Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-02-20 / 1. szám
hogy ezen alak két úton jöhetett létre, vagy oly módon, hogy az alap, melyre az átültetés történt nem hagyott fel az összehúzódással, mely a benne lefolyó lábnak természetes következése és ily módon az elhalásig egészen el nem hanyagolt átültetett lebenyt mintegy agyon nyomta; vagy úgy, hogy a lebeny, az idegen talajon nem táplálkozhatván eléggé, talán szöveti elemeinek egy része elhalván, önmagában zsugorodása által vonta össze egész talaját is. Az előbbi mód, tehát a köthártya összezsugorodásának passiv volta valószínű abból, hogy Symblepharon posterius, tehát a köthártya s alatta levő kötszövet kiterjedt kóros elváltozása mellett az átültetés még soha sem sikerült, de e mellett szól a mi esetünkben is a köthártya-darabnak körülvétele hegszövettek Talán úgy képzelhetjük tehát az egész folyamatot, hogy az első napokban, mikor az alapnak zsugorodása a felfrissítés után szünetel, a hártya képes megtapadni, később azonban a közszöveti alap folytatja lobos úton képzését s felemeli a rá tapadt lebenyt. Mindezek természetesen azon kérdésbe ütköznek: miért nem történt ez a megelőző esetekben ? Legnagyobb szükség volna az egész kérdés tisztázása czéljából az átültetett szövet életviszonyainak pontos ismeretére. E tekintetben csak a bőrdarabok sorsáról tudunk valamit. E szerint a lebeny táplálása az első időben az alap edényeiből transludált folyadék által történik ; a 3. napon a cutis-darabkákat beléjök nyomuló vándorsejtek lepik meg, s a sarjadzó alapból sejtcsapok nyúlnak szövetekbe. A lebeny saját edényei eldugulnak, míg a sarjadzások edényei nyúlványokat bocsátnak ki, melyeket a 6. napon már ki lehet mutatni a lebenykékben. A behegedést aztán a bőrlebeny felhám-sejtjeinek (főleg a stratum mucosum) szaporodása eszközöli.) Ez azonban mind csak az átültetett (és pedig sarjadzófelületre ültetett) bőrről mondatik; e tekintetben nyákhártyák s főleg más egyénről, sőt mi a dolgot legbonyolultabbá teszi — más állatfajról vett nyákhártyák magatartása egészen ismeretlen. Mindenesetre meglepő, hogy míg Jacenko és Czerny különböző állatfajokon tett kölcsönös átültetéseiket (bőrei) teljesen eredményteleneknek mondják, a köthártyával tett ilyszerű kísérletek igen szép eredményeket adhattak. Annyi biztosan állítható, hogy addig míg az átültetéskor létrehozott viszonyokat, a lebeny táplálásának módját, szövete magatartását bele vándorolt sejtek iránt, az alap további szöveti változásait stb. górcsövi vizsgálatok s e czélból tett kísérletek alapján nem ismerjük, az egész műtét a véletlen szerencsére bízott kísérlet. Ha ama vizsgálatok, miknek végzése nem volna nehéz s ez épen szándékunkban is van, megismertetik e rejtélyes viszonyokat, módunkban lesz az eljárást megfelelő módon alakítani s e valóban nagy fontosságú műtétnek megadni a kellő biztosságot. Két ritkább porczhártya-bántalom. Dr. Hirschler IoNÁcz-tól, I. Gyürüalalm felületes lobgócz. Ez megjelenési módjára nézve a szarusömör és a felületes körülírt beszűrődmény között áll. Az előbbihez hasonlít az által, hogy a fölhám ennél is már néhány óra után hiányzik, hogy igazi beszürődmény nem található, hogy nagyobb fájdalom kiséri első fellépését, és hogy alakja sajátságos csoportosulást mutat; az utóbbihoz közel áll gyorsabb lefolyás tekintetében és az által is, hogy nem ritkán mellette közönséges apró beszürődmény észlelhető. Említem csak azért, hogy a t. ügytársakat ezen szarubbnemre figyelmessé tegyem, melynek behatóbb tanulmányozása alkalmasint oki viszonyainak ismeretéhez vezetend. A porczhártya egyik vagy másik táján, többnyire közel a középponthoz kisebb lencse mekkoraságú homály látható, mely tökéletesen zárt gyűrűt képez; a gyűrű közepén homályos pont látható, a kettő közötti tér, ha nem is egészen át ‘) Mus H. Die Behandlung von Geshwüren mit bes. Berücksichtigung der Reverdin’schen Transpl. (Volkmann, Sammlung. 1873. 