Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1889-02-24 / 1. szám

4 ritkulásból állottak. A bal felső szemhéj felfelé nézésnél kissé vissza­maradt; az orbita belső zugának megfelelően, a zugi része kis tyúktojásnagyságban előre domborodott, mi felett a bőr rendes színű, csak kissé feszült. Az említett daganat nem volt a bőrrel összefüggésben, puha tapintatú volt, mi mellett a közepén élénk fluctuálás volt kivehető, nyomásra fájt, nem kisebbedett, agynyomási tüneteket nem okozott, pulsálás nem volt. A daganat nem mozgott, hanem az orrgyök felé, az orbita belső-felső szél­alatti részekkel szorosan összefüggött. A szem, mely különben külsőleg ép volt, a corneán régi nubeoinak vannak. Tükörrel myopiás elváltozások látszottak. A szemgolyó kis fokban ki- és lefelé és előre volt tolva, moz­gásai bő és fel kissé korlátoltak voltak, míg a többi irányok­ban jól mozogtak. Kettős képek nem voltak. A daganatra hegyes késsel óvatosan reászúrtunk, midőn sárgás, genyes hígabb folyadék ürült ki, ezután a sebet tágí­tottuk és az egész üreget sublimat-oldattal kifecskendeztük. Az üreg tüzetes vizsgálatánál, kutatóval, lehetetlen volt észre nem venni, hogy az üreg a kitágult sinus frontalis volt, mely puha sarjadzó formájú szövettel volt kibélelve. A kutató a sinus frontalis irányában, a glabella alatt rézsűt mintegy 10 centiméternyire ment fel, míg az üreg oldali része felé csak 2­5—3 centiméterre. Az üreg legnagyobb kitágulása, illetve mély­sége tehát a sinus frontális hátsó falának felelt meg. A gyó­gyítás az üreg dram­irozása, tisztogatásában állott, mely igen lassan haladt elő, sőt még jelenleg is meglehetős üreg van, ámbár sokkal kisebb. A szem lassan eredeti helyzetébe vissza­tért, úgy hogy már rendes állású. A sinus frontális, jóllehet sokféle megbetegedés szék­helyévé válhatik, mégis bajai a ritkább esetek közzé tartoznak. (Leber, Börthen, König, Notta.) Minden betegsége, majd az űr kitágulása és ezzel járó nyomása, majd lábjának direct átterjedése által a vele szoro­san szomszédos szemre, ezen is lényeges változásokat hozhat létre, annál inkább, ha meggondoljuk, hogy a sinus frontális néha a homlokdombokba és a szemgödörszéli csontokba is folytatódik. Könnyen belátható tehát, hogy ezen üreg meg­betegedései nemcsak a sebészt, hanem a szemészt is érdeklik, a két speciális ágnak mintegy határán állva. A homloküreg, mely Heinecke szerint tulajdonképen az orrüreghez tartozik és mely Steiner vizsgálódásai szerint csak az első életév végén fejlődik, úgy hogy 7 éves gyermeknél még csak egy mogyorónyi űrt képez, a legkülönbözőbb bajok székhelyévé lehet. Az itt előjövő betegségek lehetnek álkép­letek, nyálkahártya-polypusok, fibromák, osteoma, carcinoma, cysták (Teillais) Crydatistől (Verdalle) kezdve a különféle kóros híg anyagok felhalmozódásáig, melyek azután a sinus frontális megnagyobbodásával járó közös tüneteken kívül egyes jellegző tünetek által mégis elkülönülnek. Folyadékok közül a homloküregben mint kóros leginkább vér, savó, geny fordul elő, midőn azután haematoma, hydrops, empyema, abscessus sinus frontalis stb. nevet kap. A lobos eredetű baj megindító okára nézve alig lehet valami positivet felvenni, így a trauma igen sokszor szerepel okul, ámbár ezzel szemben igen sok más alapon keletkezett emyema sinus fron­tális is van. Kiindul a lábfolyamat igen gyakran az orrnyálka hár­tyájának megbetegedéséből, mint egyszerű hurut, coryza (Bor­­then), de bevezetheti azt csontmegbetegedés is, caries, necrosis, periostitis, idegen testek felhalmozódása, arthritis, syphilis, sőt insecták által keltett lábfolyamatról is van említés téve. Úgy látszik az esetek legnagyobb számában mégis az orrból átter­jedő folyamat a leggyakoribb megindító. Előjön az empyema s. f. úgy öregek mint fiataloknál, a női nem úgy látszik na­gyobb hajlammal bír. A betegség legelső tünetei közzé tartozik az időnként visszajövő, majd állandóvá váló tompa fájás az orrgyökön, mivel nem ritkán savós vagy genyes kiömlés az orrból van össze­kötve. Rendesen igen lassan halad előre, évek kellenek, míg a sinus frontalis nyálkahártyája annak lokossága folytán meg­duzzad, az orr felé a közlekedést elzárja, miután a képződött kóros váladék, geny lassan felhalmozódva mintegy abscessus