Református Jókai polgári iskola és Lorántfy leányyinternátus, Szentendre, 1925
Az iskola 20 esztendős múltra tekint vissza és ez a 20 esztendős visszatekintés csupa kemény küzdelmet, csupa hulló verejtéket tár elénk, melyek az intézet megteremtéséért, életképességéért és megerősítéséért hullottak. 1906-ban, mint magániskola kezdte meg az intézet a működését. 19 fiú- és 11 leánynövendékkel. Alig folyt azonban az első év szervezési munkája egy kis ideig háborítatlanul, máris kiütött a rosszakarat háborúja. Az akkori időben ugyanis volt itt egy pánszláv agitátor, aki az ország összeomlásának első napjaiban mindjárt a csetiekhez szökött át, hogy most már nyíltan üldözhesse a magyarságot; a felekezeti békétlenség üszkét dobta az intézet fejlődése elé. Az akkori iskolatulajdonos, hogy e huzavonától megszabaduljon, arra kérte az akkor még csak leányegyház jelleggel bíró szentendrei református egyházat, hogy vegye át az iskolát református jelleggel, így vette át a református egyház 1910-ben az iskolát és lett egyházi jellegű. Ebből az átvételből kifolyólag aztán úgy a személyi, mint dologi ügyek rendezetlensége hosszú évekig tartó pereskedést idézett elő, mely úgy az egyházat, mint az iskolát végromlással fenyegette. Az egyházi főhatóság a régi tulajdonost és igazgatót végre állásától elmozdítván, más emberek kezébe tette le az iskola sorsát. Hatalmas erővel indult meg az újjászervező munka. Sem éjjel, sem nappal nem volt megállás. Adósságok kifizetése, a szétdúlt egyházi élet összeforrasztása vette igénybe a vezetőket. A kicsiny leányegyházat anyaegyházzá szerveztük. Templomot szereztünk. Az iskola falai közé új életet, rendet, pontosságot és lelkiismeretet vittünk. Már az intézetnek akartunk saját épületet szerezni, mikor kiütött a szerencsétlen kimenetelű világháború, mely az eddigi alkotásokat és szép reményeket halomra döntötte. Dühöngött a világháború és a rosszakarat aknamunkája, a vezetők azonban szilárdan fogták a kormányt és részben-