Szepesi Lapok, 1912 (28. évfolyam, 4-94. szám)

1912-01-10 / 4. szám

2 SZEPESI LAPOK dalom lelkes művelői, a társadalom, az állam, az egyes vidékek kulturális és gazdasági életnyilvánu­­lásainak éber megfigyelői és irányítói önök. Ezt kifejteni, bővebben ismertetni szükségesnek nem tar­tom, mert hiszen ez már a köztudatba ment át Őszinte örömömnek adok kifejezést, hogy a szövet­ség eszméje a felsőmagyarországi írók között ma élő testet öltött és hálát adok érte, hogy ez városunk tanácstermében történt. Hogy ennek a szövetségnek fontos hatása lesz Felsőmagyarország kulturális éle­tének fejlesztésére, ezt a közeli jövő bizonyára be fogja igazolni. A kölcsönös eszmecsere, a tapaszta­latok kölcsönös ismertetése és az egész vidék tár­sadalmi visszásságának, a nemzetiségek izgatásainak egymással való megismertetése és a bajok orvoslása nemes feladat, mely a szövetség munkásságára vár. Mennyi erő, mennyi önbizalom és munkakedv fakad az ilyen tömörülésből. Meg vagyok győződve, hogy ennek a szövetségnek mai megalakulása a mi vi­déki hírlapirodalmunkra nézve különösen itt a fel­vidéken egy új jövő biztató hajnalhasadását jelenti. Tisztelt Közgyűlés! Ez az én meggyőződésem. Ettől áthatva, őszinte szívből üdvözlöm a magyar iroda­lom és a felvidéki sajtó itt megjelent bajnokait az­zal a kívánsággal, hogy eme egyesülés hasznára legyen annak a nemzeti célnak, melyet a hazafias újságíró gárda maga elé tűzött. Még egyszer őszinte szívből üdvözlöm mindnyájukat, azt kívánva, hogy szerény városunkban jól érezzék magukat. (Taps és éljenzés.) Münnich Kálmán: Mélyen tisztelt közgyűlés! Tudva, hogy az idő rövid és hogy a mai napnak minden perce ki van számítva, mindazonáltal nemcsak kötelességből, ha­nem tiszteletből, mellyel a sajtó irányában viselte­tem, engedjék meg, hogy mint helybeli képviselő, de többi felvidéki képviselőtársaim nevében is őszinte szívből üdvözöljem a sajtó képviselőit. Nem mond­hatok most már mást, mint amit a tisztelt elnök úr oly szép szavakkal fejtett ki: saját vidékük érde­keit előmozdítani legyen szent hivatásuk. Őszinte szívből üdvözlöm a sajtó képviselőit és azt kívánom, hogy működésük által a közönség bizalmát sze­rezzék meg és­ nemes munkájukkal sok jó gyümölcsöt érleljenek meg a nemzet számára. (Lelkes éljenzés.) Várady Antal: Tisztelt közgyűlés! Mikor Deák Ferenc bete­gen nem jöhetett el a képviselőházi ülésre, a kép­viselőtársak azt a széket, mely az övé volt, szent tisztelettel üresen hagyták, mert az ő helyét elfog­lalni senki sem érezte magát méltónak. Azt a helyet, melyet Rákosi Jenőnek mély tisztelettel fen­tartottak, elfoglalni nem merem, mert nem érzem magamat elég erősnek, hogy az ő szó- és eszmegazdagságát pótoljam, mert mint a meggyújtott mécses világa hasonlít a máglyához, úgy hasonlítok én Rákosi Jenőhöz. És gyenge szavaim nem képesek őt pó­tolni. (Éljen.) Mélyen tisztelt közgyűlés! Midőn Magyarország szivéből erre föl­felé jöttünk, azt tapasztaltuk, hogy bizonyos zónán túl fehér lepel takarja a földet. Ez a fehér lepel juttatta eszembe azt, ami most előttünk fekszik. És én a lepel alatt őszi vetést sejtettem és ki is tűnt, hogy az alatta elvetett mag kalászba ért. (Taps és éljen.) Tisztelt közgyűlés ! Mikor Taurus, a sátorcsi­­náló-legény Athénbe ment, egy szobrot látott, rajta ezen felírással: »Deo ignoto« (Az ismeretlen isten­nek). Ő odaállott és azt mondta: »Athenes polgárok és polgárasszonyok! Én beszélek az ismeretlen isten nevében és ez a szeretet. Ennek nevében beszélek hozzátok kedves felvidéki kollégáim: az egyetértés istene legyen vezérlőtök. