Szepesi Lapok, 1915 (31. évfolyam, 6-140. szám)
1915-01-13 / 6. szám
Érkezett 1915 JAN. 14 ä1-ik évfolyam 6..«aá: Előfizetési ár vidékre Egész évre , 168c Fél évre ,, 8 46 Negyed évre ,, 4 20 Egy hónapra ,, 140 Szerkesztőség és kiadóhivatal Deák Ferencz-sor 56. száma. Telefon 50. SZERDA POLITIKAI ÉS TÁTRAI (»SAG. TELLÉRY GYULA laptulajdonos. SELTENREICH HUGÓ. LAPOK Felelős szerkesztő: Helyettes szerkesztő: Igló, 1915 január 13-án Előfizetési ár helyben Egész évre Fél évre Negyed évre Egy hónapra K 12-6— 3 — 1Megjelenik vasárnap, szerdán és pénteken. Újévi beköszöntő a Szepesi Egyesületben Budapesten. * Hír Sokan sokan lesznek s vannak, akik sok társadalmi szokást megszokottságból gyakorolnak, csak azért, mert egyrészt így kívánja azt a társadalmi illem, másrészt, hogy feljebbvalóiknak tessenek, vagy hogy alantasaik előtt előzékenyeknek, udvariasoknak látszassanak. Sokan, talán az udvariasak többsége nem gondol mellette semmit sem, amikor* névjegyére a négy betűt B. u. é. k. Írja, nem érez egy fokkal sem melegebben, odaadóbban, amikor elrebegi a »Boldog újévet!» Sőt örül, hogy megfelelt a művelt embert jellemző szokásnak s egy gondtól megszabadult, nem érheti őt a részvétlenség, műveletlenség vádja. Másképen hangzott a f. hó 8-án tartott estélyen a »Boldog újévet!« szóló üdvözlés, kellemesebben mint sok helyen: az »Adjon Isten jobb esztendőt!« Hisz földiek mondták, akik önként jelentkeztek az Egyesület tagjaiként, akiket semmi érdek, haszonlesés vagy önzés nem fűz össze, akik altruistikus célt kivánnak elérni: embertársaikat, földieikét segíteni, gyámolítani. Mindenki meg lehetett győződve s meg is volt, hogy a jó kívánság szívből, melegen érző szívből fakadt, nem volt convencionális szójárás. S ha a sok jókívánságot meghallgatja a Magyarok Istene, jobb, szerencsésebb évünk lesz az 1915., mint az elmúlt 1914. volt. — Úgy legyen! Kevesen voltunk az estélyen, hisz sokan közülünk a harctéren vannak, másokat a szeretteikért való gond tart távol a kedélyes összejövetelekről, megint mások félnek a nedves, locspocs időtől, meghűléstől, nem mernek este kimenni. S kik voltunk együtt? Erre szomszédom megjegyzésével válaszolok, aki ily szókkal fordult felém: »Nézzen csak körül, van-e köztünk még népfelkelőnek alkalmas, vagy való egyén!« Bizony-bizony, nincs a jelenlevők között egy sem, aki még népfelkelői kötelezettséggel bírna! Amilyen szomorú lehet talán ez a tény az egyesekre nézve, olyan örvendetes az Egyesületre nézve, mert az »öreg urak« az a törzs, amelyet nem dönt le az idők vihara s új hajtásokkal, új tagok felvétele által terjed, fejlődik. Az év első összejövetelén szintén új tagot vettünk fel. Miután személyesen is bemutatkozott, gondolhatjuk, hogy ő sem védköteles már (míg az ember a vasúttársaságnál a főfelügyelői fokot eléri, megette kenyerének javát, elhullatta ifjúságának szirmait s eleget tett katonai kötelezettségének is — tehát nem lehet népfelkelő sem !). De azért szívesen fogadta a választmány az újonnan jelentkezőt, mert tagokra, hozzátéve még érdemes tagokra minden egyesületnek, tehát a mienknek is szüksége van. „A legfiatalabb köztünk S. barátunk4* — mondta tovább szomszédom, „oly fiatalosnak már rég nem láttuk, vajjon milyen változáson mehetett át?4. Erre S. maga szolgált felvilágosítással: Most jövök a kórházból, amelynek gondnoka vagyok, azért is késtem kissé, mert magas látogatónk volt; megtisztelt ugyanis a főhercegnőnk s miután minden sebesülthez volt kegyes szava, kegyes kérdése, hosszabb ideig kellett a kórházban maradnom, mint máskor. Tehát asszony, még pedig igen magasrangu úriasszony idézte elő az előnyös változást! Milyen jó, hogy férfiút, a komoly munkában ernyedetlenül fáradozó férfiút is előnyére változtathat meg egy nő nézése, beszéde! (Bárcsak gyakran látogatná meg a nemesszívü nő a kórházat, gyakorolná suggesztiv hatását