Szentesi Napló, 1938. november (20. évfolyam, 247-271. szám)

1938-11-01 / 247. szám

Kedd, 1988 november 1 SZENTESI NAPLÓ APRÓ ÉLMÉNYEK A KOMÁROMI NAPOKBÓL Írta és a magyar rádióban felolvasta : Oláh János hírlapíró II. közlemény. A nemzetközi tárgyalások során úgyszólván példátlanul álló eset, a­hogy a csehszlovák delegáció felvo­nult a komáromi tárgyalásokra. Ma­gyar részről minden etnográfiai, nép­számlálási és statisztikai adat­térké­pekkel együtt rendelkezés­re állt, ólomcsövekbe, lakat alatt vitték ma­gukkal a szekértők ezeket az adato­kat. Ezzel szerűiben a csehszlovák küldöttség jóformán semmit sem tu­dott felmutatni és csak a tárgyalá­sok második napján jutott a cseh­szlovák delegáció egyik tagjának eszébe, hogy adatokkal szemben ada­tokat kellene felvonultatni. Hirtelen felküldtek egy altisztet a járási szék­ház padlására, s az öt régi porlepte kötetet hozott le a padlásról, az 1898. évbeli tiszti címtárt, helységnévtárt és az akkori esztendőről szóló sta­tisztikai adatokat tartalmazó köny­veket. Az altiszt nádpálcával a folyosón porolta le ezeket a könyveket és úgy vitte be a tárgyalóterembe. Ebből is kiderült, hogy a csehek nem komo­lyan akartak tárgyalni, hanem csak időt akartak nyerni, hogy hozz­á­k a tárgyalások idejét. Jól tennék, ha visszakérnék a pénzt azoktól a ké­meiktől, akik azt jelentették, hogy csak időt kell nyerni, mert Magyar­­országon felfordulás­ készül, köz­ben azonban elfeledkeztek arról, hogy a felfordulás odahaza Csehországban rántotta ki a gyékényt a cseh dele­gáció alól.* Elmondom olvasóimnak, a helyszí­nen szerzett tapasztalatok alapján, milyen is a rend és a fegyelem Cseh­szlovákiában. Szalomruhának is beillő öltözékben járkálnak a csehszlovák rendőrök és csendőrök, de nem egye­dül. Mindegyik, túlnyomó többség­ben magyar származású rendőrt és csendőrt két szuronyos, sisakos cseh katona kíséri. Nem bíznak a csehek a rendőrségben és csendőrségben sem. De a katonák­­sem tartoznak a ma­gyar értelemben vett fegyelmezett erők közé. Nyugodtan meg lehet őket állítani az ucc­áin, elfogadják, ha ciga­rettával kínálja meg őket az ember és ha valaki egy ismeretlen uccát ke­res, lekísérik egészen az utca sar­káig. Itt igazolódott, hogy nem a ruha teszi az embert, még kevésbé a­­kato­nát. Amikor az egyik tárgyalás véget ért, a komáromi járási székhely előtt álló „cseh" csendőr megszólította a magyar újságírókat: — Mondják az urak,­ mi lesz már velünk?­­— Hogy mi lesz? — kérdezték a magyar újságírók. — Unjuk már kérem őrizni ezt az épületet, meg a delegációt. Szeret­nénk hazamenni. — Hova,? — hangzott a kérdés. — Rozsnyóra. Hisz mi is magyar fiúk vagyunk.* Csehszlovákia lépten-nyomon sze­ret arra hivatkozni, hogy milyen szo­rosak a kapcsolatai a nyugati demok­ratikus és kultur­államokkal. Elmon­dok egy történetet, amely a magyar­csehszlovák delegáció tárgyalása alatt történt és jellemző az úgyneve­­cseh kultúrfölényre. Amikor a magyar és­ a csehszlovák küldöttség tagjai ragyogó napsüté­ses időben nyitott ablaknál tárgyal­tak, egyszer csak a Republikansska Ulica páros­­számozású házsorának ablakából felcsendült a magyar Him­nusz. A Legényegylet tagjai tanul­ták négy szólamra énekelni a nemzeti imádságot. A csehszlovák küldöttségi tagjai hirtelen idegesek lettek és nyomban azt javasolták, hogy a tanácskozások színhelyét az ucca hangulata miatt helyezzék át Pöstyénbe. Nem ily nyíl­tan mondták meg, hogy tulajdonkép­pen a Himnusz, hangja bántja őket, hanem arra hivatkoztak, hogy P­ös­­tyényben nyugodtabb légkörben lehet­ne folytatni a tárgyalásokat. Teleki Pál gróf azonban kijelentette­, hogy nagyon jól lehet Komáromban is tár­gyalni. Vannak asztalok, vannak szé­kek és fotelek — mondotta —, de különben is ő már sátor alatt is tár­gyalt — eredménnyel. Másnapra aztán megérkezett a cseh „kultúrfölény" válasza. A tár­gyalás megkezdése előtt kézigránát­­os cseh légionista szakasz érkezett meg az épületbe, de eldugták őket a kertbe, egyedül a parancsnok állott is szétvetett lábbal a tárgyalóteremhez vezető homályos folyosó végén. A ke­zében kutyakioiribócs volt. Azt is akarták a csehek, hogy a Zsófia gőzösi és a Szent Imre hajó ai „cseh" parton várakozzék a tárgya­lások alatt, kérdés azonban, hogy a cseh posta tudott vagy akart volna-e úgy mint a magyar posta tette, 16 vonalat külön felszerelni a budapesti lapok és a külföldi tudósítók számára és kérdés, hogy a csehek nem lettek volna-e túl kíváncsiak, hogy milyen­ beszélgetések folynak Komárom, Bu­dapest és a nagyvilág között. Megalakult a Légoltalmi Liga szentesi csoportja Ünnepélyes keretek között alakult meg vasárnap délelőtt a Légoltalmi Liga szentesi csoportja. A városháza A Hiszekegy elmondása után K. Nagy Sándor dr. polgármester meleg szavakkal üdvözölte a gyűlésen meg­jelent Pintér Ferenc tábornokot, a Légoltalmi Liga kerületi vezetőjét, aki megköszönte az üdvözlést, majd megtartotta a Légoltalmi Liga ren­deltetését és­ célkitűzéseit ismertető beszédet. Rámutatott arra, hogy a légi harci eszközök nagyméretű fej­lődése és mindig tökéletesebbé tétele a nemzetek önvédelme szempontjá­ból teljesen új helyzetet teremtett. A jövő háborújában teljes egészé­ben részt kell venni a nemzetnek, a bé­kés hátország fogalma megszűnt, a lakosság ép úgy ki lesz szolgáltatva a légi támadások veszedelmének, mint a tűz,vonalban harcoló katona. Ezt igazolják a spanyolországi és a távolkeleti háborús események. Az 1935. évi 12. tc. életrehívta Magyar­­ország légvédelmét, melyet részben a katonai légvédelem, nem kevésbé a polgári lé­goltalom lát, el. A polgári légoltalmat a Légoltalmi Liga szervezi meg. A Légoltalmi Liga feladata alapos és mindenkire kiterjedő szervezést igényel, amely­hez az egész polgári társadalomnak úgy erkölcsi, mint anyagi javaival közgyűlési termét teljesen megtöl­tötte az érdeklődő közönség, hozzá kell járulni. A Szentesen most megalakult Légoltalmi Liga feladata lesz a polgárok egyéni életét, a csa­ládot megvédeni, a családi otthon és a családi vagyon megvédését meg­szervezni. Ezt a nagy munkát úgy hajtja végre, hogy a várost körze­tekre osztja, majd ezeken belül ház­csoportokat alakít. Míz,őrségeket je­löl ki, amelyek tagjait jól kiképzett oktatókkal tűz és gáz,védelemre, se­gédrendőri szolgálatra, valamint egészségügyi és műszaki elsősegély­­nyújtásra képezteti ki, hogy azok a légoltalmi munkálatok keresztülvite­lére képesek legyenek. A Légoltalmi Liga tanáccsal szolgál minden tekin­tetben és munka,terveibe veszi a vá­ros szegénylakta területein a több­gyermekes, vagyontalan családok portáján óvóhelyek építését. A Lég­oltalmi Liga feladatainak fontossá­gát és szükségességét mi sem bizo­nyítja jobban, minthogy fővédnöksé­gét a kormányzó, országos elnöksé­gét pedig József főherceg vállalta el. Pintér tábornok felhívta ezután a vá­ros hölgyköz­önsé­gét, hogy a Légol­talmi munkájában ők is vegye­nek részt, majd a közönség lelkes­ ünneplése közben sikert kívánt a Lég­oltalmi Liga szentesi csoportjának­ munkájához. Ezután Mih­ailovits Zsolt iszlán zados ismertette a Légoltalmi Liga alapszabályait és, megválasztotta a közgyűlés a szentesi csoport vezetőit. A tisztikar névsora, a következő: Pintér tábornok előadása A Légoltalmi Liga vezetősége Elnök: dr. K. Nagy Sándor polgár­mester, ügyvezető alelnök: Mih­ailo­vits Zsolt, titkár: Turcsányi Pál tűz­oltó parancsnok. Elnöki tanács: Rendes tagok: Gi­­licze Antalné, Istváncsics Mária, dr. Albertényi Andor, dr. Bariba An­tal, Bekő Ferenc, Berczeli János, Cseuz Béla, dr. Dózsa Károly, Euler Tibor, Hajdú Ignác, Hajdú József, Halász Jó­zsef, Halász Szabó Sándor, Ino­kai T. Lajos, Kanász N. József, Kerekes Ist­ván, dr. Mihóczy Rezső­, Nagy László, Nagy Pál, dr. Sinók­os Szabó Jenő. Póttagok: Gyarmati Albert, Kiss Sándor, dr. Lukács Ferenc, Sándor, Soós Pál. Számvizsgáló bizottság: Molnár Rendes Molnár tagok: Dickmann Ferenc, Sándor, Stammer Ákos. Póttag: Stammer Sándor. Pénztári ellenőr: Dr. Kráter Kál­mán. K. Nagy Sándor dr. polgármester, a Légoltalmi Liga szentesi csoport­jának új elnöke köszönte meg a köz­gyűlés bizalmát a­ megválasztott tiszt­viselők nevében és megtartotta­­szék­­foglaló beszédét. Kijelentette­, hogy a Légoltalmi Ligának a munkaköre ki­terjed az egész városra, annak min­den lakójára. Ennek a szervezetnek feladatainál nem lehet foglalkozási ágak, társadalmi rétegek szerint meg­különböztetést tenni, hiszen a ve­szély légitámadás esetén mindenkit egyformán fenyeget. Bármilyen erős is a népek békevágya és bármilyen­ borzalmaikkal járjon is a háború, azt látjuk, hogy a villájgi minden népének legfőbb gondja a háborúra való ké­szülődés. A világ leghatalmasa­bbi Hócsizmák, hó- és sárcipők márkás divatcipők, kötött- és bőr­áruk szolid szabott áron nagy vá­lasztékban Kálmán és Vajda ■ divatáru üzletében. — Telefon 199. 3. oldal

Next