fejlődik, mely az üreg kisebb-nagyobb kitágulására, végre csont-usuratio folytán áttörésre vezet. Ezen rendes lefolyás alól természetesen kivételek is vannak, hol a csont átkoptatása néhány hónap leforgása alatt megtörténik, mint ezt a mi ese­tünkben is láttuk, de még Higgens is említ két esetet, melyek egyikében 8 hónap alatt tört át, sőt a második esetben hir­telen előálló fluctuáló daganatról beszél, mely felszúrva a sinus frontális empyemájának bizonyult be. Valószínű, hogy ilyen g­yorsan fejlődöttnek látszó esetekben is a baj maga régibb keletű, csak a csont átkoptatása és a lágy részeknek kitágí­tása, által, daganat alakjában való megjelenése (mi­által a baj külsőleg is elárulkodik) keletkezik a későbbi időben. A csont átkoptatása a legkülönbözőbb helyen történhetik egyenesen előfelé, majd oldalt és a könycsontocska tájékán, a rosta­­likacsakon át az orbita ürege felé, mely utóbbi reánk nézve legnagyobb érdekkel bir. Hátra felé való áttörés a koponya­üregbe szintén megeshetik, de ez ritka azon oknál fogva, mert az említett irányok bármelyikében kisebb ellenállást kell leküzdenie. Nem tagadható ugyan, hogy észleltek letális ki­menetű ily bajt is, mely épen az által vált végzetessé, hogy a genyedés átterjedt a meningeákra vagy kemény agykéreg­­vérereire tova folytatódott láb folytán (Teillair). Ha a baj az életet nem is oltja ki a leírt módon, mégis hatalmas növeke­dése, áttörése, hosszadalmas fiszulás genyedése folytán aláássa az egészséget, midőn a szomszéd részekre is és speciálisan a szemre is károsan hat be. Ha a baj előre halad, úgy mint már említve volt, kifelé terjedő daganat által árulja el magát jellegző helyen, mely folyton nő. Növekedésének megfelelően ép oly változtathatólag hathat a szemre, mint az előbbeni esetben a dermoid cystánál leírtam, csakhogy ez nagyobb terjedelmet érhetne el, a szem statopathiája is nagyobb fokot érhet el. A folyamat tova haladva, különféle változások jönnek elő a szerint, a­mint a csont átkopik vagy nem, mely előbbi esetben tetemes nagyságot érhetnek el, az utóbbi esetben pedig átterjedőleg okozhatnak lobosodást a szem körül. Ha a szem nagyobb nyomás alá került, dislocatióján kívül functionális zavarok is állhatnak elő és pedig első­sorban refractiójára nézve változhatik meg a szem és pedig vagy myopiássá válik, ha a haránt irányban összenyomatása a szemnek hosszirányban való megnyúlását okozza, vagy ha a comprimálás szabálytala­­nabbul éri a szemet, astigmatismus keletkezik. A nyomás nagy­ságának megfelelően vérkeringési zavarok is keletkeznek, pan­gás, vizenyő jön elő a conjunctivákon, az átmeneti redők hurka­alakban kitágulva a szemrésből kinyomulnak, hol azután véde­kezés nélkül lévén, a levegőn kiszáradnak, pergamentszerűekké válnak, majd ki is fekélyesednek. Hasonló alapon baj érheti a corneát is, infiltrálódik, kifekélyesedhetik, midőn azután a hátramenő lábfolyamatok egész sora keletkezhetik. A nyomás által felidézett vérkeringési zavarok lényeges változásokat hozhatnak elő a n. opticus, retina és chorioideában, mely eleintén venosus pangás, majd későbben különféle lobos folyamatokban vérzéssel vagy a nélkül nyilvánulhat. És itt, midőn a sinus frontálisnál előjövő szembeli tüneteket nagyjából elmondottam, melyek azonban más pl. orbitalis daganatoknál is több-kevesebb hasonlóságban előjönnek, kénytelen vagyok kissé megállapodni, mert a saját és a mások tapasztalatai szerint feltűnő körülmény constatá­­landó itt (König). Ez abban áll, hogy a sinus frontalis ha még­oly nagyra nőtt is, és ha a szemet még annyira dislocálja és protrudálja is, akár az orr szárnyáig, mégis a szemfenéki válto­zások fennebb elmondott lehetőségei itt rendesen igen kis mérvűek szoktak lenni, sokszor még szemfenéki pangást is alig látunk. Annál meglepőbb ez, mert tudjuk, hogy már kis retrobulbáris kötőszövetlábnál vagy koponyabeli nyomás­emelkedésnél vagy az orbita hátsó részében fészkelő daganatok­nál majdnem kizárólag nagy szemfenéki pangást és lobosodást találunk, jóllehet a szem el­­és kitolása korántsem éri itt el azon fokot mint ott. Ennek okát azt hiszem magának a ki­tágult sinus frontálisnak hollétéből lehet magyarázni, t. i. ez csak felülről és oldalról nyomva, magát a szemet dislocálja, SZEMÉSZET 1889. 1. sz.

Next