Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1888-09-23 / 5. szám

Tartalom : Issekutz L. dr. A senilis myopiáról. — Grósz E. dr. A szemészet külföldön. — Kocsis E. dr. Idegen test a retinán. — Crainicean tnr. A VII. nemzetközi szemészeti congressus Heidelbergben, augusztus 8—II. — Szemelvények. — Vegyesek. SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 39-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 5. SZ. Vasárnap, szeptember 23-án. 1888. A senilis myopiáról. Issekutz László dr. tanársegédtől. A kor előrehaladásával, úgy mint a szervezet minden egyes része, a szem is a változások egész sorának van alávetve, melyek vagy a szem functiójára befolyással bírnak, vagy lényegtelenek maradnak. Ezen változások egynémelyike már külsőleg is szembeötlő, míg más részek csak tükör vagy épen mikroskop segélyével veh­­­hető észre, a szerint a mint a szem különböző részein jönnek elő, függvén még az elváltozások mibenlététől is. Eléggé ismere­tes az öreg egyének szemeinek azon feltűnő bágyadtsága, mely a cornea körül képződő gerontoxon corneae által van főképen fel­tételezve ; pupillájuk nem fekete, hanem abból zavaros szürkés szín jön ki, ha a lencse egészen tiszta is, mihez a szemhéjak és conjunctivák ellazulásai stb. változásai csatlakoznak. Legtöbb elváltozás azonban csak mikroskopicus, milyen a chorioidea szemöl­cseinek megvastagodása, a retina és erei másodlagos elváltozása, a ciliáris izom atrophiája, az üvegtest csökkent átlátszósága, mi mellett a látóerő gyengül, a látás esetleg változik, az alkalmaz­kodás fogy, sőt a fénytörés is változhat. Ez utóbbi jelenség az, melyről bővebben kívánok szólani, mint olyanról, melynek kere­tébe észlelt eseteim némileg tartoznak. A kor előhaladásával a refractio megváltozhat, mert a lencse és az iris előbbnyomul, mi mellett a lencse kérgesedik, vastag­szik, így tehát nagyobb gyufával felel meg neki, ezért a szem hypermetropiás lesz, mihez még a lencse és a csarnokvíz törési kitevőjének megváltozása is járul. Van azonban e refractiónak az öregebb korban olyatén elváltozása is, melyben az addig emmetropiás vagy még kisebb fokban hypermetropiás szem is myopiássá változik, úgy hogy jogosnak látszik senilis myopiáról szólani. Ezen refractio-változás igen ritkán szokott más kórosnak nevezhető elváltozás nélkül előállani, és rendesen a lencse elho­­mályosodásával, vagyis a senilis cataracta képződésével jár kar­öltve nem csak, de mintegy attól feltételezve. A cataractaképződés a lencse bármely részén megindulhat, jóllehet nem tagadható, hogy igen nagy számban egyes helyeken fedezhetők fel annak első nyomai. Ilyen kedvencz hely a lencse peripheriája és ennek is belső alsó széle, nem ritkán maga a lencsemag, mely kezdet a finom moleculás elborulástól a pont, vessző, csík stb. változa­tokban előjöhet. Könnyen belátható, hogy a hely és a kezdődő cataracta alakja a szem functiójára mily különböző befolyással van, így néha kis homályok már lényegesen rontják a látást, ha a centrumban vannak; máskor tömeges zavarok mellett jó vagy tűrhető az, ha peripheriás a homály.