal és a médiával való jó kap­csolatunkról. Javasolta, hogy az alapítványunk három té­­­mában nyújtson be pályázatot szervezetükhöz (ivartalanítás, szállító jármű vásárlása, építke­zés), melyeket a tapasztaltak alapján támogatni fog. Ezután a napi 12 óra munka után éjszakán­ként pályázatot írtunk. Kemény munka eredmé­nyeként júniusban elküldtük a mintegy 100 ol­dalas angol nyelvű pályázatunkat a Királyi Állat­védő Ligának. 2001 novemberében megérkezett az RSPCA levele: a pályázatunkat több bizottság is áttekin­tette, támogatásra javasolják. Az alapítványun­kat felvették a tagjaik sorába. Többször is elol­vastuk a levelet, nem hittünk a szemünknek. Megtörtént az a csoda, amiben csak titkon re­ménykedtünk! 2002 márciusában megérkezett az RSPCA mintegy hárommillió forint támogatá­sa. Az adományból sikerült vásárolnunk egy te­hergépkocsit, mely óriási segítséget jelent a sé­rült, beteg állatok és az élelem szállításában. Az összeg másik részéből a terveink szerint 90-110 kidobott kutyát tudunk ivartalaníttatni. Az ivartalanítás a leghumánusabb fegyver az ál­latvédelem területén: segít megakadályozni a halálraítélt állatok szaporodását, és nagyobb esélyt biztosít a szuka kutyák örökbeadásához. A kutyák ivartalanítását a Szekszárdi Kisállat Klinika végzi megállapodás alapján. A progra­mot megkezdtük, már tíz kutyus túl van a műté­ten. A menhelyünkön jelenleg 203 kutyust gon­dozunk. A kutyák befogása, etetése és gondozá­sa rengeteg munkával jár. Nincs hétvége és nin­csenek ünnepek. Az alapítvány tagjai a munká­jukért díjazást nem kapnak, a jutalom egy-egy megmentett kutya ragaszkodása és szeretete. - Szerencsére - folytatja az alapítvány titkára, Nagy Piroska - tevékenységünket a lakosság egy része lelkesen segíti. Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata helyet és munkásokat biztosít a menhely működéséhez, mely egyedül­állónak számít ma hazánkban. A helyzetünk most sem „rózsás" kevés az éle­lem és a pénz az állatorvosi kezelésekre. Ap­róbb anyagi és tárgyi adományokból próbáljuk már lassan öt éve fenntartani az állatmenhelyet. Néha lehetetlennek tűnő helyzeteket oldunk meg. Megtapasztaltuk, hogy a kitartó munka és küzdelem előbb-utóbb eredményt hoz: dolgo­zunk, szervezünk, kérelmeket és pályázatokat írunk. Továbbra is szívesen fogadunk kiselejte­zett edényeket, ruhaneműt, rongyokat, bútoro­kat, szőnyegeket. Üzletektől lejárt szavatosságú élelmiszereket, kenyeret, húst, tejterméket. Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány Telefon: 74/511-264, 20/9810-558, 20/3847-018 E-mail: civil0270@mail.datanet.hu A tradicionális népi önkormányzatok jogtörténeti vizsgálata a Dél-Dunántúlon - különös tekintettel a föld- és faluközösségek felbomlásának időszakára Nagy Janka Teodóra kötetének bemutatóján (április 5-én) a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar tanácster­mében. Dr. Kajtár István CSc. egyetemi ta­nár a tanulmány értékeit méltatva elmondta, hogy az interdiszcipliná­ris (tudományközi, különböző tu­dományok határmezsgyéjén moz­gó) megközelítést a szerző többirá­nyú képzettsége teszi lehetővé: jo­gászként, etnográfusként és böl­csészként egyaránt biztos kézzel nyúl a témához, a forrásokhoz, ös­­szegző és differenciáló törekvéseit pedig megelőlegezték korábbi, a né­pi jogalkalmazással, Bónis György jogi néphagyomány-kutatásával, a jogi népszokáskutatás történetével, a gömöri családjogi néphagyomá­nyokkal, a jogi kultúrtörténet vizuá­lis néprajzi forrásaival foglalkozó publikációi. Ha a tanulmány értéke­it kutatjuk, nemcsak a témaválasz­tás aktualitását, a nemzetközi és ha­zai jogtörténeti, néprajzi, történeti kutatási eredmények áttekintését követő alapos kutatások hiánypótló voltát, a feltárt új forrásokat, a pon­tos terminológiahasználatot kell ki­emelnünk, hanem azt is, hogy a pa­raszti önigazgatás emlékeit úgy ele­veníti fel egy-egy esettanulmányban az adott kérdéskör kapcsán, hogy egy vagy több közösség jellemző gyakorlatának elemzését követően az összehasonlító módszer követke­zetes alkalmazására törekedve min­dig egybeveti a történeti Magyaror­szág más területeire vonatkozó, el­sősorban a több mint tíz éven át végzett saját helyszíni gyűjtések és levéltári kutatások eredményeivel -természetesen mindig az országos folyamatokban elhelyezésre is töre­kedve. Így aztán az ízléses kivitele­zésű (a könyv a Graphis Press Kft. nyomdájában készült) tanulmány­kötetről bízvást elmondható, hogy tudománytörténeti és kutatástörté­neti szempontból egyaránt figye­lemre méltó könyvet tarthat a kezé­ben az az olvasó, aki a (Patak) An­tikvárium és Könyvesboltban (Tinó­di u. 4.) megvásárolja. Tudomány­történeti szempontból azért, mert a szerző egy Magyarországon ma még kevéssé ismert tudományterü­let, a jogi néprajz képviselője, kuta­tástörténeti szempontból meg azért, mert a Pécsi Tudományegye­tem Állam- és Jogtudományi Kar az önkormányzatok kiépülését és mű­ködését vizsgáló doktori alpro­gramjának keretében végzett jogtör­téneti kutatások eredményeit ös­­szegző munka nem kevesebbet tűz ki célul, mint a jogtörténet­tudo­mány, a történelemtudomány és a néprajztudomány eredményeit in­terdiszciplináris nézőpontból szin­tetizálva differenciáltabban mutatni be a tradicionális népi önkormány­zatok legarchaikusabb formái, a föld- és faluközösségek felbomlásá­nak Mária Terézia úrbéri rendeleté­től az úrbériség megszüntetéséig terjedő időszakát a Dél-Dunántú­lon, elsősorban Tolna megyében. (A kötet megjelenését támogatta: a Pé­csi Tudományegyetem, a Pécsi Tu­dományegyetem Illyés Gyula Főis­kolai Kar és Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata.) Végezetül arról is szó esett, hogy a szerzőt munkájában nagyon sokat segítették és ezért köszönettel tarto­zik: „Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a ku­tatások során segítették a munká­mat. Szeretném megköszönni op­ponenseimnek, dr. Homoki Nagy Mária kandidátusnak, a Szegedi Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszéke egyetemi docensének és dr. Szabó Lászlónak, a néprajztudományok doktorának, a Debreceni Egyetem Antropológiai és Néprajzi Intézete egyetemi taná­rának támogató szakmai bírálatu­kat, értékes javaslataikat. Szeretnék köszönetet mondani a PTE Állam-és Jogtudományi Kara Doktori Szakbizottságának, valamint téma­vezetőmnek, dr. Kajtár István kan­didátusnak, a PTE Állam- és Jogtu­dományi Kar Jogtörténeti Tanszéke egyetemi tanárának, hogy lehetővé tették ezen interdiszciplináris kuta­tási témában a doktori programban való részvételt." Bálint György Lajos

Next