Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-02-08 / 1. szám

lát csak a kéz mozgását s a fényt veszi még észre, a kéregállomány tökéletesen homályos, úgy hogy az kris árnyékot már nem vet a lencsébe és az atropin által kitágított pupillán át szemtükörrel vörös visszfényt nem kapni már. A mellső csarnok mélysége is kritérium gyanánt szolgál a hályog érettségének megállapítására; mert ha a hályog fejlődő félben van, vízfelszívás által felduzzad, tumeskál, a csarnok sekélyesedik s azután vízelbocsátás által újra vissza­tér a lencse eredeti nagysága, egyúttal pedig lazul a kéreg­állomány és a tok közti összefüggés is s az »érett hályog (mag és kéreg)« Arit elnevezése szerint, »érett gyümölcs gyanánt székel a tokban «. A túlérett hályognál a hályogtömeg töpörödik s a mag ki­­sebbedik, a mellső tok hátsó falán a rajz kászálódik s gyakran tokmegvastagodást hagy maga után. Ha a kéregállomány annyira lágyul, hogy a mag, mely ez esetben kicsiny szokott lenni, a ben­­nekben kóvályog, akkor cataracta Morgagnianára tesszük a diagnosist. Ez elvek uralkodnak Schulek tanár klinikáján s ezeknek alapján létetett a diagnosis azon számos esetben, melyeket én a lejebb következő táblázatokban összeállítottam. Említést akarok tenni még a mesterséges hályogérlelésről. A műtevő sokszor jön azon helyzetbe, hogy vak betegjén hamarább akarna segíteni mint ezt a természet törvényei megengedik. —­­így írja Stellwagt), hogy hozzá messze földről, Oroszországból, vándorolt nagy nehezen egy hályogos beteg, kinek egyik szeme tönkre ment, a másik pedig éretlen hályoggal bírt. Minthogy a betegnek módjában nem volt körülbelül egy évig várni míg hályogja éretté válik, Stellwag hozzálátott a mesterséges érleléshez. A szo­kásos tokhasítást inkább az üvegtesten át tanácsolja, mert a duzzadó tömeg nem okozhat nagy bajt az üvegtestnek, melynek sem edényei sem idegei nincsenek, míg a mellső csarnokba ki­jövő, duzzadó lencsetömeg veszedelmessé lehet, nem állván hatal­munkban a duzzadási folyamatot mérsékelni. A hátsó toknák be­­hasítása azonban annyiban lehet czélszerűtlen is, hogy a későbbi hályogkivonásnál könnyen adhat alkalmat üvegtestelőesésre. Ajánlja a hályog természetes megérésének bevárását, a­hol csak lehetséges. — Snellen és Förster észrevevén, hogy iridectomia után a lencse­homály gyorsabban szokott fejlődni, ezen körülményt a hályog gyorsabb érlelésére használták fel. Förster2) az iridectomia bevé­­geztével a corneát a kancsalsági horog tompa könyökhajlatával vagy zárt k­iscsípő domborulatával simogatja, gyúrja. 4—5 hét múlva a hályog operálásra alkalmassá válik. Becker saját tapasztalása foly­tán melegen ajánlja ezen rationális eljárást; ő még csupán mas­sage által is képes volt egy maghályogot pár nap alatt érlelni. Hogy váljon ezen mesterséges érlelés egészen ment­e kelle­metlen incidensektől és az ekként érlelt hályog ép oly simán és kevés maradékkal távolodik-e el az operáláskor, az még több ol­dalról tett tapasztalásokból eredő helybenhagyást igényel. Ennél újabb érlelési (?) módszer a Mc’Keown által ajánlott vízbefecsken­­dés úgy érett mint nem egészen érett hályog tokján keresztül. (Centralblatt, 1884. 286. 1.) Ezen eljárás közvetlen a kivonás előtt történik s ha még kéreg maradna hátra, akkor a műtevő fecsken­dővel vagy kézipalaczkkal mossa ki a tokzacskót. Ennyit tartottam szükségesnek a tárgyammal rokonságban álló közleményekből előhozni. (Folytatása következik.) Az atropin mint veszedelmes szemorvosság. Közli: Ottawa I. dr. tanársegéd. Tudom, hogy sokan lesznek, kik értekezésem czímét meg­ütközéssel fogják olvasni, veszedelmesnek mondván azon orvossá­got, melynek jó hatása már annyira ki van próbálva. Kétségtelen, hogy az atropin egyike a leggyakrabban használt orvosságoknak. Nem c­élom annak hatásait részletezni, azt azonban hangsúlyozni nem tudom eléggé, hogy az atropin a szem belső nyomását nagyon emeli s ez teszi őt veszedelmessé, s ezen hatását nem veszik eléggé figyelembe az orvosok. Igaz, ha olvassuk azon tudományos értekezé- *­­ seket, melyek az atropin hatásait és használásának módját ismer­tetik, az eredményben könnyen csalódhatunk. Az egyik az atropint mint a szem tensiójának kisebbítőjét ismeri és adja széltében-hosz­­szában, másik pedig félve nyúl hozzá, mert úgy olvasta, hogy az atropin emeli a szem tensióját. Az orvosok sokszor minden előle­­ges bírálás nélkül, ha vörösek a szemek azonnal atropint adnak, különösen vidéken. A legközelebbi időben Hont megye egyik tekintélyes városá­ban voltam; szóba jött az atropin is és mennyire csodálkoztam, midőn az egyik ottani orvos ekként nyilatkozott: »bizony nálunk az már úgy megy, ha kissé iritáltabb szemmel jön hozzánk a be­teg, azonnal atropint adunk neki.