Szentesi Napló, 1941. november (23. évfolyam, 250-274. szám)
1941-11-01 / 250. szám
Királyi Ügyészség 1941. XXIII. ÉVFOLYAM 250. »*• NOVEMBER 1. SZOMBATA1a 16 FILLÉR SZENTESI NAPIÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPAR NAPILAP Sirhantok között Ahogy hullanak a falevelek, ahogy bágyadozóbbá válik napról-napra az őszi napsugár, elérkezik a fájdalmas emlékezés, a halottak napja. Olyan szép, így őszi lombhulláson, világhervadáson visszagondolni az elköltözöttekre és letenni a kegyelet jeleit, az ősz virágait a néma sírokra. Mi ,élők úgy sem adhatunk mást elhunyt szeretteinknek, csak kegyeletünk s szeretetünk eme szerény jelképeit. Mert ezt tesszük a halottak napján. A pogány lélek, aki előtt különben nincs semmi eszmény, akinek szivében a földi anyagiasságon kívül nem terem soha egy-egy melegebb gondolat, aki előtt nincs a földön semmi nemesebb ideál; a halottak napján kizarándokol egy kedves sirhalomhoz és megemeli kalapját egy néma sirhant előtt, mert aki ott fekszik szótlan, némán, porladozva, az szive szerinti vér volt, talán az édesanya, akinek emlékére évente legalább egyszer megdobban még a kőszív is. Mások e megilletődött zarándokcsapatban a feledhetetlen arcú, drága gyermek sírja felett hullatják el forró könynyeiket, ismét mások a hű élettárs fejfájára borulnak le könnyező szemekkel. Mennyi bánat, mennyi fájdalom tör fel ezen az egyetlen napon a fájdalmas szívekből, mert jaj! — de sok bánat is van ezen a földön! Legfájóbb pedig látni azokat, akik hiába keresik az elhunyt kedves néma sirhalmát, hiába zokognak egy drága nevet; hiába viszik az ősz rózsáját a temető felé, akit keresnek, akit kutatnak, akinek nevét zokogják, az ott porlad valahol távoli harctereken, a lengyel mezőkön, az Isonzó, a Piave partjain, a Doberdó kőpoklában, Szibéria fagyos jégmezőin, vagy ki tudja hol! Talán a Dnyeper partján, a Donec síkján, az ukrajnai mezőkön, ahol most ágyuk dörögnek s halált osztogat a nagy Kaszás! Halottak napján mind mind öszegyüjtjük drága halottainkat! Mindegy az, kinek szivéhez állt legközelebb, mindegy az, hogy kinek kebléről szakadt le, amikor a halál lehelete rezditi meg lelkünket a temető kapuja előtt, nem teszünk különbséget por és por között, mert érezzük, éreznünk kell, hogy sorsunk sem más; egyszer a mi porunk is a föld porával ölelkezik s egyek leszünk velük mind, akik most élők vagyunk: egyek leszünk az édes anyaföldben, e haza göröngyei alatt, e haza poraiban. Ha a reánk nehezedő napi viszonyok miatt nem is gyújthatunk kegyelet-gyertyákat, szivünkben annál jobban fellángolnak, lelkünkben annál jobban felragyognak s boldogabbak leszünk, mert érezzük, hogy kegyeletünk nem formákban és szokásokban, hanem szivünk legbelsőbb rejtekében él és megnyilatkozik, sőt, melegebben nyilatkozik meg a gátló körülmények dacára is. így kell lennie, mert jaj volna, ha az élők felejteni tudnának; jaj volna, ha a szeretet csak a halál kapujáig tartana s az a néma sír a temetés után a szeretet láncait is széjjeltépné. Jaj volna és sivár lenne az emberi szív akkor, ha egy koporsó el tudná csitítani azt a forró érzést, amely azelőtt a halotthoz kapcsolta és kapcsolja a sír után is. Itt van előttünk a halottak ünnepe. Néhány óra még mi elindulunk, hogy a szív kötelességét teljesítsük a halottak iránt. Hulljon virágunk a néma sírokra; hulljon gondolatban azokéra is akiknek temetésén nem zengett ima, zsoltár, nem szállt tömjén illatárja; akiknek a távoli harcmezőkön csak a fegyverek kattogása, az ágyuk bömbölése, avagy A legközelebbi súlyos csapás, amely a Szovjetet éri, nem várat sokáig magára — állapították meg pénteken német katonai helyen. Egyáltalán nem volnának meglepve a német fővárosban, ha most hirtelen fontos jelentések érkeznének a moszkvai frontról. A német légierő az egész frontszakaszon ismét óriási támadásba lendült, ami annak a bizonyítéka, hogy a szárazföldi harcoknak újabb A legújabban érkező jelentések szerint a keleti harctéren teljes erővel folyik az a nagy kettős csata, amelynek egyik hadszínterét Moszkva, a másikat a Donec iparvidéke jelzi. A német és a szövetséges csapatok a rendkívüli rossz időjárás ellenére állandó előnyomulásban vannak úgy, hogy Moszkvával kapcsolatban rendkívüli események várhatók. Jelzi ezt az a hír is, amely szerint már