Szekszárdi Vasárnap, 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)
2002-04-21 / 15. szám
, szekszárdi U$4RNAP Káosz és nyakficam Neck Sprain és Chaos of Disorder hangverseny A felgyülemlett energiák levezetésére tökéletesebbet, mint egy márciusi metálbuli, nehéz elképzelni. Azért lennének még ötleteim, de azokról csak befóliázott, színes magazinokban írnak, és ott is inkább csak a fotók a lényegesek... A kezdő Self Controlt kihagytam, viszont Káoszékat sikerült lefigyelnem, akik mára már jelentős -ilyen csúnya szóval mondva - rajongótáborra tettek szert. Féktelenül aprítottak, voltak régi számok, újak, brazil népzene, de különösen az utolsó előtti dal belassulása tetszett, amire Kálmán (a tar gitáros) azt mondta, hogy pont az a legprimitívebb témájuk... De szerintem a legjobb is! Csak F. Zoltán békéscsabai lakos szellemét kéne egy kicsit háttérbe szorítani. Talán már fél egy is elmúlt, mire a Neck Sprain belekezdett produkciójába, az viszont biztos, hogy zenekar így még nem szólalt meg a Zugban! Mondjuk fel is volt pakolva mögéjük mindenféle jóság, ami az úthengerhangzáshoz kell... Az első szám alatt kicsit meg voltam rémülve, hogy mi lesz, ha nem lesz össznépi táncmulatság úgy, mint Káoszon, és sírva hazamennek a muzsikusok, de onnantól kezdve, hogy Levente felhívta a nagyérdemű figyelmét arra, hogy egy ilyen koncerten mozogni illik, minden ment, mint a karikacsapás. Az óvatlan színpadmászók lába rendre beakadt a plafonról alácsüngő világítótestekbe, az irtózatos hangerőtől rezegtek a gatyaszárak, a zenekar pedig két vállra fektette a népeket. Azért a Sanyika megpróbálhatná nem teleköpködni a plafont és dobolni is megtanulhatna végre, haha! B. HETI RENDES Neves emberek jeles mondásai Azt mondta az öreg Kiss: Ne csak együnk, igyunk is! Azt mondta az öreg Nagy: Ha ember vagy, szomjas vagy! Azt mondta az öreg török: Guruljanak le a sörök! Azt mondta az öreg Kovács: Ez a hetedik csapolás! Azt mondta az öreg Tóth: Kocsma előtt árok volt! Azt mondta az öreg Szabó: Hazatalálni csuda jó! Azt mondta az öreg Németh: Kerüld el a feleséged! Rajzolmány: Sziráki Zsolt Rímelmény: Wessely Gábor ^ergo BT. Mina és KAZANOK • KONVEKTOROK BOJLEREK • SZERELVÉNYEK CSŐVEZETÉK RENDSZEREK RADIÁTOROK -20% VIZ - GÁZ - FŰTÉS SZERŰ ÉPÜLETGÉPÉSZET IS- ÉS NAGYKERESKEDELEM 2002. ÁPRILIS 21. SZEKSZÁRDI HUMORKA A később indulók előnye Nagy a verseny, nagy a hajtás, mindenki elsőnek akar befutni, célba érni. Van azonban egy hely, ahol az jár jól, aki később ér oda. (A ravatalozó is ilyen, de most maradjunk a lét innenső oldalán.) Ez a hely: a hirdetőoszlop. Sokan, sokféle tanulságot szűrnek le a választási kampányból. Én, mint afféle járókelő állampolgár, a plakátháborút figyelgettem, s csak megerősíthetem a klasszikus mondást, miszerint az utolsókból lesznek az elsők. Az a képviselőjelölt, aki későn kapott észbe - akinek fogalma sem volt olyan dolgokról, mint kiadványszervezés, PR, nyomdai átfutási idő, csak nyerhetett. Mert ő mosolyoghatott legfelül, az ő falragasza kerülhetett a plakátrétegek legtetejére. Befolyásolta a voksolást persze néhány más momentum is, ám a „plakátháború" nyertese mindenképpen az volt, aki legkésőbb ébredt. Vannak írott s íratlan szabályok a hirdetmények elhelyezésére és eltávolítására vonatkozóan, de kit érdekelnek a tarka pillangók, amikor gigászok birkóznak a placcon? Amikor négyévnyi lé(t) a tét... Wessely „Drogmentes Magyarországért a Maraton 2002" Drogprobléma. Ez olyasvalami, amiről csak úgy, általánosságban szoktunk beszélni. Igen, egyre komolyabb gondot jelent Magyarországon is és tényleg tenni kell valamit ellene. De engem speciel nem érint közvetlenül. Ezért aztán nem is foglalkozom vele. Valaki majd csak csinál valamit. Hát igen. Mikor mondhatjuk azt, hogy közvetlenül érint? Amikor a gyerekemet először találom meg belőle? Amikor a feleségemet elgázolja valaki, aki annak sincs tudatában, hogy autóban ül? Amikor egy drogos kirabol, hogy meg tudja venni az aznapi adagját? Hol a határ? Mikortól mondom azt, hogy ez már az én problémám is? Amikor a saját bőrömön érzem? Amikor már a családomat fenyegeti? De hát ez be fog következni! Nem kell hozzá sem matematikusnak, sem statisztikai szaktekintélynek lennem, hogy lássam: ha ilyen ütemben romlik a helyzet, csak idő kérdése, mikor fogom a saját bőrömön megtapasztalni. És nincsen benne hátha. Meg talán. Előbb-utóbb utol fog érni a probléma, teljes súlyával. Á, ez nem lehet. Valami biztosan történik addig. Azért vannak az illetékes szervek, hogy megoldják. Az ő dolguk nem? VALAMIT csak tudnak tenni! De hát az illetékes szervek eddig is itt voltak, a helyzet mégis egyre romlik. Megint csak nem kell doktorandusznak lenni ahhoz, hogy belássam: ez a probléma bizony jócskán felülmúlja az erejüket és a lehetőségeiket. De ki fog akkor megmenteni? Tennem kéne valamit? De hát mit tegyek? Mit kezdjek egymagamban? Itt a kulcs. Nem kérdés, hogy a kábítószerpiac hihetetlen szervezettséggel működik. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy ilyen jól működő szervezettel szemben, akit ráadásul nem kötnek a törvények, nem ismer szabályokat és semmi sem szent a számára, néhány elszigetelt csoport eredményesen veheti fel a küzdelmet. Összefogás. Az egyetlen esélyünk. Minél többen mondjuk azt, hogy elég volt, annál jobbak az esélyeink. Néhány fiatalember úgy gondolta, mi lenne, ha körbefutnánk az országot és ezzel hívnánk fel az emberek figyelmét az összefogás fontosságára? 35 nap, 19 £ kilométer, 221 település. A „Drogmentes Magyarországért Maraton 2002" április 7-én Szekszárdon járt. A szervezők - a Szcientológia Egyház munkatársai - szerették volna egy rendezvénnyel felhívni a szekszárdiak figyelmét az akcióra. Ez végül is elmaradt, mert a Polgármesteri Hivatal előbb kiadta az engedélyt, majd -közérdekre hivatkozva - két nappal később visszavonta. Az esemény így - leszámítva az Antritt Rádió helyszíni tudósítását - teljes közönybe fulladt. „Szerencsére" aznap választottunk, így vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy csak emiatt történt így. Utólag persze már nincs túl sok értelme magyarázatokat gyártani. A szekszárdi befutó lezajlott „szűk családi körben", Kunfalvy Ákos és társai pedig tovább róják a kilométereket. Kívánjunk nekik sok sikert és a helyinél jóval szívélyesebb fogadtatást. Megérdemlik. Értünk (is) futnak. I0Q ia~ 4,