Szekszárdi Vasárnap, 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-12-11 / 39. szám

• 2005. NOVEMBER 27. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP JL K Érdekli? Bemutatjuk k­ ét héttel ezelőtt George A. Freiherr von Twickel-el, a Szekszárd Rt. tulajdonosa, egyben a felügyelő bi­zottság elnöke azt javasolta,, hogy legközelebb Gyurkovics Jánossal, a Szekszárd-Újvárosi Római Ka­tolikus Társaskör világi elnökével beszélgessünk. A gróf úr különös érdeklődést mutat a társaskör iránt, ezért ol­vasna szívesen a működéséről, a programokról, a tagság életkoráról, valamint az újbóli megalakulás történetéről. A kakasfőzőversenytől a cserkészek pásztorjátékán át a János-napi borszentelésig­ ­ A társaskör valójában 1907-ben alakult meg, ám majdnem tíz ével korábban már mű­ködött a Római Katolikus Ifjúsági Egyesület. A levéltári adatok szerint az első rendezvény az 1899-es augusztus 20-ai aratási ünnepség volt - kezdi a régi időkkel az elnök. A már 300 tagot számláló társaskör 1908-ban megvásá­rolta a Rákóczi utca 69-71. számú épületet, a­­ Szent István Házat. Később azonban betiltották a társaskör mű­ködését. - Valóban, mégpedig a Belügyminisztérium 1949. augusztus 23-án döntött a betiltásról. Igaz, jogelődünk 1965-ig titkosan működött. - Mikor éledt újjá a népszerű kör? - Az alakuló közgyűlésre, amelyen 69-en vet­tek részt, 1991. februárjában került sor, a bíró­sági bejegyzés pedig szeptember 18-án történt meg. A tagság elhatározta, folytatja a hajdani hagyományokat, s célul tűzte ki, hogy a század első feléhez hasonlóan szerepet vállal a város kulturális életében, s a hagyományok őrzésé­ben. Immár 250 tagja van a társaságnak. Tag­felvételünk rugalmas: például azok is csatlakoz­hatnak, akik nem katolikusok. Igaz, ők nem le­hetnek tisztségviselők. A tagság többsége újvá­rosi, de e tekintetben sem vagyunk merevek, így kalocsai tagunk is van. - Milyen a kor szerinti összetétel? - Vegyes, ám a többség elmúlt negyvenesz­tendős. A legidősebb tagunk 96, a legfiatalabb 23 éves. Az utóbb említett jogtudományi egye­temet végzett, s vállalta, hogy intézi a társas­ Jár jogi ügyeit. Például az ő „vezényletével" módosítottuk az alapszabályunkat, amivel az volt a célunk, hogy tudjuk fogadni az adózók személyi jövedelemadójának egy-egy százalé­kát. E felajánlásoknak nagyon örülünk, s el­mondom, hogy a módosítás révén a tavalyi év­ben nekünk címzett egy százalékokat is most majd megkapjuk. - Már célzott rá, hogy a munkát, beleértve a szervezést is közösen végzik. - A munka nagy részét a választmány vállal­ta, de szívesen vesz részt benne minden ta­gunk. Egyik vezetőségi tagunk, Horváth Jánosné „asztala" a pénzügyi teendők ellátá­sa, de ha kell, elkészíti rendezvényeinkre a meghívókat. Péterbencze Istvánná elnökhe­lyettes pedig nagy tehetséggel megáldott szer­vező. De komolyan mondom, a munkában va­ló részvétel alapján név szerint felsorolhatnám a teljes választmányt, sőt a tagság legtöbbjét is. Hogy miért? Amikor felújítottuk a Szent Ist­ván Házat - ahol együtt vagyunk a Német Nemzetiségi Egyesülettel és a cserkészcsapat­tal, a tagok rengeteg kétkezi munkát végeztek, de volt, aki az anyagbeszerzésben működött közre. Felhasználva ismeretségét és tájéko­zottságát, olcsóbb építőanyaghoz sikerült jut­nunk. .. - Ön mióta tölti be a világi elnök tisztét? - Pontosan öt éve. S jövő év január 22-én megtartandó