Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)

2019-04-07 / 13. szám

2019. április 7. ^ SZEKSZÁRDI VASARMAP „Éneklő Ifjúság” díszhangverseny Tisztelettel és szeretettel meg­hívjuk Önt, barátait, ismerőseit 2019. április 12-én, pénteken 15:00 órára a Bárdos Lajos Zenei Hetek „Éneklő Ifjúság” minősítéssel egybekötött dísz­­hangversenyre a Babits Mihály Kulturális Központ Rendez­vénytermébe. Közreműködnek: Tolna és Bács-Kiskun megyei általános és középiskolás énekkarok Fővédnök: Ács Rezső, Szek­­szárd polgármestere Védnök: Zsikó Zoltán, a Ba­bits Mihály Kulturális Központ ügyvezető igazgatója. Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk! Költészet napja Kovács Gábor zenés(z) mű­sorát láthatják az érdeklődők a Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtárban, a Költészet Nap­ján. A program 2019. április 11 -én, 17:00 órakor kezdődik a bibliotéka Széchenyi u. 51. szám alatti épületében. Március 31-ei rejtvényünk megfejtése: Paul Verlaine, Őszi chanson A helyes megfejtők közül könyvet nyert: Novákovits Lászlóné. Nyereményét átveheti szerkesztőségünkben, munkaidőben. E heti rejtvényünk megfejtését április 11-én (csütörtök) délig várjuk címünkre: 7100 SZEKSZÁRD, HUNYADI U. 4. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!" (Jn8,7) Ha minden bűnt, amit elkö­vetünk, Isten azonnal meg­büntetne, ha mi magunk sem bocsátanánk meg egymásnak, ha minden botlást, gyengeséget számon tartanánk, nem tud­nánk kapcsolatokban élni. Sem egymással, s Istennel sem. Az biztos, hogy életképtelen lenne a világ. Isten nélkül gondolkodva, cselekedve, élve a szó szót, a sár sarat, a kő követ, a fegyver fegy­vert követ. Azt mondhatnánk, hiszen ebben élünk. Húsvéthoz közeledve, a böjt­ben az irgalomra, a megbocsá­tásra, a szeretetre kapunk meg­hívást. Jézus ezt mutatja be. Ne éljünk bűnben, bocsássunk meg, szeressünk. Legyünk nagylelkű­­ek. Naponta látom a hibáimat, bűneimet. Tudom, hogy Isten megbocsát. Isten szeretetének ereje arra késztet, hogy még töb­bet akarjak szeretetéből. Minden napom arról szól, igyekszem jobban szeretni Istent, szeretni Őt minden egyes pillanatban. Istenben elmerülve érzem, vis­­­szatérek oda, ahol szeretetben lettem megalkotva. Érzem, hogy soha nem akarom elhagyni az isteni szeretet, az isteni béke, az isteni öröm és az isteni kegyelem helyét. A helyet, amiről tudom, hogy az otthonom. A világ azonban nem akar el­engedni. A szép világban élek, ám Istené vagyok. Tőle kapok min­dent, ami az élethez, üdvösséghez vezet. Amint leveszem a tekinte­tem Istenről, újra a gyengeségem rabja vagyok. Jézus bátorít, tart­sak ki. Bátorít, hogy hibáimat folyamatosan neki ajánljam fel szeretetben, hogy felismerve, mennyire törékeny vagyok való­jában, ismét nyitottá válhassak szeretetének erejére. Miért szeret ily nagyon az Is­ten, hogy ennyi erőfeszítést tesz azért, hogy megmentsen és se­gítsen? Miért szeret ennyire min­denkit az Isten? Ezt nem tudom felfogni, de a lelkem mélyén tu­dom, hogy szeret, és tudom, hogy soha nem fog megszűnni szeretni az embereket. Hogyan köszön­hetem ezt meg neki? Hogyan fi­zethetem meg neki bűneim árát? Hogyan tudom meghálálni? Csak úgy, ha neki adom magam. Ez azt jelenti, bármit kér, neki adom. Kérem, fogadja el a fel­ajánlásomat. Vegye el tőlem, be­lőlem mindazt, amit akar. Ez az igazi hála. Ráhangolódva Istenre, szívemben, lelkemben szól a di­cséret: „Isteni béke, boldog öröm, szállj a szívembe isteni csönd." v. Kovács Ferenc a. EVANGÉLIUM

Next