Széphalom 13. (2003)
KAZINCZY ÉS KORA - Hausner Gábor: Ki volt Nagy János, Tasso győri fordítója?
HAUSNER GÁBOR: Ki volt Nagy János, Tasso győri fordítója? Helyenként jóízűen szól az Armida felkeltette szerelemről is: „Hó szín méllyé mezítelen, és a gyenge fejérség / A’ Szerelemnek felgyullad« Tüzeit lobogtattya.” (210-211.) „Óh! zsuda tívő egy szerelem! melly még Tüzeket hoz / Könnyű potyogásokból, és szívet gyújt Vizek által.” (514-515). A klasszicizáló stílus jellegzetes fogását a perifrázist, a körülírást szintén gyakorta használja: „Ellensége az Emberi nemnek” (Plútó); „Nagyai a’ Föld allyaiaknak, örök méllységbe lakotta vér felei” (a pokol alakjai) stb. Efféle derék és kiemelkedő helyek azonban ritka kivételek nála. Olykor hexameterben furcsán, szinte parodisztikusan ható kifejezést használ: „butykó” (ezt olyannyira tudatosan, hogy a „barlang”-ot áthúzva utólag toldotta bele; jelentése: kidudorodás;39 „meg pökte kereszténység”; „páczba kerül”, nyilvábban” stb. Munkája kissé egyébként is rusztikus, prózai. Minősíthetnénk megmértékelt prózának ilyen és hasonló részeit olvasva: ... ugyan ki Nem hallotta miilyen nem Igasságos vala sokszor Rajtunk a’Keze, volt- e’Idő, mellybenn nem akarta Volna ki Vesztünket? de mit ér a ’ régieket fel Hordani? ujj sérelmekkel kell mostt elől állnunk. (83-87.) Nagy János tisztes fordítása tele van a küzdelem megbocsátható jeleivel. Csak a szép helyek olvastán sajnálhatjuk igazán, egyetértve Alszeghy Zsolttal: „hogy a szorgalmas szolgabíró”-nak inkább „csak szorgalmáról emlékezhetik meg méltánylással az irodalomtörténet”.40 39 Új Magyar Tájszótár. Főszerk. : Lőrinczy Éva. I. k. Bp., 1979. 644. 40 Alszeghy Zsolt i. m. 70.