Szentesi Napló, 1939. november (21. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-26 / 269. szám

Vasárnap, 1939 november 26. szentesi napló tudja, hogy a „Delelő csárda" nevét honnan vette. Onnan, hogy Serkódy a szamarakat a déli órákban ott a csárda árnyas akácfái alatt­­teleltette, míg ő szintén ott aludta ki az aznapi mámorát. Innen lett a csárda neve az, egész közeli évekig ,,Szamárdelelő’‘. Az öregebb em­berek ma is így hívják ezt a helyet. Ezekkel a szamarakkal egyszer egy nagyon jó dolog tör­tént, amikor erről napokig nevettek az emberek. Ugyanis akkor még feneketlen sarak voltak a kocsiúton s a két okos szamár nagy terhükkel szépen felszoktak a keskeny gyalogjárdára s ott igyekeztek hazafelé. Történt, hogy a városnak akkori büszke polg­ármestere, Balogh János bot­jával fejbeverte az előle kitérni nem akaró sza­marakat. Ettől kezdve a két okos szamár, va­lahányszor szembetalálkozott a polgármesterrel, szépen kitértek a kocsiútra addig, hogy a pol­gármester botja el ne érje őket s aztán, amint az elhaladt előttük, ismét felmentek a flasz­terra és folytatták az útjukat békésen haza­felé, ki nem térve semmiféle földi halandónak. A két szamár okosságán mulatott aztán az egész város. A csetek közül, mint valódi csetet még a későbbi időben Somodi Sándort meg kell emlí­tenem. Nagy magas s száraz, fiatalember volt, hihetetlen erővel. Gazda embernek volt a fia és valami szerelmi bánat vitte bele a csere­életbe. Sokáig szolgált mint kocsis Gallay Berci szállítónál. Itt láttam, amikor egy rövid zongorát gurtniba kötve egymaga vitt be a lakásba, amit előzőleg négy ember tett a sze­kérről a hátára. Viszont azt is láttam, mikor egyszer a gazdája, Gallay, mérgibe Sándornak valami ostobaság miatt egy tele söröshordót vá­gott utána, ami ha Sándort megérte volna, ba­josan csoroskodott volna tovább. Hát ehhez a művelethez, is erő kellett! (Folyt, köv.) ­ „FUTURA" szentesi fő bizományossága .­­ BÚZ­AT ÉS EGYÉB TERMÉNYEKET minden mennyiségben vásárol, g bk Városi Iroda: a Szentesi Takarékpénztárnál. —Telefon: 205. 41. Petőfi-u. 1. IfBk I Át­vételi hely: a Mezőgazdasági Közraktárak rt. telepén. Vásárhelyi-u 1. Telef. 7. Háborús emlékek Gergő elrontotta a pálinkát . . . Mondanom sem kell, az öreg Gergő ret­­tentően szerette az alkoholok közül a pálinkát. Nagyon bírta s egyszer szóbeszédben kijött: — Tudja zászlós úr, ittam én már „réz­elejét" is . . . Ezt a nemes italt — mérget — reumás és derékfájásos vénasszonyok szokták magukba „bedörzsöltetni" s ez, amint mondják, nagyon jót tesz. Nem így Gergő, ő a saját tulajdon belső részeit kenegette a rézelejével és amint a mel­lékelt ábra mutatta, kutya baja sem lett tőle. A történeti hűség kedvéért el kell mon­danom, hogy közös lakást tartottunk egyik ked­ves úri barátommal, akinek vidéken lakó édes­apja „kisüstös" volt abban a boldog korban, amikor még nem kormányozták rendeletekkel a reggelenként elkerülhetetlen baracpálinka fő­zését, a walesi herceg mostani kedvenc italát. Úri barátomat az édesapja rendszeresen ellátta barackpálinkával s apai ösztöne minden­kor kellő időben sugalmazta az utánpótlást. A rendes utánpótlás abban az időben is befolyt, amikor Gergő szolgálatomba lépett. Gergő tud­ta a pálinka létét. De mert állandóan dőlt róla a hadi spiritusz szaga, méltatlannak tartottuk őt a nemes parackpálinkára s az üveget gondo­san eldugtuk előle az­ egyik szekrény