Széphalom 19. (2009)

MESTEREK ÉS MŰVEK - Barsi Ernő: Csokonai és a néphagyomány

BARSI ERNŐ: Csokonai és a néphagyomány hős koromig való felnevelkedésem, öt esztendeig tartott utazásaim­­és tapasztalásaim az egész magyar hazába (kivévén azon részeit, ahol nem magyarok laknak), nyomtatott és még kézírásban lévő munkáim, literatúrai szünteten való olvasásom, levelezésem és gya­korlásaim meglehetősen emelték. 6. A stilisztika, história, utazások, politika és geográfia, a természethistóriával együtt négy esztendőktől fogva egyedül való foglalatosságom.” Vé­gül egy Rousseau-idézettel mutatja be jellemét, amelynek fő vonásai, ahogy írja: „csende­sen élni való vágyásom, közönséges­ lelkűségem, hazámhoz való tiszteletem és a nemzet s a szelíd tudományok iránt való tüzes buzgóságom...” Rendkívüli módon érdeklődik távoli népek dalai iránt. Ugyancsak az Andkreoni dalok előszavában írja: „Az érzékeny római olasz, a fagyos lappon, a gőgös asiata, az indolens chinai lakos, a Tuilleriának kipallérozott lelkei, s az emberevő kannibálok, mind, mint énekelnek, danolnak és dalokat csinálnak.” A kannibálokhoz ezt a jegyzetet fűzte: „Lásd a kannibálok egy jeles dalját Kleistnál (Sämtlichen Werke, Wien, 1789)”. Ez a Csokonai által is ismert kannibál dal a Montaigne által közölt brazíliai kígyódal fordítása. Ez a 16. századi nagy francia gondolkodó Essai c. könyvében a természeti népek költészetét dicsé­ri, és tagadja, hogy azok barbárok és nyersek. Ilyen széleskörű folklór ismeretekkel rendelkezik Csokonai. Ahogyan Német László írja róla: ,még van magyar költő, akinek a műveibe annyi ismeret, adat, kultúrelem szívó­dott volna bele, mint az övébe.” Egyetemes érdeklődése nem véletlenül kapcsolódik a folklór iránti általános európai érdeklődéshez. Természetesen nem rezonált volna ennyire a folklór iránti európai érdeklődésre, ha ezt a hajlamot nem hozta volna már otthonról ez a „debreceni nádasházba szorult világpolgár”. Hi­szen még itthon, valószínűleg 1791-ben, a török békekötés előtt kellett megírnia a Szegény Zsuzsi a táborozáskor című versének egészen népdalszerű ősszövegét. Ugyancsak Debrecenben írott színművébe, a Tempepibe szinte magnetofonhűséggel illeszt be egy népmesét. Még mindez „máig sem győzte meg az irodalomtörténeti közvéleményt arról, hogy mennyire él­vezhette ő ezt a Debrecen életét át meg átszövő folklórt, mennyire otthon is lehetett benne, hogy egyetlen hangját el nem tévesztette a Tempefőiben, amelyből az eddigi értékelők csupán Rozália grófkisasszonyi fintorgását vélték fontosnak”, írja Juhász Géza.­ Majd harcol az ellen a Toldyék óta meggyökeresedett tévhit ellen, mely szerint főleg Pálóczi Hor­váth Ádám bátorí­totta volna Csokonait a népköltéssel való foglalkozásra. „Még a Cultura Rákóczi-nóta betétjét is Pálóczi ösztönzésének tulajdonították, nyilván soha nem nézvén utána, mennyivel bővebb a Csokonai szövege, annak meg éppen nem tulajdonítottak semmi jelentőséget, honnan kerül­hetett a dunántúli környezetbe szíp, nip, tip tájszólással ez az ének, hacsak nem abból a rebel­lis városból, ahol költőnk apja is Rákóczi Kiáltványát foglalta bele Kéziratos Könyvébe.” Azt is figyelmen kívül hagyják, hogy még a Pálóczival való találkozás előtt Patakon is kellett hallania a Rákóczi-nótát, hiszen innen ismerjük az első írásos feljegyzését s egyben harmóniás letétjét a Melodáriumokból. ,Annak igazolásául, hogy nem véletlen ráhibázás Csokonai kibontakozá­sának éveiben sem a Szegény Zsuzsi... sem a Szuszmir mese, hanem tudatos előnyomulás olyan területen, amelyet akkoriban nagyrészt megvetettek a hozzá hasonlóan tudós becsvágyó költőpalánták, többszöri hivatkozás után hadd igazoljam végre: a két mű közötti időt áthidalja . Az első magyar műnépdal.­­ Tanulmányok.

Next