Szepesi Hiradó - Szepesi Hirlap, 1928 (66. évfolyam, 20-51. szám)
1928-05-19 / 20. szám
_ ■m Levoča Lőcse 66 évfolyam EGYESÜLT SZEPESI MAGYAR LAPOK Sp. Nová Ves —Igló 44. évfolyam. Megjelenik minden sombaton. * Előfizetési ár: egész évre 72 K, havonta 6 K, egyes szám ára 1'50 kor. * Magyarországon egész évre 20'80 P. negyedévre 5'20 P. Lőcsei szerkesztőség: Kanaai u. 24. Telefon 50. * Iglói szerk. és kiadóhivatal: Masaryk-sor 56. Telefon 50. * Magyarorsz. szerk. és kiadóhiv. B Bpest, Vill. Mária u. 201 iglói szerkesztő és kiadóhivatalvezető: Főszerkesztők : TELLÉRY GYULA és KŐSZEGHY-WINKLER ELEMÉR Magyarorsz. szerk. és kiadóhivatalvezető : ARNOUL AURÉL Ügyvezető felelős szerkesztő: POLNISCH ARTUR FÖRSTER REZSŐ Modus non vivendi. Azokra a sovinista kirohanásokra és a háttérből folyó orvtámadásokra, amelyeket egyes sötét existenciájú egyének folytatnak a békés szepesmegyei lakosok ellen, más következtetést nem vonhatunk, mint azt, hogy semmi szín alatt sem kívánják a békét és az egyes nemzetiségek közötti megértést. Hónapok óta bujkálnak ezek a sötétlelkű egyének egy hangzatos cím mögött, anélkül, hogy többszöri felszólításunkra magukat megneveznék. Amikor azután Fedor Miklós, szlovák vérből fakadó magyarbarát képviselő a szlovák nyelven szerkesztett Vola Ludu című újságban erősen rálépett ezen »dzsentimenek« tyúkszemére és felszólította őket, hogy nevezzék meg végre magukat, akkor egy szennyeshangú röpcédulán felelnek, annyi ostobaságot összehordva és olyan logikátlan badarságot állítva, hogy hangos nevetésben kellett kitörnie minden jóérzésű embernek, akár szlovák, akár magyar, vagy német. A magyarónok ellen indítanak harcot. Megnevezni és pontosan körülhatárolni azt, hogy ki magyarón, nem lehet. Ezt sem tudósok, sem ostobák megállapítani nem tudják. A vybornikok sem tudják, de nem is akarják, mert hiszen a magyarónok elleni harcnak a hirdetése nem egyéb, mint a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar nemzetiség elleni küzdelem gyáva burkolatba rejtve. Nekik az fáj, hogy az utcán magyarul beszélnek olyanok, akiknek »szégyen« magyarul beszélniök. Azt mondják, hogy egy szlovák vérből fakadó embernek kötelessége az utcán szlovákul beszélnie. De ugyanezt megkövetelik a fajtiszta magyartól is, ha véletlenül állami tisztviselő. Vagyis a szlovák vérből fakadtnak szégyen magyarul beszélnie, a magyarnak kötelessége nemzetiségét megtagadni. Tartsunk csak egy rövid visszapillantást. — A prevrát alkalmával igen elterjedt fajzat lett egyszeriben a „renecát*. Büszke hangzású, patinás jó magyar nevek viselői egyszerre felfedezték magukban, hogy tulajdonképen ők nagyon jó szlovákok, mindig is azok voltak és így méltó helyük csak a húsos fazekaknál lehet. Azt hisszük, hogy mindenki ismer legalább egy-két ilyen embert. Már most mit szólnának a vybornikok, ha egyszeriben mi is röpcédulákban és plakátokon szidnánk össze ezeket az urakat és rámutatnánk arra, hogy magyar vérből származtok, magyarok voltatok évszázadokon át és most egyszerre renegátok lettetek, hát térjetek vissza azonnal hozzánk, mert különben »rátok nézve kellemetlen módon« fogunk felébreszteni ? Azt hisszük, hogy a »vybornik urak« közül is úgy egynéhány találva érezné magát. Mi ezt nem tesszük. Nagyon jól tudjuk, hogy aki meggyőződésből vagy anyagi előnyökért megtagadta a velünk való közösséget, azt morális prédikációkkal visszacsalogatni nem lehet. De ha lehetne is, az ilyenből jó magyar ember már nem válhatnék. Már most az a szepesi »szlovjak«, aki gyermekkorától kezdve a legbensőségesebb viszonyban és barátságban élt az itteni magyarokkal és németekkel, nem felejt el magyarul, hanem még most is szívesen használja ezt a nyelvet adódó alkalmakkor, még nem lett hirtelen szlovák nemzetiségéhez. Vagy csak a beszédes nyilvános szereplés süti rá valakire az »igazi« fajiságát ? Rámutattunk már lapunk hasábjain arra, hogy ezek az uracsok társadalmi nincstelenségükön úgy kívánnak javítani, hogy politikai valakik akarnak lenni. Ezen céljuk elérésére minden eszközt szentnek találnak. Hogy azonban ezen cselekedetükkel mennyi kárt okoznak a saját államuknak, erre nem gondolnak, mert nekik nem az állam fontos, hanem saját egyéni kis üzletkéjük. Ha valaki vesz magának annyi türelmet, hogy legutóbbi röpcédulájukat átolvassa, akkor egy kiváló humorral összeszerkesztett mondatkapcsolatot fog találni. Eddig úgy tudtuk, hogy a férfiasság abban nyilvánul meg, hogy egy sértő vagy követelő fél megnevezte nevét, vagy társainak a nevét, akik sértenek, vagy követelnek. A vybornikok ellenben azt írják, hogy magukat csak akkor fogják megnevezni, ha morálisan oly mélyre sülyedtek, mint Fedor képviselő, aki a Vola Luduban nemtelen eljárásuk felett kritikát mondott. Fedor Miklós nem szorul rá arra, hogy védjük, mert a sár ellen nem is lehet kellőképen védekezni. Ez egy piszkos úton épúgy ráfreccsenhet a tisztaruhája, mint a szennyes köntösű emberre. De annyit mégis meg kell jegyeznünk, hogy ezek a vybornikok sohasem emelkedhetnek az életben oly magasra, mint amilyen magasan Fedor áll felettük még akkor is, amikor szerintük már mélyre sülyedt ! És vajjon miért sülyedt? Mert szlovák létére a magyar barátságot hirdeti ? Mert a morális tézist követi, hogy nem légy háládatlan volt szülőanyáddal szemben? Azért, mert a vybornikok között egy sincs, aki erejét vele összemérheti ? Azért, mert nyíltan aláírja nevét minden írására, míg a vybornikok még többesben is félnek? Nagyon sok kárt okoznak és nagyon sok rosszat cselekszenek. Kulturális, társadalmi téren egyaránt. És ugyanakkor, amikor az állam felelős tényezői keresik a modus vivendit, ugyanakkor ezek vybornikok lehetetlenné teszik a megértést és az építés közös munkáját a Szepességen, amely soha sem volt összehasonlítható a nyugati megyékkel. Ezt a megyét a nyugatról bevándorolt vybornikok nem fogják megmételyezni, a szepesmegyei »szlovjak« továbbra is szívesen fog a magyarokkal összetartani és velük magyarul is beszélni, anélkül, hogy ez által megtagadná szláv származását. Ő marad az a mi volt és mindenesetre teljes tisztelet és becsület illeti őt. Sokkal több tisztelet és becsület, mint azokat, akik csak a prevrat óta fedezték fel szlovákságukat és jelenleg mint vybornikok akarják elfelejteni azt az időt, amikor lelkes magyar kortesek, tisztviselők, csendőrőrmesterek és egyebek voltak P. Az Ev. polgári Leányiskola és Kereskedelmi Tanfolyam Schiller-estélye Iglón 1928 május 12—13. Igazi bájos kulturestélyben volt részünk. Fiatalság, tavaszi hangulat, poézis és egyszerű keresetlen báj, — ami ebben a mai materialisztikus felfogású világban már