Szekszárdi Vasárnap, 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)
2002-04-21 / 15. szám
<S t SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2002. ÁPRILIS 21. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! „Az agresszív gyerek nem a semmiből jön" Balogh László - főfoglalkozását tekintve a Vármegyeháza gondnoka -múltkori beszélgetésünkhöz illeszkedően arra kíváncsi, hogy mik a tapasztalatai dr. Ökrös Magdolnának, a Tolna Megyei Főügyészség büntető fellebbviteli ügyészének - aki tíz éven át a fiatalkorúak ügyésze volt -arról: agresszívak-e a gyerekek és a fiatalok? - Úgy gondolom, hogy munkája mellett a hétköznapi élet során is sok tapasztalata gyűlt össze a témában. - Talán így van. Fiatalkorúak ügyészeként a fiatalok számos rendezvényére - beleértve a diszkót is - ellátogattam, hogy érzékeljem milyen fejlődésen, illetve visszafejlődésen mennek át, milyen a lelkületük, a kapcsolatrendszerük, hogy jobban megismerjem őket. - Tapasztalt agresszivitást? - Nem szeretek egymagában beszélni az agresszivitásról, hiszen mellette nyomban „beugrik" a kiskorúak veszélyeztetettsége. Sajnos e kettő szorosan összefügg. Azok, akik gyermekkorukban bármilyen okból veszélyeztetettek - akár lelki terror, akár agresszió, akár nemi erkölcs elleni cselekmény áldozatai - voltak, illetve a bűncselekményi kategóriákon kívül egyszerűen deviáns környezetben éltek, ők válnak és válnak nagyobb eséllyel kihívó viselkedésű, erőszakos fiatalokká. Az agresszív gyerek általában nem a semmiből, hanem a veszélyeztetett környezetből jön. - Ez általánosítható? - Igen, hiszen erről győzött meg a tízévnyi tapasztalatom. Ha egy apát többször elítéltük kiskorú veszélyeztetése bűntette miatt, később gyermeke állt itt nem egyszer agresszív bűncselekmény elkövetése okán. Bár megkockáztatom azt is, hogy van, akire az említett környezet ellenkező hatást gyakorol: azokról van szó, akikben a normális, elhárító magatartás sem alakul ki emiatt. Tapasztalom az utcán, hogy jóval nagyobb és erősebb gyerekek nem hárítják el az őket kisebbektől ért erőszakos támadást. Azaz a szükséges védekező magatartást is gátolja a veszélyeztetettség, ekként elkövető helyett könnyebben válnak a bűncselekmények sértettjeivé. - Általában is türelmetlenek a gyerekek, olykor hiányzik belőlük a tolerancia. - Igen, ez így van még a kiegyensúlyozottnak tűnő családokban is. A pedagógusok is egyre többet beszélnek a diákok viselkedési problémáiról, kezelésük nehézségeiről. Persze, a legtöbb kisebb-nagyobb gondnak nem az a magyarázata, amit én a büntető oldalról ecseteltem. Általános jelenségről van szó. - Mi lehet ennek a magyarázata? - Azt gondolom, az igazi magyarázat az: nem határozott és egyértelmű értékeket közvetít ez a nagyon változó, és mindenfajta értéket magába olvasztó, igen képlékeny társadalom, amiből a gyerek nem tudja kihámozni a valódi azonosulási mintát. Hozzáteszem, a családi dominancia nem mindig elég, amennyiben kívülről az eligazodásához nem kap meghatározó impulzusokat az egyébként is rendkívüli érzékenységű a gyermek- és fiatalkorú. - A gyerekeket tehát komoly, úgymond eligazító hatások érik a család és iskola részéről, valamint „kívülről". - A kívülről jövő hatások közé sorolom a televíziót, sőt a számítógépet is, amelyekről sokat beszélünk, de nem eleget. Mindkettőt olyan dolognak találom, amelyek a gyerekek - lassan már genetikailag is alig meglévő - toleranciaképességét ellenőrizetlen és túlzott használat esetén rossz irányba tolják el. - Nem akarok témát váltani, de szeretném, ha ügyész asszony szólna a családjáról is. - Férjem vállalkozó, idősebb fiunk húszesztendős és egyetemista, a kisebb fiú gyermekünk hatodik osztályba jár itt Szekszárdon. Ezt azért hangsúlyozom, mert mi nem a megyeszékhelyen, hanem az egyik közeli községben lakunk. - A gyerekek agressziójával