­­ Nem csak ily direkt, a fénysugarak bejutá­sának mechanikus meggátlása nyomán folynak be a cataracták a szem functiójára, hanem egyéb változásokat is okoznak. Ezek majd lényegtelenek, például különféle színlátás, monocularis polyopia (Helmholtz), a Purkinje-féle érhártya­háló meglátása (Ruete), mi a hályogos lencse törési kitevőjének megváltozása által van föltételezve ; majd lényegesek, minő az alkalmazkodási képesség gyengítése, mit teljesen igazolnak a perinucleáris, tehát fiataloknál és így jó­­ alkalmazkodással bíróknál tett pontos vizsgálatok (Schulek tanár), a kiknél ugyanis átlagban az alkalmazkodás csak l/s 0 volt. S most ismét visszatérek themámhoz, de folytatva az előbbi eszmemenetet, hogy a cataracta még a refractiót is megváltoztatja. Nem lehet itt szó axialis myopiáról, hiszen a szemteke megtartotta előbbi alakját, nem nyúlt meg, csakis a lencse részéről elszenvedett változatok folytak be oly módon, hogy a párk­ányosan beeső sugarak a retina előtt egyesüljenek, azaz lenticularis myopia áll elő. Rég ismeretes tény ez, már 1786-ban észlelte Henry egy 80 éves embernél, ki azelőtt teljesen jól látó volt és később myopiássá vált. A tudomány előhaladásával a hasonló esetek egész seregét közlötték az egyes észlelők, természetesen mindenki magyarázatot iparkodott adni a tüneménynek. Voltak, kik a myopia ilyetén kifejlődését a cataracta-képződésnél a rendes esetek közzé sorolják (Förster, Weber). De a tapasztalatok nem összhangzók ezen állí­tásokkal, úgy hogy még a gyakran előjövő esetek közzé sem lehet sorolni. Az ilyen myopia előállását, a cataracta-képződéssel lényegileg összefüggő lencseduzzadást, az elülső rész domborúbbá válásában keresték, mely ily módon kisebb focalis távolságú lencsévé ala­kulva, a párk­ányos sugarakat nem a retinán, hanem az előtt egyesíti, azaz a retina állása az erősebb fénytörővé vált lencsére nézve myopiás helyzetbe jutott. A lencse ezen domborúvá vállása azonban már csak a jól előhaladott cataracta-képződés idején áll elő, mikor a szembe eső sugarak már nem igen juthatnak a retinára, a látás már nagyon töredékes és így az ezen magyarázat folytán előálló myopia nem tűnhetik fel. Mások a törést kitevőnek a rendestől elütő megváltozásában vélték az okot fellelhetni. Arit szerint ilyen myopia csak ott áll elő, hol a cataracta­képződés úgy indul meg, hogy először a magi rész borul el, midőn a beeső sugarak csakis a lencse széli, a még tiszta, részeken jut­hatnak be, és csak ezek egyesülhetnek képpé a retinán. Ennek folytán megváltozik a lencse gyújtó távola és pedig a kép nem csak fényszegényebb, kevésbé éles lesz, hanem a lencsétől is kisebb távolságra fekszik mint feküdnek, ha a sugarak nem a széli részeken jutottak volna be. Jól vágnak ide azon észlelések, miket cataracta perinuclearisoknál tettek (Schulek t­r.), hol a fénytörést rendesen myopiásnak ismerték fel. Tüzetes vizsgálatok után ki­tűnt, hogy ez részint az által van feltételezve, hogy a sugarak csakis a lencse széli részein juthatnak be, illetve csak ezek egyesül­hetnek képpé, részint, hogy a rossz látás miatti erőltetett nézés is van befolyással reá. Igaz ugyan, hogy ez legtöbb esetben így van, de absolut értékűnek még­sem fogadható el, mert vannak esetek, hol a lencse egészen tiszta marad és így csupán csak senilis vál­tozásként áll elő a myopia. Rydel említ esetet, egy 72 éves nőt, ki előbb igen jól látott, kö­zeibe pedig már régen convex 2 dioptriás üveget használt. Az utolsó két évben azonban a közeli nézéshez az üveget félretette és szabad szemmel egészen tisztán látott. A szemfenék ép, a lencse tiszta volt, csakis oldali világításnál volt kissé barnás színű a magi rész, mely azon­ban korántsem volt kezdődő cataracta, és a fénysugarakat egészen jól átengedte. Később a rövidlátás fogyott. Rydel ezt senilis válto­ 5

Next