közgyűlésünkön választjuk meg az tisztségviselőket. - Többektől is hallottam, hogy ön is rengeteget vállal a társaskörért. Ehhez mit szól a felesége? -Edit? Amúgy sem szólna semmit, mert tiszteletben tartjuk egymás munkáját. De ami szintén pozitívum, ő is tagunk, tehát legtöbb­ször együtt megyünk a programokra. - Mintha a végszót adta volna meg. Tehát a programok? - Csak a legfontosabbakat és a nagyszabá­súakat sorolom, mert valamennyi ismertetésé­re nem jutna hely. Minden január 1-jén dél­után pezsgős újévi köszöntőt tartunk, rendsze­resen szervezünk operettgálát, vagy látogatást a Német Színházba. Tar­tunk farsangi, illetve Anna-, vala­mint Erzsébet- és Katalin-bált. Az Anna-bálhoz kötjük a kakasfőző­versenyünket. Télen növényvédel­mi előadásokat hallgatunk például a szőlővel kapcsolatban, vagy ép­pen a bor kezeléséről. Húsvétkor már hagyományos a locsolóbá­lunk, illetve az idősek teadélután­jai, de említhetem a borversenye­ket is. A majális alkalmával halász­léfőző-versenyre jövünk össze. Szent Istvánkor a kenyérszentelés okán találkozunk, a halottak nap­ján, illetve mindenszentekkor megemlékezünk elhunyt szerette­inkről. De említhetem a nótaeste­ket, karácsonykor a cserkészek pásztorjáték előadását, vagy a Já­nos-napi borszentelést. - Szükség van a rengeteg prog­ramra? - Az emberek igénylik a színvo­nalas programokat, s azt is, hogy rendszeresen találkozzanak egy­mással. Ezt magam is fontosnak tartom. Éppen ezért rendezvénye­inkre 400-500 forintos belépődíjat állapítottunk meg, amit mindenki meg tud fizetni. De hasonló nagy­ságrendű az évi tagdíjunk is. Ezek mellett vannak támogatóink, és pályázunk és pályázunk... - Nyernek is? - Hogyne, rendszeresen. Például a Nemzeti Civil Alapprogramhoz benyújtott pályáza­tunkkal 450 ezer forintot nyertünk, amit jó­részt az épület tatarozására fordítottunk, de maradt pénzünk a felszerelések korszerűsíté­sére, például számítógép-vásárlásra is... Elné­zést, de visszatérek még a programokra: az összekovácsolódott egyesületen belül kisebb baráti társaságok alakultak, sőt egy-egy ki­emelkedő összejövetelünkre tagjaink a „kül­ső" baráti társaságukat is elhozzák. Ilyen al­kalmakkor nem egyszer hangzott el: „Nem is gondoltam, hogy nálatok ilyen remek összejö­vetelek vannak." Hozzáfűzöm, nem ritka, hogy a hat órára meghirdetett program előtt fél órával a zsúfoltság miatt már elkezdjük hordani az ülőalkalmatosságokat az irodák­ból a nagyterembe. - Ön hol és mit dolgozik? - Az Aranyfürt Mezőgazdasági Szövetkezet növénytermesztési főágazat vezetője vagyok. Itt 1989 óta dolgozom. Ez a második munka­helyem. Mondhatom, ez az esztendő nem volt egyszerű. Alaposan kibabrált velünk a renge­teg - 700 milliméternél több - eső. Ráadásul rendszerint hét közben esett, ezért kénytele­nek voltunk a hétvégeken dolgozni. Minden p­ercet ki kellett használnom, hogy jusson egy is idő a háztájira, vagyis a szőlőre. - Mi a kedvenc elfoglaltsága, vagyis a hobbi­ja? - A hobbim? A munkám és a társaskör. Per­sze, szeretek olvasni és szívesen nézem a tévé­ben a sportközvetítéseket. Ennyi. - Ki kövesse Önt e hasábokon? -Szeretném, ha dr. Józan-Jilling Mihály kardiológus osztályvezető szakfőorvossal be­szélgetnének. Annyiszor elgondolkodtam már azon, hogy a főorvos úrnak felelősségteljes és időigényes munkája mellett miként jut ideje és ereje a rengeteg társadalmi munkára? V. Horváth Mária

Next