« Hogy mily veszedelmes az ily szemgyógyítás, azt illustrálni fogják az alább felsorolt esetek. Kü­lönben vigasztalódjunk, nemcsak nálunk van ez így, hanem a kül­földön is, és minket különösen az vigasztaljon, hogy a legtöbb ilyen orvoslást külföldi egyetemekről hozzánk került orvosok teszik. Első eset: Múlt év júnnius hónapjában Érsekújvárott töltöt­tem szabadságidőmet; egy közel fekvő helységből derék, szálas, paraszt legény keresett fel. Hirtelen nagy gyuladás támadt mind­két szemén, bő­genyes folyással. A bal cornea teljesen el volt hegedve. A jobb cornea alsó szélénél 3 milliméter széles hegedés látszott, melybe az iris a pupilla alsó szélével be volt nőve; a cornea többi területe tiszta volt; az iris kissé fakó, a pupilla mér­sékelten tágult volt és nem reagált. Ezen a szemen nem volt fényérzés. A pupillán mély üstszerű, a szélig terjedő excavatió lát­szott (glaukoma). A beteg állítása szerint az orvos a szemek gyu­­ladásakor cseppeket rendelt, melyek az első időben jót tettek a szemeknek, de később már ez sem használt. Atropin cseppek voltak. Ez ellen nincs is kifogásunk, mert a genyedő szaruhátya­­gyuladásnál kitűnő, de csak módjával: ha a pupilla jól kitágult, az atropin gyógyító hatásának maximumát elértük; iparkodjunk most ebben megtartani. Esetünkben a pupilla kitágulásakor az atropint vagy el kellett volna hagyni, vagy igen mérsékelt adagok­ban adni; (naponkint 1 — 2 szer 1 °/C solutióból) a sphincter pu­pillae a csepp ily mérsékelt adagolása mellett nem lett volna na­gyon bénítva s a cornea fekélyének átszakadásakor, amint a csarnokvíz elfolyt, a sphincter összehúzódott volna s nem nő vala oda a cornea szélénél fekvő hegbe. A kezelő orvos azonban, ta­lán azon princípiumból kiindulva, hogy genyedő szárú gyuladást gyógyít, tehát atropint kell adni, adta azt akkor is, midőn az íris előesett. A nagy gyuladás gyógyulása után a szem tensióját soha­sem vizsgálta, (talán a beteg sem ment az orvosához) így okozott a synechia anterior glaukomát, a­mely örökre megvakította azon szemet, mely még idejekorán czélszerűen kezelve, később rajta iridectomiát is végezvén, az illetőnek életét és a társadalomnak egy munkás tagot adott volna. Most a társadalom vagyonát fogyasztó élő halott. 2. eset. Vidéki orvos szemtükrözni kívánt egy rosszullátó beteget, atropinnal tágította a pupillát. A becseppentés után azon­nal fájni kezdett a szem és acut glaucoma tört ki, mely alig ha­gyott némi látást. Ehhez hasonló esetet nagyon sokat tudnék fel­sorolni. 3. eset: 12 éves fiúnál a bal, s egy év múlva a jobb sze­mén keratitis parenchymatosa támadt, időnként phlyd­aenás gyula­­dások is complicálták a betegséget. Hónapokon át kapott napon­ként többször atropincseppet. A corneák annyira mennyire tisztul­tak, de a ciliaris injectió nem engedett és a fiú folyton fény­­kerülő volt. Végre megsokalták a vidéki orvoslást és klinikánkra hozták a fiút. Mindkét corneában foltos homályok, az irisek hype­­raemiásak voltak; a tensio mindkét szemen emelkedett f-\-1) volt. Mindkét szemen széles iridektómiát csináltunk ; 9 nap múlva a fénykerülés megszűnt; a visus, mely az operálás előtt a nagy fénykerülés miatt nem is volt vizsgálható, most 6/24. íme egy eset, hol a parenchymás gyuladás által gyöngült cernea könnyen tágul­hat ; gyermekkor, hol a sclera nagyon enged a belnyomás emel­kedésének s glaucoma tünetei állottak elő az atropin túlságos használásánál. 4. eset: Vidéki orvos nejének bal szemén a látás múlt év július hónapban romlani kezdett. A vizsgáló orvos retinaleválást talált. Egy más alkalommal a betegség tüzetesebb megvizsgálása czéljából atropinnal tágította a pupillát. Egy óra múlva a legna­ *) Staarreife. Allgemeine Wiener med. Zeitung, 1882. 337. 1. 2) Szemészet. 1883. 64. hasáb.

Next