csak a városban találkozott? - Ott gyakrabban, de a falvakban is megtalálható. Ami borzasztó, hogy alig van felnőtt, aki közbeavatkozna akár egy gyerekkonfliktusba is. - Ön beavatkozna egy utcai gyermekinzultusba? - Igen, igen. Oda szoktam lépni, amikor már érezhetőek a következmények. Bár egyre kevésbé vagyok olyan bátor, mint évekkel ezelőtt. De nem egyszer próbáltam valamilyen módon csitítani személyes konfliktust. Egyébként nem is sikertelenül. Mindig megdöbbenek a bűnös közömbösségen - gyermekek verése, nők bántalmazása stb. - amit a felnőttek, sőt olykor a hivatalos személyek is a család, a közösség magánéletének tartanak. - Mit tapasztalt a diszkókban? - Személyesen nem tapasztaltam erőszakos cselekedetet, ám az akták tanúsága szerint diszkóverekedés a kriminalitás egyik leggyakoribb színhelye. A legtöbb testi épség elleni bűncselekmény, a közrend és a közvédelem elleni bűncselekmény is itt zajlik. Ennek oka van: ott gyűlnek össze csoportokban a fiatalok, valamint a deviáns elemek, akik a legkisebb provokációra „ugranak". Ezt a szakmai tapasztalatom mondatja velem. Ezek a rendezvények az alkohol és a kábítószer melegágyai. - A fiatalok bűncselekményeihez milyen arányban járul az agresszivitás? - Adatom erre nincs, de közvetve az ügyek mindegyikében jelen van... Mert eleve agresszivitásra utal az a tény, ha valaki a saját társadalmi gátjait nem ismeri. Mert ugye, nemcsak az az agresszivitás, ha valakit képen törölnek, hanem az is, ha valaki gátlástalanul lop, ha valakit lelkileg gyötörnek. Az agresszió lényegesebben szélesebb kategória, mint amit az ember elsőre gondol. - Mi lehet a megoldás? - Hiszem, hogy a Büntető Törvénykönyv - egyébiránt helyes -szigorítása javíthat a helyzeten. Emelték több bűncselekmény büntetési tételét. Meghatározta a törvényalkotó azt, hogy amennyiben végrehajtható szabadságvesztésre kerül sor, akkor a középmérték körüli büntetést kell kiszabni. Mint új jelenséget, a kábítószerrel való visszaélést rendkívül szigorúan rendeli büntetni, a bűnszövetségekben és a bűnszervezetekben, valamint a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések érezhetően szigorodtak. - Tolna megyében előfordult már bűnszövetségben, illetve bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény? - Bűnszövetségben való részvétel már több alkalommal megállapításra került, de bűnszervezet még nem volt. - Ezeknek a felderítése komoly feladatot ró a rendőrségre. De mi a helyzet a „tyúktolvajokkal"? - Az utóbbiak felderítése is nagyon fontos, hiszen az emberek személyes biztonságát leginkább az sérti, ha már a házukban és a családjukban, azaz a személyes életterükben sem lehetnek nyugalomban. A szigorítás nem a legalapvetőbb megoldás. Vagyis? - Az igazi megoldást - elnézést a kifejezésért - a „normális" társadalom felépítése jelenti. Az állam egyértelműen hadat üzent a bűnözésnek. Lehet, hogy ez dogmatikusan és kissé populárisan hangzik, de a családra és a konzervatív értékekre épülő, az egyént támogató társadalom jelentheti a kiutat. Bár akkor is lesz bűnözés, de kézben tartható. - E téren még az alagút végének csöppnyi fénye sem látható. - Azonban én bizakodó vagyok. - Maradjunk a jövőnél, mégpedig a főügyészség jövőjénél. Megdöbbentően lelakott az épület, hasonlóképpen a bútorzat is. Számítógépekkel nem rendelkeznek az ügyészek. - Belátható időn belül sor kerül az épület felújítására, a számítógépes informatikai rendszerünk a bíróságokkal együtt módosulni fog. - Felteszem a befejező kérdésemet... - Gondolkodtam, hogy kit javasoljak, bár nem kerültem nehéz helyzetbe. Nagyon sok fontos tanáccsal szolgálhat az olvasóknak dr. Bajor Klára, a kórház bőrgyógyászati osztályának vezető főorvosa, aki kiváló szakember, s emellett empatikus és szeretetteljes személyiség. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági