Szentesi Napló, 1939. november (21. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-26 / 269. szám

6. oldal szentesi napló Vasárnap, november 26. Székrekedés nemcsak az emésztést zavarja, hanem a vért is ártalmas anyagokkal szennyezi be, Követkézményei ; émelygés, idegesség, fej- és derékfájás, tisztátalan arcbőr. Ilyenkor szükséges .V * a kitűnő hashajtó : VI*1 » — Nem így áll a helyzet — mondja nekünk Csallány Gá­bor, a szentesi múzeum igaz­gatója. — Múzeumunkban van egy urna, melyet a legrégibb Nap­­imádók valószínűen istentiszteleteik során hasz­náltak. Itt, Szentes vidékén találtuk ezt az ur­nát. Rajta van azon a kampós-kereszt. Ez a Nap jelképe. Csillagképeken kívül van ezen az urnán még egy kettős kör is. Ez a Hold jel­képe. A Hold és a Nap jelképe körüli nemzet­közi vita döntő bizonyítéka ez. A Holdnak is, meg a Napnak is meg volt így a maga külön jele már jórégen. Itt, a magyar földön élt az a nép, amely ezeket a jeleket elsőnek használta. Szentes kör­nyékén bukkantak rá urnájukra, amely ez;t bi­zonyítja. — Ez a lelet mindenesetre tanúságot tesz „Szentes" múltja felől, de ha ügyes nem­zetközi propagandát fejtünk ki most a jelképek körüli vita során, bizony szép idegenforgalmi jövőt is lehetne azokból jósolni . . . Szentesnek. — w. j. — A Szentesi Takarékpénztár :------. ■ ( A L A P I T T A T O T T: 1 8 69 É V B E N ) ===== kölcsönöké! előnyös feltételek mellett folyósít betéteket a legkedvezőbben gyümölcsözted A Mezőgazdasági Közraktárak árújegyére (warrantjaira) jutányosan nyújt előleget. Földbirtokok parcellázását elvállalja. Foglalkozik ab a n k n z 1 « t minden ágával. TELEFON : 45, 205. ■ PETŐFI-u. t. szám' Részletek egy Memoárból... A cső Egy letűnt speciális embertípusról is meg kell, hogy emlékezzem, ha azt akarom, hogy ez a Memoár mindenről hű képet nyújtson, ami itt valaha látható volt. Ez a specialitás a szentesi „csoze" volt. A „csoze" szó törökül szegény legényt, a n,in­­csetlent jelentette. Hogy maradt éppen itt Szentesen fent ez a török világból ittmaradt elnevezés, nem tudom. Az tény, hogy ezt a szót: „csoze", évekkel ezelőtt még sehol az or­szágban nem ismerték. Csozenak itt azokat a naplopásból élő el­­züllött alkoholistákat nevezték, akik éltek a tár­sadalom nyakán, mint az ég madarai. Sóik erer deti egyéniség is volt bennük és humor. Az ő életcéljuk az a pár deci rum volt, meg egy kis ételmaradék, és amit vagy egyes úri családok­nál, vagy a vendéglői szemét takarításáért si­­kerítettek maguknak. Lopni nem loptak soha és nyugodtan reájuk lehetett volna bízni akár egy postai pénzes utalvány feladását is. Ezek­nek a kézin el nem sikkadt volna az. Hány ilyen megbízatást teljesítettek vidéki kereskedőknek? Minden úri családnak megvolt a maga sutení­­rozott csozeja, mert ezek között a szerencsét­lenek között is voltak — „úri csozek“, meg gyen­­gyóbb kvalitásúnk is. Szentesen még ma is emlegetett Trippon Tódor; mint császári és királyi főhadnagy szol­gált, de ivott, kártyázott, majd degradálták és végül lezüllött csozevá Szentesen. Sokszor emlegette szegény előttem a múltját. Neki, meg Bugyi Lajkó csozeknak mindig szabad bejára­tuk volt a mi öreg házunkba, z Egyszer édes jó Anyám azt kérdezte Trip­­pontól — akit Trippon mindig mélységes tiszte­lettel vett körül — mondja Tódor, mi lesz ma­z e k ! gából, ha így folytatja az életet?! Drága nagy­ságos asszonyom, csókolom a kegyes kezeit — hát: por és hamu! Mekkora cinizmus! Hogy mennyire nagyrabecs ülte édes Anyá­mat, mutatja a következő eset. Egy alkalommal alkonyattájba édes Anyám gyalogszerrel jött hazafelé. Amikor a vendéglő elé ért, ahol a régi földszintes Rambovszky ven­déglő állt, ott dühöngött a járdán „Jó Matyi", aki egy egész közönséges utolsó csoze volt. Édes Anyám ijedten húzódott volna a járda szélére előle, de a kocsiúion nagy volt a sár. Meglátja ezt Trippen. Nosza rohan oda Mátyihoz s fólre­­rántja a fal mellé és kéri édes Anyámat, hogy csak tessék nyugodtan tovább menni, míg Ma­tyitől megkérdezte, hogy: te gyalázatos, nem tudod, hogy ki mellett hogy illik magad viselni ? és úgy vágta fejbe Mátyást, hogy az eszmélet­lenül rogyott össze a kövezeten. Édes Anyár mát meg az ijedtségtől majd beteggé tették. Ez a Trippon egy alacsony, jóvágású, szép pergebajuszú, igen erős ember volt. Meglátszott rajta a régi katonatiszt. Dolgozni is szeretett, mert nyaranta mindig kint volt az uradalmi cséplőgép mellett, mint etető. Sokszor volt Sán­dor bátyám keze alatt, aki az uradalomban voit tiszt. Jó munkás volt és Sándor bátyám azért, meg folytonos bolondos jókedvéért igen szerette, Trippon is tűzbe ment volna a bátyámért, aki­nek minden ócska ruháját Trippon parádézta el. Sokszor nem is ismertünk reá, olyan elegáns volt. Egy ilyen alkalommal történt meg vele, hogy egy szobaleányunk — aki Trippont nem ismerte —, jelentette az Apámnak, hogy egy úr óhajt vele beszélni, bebocsájthatja-e? És meg­jelent az ajtóban Trippon nagy hajlongások között, kezében egy barna kemény kalappal, Hol a boldogság mostanában: a barátságos meleg szobában. A boldogságot könnyen elérheti, ha iüzhelyet, kályhát VASS-nál veszi. Jóságáért felelősségei vállaló k. Zománcedények, butorveretek, fűrészek, reszelők, lakodalmi ajándékok, stb., stb, nagy választékban VASS IstvAn vas- és fűszerüzletéhen. Petöfi-ul.(Takarékpalotal C. Duisberg, Budapest, IV. Kossuth L. ucca 13. hosszú felöltőiben, lakkbetétes cipőkkel, ami mind a bátyámra volt egykor szabva s aki ma­gas ember volt. Édes Apáimnak még a könnye is kicsordult a nevetéstől, mikor Trippont így kiadj úsztál va megpillantotta. Sokszor megtör­tént, hogyha valami sürgős levelet, vagy cso­magot kellett kiküldeni Mágocsra a bátyámnak, csak szaladt ki az inasunk Tripponért s nem telt bele egy fél nap, már meg is; hozta az, ura­dalomból a választ. Csodálatos volt ennek a szerencsétlen, le­züllött embernek a kedélye, amit úgy látszik, még a régi szép katonaéletből rögzített meg a leikébe a sors. Soha tolakodó nem volt, nem ké­­regetett, s mindig tudta, hogy kinek miként kell köszönni. Nem tudom, hová lett szegény? Egyszer csaJk eltűnt a szentesi flaszterről. A másik „úri csoze" Bugyi Lajkó volt. Na­gyon erős, szőke fiatal ember volt. Egy igen jóravaló rostásmester volt az édesapja és Lajkó volt az egyetlen fia. Az apja elhalt és az anyja bálványozott fiát dugta pénzzel. Egyszer csak elúszott a házuk és az anyja halála után Lajkó nemsokára a vendéglő előtti flaszteren találta magát mint — csoze! Valahányszor Anyámmal (beszélt, mindig zokogva sírt, és kérte a bocsánatát, hogy ide jutott, hiszen — mint mondta — gyerekkorálba sokszor hozott haza rostát és szitát a műhelyük­ből és ilyenkor pontosan kijárt nálunk a — ha­tos. Igen erős ember volt. Lóvasalás nálunk Lajkó nélkül el sem volt képzelhető. Igen jó érzés volt benne a csalá­dunk iránt. Nem is hagytuk el anyagi támo­gatásunkkal soha. „Jó Matyi" egy kis czináber, vöröshajú cso­ze volt, akinek nem volt szabad a házunkba be­tenni a lábát, mert ha részeg volt — pedig min­den áldott nap az volt! — hát nagyon trágár volt. Ha bemerészkedett volna jönni hozzánk, talán Trippon meg Bugyi menten agyonverték volna. Igyis az lett a vége! Serkédy csoze (alias Rambovszky csozeja!) egy nagy torzonbonz ember volt, de fájós lábai miatt alig tudott járni. Állítólag valami élzül­lött segéd jegyző volt SzaJbolcs megyéből. Azért hívták Rambovszky csozejának, mert állandóan ez hajtogatta Rambovszky vendéglősnek két szamarát Túlakurcára, mert csak ott volt iható víz az egész városban és a két csacsi, hátukon két nagy puttyonnyal, egész nap megszakítás nélkül hordták a vizet a vendéglőbe Serkédy hajcsárkodása mellett. A mai ember nem is T7 .-1H. * . ... azon volt vevőimet, remi vöm aidk tőlem peiro­leumot, benzint, gáz­olajat Vásárollak, a Magyar Belga Ásványolaj R. T.-vel szemben érde­keik megóvása végett hordótartozásaik tény­leges kimutatása céljából keressenek fel. Felvilágosítással szolgálok minden délelőtt 10—13 óráig. GROSSMANN Béla Ásványolaj R.-T. volt bizományosa. Bálint-a. 20. — Telelőn; 190. — HIRDESSEN LAPUNKBAN 1 *_

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék