Széphalom 10. (1999)
Nagy Géza: A karcsai határ vizeinek néprajzi vonatkozásai
494 Széphalom 10. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 1999. Tiszta-tó, Cakó-mocsár. Vizenyős rét vagy lapos volt a Bika-rét, a Mester-rét, a Lapos, a Hamu-rét, a Pap gödri stb. A falu határában levő vizek nem alkottak összefüggő vízterületet. Volt köztük sok száraz terület is, főleg dél felé. Az egyes vizekből gorondok, gerinctek, itt-ott alacsony homokdombok emelkedtek ki, másutt hosszúkás hátak, két víz között a közök, a kanyarulatoknál és az elágazásoknál pedig a szegek, szögek, zugok, szuglyok, szagolyok voltak a többé-kevésbé használható száraz területek. Ilyenek voltak: Farkas gorondja, Zsé-gorond, Holt-Kengyel-tó gerindje, Nebáncsfal gerindje, Mester-gorc, Nagy-gorc, Somos-domb, Magos-part, Kígyós-homok, Galamb homoka, Hosszú-homok, Nyár-szög, Cseke-szög, Pálhalála szuglya, Kisszigetek, Karcsi-sziget. A falu határát uraló Karcsa egyes részeit is nevekkel különböztette meg a nép. Ilyenek: Kisnád, Víziborda, Telterület, Urak fürdője, Kondorok tisztása, Magas-part, Lápszár, Jóműved, Keskeny-Karcsa, Bika-fenek stb. A falu határának déli részén Szigetek néven nevezték a Nyírsig terjedő területet, mert itt szigetként emelkedtek ki a mocsárból a szárazulatok. A határban szerte elterülő álló- és folyóvizek táplálója a Bodrog és a Tisza volt. Tavasszal a hegyekből hozott hólétől, ősszel a nagy esőzésektől megáradva kilépett a medréből, és a szabályozás előtt akadálytalanul terjeszkedett szét a síkságon. A szabályozás után is gyakran kiöntött például 1913-ban és 1924-25-ben mert a gát kezdetben alacsony volt. Míg a gátakat magasabbra nem emelték, a szabályozás utáni állapotok sokban hasonlítottak a szabályozás előttiekhez. A szabályozás előtt olyan víz vette körül a falut, hogy a csónakokat a kútágashoz kötötték ki. Áradáskor minden álló- és folyóvíz medre, de minden lapos is megtelt a Tisza, a Bodrog, esetleg a Latorca vizével. A megáradt vadvizek körülvették Karosát és a Bodrogköz falvait is. Úgy, hogy nemcsak Karosán, de ebben az időben a többi faluban is nélkülözhetetlen közlekedési eszköznek számított a csónak. Mikor a folyók visszahúzódtak medrükbe, a határ vizei is leapadtak, de nem száradtak ki a következő áradásig, hacsak erős aszály nem volt. A vizek összeköttetésben voltak egymással. Egyik patakból, érből a másikba folyt a víz. Az erek, patakok néhol egész hálózatot alkottak, elágaztak, találkoztak, s rendszerint vagy a Karcsa, vagy a Tisza szedte össze őket. Abban az időben nem volt - nem is lehetett - olyan mezőgazdálkodás a karosai határban, mint ma. Földművelés a vizek közötti szárazföldeken, valamint a vizekből kiemelkedő szárazabb hátakon, gorondokon volt lehetséges, de itt is nagy nehézségekkel kellett megküzdeni. Sok kiemelkedő gorondot csakúgy felvert a vízi növényzet, mint a vízmedreket, másokat pedig ellepett a sok bokor, cserje, tüskés gaz. Ezt a tényt sok helynek a neve is mutatja, így találunk a határban Vesszős, Gaz, Rakottyás, Akácos, Nyárjas, Kökényes, Töviskes, Mogyorós elnevezésű helyeket. A határ a lecsapolás után is csak hosszabb idő múltával száradt ki annyira, hogy a rendszeres földművelés mindenütt megindulhatott. A vízjárta földek - bár pihentek voltak - míg teljesen ki nem száradtak, kevés termést adtak. A vizek mn