Szekszárdi Vasárnap, 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-04-21 / 15. szám

, szekszárdi U$4RNAP Káosz és nyakficam Neck Sprain és Chaos of Disorder hangverseny A felgyülemlett energiák levezetésére tökéletesebbet, mint egy márciusi metálbuli, nehéz elképzelni. Azért len­nének még ötleteim, de azokról csak befóliázott, színes magazinokban ír­nak, és ott is inkább csak a fotók a lényegesek... A kezdő Self Controlt kihagytam, viszont Káoszékat sikerült lefigyel­nem, akik mára már jelentős -ilyen csúnya szóval mondva - ra­jongótáborra tettek szert. Féktele­nül aprítottak, voltak régi számok, újak, brazil népzene, de különösen az utolsó előtti dal belassulása tet­szett, amire Kálmán (a tar gitáros) azt mondta, hogy pont az a legpri­mitívebb témájuk... De szerintem a legjobb is! Csak F. Zoltán békéscsa­bai lakos szellemét kéne egy kicsit háttérbe szorítani. Talán már fél egy is elmúlt, mire a Neck Sprain belekezdett produk­ciójába, az viszont biztos, hogy ze­nekar így még nem szólalt meg a Zugban! Mondjuk fel is volt pakol­va mögéjük mindenféle jóság, ami az úthengerhangzáshoz kell... Az első szám alatt kicsit meg vol­tam rémülve, hogy mi lesz, ha nem lesz össznépi táncmulatság úgy, mint Káoszon, és sírva hazamen­nek a muzsikusok, de onnantól kezdve, hogy Levente felhívta a nagyérdemű figyelmét arra, hogy egy ilyen koncerten mozogni illik, minden ment, mint a karikacsapás. Az óvatlan színpadmászók lába rendre beakadt a plafonról alácsün­gő világítótestekbe, az irtózatos hangerőtől rezegtek a gatyaszárak, a zenekar pedig két vállra fektette a népeket. Azért a Sanyika megpró­bálhatná nem teleköpködni a pla­font és dobolni is megtanulhatna végre, haha! B. HETI RENDES Neves emberek jeles mondásai Azt mondta az öreg Kiss: Ne csak együnk, igyunk is! Azt mondta az öreg Nagy: Ha ember vagy, szomjas vagy! Azt mondta az öreg török: Guruljanak le a sörök! Azt mondta az öreg Kovács: Ez a hetedik csapolás! Azt mondta az öreg Tóth: Kocsma előtt árok volt! Azt mondta az öreg Szabó: Hazatalálni csuda jó! Azt mondta az öreg Németh: Kerüld el a feleséged! Rajzolmány: Sziráki Zsolt Rímelmény: Wessely Gábor ^ergo BT. Mina és KAZANOK • KONVEKTOROK BOJLEREK • SZERELVÉNYEK CSŐVEZETÉK RENDSZEREK RADIÁTOROK -20% VIZ - GÁZ - FŰTÉS SZERŰ ÉPÜLETGÉPÉSZET IS- ÉS NAGYKERESKEDELEM 2002. ÁPRILIS 21. SZEKSZÁRDI HUMORKA A később indulók előnye Nagy a verseny, nagy a hajtás, mindenki elsőnek akar befutni, cél­ba érni. Van azonban egy hely, ahol az jár jól, aki később ér oda. (A ravatalozó is ilyen, de most maradjunk a lét innenső oldalán.) Ez a hely: a hirdetőoszlop. Sokan, sokféle tanulságot szűrnek le a választási kampányból. Én, mint afféle járókelő állampolgár, a plakátháborút figyelgettem, s csak megerősíthetem a klasszikus mondást, miszerint az utolsókból lesz­nek az elsők. Az a képviselőjelölt, aki későn kapott észbe - akinek fo­galma sem volt olyan dolgokról, mint kiadványszervezés, PR, nyom­dai átfutási idő­­, csak nyerhetett. Mert ő mosolyoghatott legfelül, az ő falragasza kerülhetett a plakátrétegek legtetejére. Befolyásolta a voksolást persze néhány más momentum is, ám a „plakátháború" nyertese mindenképpen az volt, aki legkésőbb ébredt. Vannak írott s íratlan szabályok a hirdetmények elhelyezésére és eltávolítására vonatkozóan, de kit érdekelnek a tarka pillangók, ami­kor gigászok birkóznak a placcon? Amikor négyévnyi lé(t) a tét... Wessely „Drogmentes Magyarországért a Maraton 2002" Drogprobléma. Ez olyasvalami, amiről csak úgy, általánosságban szoktunk beszélni. Igen, egyre komolyabb gon­dot jelent Magyarországon is és tény­leg tenni kell valamit ellene. De en­gem speciel nem érint közvetlenül. Ezért aztán nem is foglalkozom vele. Valaki majd csak csinál valamit. Hát igen. Mikor mondhatjuk azt, hogy közvetlenül érint? Amikor a gyerekemet először találom meg belőle? Amikor a feleségemet elgá­zolja valaki, aki annak sincs tudatá­ban, hogy autóban ül? Amikor egy drogos kirabol, hogy meg tudja venni az aznapi adagját? Hol a ha­tár? Mikortól mondom azt, hogy ez már az én problémám is? Amikor a saját bőrömön érzem? Amikor már a családomat fenyegeti? De hát ez be fog következni! Nem kell hozzá sem matematikusnak, sem statisz­tikai szaktekintélynek lennem, hogy lássam: ha ilyen ütemben romlik a helyzet, csak idő kérdése, mikor fogom a saját bőrömön meg­tapasztalni. És nincsen benne hát­ha. Meg talán. Előbb-utóbb utol fog érni a probléma, teljes súlyával. Á, ez nem lehet. Valami biztosan történik addig. Azért vannak az il­letékes szervek, hogy megoldják. Az ő dolguk nem? VALAMIT csak tudnak tenni! De hát az illetékes szervek eddig is itt voltak, a hely­zet mégis egyre romlik. Megint csak nem kell doktorandusznak lenni ahhoz, hogy belássam: ez a probléma bizony jócskán felülmúl­ja az erejüket és a lehetőségeiket. De ki fog akkor megmenteni? Tennem kéne valamit? De hát mit tegyek? Mit kezdjek egyma­gamban? Itt a kulcs. Nem kérdés, hogy a kábítószerpiac hihetetlen szerve­zettséggel működik. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy ilyen jól működő szervezettel szemben, akit ráadásul nem köt­nek a törvények, nem ismer szabá­lyokat és semmi sem szent a szá­mára, néhány elszigetelt csoport eredményesen veheti fel a küzdel­met. Összefogás. Az egyetlen esé­lyünk. Minél többen mondjuk azt, hogy elég volt, annál jobbak az esé­lyeink. Néhány fiatalember úgy gondolta, mi lenne, ha körbefut­nánk az országot és ezzel hívnánk fel az emberek figyelmét az össze­fogás fontosságára? 35 nap, 19 £ kilométer, 221 település. A „Drogmentes Magyarorszá­gért Maraton 2002" április 7-én Szekszárdon járt. A szervezők - a Szcientológia Egyház munkatársai - szerették volna egy rendezvén­­nyel felhívni a szekszárdiak figyel­mét az akcióra. Ez végül is elma­radt, mert a Polgármesteri Hivatal előbb kiadta az engedélyt, majd -közérdekre hivatkozva - két nappal később visszavonta. Az esemény így - leszámítva az Antritt Rádió helyszíni tudósítását - teljes kö­zönybe fulladt. „Szerencsére" az­nap választottunk, így vigasztalhat­juk magunkat azzal, hogy csak emiatt történt így. Utólag persze már nincs túl sok értelme magyarázatokat gyártani. A szekszárdi befutó lezajlott „szűk családi körben", Kunfalvy Ákos és társai pedig tovább róják a kilomé­tereket. Kívánjunk nekik sok sikert és a helyinél jóval szívélyesebb fo­gadtatást. Megérdemlik. Értünk (is) futnak. I0Q ia~ 4,

Next