Szekszárdi Vasárnap, 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-01-18 / 1. szám

SZEKSZÁRDI m MX1UGHKUI YA§ARNAP Oktatói elfoglaltság-mutató Adatok a főiskolán dolgozó tanárok óraszámáról, munkájáról Első alkalommal végeznek Szekszár­don olyan felmérést, amely óraszámra lebontva jelzi az oktatók ténylegesen mérhető elfoglaltságát, tevékenységét. Konkrétan a tanítást, a kutatói munkát, valamint a szakmai, és közéletben való részvételt. A hatályos törvény szerint ugyanis e három területen kell meg­oszlania a kötelező heti 40 óraszám­nak. Ezentúl félévente kell kitölteniük a tanároknak egy adatlapot, ame­lyen például a nappali és levelező tagozatosoknak leadott órák száma szerepel a felkészülési idővel együtt, az összes számonkérési for­mára fordított idő, s a tudományos és művészeti munka. A mostani ún. próbamérés leadásának határ­ideje: január 31. A lap kitöltése egyébként ugyanúgy érdeke az ok­tatónak, mint a karnak, hiszen a ta­nár látja, mit végzett ténylegesen, dokumentálni tudja az esetleges túlterheltségét, a kar pedig ennek függvényében változtathat a jövő­beni munkaelosztáson, s a közpon­ti egyetem felé is pontos igazolás érkezik egyes karok tevékenységé­ről. Mintaképpen nézzük, mi tarto­zik a tudományos és művészeti munkához! Jegyzetek, szaktanul­mányok, szakkönyvek írása, szer­kesztése; helyi, országos, illetve nemzetközi konferenciákon elő­adások tartása; országos tanítási, tanulmányi versenyek szervezése; de említhetjük a külföldi, nemzet­közi kiállításokat, hangversenye­ket, az oktatók köztéri szobrait, kis­plasztikáit. Ezek mind-mind hozzá­tartoznak a felsőoktatásban „élő" tanárok napjaihoz. Akárcsak a szakdolgozók, a tudományos diák­köri munkát végzők felkészítése, a hallgatói szakmai konzultációk, a kari vezetésben és a közéletben be­töltött tisztségek feladatainak ellá­tása stb. A sort lehetne folytatni. A szélsőségeket nézve, a felsoroltak számra való átváltása 800/850-1000/1200 körüli óraszámot jelent szemeszterenként. S a „kipipált" te­endőkön túl, ők gondolkozó, érzel­mes, tisztességes fiatal felnőtteket szeretnének nevelni. Nem kis fele­lősség, nem kevés energia. Ennek tükrében ugye egész mást jelent a pufogtatott frázis: „A, csak bemegy aztán tart néhány órát..." Panyi Z. Január 23-án Back II Black koncert az Incognito Clubban! Az Incognito Club ezúton is köszöni vendégeinek, hogy január 3-án a garden partyk szellemének megidézésével segítettek forró nyári hangulatot teremteni ezekben a zord téli napokban. Talán még érződik is a szájakban az elfogyasztott koktélok utóíze, de ja­nuár 23-án, pénteken már ismét egy piros betűs ünnepnap talál­ható az Incognito Club naptárában. Az élő funky zene nagy-nagy ünnepe lesz ez a péntek este, hiszen élőben, teljes koncertanyaggal örvendezteti meg az Incognito kö­zönségét a fekete zene legnagyobb hazai helytartója, a Back II Black zenekar. Több, mint 2 óra tömény élő funky, a koncert után pedig a stílus legnagyobbjainak gyöngyszemei szólalnak meg Dr. Albrecht ba­kelitlemezeiből. Tehát, ha január 23. péntek, akkor Incognito, Back II Black és újra egy olyan buli, amiről még sokáig lehet beszélni! INCOGNITO CLUB - KÖZPONTBAN A SZÓRAKOZÁS!!! 2004. JANUÁR 18. Milyen sors vár a szociális foglalkoztatóra? Városunkban 15 éve működik a szociá­lis foglalkoztató. Jelenleg 48 megválto­zott munkaképességűnek, szociálisan rászorultnak, valamint igen alacsony nyugdíjjal rendelkezőnek biztosít mun­kát. Még nem dőlt el, milyen sorsot szán a város a foglalkoztatónak. A Rákóczi utcában működő szo­ciális foglalkoztató elmúlt másfél évtizedéről érdeklődtünk Szeghy Sándor igazgatótól. Ennek egyik apropója az évforduló volt, a másik pedig a városban elterjedt szóbe­széd, miszerint átszervezik az ön­kormányzati intézményt, a foglal­koztatót, illetve lábra kelt a rémhír az épületek eladásáról. Szeghy Sándor a kezdetekről be­számolva elmondta, hogy annak idején 70-80 rászorulót foglalkoz­tattak. A cég székhelyén elsősor­ban egészségügyi textíliákat és munkaruhákat varrtak. Másrészt elég komoly létszámot alkalmaztak bérmunkában a város nagyüzemei. A húsüzemben konzervdobozokat, az Aliscavinnél üvegeket tisztítot­tak, de a műszergyár és más cég is igényt tartott jó néhány emberükre. Az egészségügyi textília varrása visszaszorult, nem igazán tudni, hogy milyen okból. Ma már csak egy-két kórház rendel a szociális foglalkoztatótól, pedig a cég 2005-ig rendelkezik az e munka végzését engedélyező Orvosi Kórháztechni­kai Intézet tanúsítványával. Mond­hatni, hogy innen látták el munka­ruhával a fél Dunántúlt, ám a kis magánvarrodák belépése e terület­nek is gátat vetett. Most jórészt bér­munkát végeznek a varrónők. Az 1990-es évek elején kezdték a mű­anyag fólia feldolgozását: tíz-tizen­két dolgozó készítette a zsákokat és a kisebb-nagyobb zacskókat. Eb­ben az üzemrészben ma már csak hárman dolgoznak. Mindezek elle­nére a cég vezetése mindig megta­lálta azokat a - például - bérmunka lehetőségeket, amellyel biztosította az emberek megélhetését, másrészt pedig a lelki tartásukat. Ezzel a ket­tős szándékkal nyitottak egy kis üz­letet 1994-ben, amit két év múlva bővítettek. A szociális foglalkoztató igazga­tója szólt arról is, hogy a 15 év alatt több mint ötszáz munkakönyvi be­jegyzés történt náluk, vagyis en­­nyien dolgoztak a foglalkoztató­ban. Közülük az egészségükben ká­rosodottak száma 150 volt. A lét­szám jelenleg 48. A többség mun­kaideje hat óra, fizetésük minimál­bér szerinti. A varrodában 25-en dolgoznak, a boltban ketten, a mű­anyagrészlegben hárman, a húsipa­ri védőkesztyűket 11 dolgozó készí­ti, néhányan pedig az adminisztrá­ciót látják el. Az önálló bérgazdál­kodású cég évi bevétele hetvenmil­lió forint körüli, s néhány százé: forint híján ugyanennyi a kiadás. A cégnél igen jó a hangulat, a csökkent munkaképességű - leszá­zalékolt - emberek, de a szociálisan rászorulók és a nagyon alacsony nyugdíjjal rendelkezők nem odal^^­za búslakodnak, hanem olyan ^^­tet élhetnek, mint bárki más. Mindezek ellenére az a hír járja, hogy átszervezik a céget. Németh Zoltán alpolgármester arról tájé­koztatta lapunkat, hogy egy buda­pesti székhelyű cég átvilágította a város intézményeinek működését, közte a szociális foglalkoztatót. Azt állapították meg, hogy önálló cég­ként nem gazdaságos a működése, tehát szükséges átszervezni, s pél­dául kialakítani más intézmények­kel közösen egy közhasznú társasá­got. Németh Zoltán közölte, hogy az épületek eladásáról nincs szó. Szeghy Sándor viszont kifejtette, amennyiben közös kht-t alakítaná­nak, azzal ellehetetlenülne a foglal­koztató központi támogatása. Ugyanis a dotáció mértékét a csök­kent munkaképességűek arányából számolják ki. Érthetően az ös­sze­vonással ez az arány megváltozna, s ezzel együtt a támogatás lecsök­kenne. V.H.M.

Next