szinte ritkaság — áradoztak felénk e kedves iskola, még kedvesebb színpadjáról. Sokan bizonyára azt hitték, hogy milyen száraz szavalóestély lesz ez a Schillerestély, de bizony kellemes csalódásban volt részük. Minden szám oly precízen lett előadva, a tanulók oly művészi érzéket tanúsítottak, hogy mindenki szívesen tovább álmodozott volna a Schiller költészetéből összevarázsolt világban. A legnagyobb érdeme van ebben az estélyt rendező fáradhatatlan igazgatónőnek Kintzler Árpádnénak, hűséges segítőtársának Szépréthy Vilmának, úgyszintén Szutorisz Margit és Ritter Gréte kisasszonynak. Az előadott anyagnak finom érzékkel való kiválogatása, a színpadi rendezés, a korhű jelmezek összeállítása, a sok szereplőnek betanítása fáradhatatlan buzgóságuknak és közismert ízlésüknek újabb ékes bizonyítéka volt. Ne várjanak tőlem részletes leírást. Több mint 50 volt a szereplők száma és ha egyet is kihagynék joggal megharagudhatnának rám, olyan bájos volt minden. Ott voltam a nézők között, minden szám után jobban tapsoltam, mint a mellettem ülő gyerekek, még izgatottabban vártam függöny felgördülését, mint szomszédjaim , és bár a szereplők közül sokat ismertem, a színpadon mégsem ismertem rájuk, mert nem Hidtám elhinni, hogy ez, meg az a másik kisleányka a színpadon olyan páthosszal tud szavalni és oly graciózusan lépkedni, meg táncolni, mintha valami magasabb tánciskolát végzett volna. Mikor vége volt az előadásnak, a legjobban szerettem volna az egészet még egyszer újból megnézni. Pedig ezek a kisebb és nagyobb iskolás lányok nem is vállalkoztak valami csekély dologra. A felejthetetlen nagy német költő Schiller legszebb költeményeit és legklassikusabb színdarabjait már közel másfélszáz év előtt írta és hiába a nagy másfél évszázados időközi költeményeiből oly igazságok, az emberi szenvedélyeknek, az emberi életnek oly mesterien megrajzolt képei tárultak fel elénk, hogy azokat nehéz elfelejteni. Bármily sokat haladt a világ az utolsó másfél század alatt technikai téren, de ami a költészetet illeti Schiller lelkivilágához ma is visszatérhetünk és ebből ma is legtöbbet meríthetünk lelki épülésünkre. Az estély különben három részből állott. Az első rész főképen szebbnél-szebb szavalatokból és egy mesteri dialógból állott. Minden egyes szavaló külön dicséretet érdemel. Ma, amikor a szavalás tulajdonképpen kiment a divatból, a legtöbben kiváló képességről és kitűnő előadóképességről tanúskodtak. A második rész a »Glocke» című költeménynek élő képekkel ilusztrált előadása volt. A kis iskolaszínpadon a változások oly tökéletesen lettek megoldva SZEPES-IGLÓI HITELBANK R.-T. Sp. Nová Ves (Igló) Spišsko-No vo vesská Úvěrná Bani a Úč. Spol. Zlps-Ieláer Kreditbank Aktien Gesellschaft. Csl. postatakarékpénztár: 400785 sz. — Giroszámla: Čsl. Nemzeti Banknál. — Telefonszám 5. Alanitva 1872. — Saját tőké!nk 3 millió. — Betétek: čk 28 millió. i k o k: di telef. 51. čsl. postkp.70689. — Sp. Podhrady: telef. 2. — Sp. Vlachy i telef. 3. ŰYFÜRDŐ TULAJDONOSA. ikLMes? .tojása és beszedése. Folyószámla, jelzálog- és egyéb kölcsönök. Kezességekés óvadékok.degen pénznemek. 'int szelvények'.beváltása. Tőzsdei megbízások: Safa deposit Kežir E 3 Uilva;A telefof< GLÓF előnyösebb feltétel »ľ~ At . __^ - rétr- *r~ . ■ r .1« /<• / T»___J :_______ OOH.A** ■SMfflaas