S. barátunkra, talán még ő is a népfelkelők közé fiatalodnék!) Estélyünk az újévben tehát ismét kedélyes volt. A háborús hírek, az orosz betörések okozta fosztogatások, rablások elbeszélése nem gyakorolta többé azt a megdöbbenést, amellyel fogadtuk annak idején a Máramarosba és Beregbe történt inváziót, már most közelebb érintette szűkebb hazánkat, a Szepességet. Hős katonáinkba vetett bizalom bizonyos megnyugvást vált ki belőlünk. Sok család a szép karácsonyi ünnepeket már egyedül tölthette, a sok menekült — akit sem a vármegye fő- és alispánjának szava nem tudott tűzhelyénél visszatartani — lassanként visszaszállingózott s a főváros lakosai közül többen is áldozták bátor katonáinkat, amikor Sárosból kiverték a kellemetlen vendéget, hogy ők is felszabadultak a vendégség okozta kellemetlen és súlyos teher alól. Örömmel hallgattuk a választmány ülését, elnök urunk emelkedett hangon elmondott üdvözlő szavait. Éreztük mindannyian, hogy amikor erkölcsi, etnikai és fizikai erőt kívon az Egyesület minden tagjának ebben a válsággal kezdő uj évben, nemes szíve egész melegével kívánja áthatni minden egyes barátját, földijét. Mert erkölcsi, etnikai és fizikai erőre van mindnyájunknak szükségünk, hogy a megszaporodott munka alatt össze ne roppanjunk, hanem itthon is küzdjünk, fenntartsuk minden intézményünket, hogy kötelességeinknek megfelelhessünk ! Megelégedettséggel jelentette tovább elnök urunk, hogy Egyesületünk, ha rendkívüli alkalmakkor rendkívüli módon is iparkodik feladatának megfelelni, nem tett hiábavaló munkát, mert az a fiatal botanikus földünk, akinek 1911 -ben rendkívüli módon nyújtott segélyt, hogy idegenben, Kisázsiában, gyarapíthassa tudását, megfelelt várakozásunknak; két füzetben beszámolt gyűjtéséről, a gyűjtött növényeket rendezte, osztályozta, illetékes helyen bemutatta, sőt a feles példányokkal a Felkán levő múzeumot gyarapította is. Nem meddő munka tehát, ha egy törekvő fiatal tudóst — aki a tudori címet is megszerezte már — támogatunk, segítünk! Elnök urunk végre örömmel és szeretettel üdvözölte a Szepesi Lapokat fennállásának 30-ik évfordulója alkalmából. A Szepesi Lapok minden olvasója, pártollja, sőt munkatársa is önérzettel gondolhat vissza az elmúlt időre, amelyben a lap a Szepesség érdekeit híven istápolta, a lakosság jóvoltáért, haladásáért harcolt, a Szepesi Egyesület Budapesten ügyeit lelkesedéssel támogatta, a kongresszust úgyszólván létrehozta s végül a magyarosodást terjesztette. Ezek miatt tehát minden Zipszer őszinte elismerését vívta ki. Hatalmas »Éljen!« dörgött végig az egész társaságon (s ha nem lett volna választmányi ülés, kellemetes pohárcsengés is hangzott volna). De a sok örömbe egy csepp üröm is vegyült. Buzgó pénztárosunk ugyanis jelentette, hogy kevés a pénz, annál több a restancia. Pénzbeszedőhöz kell folyamodnia, ami újabb kiadást jelent, amelyet szeretett volna megtakarítani. De ha a tagok az estélyekre nem jönnek el, helyben nem fizethetnek, nem marad más hátra, mint pénzbeszedőt küldeni lakásukba, hogy önként vállalt kötelességüknek megfeleljenek. Mielőtt a tagok elszéledtek, őszinte szívből gratuláltak egy derék földinek, akinek leányát egy jelenlegi hadfi jegyezte el. A mindenki által tisztelt és szeretett Dr. D. köszönettel fogadta a gratuációkat. (Bocsánatot kérek, ha neveket nem írok ki, az nem az én feladatom, nem az én célom, örvendek, s örvendeni fogok, ha Tek. Szerkesztő ur jelentésemnek helyt ád b. lapjában, a személyi dolgokat írja meg más, nálamnál sokkal hivatottabb.) Most is vidám tarokkhoz ült le négy »kiérdemelt népfelkelő«, a kibicek száma talán háromszor több volt s miután »álló kibic jégeső,« elfogott pagát ultimonak valamennyien neveztünk. Ilyen volt Egyesületünk újévi estélye. ~n. | oooo A raktáron levő összes áruim leszállított áron adatnak el. oooo | ^TELEFOr^9. POLLÁK JAKAB divatáruházában IGLÓN