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Holló Sándor Mindenkinek lelkére hatott a most elhangzott beszéd és ezért méltóztassék megengedni, hogy tá­viratilag üdvözöljük Rákosi Jenő­­ méltóságát és kifejezzük hálás köszönetünket Váradi Antalnak. Bá­torkodom indítványozni, hogy a felvidéki hírlapírók szövetsége válasszon elnököt. Ha t. kartársaim velem együtt éreznek, úgy válasszuk meg egyik régi hirlap­­iró-társunkat, Clair Vilmost. (Éljenzés) A tisztikar megalakítására nézve bátor vagyok jelezni, hogy Klein Géza kért szót: Méltóztassék az általam felolvasandó listát el­fogadni és egyhangúlag a tisztikarba a következő­ket beválasztani: (Ideiglenesen, az aug. 20-iki köz­gyűlésig.) Elnökké: Clair Vilmost. Társelnökökké: Csengey Gusztávot (Eperjes)és Holló Sándort (Léva). Alelnökökké: Dugovich Tituszt (Turócszent­­márton) és Dombay Hugót (Nyitra). Főtitkárrá: Tokay Lajost (Balassagyarmaton). Ügy­vezető­ titkárrá: Telléry Gyulát (Iglón). Jegyzőkké: Steier Lajost (Liptószentmiklós) és Váradi Gézát (Alsókubin). Pénztárossá: Dvortsák Győzőt (Eperjes). Ügyészekké: Obetkó Dezső dr. (Eperjes), Szé­­csén Mór dr. (Rózsahegy), Sacher Aladár dr. (Lo­­soncz) és Znamenák István dr. (­Aranyosmaróth). Holló Sándor : Méltóztassék megengedni, hogy az alapszabá­lyokat és egyéb ügyeket délután 5 órakor tárgyal­juk. Még a tárgysorozat 6. pontja értelmében egy régi, 50 éves hírlap alapításának évfordulóját kíván­juk megünnepelni. Halmos Andor: Hölgyeim és Uraim! Mielőtt ez ünnepies ös­­­szejövetelről­zétoszlanánk, méltóztassanak csekély­ségemnek megengedni, hogy tolmácsa lehessek mind­­annyiunk érzelmeinek. Az 1863 év január havának 3. napján született meg a régi lőcsei kalendárium könyvnyomó intéze­tében az első szepesi újság, a »Zipser Anzeiger«, a­mely később »Zipser Bote«, majd pedig »Szepesi Hírnök« néven, s előbb legnagyobbrészt német, majd magyar és német s 1909. évi január hó elseje óta tiszta magyar nyelven, de mindenkoron hazafias ma­gyar szellemben, magas irodalmi színvonalon s a hazai röghöz ragaszkodás sugallta érzelmektől eltel­ten volt szóc­öve és irányítója a mindig magas kul­turális nívójú Ssepesség* intelligens közönségének. E lap, mely tegnap megjelent számával életének 50-ik esztendejébe lépett, kegyelettel adózva alapítói em­lékének,­­egyúttal biztos reménnyel néz a sikerdús jövő felé. E lap, mely mindenkor a köz javát szol­gálta, amely a helyi érdekek istápolásával egyúttal magyar nemzeti törekvéseinknek s kulturális fejlő­désünknek mi­ndenkoron buzgó munkása, igazi har­cosa volt, ma is a régi elvek szolgálatában, a régi becsületes alapon szolgálja ősi s hőn szeretett vár­megyénk érdekeit, de egyúttal egész magyar nem­zetünk közjavát is. Azért megragadva ez ünnepies alkalmat, szivem egész melegével köszöntöm e jubiláló lap bölcs ve­zetőit, igaz hazafiui szeretettel kivánom nekik, hogy tollukat mindenkoron bölcsesség és tapintatosság vezesse s a »Szepesi Hírnök« öt a magyarom nagy Istene áldja meg hosszú élettel, hogy még soká, igen soká, századokon keresztül lehessen e végváron a magyar kultúra harcosa s érje meg, hogy e hazá­ban mindenkinek keblében magyar szív dobogjon s arkairól magyar szó szóljon. Isten adja, úgy legyen! Dr. Maléter Ernő- Tisztelt közgyűlés! Adassák még néhány szó a köszönet számára. A sors úgy akarta, hogy a mostani megemlékezés nyomon kövesse csendes házi ünnepünket. Tegnap adtuk ki lapunk 50-ik évfolya­mának első számát. Kegyelettel emlékeztünk meg az elődökről, akik újságunkat megalapították, akik fen­­tartották és tovább fejlesztették. A magam részéről nagy köszönettel vettem lapunk üdvözlését s azt kivánom, hogy mindég ha­sonló kegyelettel és érzelemmel vegyünk részt lap­társaink ünnepeiben. Tokay Lajos -­ Tisztelt közgyűlés! Engedjék meg, hogy mi­előtt a gyűlést bezárnák, még néhány szóval köszö­netet mondjak a t. elnök úrnak nemcsak a vezetésért, hanem a jó tanácsokért is. Azt kívánom, hogy még sokáig részesüljön egyesületünk