Szemészet, 1864 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1864-05-08 / 5. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 19-ik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 5-dik szám. Vasárnap, május 8-án. 1864. SZEMÉSZET. Tartalom. A láttér vizsgálata. — A külső egyenes szemizom hűdése. Arezzsába. Mirenynyeli szerelés. Gyógyulás. — Adatok a szivárványhütéshez Graefe Alfrédtől. — Hig hályogok mlrtétéről. — Mór lónál koponyaüregben tömlő következtében. Dr. Nagel A.-tók A láttér vizsgálata. Az ezen lapokat bevezető előrajzunk nyomán szándékunk, a mai kórismetan rendelkezésére álló s tőle többé el nem választható vizsgálati modorokat egymásután rövid értekezletek tárgyává tenni, hogy így az olvasókat képesítsük először is az új műszavakat, az egészen újjá teremtett kifejezési módot, melylyel ezen melléklet esettani részében találkoznak, megérteni ; másodszor pedig, mi még fontosabb, hogy a számra és pontosságra nézve naponta gyarapodó kórismei eszközöket saját gyakorlatukban előnyösen fölhasználhassák. A 1 - 11 év vizsgálata az újabb szemészet vizsgálati modorai közt fontos helyet foglal. Általa a fényt fölfogó s a fényérzetet tovavezető szerveknek, tehát a reczeg, lázideg és a központi idegrendszernek állapota felől tudomást kapunk. Továbbá képessé tesz bennünket, a fönálló kórfolyamat helye, minősége és kiterjedése felöl ítéletet hozhatni; bizonyos esetekben — péld. a glaucoma későbbi szakaiban — a kórjóslatot majdnem kizárólag vezényli, s a hályog műtéténél biztos vezetőnk móros állapotokkali szövemények iránt. A háttér vizsgálatáról, úgy hiszem, többet nem szükség mondanom, hogy minden orvos előtt kívánatossá tegyem, miszerint ezen vizsgálatmódot tökéletesen magáévá tegye. A nyert eredménynek a kórismére való fölhasználását egyelőre mellőzve, először is csak a vizsgálat műszabályzatáról s külalakjáról szólandok, s minden finomságok teljes elhallgatásával csak a legegyszerűbb vizsgálati modort fogom rajzolani, mely által a gyakorló orvos nem csak minden mesterséges készlet nélkül, hanem egyszersmind a legmiveletlenebb s legügyetlenebb betegnél is minden esetben pontos tudomást szerezhet a fényfölfogás állapotáról és elterjedéséről. Vegyük a szinleg legnehezebb, tényleg azonban legegyszerűbb esetet elméletünk induló pontjául, t. i. a láttér vizsgálatát hályog jelenléténél. A hályog műtét által gyógyítható, de igérhetjük-e a betegnek, hogy ő a hályog gyógyulása, azaz eltávolítása s a seb szerencsés beforradása után látni fog? Az attól függ, váljon a reczeget, érhártyát, lázideget s végre a lázérzék központi szervét épeknek mondhatjuk-e vagy nem. A régiebbek e czélra — t. i. csalódások elhárítására mind magukra mind a betegre nézve, — azzal elégedtek meg, hogy az ablak felé fordított hályogos szem elé majd kezüket tartották, majd ismét előre elvették. Ha most a beteg pontosan megmondhatta, mikor van világosság s mikor van sötétség szeme előtt, akkor a lencsetúli részek épsége felől, mint vélték, biztosítva voltak, s megnyugtatva fogtak a műtéthez. De mily gyakran történt, hogy ezen biztosság a hályog kivétele után csalékonynakbizonyult, s hogy minden gyógyiparral daczoló amblyopia volt jelen. Hályogos beteg csakugyan pontosan veheti észre a világosság és homály közti különbséget a nevezett eljárásnál, s mégis többé kevésbé kiterjedt érhártya vagy reczegláb, reczegleválás, reczegbeni festeny lerakodás, lázideg sorvadás, s a lázeret veszélyeztető központi bántalmakban szenvedhet. Ha erről eleve tudomásunk van, akkor vagy átalán nem fogjuk magunkat műtétre határozni, vagy legalább őrizkedni fogunk a műtét eredményére nézve kedvező kórjóslatot adni. Ezen tudomásra pedig szert tehetünk, ha meggyőződünk, nem hogy a hályogos átalán bir-e fénysejtéssel, hanem váljon fényérző szerveinek minden részeivel fogja-e fel a világosságot, vagy pedig ezen szervnek némely helyei érzéketlenek-e a fényre nézve, s igy látterének bizonyos helyei a betegre nézve nem létezőknek tekinthetők. Ugyanis valamennyi följebb említett lencséntúli kórállapotok azon sajátsággal bírnak, hogy a háttér általuk egyik vagy másik helyen hézagos, korlátolt vagy egészen hiányzónak mutatkozik. Lássuk tehát, mikép óvhatjuk magunkat ily titkos ellenségek ellen, s mikép szerezhetünk még hályog jelenléte mellett is biztosságot a láttérnek netaláns hézagok és hiányok létezése iránt. Atropin által a látát lehetőleg tágítsuk, hogy a fénysugarak oldalasti beesése a fösténynyel borított rekesz csekély áttetszősége által ne akadályoztassék. A beteget teljesen elsötétített szobába hozván, a másik nem vizsgálandó szemét bekötjük, legyen az bár ép vagy szinte hályogos, csak hogy épvolta esetében a kötésnek pontosabbnak s záróbbnak kell lenni. Ha most nyílt sátatag szemét 2'-nyi távolban tartott, s nyugodtan égő stearingyertya felé szögzi, akkor azt eléggé világosan látandja s biztosan rögzitendi. Egy második hasonlókép égő gyertyát az elsőnek környezetében még pedig különböző távolokban tartva, a beteg mindig pontosan meg fogja jegyezhetni a helyet, hol a második mozgó gyertyaláng vagyon, ha t. i. láttere ép. Ha azonban a láttér valahol hiányos, péld. reczegleválás következtében, ami bizonyos hályogoknál nem oly ritkaság, akkor a beteg az ezen hézagnak megfelelő helyen a második lángot nem fogja észrevenni. Reczeg-leválásnál ezen hézag rendesen fölfelé mutatkozik, mivel a reczeg rendesen alul válik le s igy ezen rész lesz képtelen a fény felfogására. Láttérbeni hézag mindenkor oly körfolyamatnak felel meg, mely a reczeg, illetőleg a lázideg vagy a lázérzék központi szervének épen ellenkező részén létezik. Mindeddig nem említettük, hogy a fénynek nagyfokú szétömlése (Diffusion) oly sűrű közegben, milyen a homályosodon lencseállomány, a betegnek átalában a gyertyaláng csak homályos fölfogását engedi; többé-kevésbé csak , mint fénylő kerekded lemezt látja a lángot, s két gyertyaláng helyeztetvén eléje a fönnemlitett módon, két fénylő lemezt lát, melyek szomszéd széleikkel egymást többé-kevésbé födik s elmossák , míg minden lemeznek magvát biztosan, mint külön fényforrástól eredőt meg birja különböztetni. Az adott esetben azonban korántsem szabad a fény szétömlése fokát tekin.