Református Jókai polgári iskola és Lorántfy leányyinternátus, Szentendre, 1930

Javában folyt a világháború, de a rosszakarat akna­munkája sem szűnt meg. A vezetők azonban szilárdan fogták a kormányt és részben, viharban évről-évre vezették a rév felé. Fejlődött és izmosodott is az iskola, csak a gyászos emlé­kű kommün távolította el a vezetőket az intézet éléről. Ennek bukása után ugyan anyagilag egészen kifosztva kapta vissza az egyház az iskolát, de a fenntartó testület és az igazgató szívós kitartása legyőzte a pénzünk romlásából keletkezett veszteségeket. Úgyhogy végre az 1925/26. tanév folyamán óriási áldozatok mellett saját tulajdon épületet szereztünk. Hogy pedig azt minden követelménynek megfelelővé tegyük, a megszerzett épület mellé egy hatalmas új iskolaépületet emeltünk több mint egy milliárd korona költséggel és a régi épületet is az 1927/28. tanév folyamán átalakítottuk, ami úgy a rend fenntartásához, mint az eredményes munka megvaló­sításához nagyban hozzájárul. Sőt az intézet jövő fejlődését előmozdítandó, még az 1925/26. tanévben külön épületben szép kis leányinternátust szervezett az egyház. Ez mindjárt az első évben annyi lelki gyönyörűséget szerzett a fenntartónak, hogy bár anyagilag nagy áldozatok­kal járt, mégis már egy év tapasztalatai után annak további kiegészítését határozta el és az 1926/27. tanévben 41 leányin­­ternátusi tanuló, az 1927/28. tanévben pedig 47 leányinterná­­tusi tanuló talált meleg családi otthonra a polgári leányinter­nátusban. A leányinternátus helyiségeit az 1928/29. tanévre már 60 növendékre bővítettük és teljes kényelemmel beren­deztük. Ezek végrehajtásával rövid pár év alatt a piciny szentendrei református egyház százezrekre rugó óriási áldo­zatokat hozott a magyar és református oktatás s nevelés ügyének, mely áldozatok erejét messze felülhaladják, miért is a legnagyobb támogatásra érdemes. Azóta folyik évről-évre a csendes, de áldásos munka az intézetben, mely úgy egyházunk, mint porbasújtott nemze­tünk javát hivatott szolgálni. Különösen a múltak érdemei­nek feltárásával és a más vallásúak kölcsönös szeretetével akarja elősegíteni a nemzet egységes közvéleményének kiala­kulását. Kitartó és közös munkára akarja nevelni a jövő hon­leányait és honfiait. Sajnos, hogy ezt a csendes és ideális munkát nagy mér­tékben akadályozta az állam pénzügyeinek nehéz helyzete, melyből kifolyólag intézetünknél is bekövetkezett az államse­gély leszállítása és ez olyan súlyos terheket rakott a fenntartó vállaira, hogy nagyon kétségesnek látszik az azzal való ered­ményes megbirkózás. Annál is inkább, mert a helyiség és an­nak fenntartása, fűtése, világítása, valamint az eddigi sze­mélyi hozzájárulások, tanári lakbérek, nyugdíjterhek címén már eddig is jelentősen nagyobb összeget tettek ki, mint az államsegély.

Next