szeretetében. Holló Sándor: Megköszönve és hálát mondva a személye iránt megnyilatkozott bizalomért, a gyűlés berekesztése előtt indítványozta, hogy Rákosi Jenőnek és Clair Vilmos elnöknek üdvözlő táviratok menesztessenek, melyek az alábbi szöveggel elküldettek: Méltóságos Rákosi Jenő Budapest. A Felvidéki Magyar írók és Hirlapirók Szö­vetsége alakuló gyűlésére Iglón egybegyült irók és és újságírók Méltóságod remek szózatának hatása alatt Holló Sándor alkalmi elnök indítványára meleg szeretettel üdvözli­k az ujságirás atyamesterét, tündöklő példányképet, ki mint világitó nap bera­­n­gyogja nehéz hivatásunkat, lelkesedést és erőt ad kötelességünk hit teljesítésére, melyet ezután egyesült erővel nagyobb sikerrel kívánunk kifejteni édes hazánk javára, felvidékünk magyarosításának elő­mozdítására. Kérjük ehhez Méltóságod hathatós se­gítségét és szives jóakaratát. Telléry Gyula, ügy­vezető titkár. Nagyságos Clair Vilmos urnak, a Felvidéki magyar írók és újságírók szövetsége elnökének Nyitra. Az Iglón egybegyült 150 író és újságíró egy­hangú lelkesedéssel Téged választott meg vezérévé. Midőn ezt megbízásból tudatom veled, a közóhajnak adok kifejezést azon hő kívánság által, hogy sike­rekben dús múltad további útjain haladva szaporítsd azt a sok babért, melyet kulturmunkáddal eddig is arattál. Telléry Gyula, ügyvezető titkár: A Petőfi-társaság Muzsikaszó-matinéje. Fél 12 órakor volt a Petőfi-társaság Muzsika­szó-matinéja a városi színházban. Mi az a Muzsikaszó tulajdonképen ? Egy ihletett, mély hazaszeretettől, tiszta idealizmustól áthatott költői lélek bensőséges, mély érzésű szellemi termékeinek foglalatja, csengő­bongó, majd búskomor, majd édesen kacagó, de mindég mély, megragadó dalok, egy tiszta, nemes lélek örömének-bánatának, mélységes hazaszereteté­nek igaz, szindás gyöngyei. S kicsoda Pap Zoltán? Nem érzek magamban erőt arra, hogy gyönge tol­lammal az ő egyéniségét méltatni megkíséreljem, azt a nemes, nagy egyéniségét, mely egy szent eszme, egy kulturális cél érdekében föl tudja áldozni saját érdekeit, saját nyugalmát s minden erejét igaz, nemes önzetlenséggel egy magasztos eszme szolgá­latába tudja állítani. Ha az önzetlenség Apotheózisát­ kellene megírni, Pap Zoltánt kellene eszményképül választani. A matiné Petőfi-dalokkal kezdődött, melyeket dr. Márffy színtársulatának teljes személyzete Tombor karnagy vezetése mellett sok lelkesedéssel, nagy precizitással adott elő. Azután Holló Sándor szer­kesztő üdvözölte meleghangú szavakban a Petőfi­­társaság megjelent tagjait, mire Várady Antal vála­szolt a Petőfi-társaság képviseletében. Megköszönte az üdvözlést, elmondta az ő csodásan szép, tömör, szindás nyelvén, mennyire szereti a Felvidéket, a Szepességet, mint a magyarság rendíthetetlen védő­bástyáját állította elénk, mely mindenkor a nemzeti eszme szolgálatában állott, mely a mindenfelől be­tóduló dekadens irányzatokkal szemben meg tudta védeni igaz, tiszta hazaszeretetét s nemzeti érde­keinknek mindenkor kiváló harcosa volt. S mindezt az ő érzékien szép stílusában, az ő szindás, csodás előadásában, az ő hatalmas s mégis oly végtelenül lágy, szivet lelket megragadó hangján! Elhallgattuk volna órák hosszat s mégse tudtunk volna betelni előadásának szépségeivel. Majd Gallovichné Tér-HÖLGYEK, kik a nagy retouchban kiképzést óhajtanak, kedvező feltételek mellett felvétetnek. A tanulmány befejezése után állandó és jól fizetett alkalmazás biztosittatik. Bővebbet: M­­­­­­­atz és Társa fényképnagyitási mű­intézete IGLO. KOSSUTH LAJOS-SOR 94. Kifess even az özem bezu . Vidéki megbizások pontosan eszközöltetnek. Minden hétfőn ru­hafestésLAn­grsch Géza Iglón I I tjúappclpe­pe*»aki £ leíst Selmne festő« és véfye* •tihmtisztiíé - intézete •***»*•* •«•.,»%!!«g**■­»»!>«*«• «4

Next