Sztálin sincs Moszkvában, az utolsó pillanatban külön repülőgépen titokban elhagyta a szovi krimi félszigetnél történt áttörés katonai szakértők véleménye szerint az elmúlt napok legnagyobb jelentőségű eseménye. Az áttörés meglepte a katonai megfigyelőket is, akik azt hitték, hogy inkább a Don melletti Rosztov körül várható fontosabb hadicselekmény, hiszen úgy látszott, hogy a déli szárnyon folytatotthadműveletek súlypontja üde helyeződött át. Ismétbebizonyosodott, hogy a német hadvezetés soha sem jár el sablonosan és csak ritkán teszi meg azt, amit ellenfelei tőle várnak. A harcok súlypontja a Keleten mindig gyorsan helyeződött át egyik frontszakaszról a másikra, ami megtévesztette az ellenséget. Egy héttel ezelőtt még a Moszkva körüli területről várt fontos híradás sokat a világ, a következő napon azonban Charkov bevételét és a Don felé való előnyolasz körök álláspontja a következőkben foglalható össze a keleti helyzetről. Északon a kezdeményezés teljesen a finnek kezében van, Szentpétervárnál a német erők arra szorítkoznak, hogy a városból kitörő ellenséges erőket megsemmisítsék. A moszkvai fronton az idő nem akadályozza a német csapatok előnyomulását, mert a rossz terepviszonyok el- Az időjárás, csak néhány napig lehet befolyással az előnyomulásra, mert már megérkezett a hideg hullám nemcsak Olaszországba, hanem Oroszországba is. A hideg járhatóvá teszi az esőzés következtében elmocsarasodott talajt s ezután már nem sok lesz döntő szakaszához érkeztünk. Érdekesen világította meg a helyzetet Frick német belügyminiszter tegnapi beszéde, amelyben utalt arra, hogy a bolsevisták támadó ereje mái" megszűnt és az nem támasztható fel újra. A nagy német győzelmek hatása már kezd mutatkozni a semleges államokban is, a jelek arra vallanak, hogy egyre több nemzet akarja kivenni a részét Európa újjáépítéséből. set fővárost. A déli frontszakaszon a szövetséges csapatok már három nappal ezelőtt elérték a Donec folyót, a hadijelentések azonban csak tegnap számoltak be róla. Timosenko szovjet tábornagy, aki a közelmúlt napokig a moszkvai hadseregcsoport élén állott és legújabban vette át a déli frontszakasz küzdelmeinek irányítását, éppen londoni és moszkvai hírek szerint élete legnehezebb feladata előtt áll. múlást jelentette be a német véderői főparancsnokság. Amikor azután a katonai megfigyelők már arra készültek, hogy erről a frontszakaszról kapjanak jelentősebb híradást, kiderült, hogy a német csapatok nagy lendülettel a Krím félsziget ellen vonultak fel és áttörési kísérletük teljes sikerrel járt. A félsziget teljes meghódítása után, amely most már feltartóztathatatlanul folyamatban van, a szovjet tengeri flotta hadműveleti területe annyira összeszűkült, mint annak idején a keleti tengeri flottáé. A Fekete tengeren is széjjel verik majd a szövetségesek a bolszevistahajóegységeket, mégpedig olyképpen, hogy a Szovjet itteni tengerészeti támaszpontjait a szárazföld felől foglalják majd el. Erőteljesen folyik természetesen a tisztogatás az Azovi tenger környékén il,lenére is egyik védővonalat a másik után semmisítik meg. Délen van a harc legnagyobb súlypontja. A bolsevisták egyik napról a másik napra veszítették el a Donec és a Don vidékét és a bolsevista erők harcai arra szorítkoznak, hogy a német előnyomulást valamennyire feltartóztassák mindaddig, amíg az iltíleiilis vizdavonallat Ikittgatti símtik. Menekül a Szovjet a Krím félszigetről A honvédek teljesítményéről nagy elismeréssel ir a német sajtó Éjjel-nappal üldözik az ellenséget — Újabb súlyos veszteség érte az angol hajózást — Tovább terjed a sztrájk Amerikában Sztálin elmenekült Moszkvából A német hadvezetés Olasz véleményhelyzetről Megérkezett a hideg hullám hátra. Az olasz sajtó általában hangoztatja, hogy közeledik a Kaukázus szezonja, amikor az előretörő német és szövetséges csapatok az egyesített orosz—angol védősereggel és védelmi vonallal találják magukat szembe. A kaukázusi háború Más források is utalnak arra, hogy ha a németek elérik Asztrahant, akkor közlekedés egy madár éneke volt a gyászos halotti ének. J emléke felett is, mert szemünk előtt megjele- Letesszük virágainkat egy jelképes sírra: sz'- r nik egy nagy, egy szent áldozat, az élet felvünkben meggyujtjuk a kegyelet mécseit azok áldozása, az ő nagy áldozatuk.