aljában, gondosan letakarva a mosásra váró ruhane­­műekkel. Valahogy a melegebb idők beálltával elma­radt a mi rendes reggeli kupicázásunk ,s nem is nyúltunk a barackos üveghez s a baracpálinka nyugodtan érett, legalábbis a mi gondolatunk szerint, mert bizony az érve jó, legalább azt hangoztatta az öreg kisüstös, ha nálunk járt lá­togatóban. Déli ebédek után, ha hazatértünk, mindig terjengő parfümszerű finom barackillattal volt eltelve a szoba levegője. — Te Sándor — szoktál te pálinkát inni ebéd után ? — Nem én! — De én sem — válaszolta Karcsi komám. Ez így ment heteken keresztül. Az öreg csak hallgatott és lapított, szítta kegyetlenül a pipáját, ezzel akarta leplezni magát, mert orca, jobban mondva pofapirulásról nála szó sem le­hetett. Az öreg pipázója különben egy, a szekrény elé állított háromlábú szék volt s ezen úgy ült, mint egy Cerberus, azzal a különbséggel, hogy ő nem ugatott . . . Borongás hideg, szeles dél volt, amikor egy Új fűszer- és csemegeüzlet ^a Piacté­res^^ Kovács Sándor-féle üzlethelyiségben a mai igényeknek megfelelő teljesen friss FŰSZER, CSEMEGE és italárukkal felszerelve, pontos és gyors kiszolgálás mellett nyitottam meg üzletemet. Szives tá­mogatását kérem a nb. vásárló közönségnek. Olcsó int!! Mm h­at ha Mi aillitokl­a ! 7. oldal A budapesti ASTORIA és PALACE komfortja tökéletes, ellátása kitűnő, árai mérsékeltek. Az ASTORIA éttermében FELLEGI TERI énekel. — TÁNC! — alkalommal hazakerültünk. Még a belső részünk is reszketett, s amikor bedobbantunk a szobába, együtt rohantunk a szekrényhez — elő a pálin­kát Sanyi! — kiáltotta Karcsi és már rántotta is rá a szekrényajtót, megragadva az üveget, szájához emelte, de nyomban le is, ejtette. A pálinkásüveg félig volt. Valami gyanús, ólmosszínű folyadékkal, amely úgy nézett ki, mint a falusi gyerekek otkorongja, amivel hús­­vétkor locsolnak. Egymásra néztünk s egyszerre szólaltunk meg mind a ketten. — A vén gazember megitta a pálinka nagy részét s a maradékhoz, az ő buta fejével vizet, közönséges vizet öntött — a vén tökéletlen. A víz ólomszínűvé festette a maradék ba­rackpálinkát. Képzelem, hogy mennyire meg volt ijedve az öreg, amikor látta ravaszsága eredményét. Mi természetesen nem szólottunk neki sem­mit, hanem újból megtöltöttük az üveget s rá­hagytuk a továbbiakat Gergőre és a sorsra. Gergő el is intézte a barackpálinkás üveget még két ízben, gondolva minket — magyarán marháknak, — lehet, hogy jót is nevetett mar­hában rajtunk, hogy kijátszott velünk. De a sors is elvégezte a maga dolgát, mert egyszer Gergőt holt részegen találtuk az egyik ágyon. Megint megitta a pálinkát, de elfelej­tette felvizezni a szökött maradékot. Mikor nagynehezen felráztuk részegségé­ből, színlelt haraggal felelősségre vontuk. Ő tempósan rágyújtott a pipájára s csak ennyit mondott: — Jó van na! Ebben maradtunk. Ugyan mit is tehettünk volna mást. G. S. NÉMET NYELVTANFOLYAM AZ IPARTESTÜLET KÖNYVTÁR­SZOBÁJÁBAN Gyermektanfolyam délután 3 órakor. Középiskolások részére 4 órakor. Ifjúsági tanfolyam délután 5 órakor. Felnőttek részére este 7, 8 és 9 órai kez­dettel. — Haladók részére német társal­gási tanfolyam. Részvételi díj bármely tanfolyamra személyenként két pengő 50 fillér havonta. — Gyors és biztos ered­mény! Beiratkozás a délután és esti tan­folyamok megkezdése előtt: 2188 állandóan legmagasabb áron vásárol Kántor, Batthyányi-u^^z^telefon^651j

Next