Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-01-15 / 1. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 3-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. 1-SŐ SZám. Vasárnap, január 15-én. 1865. SZEMÉSZET. Tartalom . Szemtükörreli vizsgálat. II. — A corrosiv hatása szivárványláb ellen. — Ütérdag a szemüregben. — Aqua chlori. — Atropincsüppentés mérgezési tüneteit elhárító műszer. A szemtükörzeli vizsgálat. II. A szemháttér kóros állapotaiban észlelhető szemtükrözési leleteknek színes ábrái az ujabb szemészi irodalomnak kissé drága ugyan, de kiegészítő részét képezik. — Sok, újabban megjelent kézikönyvhöz vannak ily ábrák csatolva, de léteznek külön művek is, melyek kizárólag csak a szemháttér képes ábrázolását tartalmazzák E művek közt első helyet érdemel: „Liebreich, Atlas der Ophtalmoscopie“ (megjelent 1863-ban). Az ábrák oly kitűnő hivséggel, oly jellemzetesen vázolják a hátsó szemszervek élettani s kóros feleteit, a műnek egész kiállítása oly pompás, hogy azt olvasóinknak különösen ajánljuk. Igaz ugyan, hogy a legjobb ábrák sem pótolhatják a beteg szervnek közvetlen, eleven szemlélését, mindazonáltal igen nagy hasznukat veheti a kezdő, aki gyakran „a sok fa miatt az erdőt nem látja“, s ki bizonyára könyebben fogja a szemtükrözési leletet értelmezhetni ha azt mindig a megfelelő ábrával összehasonlítja, s az ezekhez csatolt részletes leírásokat kellő figyelmére méltatja. Ily munkálkodás mellett csakhamar fog oda jutni, hogy minden előforduló esetnél kórisméjét egész önállósággal s teljes szabatossággal fogja megállapíthatni, s hogy egyszersmind új, saját észleleteken alapuló adatokkal fogja gyarapithatni ösmereteinket, mert azon új tudomány, mely a szemtükörnek köszöni lételét, oly nagy kiterjedésű és kimeríthetlen, hogy önbúvárlatokra tág alkalom nyílik. Lapjaink szűk volta nem engedi meg, hogy kimerítő részletességgel vázoljuk a szemháttér kóros leleteit, hanem ez alkalommal is az irodalomnak idevágó legújabb termékeire utalunk, s különösen Schweigernek már egyszer fölemlített művére (Vorlesungen über den Gebrauch des Augenspiegels 1864), továbbá Stellwagnak új kiadásban megjelent szemészi kézikönyvére. E czikksorozatom által csak azt akarnám elérni, hogy egy eléggé világos átnézetet szolgáltassak a szemtükrözésről amennyiben már kellően meghatározott gyakorlati becscsel bír, különösen pedig, hogy könnyítsék a kezdőnek amúgy is nehéz munkáján, a mi, reményiem, hosszas öntanulmányaim után, s e téren szerzett bő tapasztalataim mellett sikerülend is. Fő törekvésem az leend, hogy a t. olvasó útmutatásom segedelmével kikerülhesse azon számos tévutakat, mellőzhesse azon hibákat, melyekbe én is estem, midőn a szemtükrözést megkezdettem, daczára annak, hogy szorgalmasan olvastam az idevágó műveket s kellő figyelemre méltattam az illető rajzokat. Eleve fogom tehát figyelmeztetni a kezdőt az általuk rendesen elkövetett hibákra. Mindenekelőtte szükséges, hogy az ép szemnek szemtükrözési tüneteit teljesen ismerjük, mert különben minden lépten azon hibába esnénk, hogy kóros tünetnek tartanók azt, ami az élettani megjelenésnek csupán egyik különfélesége. Ily tévedésekre legtöbb alkalmat az érhártya festenye szolgáltat, mert annak mennyisége, minősége, s halmazati módja oly sokféle változásokat mutat a különféle egyéniségek szerint, s az albinokhoz közel álló világos szőkétől le a sötét barnáig oly sok fokozat létezik, hogy nem csodálkozhatunk azon, ha a szemtükrözés első idejében sok ily tünet helytelenül magyaráztatott meg. Vegyük csak a szivárványhártyát, nézzük változatos rajzait, tekintsük a gyakran rajta látható csikókat és foltokat, melyeket a gyakorlatlan szemész kórosoknak tarthat, s átlátandjuk mennyivel könnyebben vezethetnek tévútra az érhártyafesténynek hasonnemű különféleségei, hozzájárulván még a szemtükörnek fényes s szokatlan világítása. A rendes szemháttér pompás látványa három részből alakul. Az egyik a lázideg kijöveteli helyének, a másik az ezt környező hártyák kiterjedésének, a harmadik az edényeknek felel meg. Mindezen három rész élettani különféleségeivel jól kell megismerkednünk. A szemháttérnek színe, mely majd világos, majd sötétpiros, majd kicsit barnába játszó, mind a három hártyáról eredő fényvisszaverődés szüleményének tekintendő. De mivel a reczehártya átlátszó, s legfölebb bizonyos fényt kölcsönözhet a képnek, a fehér tülkhártya pedig nagyobb részt a festenyes érhártyától fedezik, tulajdonképen csak az utóbbi, illetőleg az edényeitől visszatükrözött piros fény eszközli a szemháttér színét, mely az érhártya festenyének különféle rétegesedése mellett, igen különféle leend. Tudjuk, hogy az érhártya egész telepébe (Stroma), mely az edényeket foglalja magában, nagy festenysejtek vannak lerakodva, azonfelül az érhártya benső felületén is, ahol a reczehártyával határos, festenynyel megtelt hámsejtek képezik a legfelsőbb réteget. A mint tehát vagy a telep, vagy a hámréteg festenye van jobban kifejlődve, vagyis a mint a kettő ritkábban vagy sűrűbben van elhelyezve, az edényeknek legkülönfélébb alakzatai, s a szemháttér színének legkülönbözőbb árnyalatai támadnak. A fehér tülkhártya csak akkor fog a szemháttér színére befolyhatni, ha kevés fösténynyel bír az érhártya. Ily esetben, ha t. i. az érhártya mind telepében mind félhámrétegében csak kevés festénynyel van ellátva, edényeinek összes elágazásait fogjuk áttekinthetni, tehát nemcsak a telepnek sűrű edény-hálózatát, hanem e fölött még a choriocapillars (membrana Ruischiana) legfinomabb s egyszersmind az alatta elágazó és a tülkhártyát átfúró örvényes ereknek nagyobb ágait (vasa vorticosa). Ha most e leletet egybehasonlítjuk azzal, melyet festenydús szemeknél nyerünk, ahol t. i. a nagy mennyiségű félhámfesteny miatt az alatta elterülő edényekből mi sem látható, legfölebb gyöngéd piros