Református Jókai polgári iskola és Lorántfy leányyinternátus, Szentendre, 1942
DR. KEMENES ILLÉS 1885—1943. Emlékének áldozunk. Az ige hirdetője, a nevelők atyja, a nemestollú író, a kiváló szervező iskolapolitikus, maga az élő Szeretettankerületünk Főigazgatója — elköltözött férfikora legszebb idején. Személyében — a halál — a legnemesebb szeretetet tépte ki közülünk. Pályafutása megragadó. Nemzetnevelő volt a szó legigazibb értelmében. Nevelőmunkájából a humanizmus és az izzó hazaszeretet árama árad, könyörület és jószívűség magyar véreivel szemben, ugyanakkor a legforróbb honszeretet beoltása a gyermeki és felnőtt lelkekbe. Ezt örököltük Tőle mi is: tankerületének oktatói, nevelői. Ezzel gazdagított meg bennünket, hogy vigyük, osszuk szét örökét a magyar ifjúság közt, hogy a jövő magyar életek ettől átitatva sarjadjanak, fejlődjenek, nőjjenek magasra a magyar ég alatt. Érdemes méltó elismerést nyertek. Nagysága azonban csak a jövő távlatában rajzolódik ki: a mi nevelői lelkünkben és irányító szelleme megnyilatkozásában, ami az élő ifjúság lelkén tükröződik majd vissza egykoron. Nemcsak tankerülete,de az egész ország gyászolja távozását. A somogymegyei Babócsa községtől a soproni bencés kriptáig egy félszázadot átívelő élő szivárvány ragyog; szivárványbetűkkel kirajzolva rajta ez a szó: Szeretet, amely szeretet a nagy nemzetnevelőt, dr. Kemenes Illést személyesíti meg, aki elköltözött, de aki mégis örökre itt él a mi telkeinkben. Legyen emléke áldott! —У■