Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1870-05-08 / 2. szám

2-dik szám. Vasárnap, május 8-án. 1870. Tartalom: A gyakorlatból. VII. Scotoma scintillans fugax. — A fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek tana. Schulek Vilmos tr.-tól Bécsben (folytatás.) — A szemhéj részletes összenövése a szemtekével szemhéjtályog után; közli Torday Ferencz ír . Lapszemle. Az üvegtest leválása, I­v­a­n o­f­f-tól. A reczeg vizenyője, I­v­a­n o­f­f-tól. szemeszet. Melléklet az­­Orvosi Hetilap 1­19-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. A gyakorlatból. VII. Scotoma sciutillani fugax. 1847-ben Olaszhonban tett utazásom alkalmával először tapasztaltam saját szemeimen ezen érdekes és rejtélyes tüneményt. Beszélgetés közben úgy látszott nekem, mintha az úrhölgy arcza, kinek házában látogatáson voltam és ki előttem ült, elmosódnék oly annyira, hogy vonásait tisztán nem láthattam. Alkalmasint ijedésből igen elhalaványultam, minthogy a háziasszony azt észre­vette és hideg vízért csengetett. Szemeim kápráztak, s mikor be­­húnytam aranyszínű zigzugot láttam zárt szemeim előtt, mely egyiránt mindkettőre terjedt, pár percz múlva pedig a jobbra volt korlátolva, hol a zigzug félkört képezett, vájtságát balra, dom­ború szélét pedig jobbra fordítva és mindinkább nagyobbodván, a jobb halánték felé vonult, hol fél óra múlva élénk szikrák alakjában eltűnt. Azután tompa fejfájást éreztem a jobb szemöldöktáj felett több óra bosszant. Ugyan­azt a tüneményt a rá következett években többször észleltem majd jobb- majd balszememen, néha gyakrabban sőt többször egy héten, néha 6 hónapi és még hosszabb szünet után. A tompa fájdalom soha sem hiányzott utána. Akkor időben gyak­ran fejzsábában szenvedtem, miért is a vázolt szemtünetet evvel kapcsolatba hozhatni véltem, de ezen zsáb a hideg zuhanyra egé­szen elmaradt, a nevezett káprázás azonban mégis időről időre visszajött, anélkül, hogy egy bizonyos alkalmi okot felismerhettem volna. Hol olvasás vagy írás alkalmával, hol sétálás alatt, majd élt gyomorra, majd ebéd után állott be, sokkal gyakrabban a jobb mint a bal szemben; az utolsó években különben igen gyéren mu­tatkozik , úgy hogy van esztendő, melynek lefolyásában azt egyszer sem észlelem. A nevezett káprázás ártalmatlanságáról úgy magam szemén győződvén meg, sokszor volt alkalmam ugyanezen tünet miatt aggódó betegeket megnyugtatni, mi főkép az által sikerült, hogy képes voltam nekik a tünemény egyes időszakait és részleteit tüze­tesen leírni, valamint szabálytalan ismétlődését előre mondani. Vannak klienseim közül egynémelyek, kik rendes naplót visznek a rohamokról, s azokat mintegy tudományos higgadtsággal tanul­mányozni szokták. Még egyszer sem találtam oly esetet, hol ezen múlékony scotomát komoly baj követte volna, valamennyi általam észlelt esetben a létező éveken át változatlanul jó állapotban maradt. Saját szemeim deákkoromtól fogva rövidlátók (l­io), s nagy­fokú myodesopsiában (mouches volantes) szenvedők, de daczára annak a látélesség tökéletes (S­S 1), s nem ismerek senkit, ki akár górcső- akár szemtükörvizsgálatokat vagy éji olvasást kitar­tóbban folytatni bírna. Nevezetes, hogy a szemészek ezen tapasztalásom szerint épen nem igen ritka kórállapotról (mert a tünet csakugyan nem tartozik az élettani tünemények sorába) oly keveset emlegettek. Ruete, ki azt tankönyvében (I. köt. 158­ 1. Il-ik kiadás) leírja, Listing által lett arra figyelmeztetve, ki maga e kis bajban szenved, s annak sarlóalakú szikrázó folt (sichelförmi­ges Flimmerskotom) nevét adta. Czermáknál igen gyakran lép fel, néha többször egy nap. Testelin, ki e tárgyról 1866-ban egy belgiumi orvosi lap­ban értekezett, azáltal tévedett, hogy némely valódi fellátási (hemiopia) nemeket a szóban levő káprázással összezavarja és ezt szintén a hemiopia egy nemének állítja. Legközelebb Förster taglalta a dolgot az utolsó heidelbergi gyűlésen, sadatosan írván le a tüneményt, mint ő azt saját szemein tanulmányozá. Első fellépési pereiben úgy vette észre, hogy behúnyván, a balsze­met, a jobb háttérben kis hiány van, közvetlenül a közép­pont mellett bel- és lefelé; ezen helyen hiányzott pár betű, míg a rögzített betűt és átalában az egész sort tisztán látta. Ha a jobb szemet behúnyta, a bal szem hátterében ugyan­azon hiány volt felismerhető, ugyanazon betűk t. i. hiányoztak, ha ugyanazon pontra rögzített. Többször ismételvén a kísérletet, meggyőződött arról, hogy a kis háttérhiány mindkét szemen és pedig ugyanazon helyen jelen van. Akkor még szikrázást nem vett észre, de a hiány nagyobbodván és a láttér haránt fekvő bal felébe húzódván, félhold alakot vett fel, s akkor domború része, mely bal felé irányult, szikrázni kezdett. A tünemény bal felé hú­zódott, úgy, hogy 15 percz múlva a közös láttér bal határát elérte, nem sokára egészen eltűnvén a jobb szem látteréből, s csupán a baléra szorítkozván. Ezen időszakban, midőn t. i. a káprázás a bal szemre van korlátolva, maga a szikrázás tető­pontját éri, az illető láttérnek külső része, 30—40° szélességben élénk világos lobogásban (Flackern) van, s egyszersmind igen tompa külső behatásokra nézve. Most mindinkább a körzet felé vo­­nulván, a tüneménynek. 25—30 percz a kezdettől számítva, vége van, így tehát Förster sem tapasztalt valódi hemiopiát, de oly háttérhiányt, mely eleinte szigetenkint ép részektől körül van véve, későbben pedig nagyobbodván, a körzeti háttér egy részét foglalja el. A hiányos helyen tökéletes vakság volt jelen, mennyiben a betűk nyoma sem látszott keresztül, ott pedig hol a hiány nagyobbodik t. i. a szikrázó domború szélén, a betűk mozgásban lenni látszottak. A zigzug vonalakat, melyeket Ruete rajzolt és én is minden rohamban egész szabatossággal látok, Förster nem képes felismerni, de a szikrázó szél úgy tűnik neki fel, mint egy rovátkásan tört és mozgó fekete vonal (wie eine zahnartig gebrochene schwarze Linie). A tünet megszűnése után a láttér azon része, hol a káprázás végét érte, még rövid ideig mintegy világos fénnyel fedve van, s nem bir tökéletes látképességgel. Avval jár bizonyos lankadtság, émelygés, munka-

Next