60. sz). látszó, mégis sokkal kevésbé homályos. Ferde világításnál az egész korong ezüstösen fénylik, mintha a fölhám mindenütt hiányoznék, a világító lencse kellő forgatásánál azonban lehet az egyes részletek ebbeli különbségét határozottan megtalálni. Némelykor úgy látszott nekem mintha a külső gyűrű egyes pontokból, illetőleg egyes hólyagcsák repedéséből keletkezett volna. Eddig csupán felnőtteknél, kisdedeknél soha észleltem ezen kórnemet. Atropin és zárkötés csakhamar gyógyulásra vezetett, ismétlődés nem fordult elő, a sajátságos alakú homály azonban még néhány hétig látható volt. II. Heveny múlékony félhámelmálás. Múlt áprilisban tisztelt barátom Stiller főorvos úr egy 6 hetes leányka végett kérte tanácsomat, mivel annak bal szemén több nap óta oly bányáimat észlel, mely előtte, akinek tíz évvel ezelőtt alkalma volt számos szembajt tanulmányozni, egészen ismeretlen dolog. Az egész porczhártya mintegy hullaszerűen fénytelen, közép része oly homályos, hogy a látát azon keresztül némileg nehezen lehet látni. A homály vékony réteget képez, mely a porczhártya felületén fekszik, pontozott küllemű, mintha a félhám tűvel megszáratott lenne, a körzet felé szabálytalanul határolt, rovátkolt. Felső körzeti rész legtisztább, az alsó kevésbé tiszta, a közép rész leghomályosabb. A szivárvány domborúbbnak látszott, ezt azonban a homály miatt határozottan állítani nem lehetett. A szemteke összeállása és felületének érzésképessége rendellenességet nem mutattak; az alsó sugárzájon igen gyenge mély belövelés volt jelen. Nevezett ügytársam már két nappel előbb vette észre a kezdődő homályt a porczhártya alsó részén, melyett azonban más tünetek hiánya mellett komoly bajnak nem vett, míg a homály tovaterjedése mint egészen váratlan és szokattlan jelenség némi aggodalomra nem adott alkalmat. Igen terjedelmes fölhám elmúlást (mivel csak annak vettem a homályt) mint elsőleges tünetet többször volt alkalmam észlelni az élet első hónapjaiban roszul táplált egyéneken, különösen pedig agyvízkór következtében, többnyire egyidejűleg mindkét szemben. Jelen esetben a gyermek az első négy hétben igen nyomorult volt, miért is más dajka vétetett, 14 nap óta jól szopott, és szembetűnőleg fejlődött. Miután semminemű agytünemény nem volt jelen, csakis valami ismeretlen táplálásási zavart vehettem fel, a porczhártyábani nedvkeringés előmozdítására lágy meleg székifaborogatást a szemre valamint cámphorkenőcsöt a homlokra rendeltem. Már másnap a földám tisztulni kezdett, és négy nap múlva tiszta volt. néhány nappal későbben újra mutatkozott keskeny homályos csík, mely azonban hasonló eljárás mellett csak hamar eltűnt. Az egész lefolyás alatt a perezhártyatüneten kívül csak egyetlen egy kitágult sugár viszért a belső-felső tájon találhattam fel, miáltal a bántalmazott szem az egészségestől különbözött. Jóllehet ezen esetben semmi oly tünet nem mutatkozott, mely egy a háttérben rejlő agybántalomra következtetni engegedett volna, azon gyanú, miszerint a másként nem is érthető táplálási zavar talán mégis csak ilyennel összekötetésben állna, későn ugyan de talált némi megerősítést. A gyermek azontúl jól táplálva maradt, arczszíne igen megelégítő volt, édesanyja azonban némi aggodalommal ápolta, mivel a csecsemő testének fejlődésével nem nyerte azon élénkséget, mely első gyermekénél oly elragadtottsággal eltelte, főképen pedig azért, mivel még a kilenczedik hónapban sem bírta fejét egyenesen tartani, oly anynyira, hogy még akkor sem igen lehetett őt vánkosából felszabadítani. Amint utólag Stiller J. barátomtól értesültem, az általunk észlelt porczhártyahomály még néhányszor ismétlődött ugyanazon szemen, mindannyiszor azonban lágymeleg borogatásra néhány nap altt elmúlt, míg élete tizedik havában minden előhirnöki tünet nélkül soporosás lett, mely állapot nagy hévmérőemelkedéssel és igen gyenge lázgörcszel lépett fel, és 6 óra alatt halállal végződött. Bonczolást mint rendesen a magángyakorlatban, nem engedtek meg.