Széphalom 21. (2011)
MESTEREK ÉS MŰVEK - Nyiri Péter: "Az ég mindenki előtt nyitva van, aki azt keresi." Jókai Mór: Szomorú napok
SZÉPHALOM 21. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2011. 215 mantikus motívumokban gazdag történet a horror-regények egyik figyelemre méltó alkotása is, narratívája azonban sokkal gazdagabb annál, mintsem hogy csak emiatt tartsuk számon. A horror-motívumok is éppen a narratíva tanulságait erősítik, a bűn és bűnhődés kérdését árnyalják. A mű hangulatában és mondanivalójában is az első Jókai-regényhez, a Hétköznapokhoz hasonlítható, végkifejlete azonban derűlátóbb. Szokás hasonlítani a regényt Petőfi A hóhér kötele című alkotásához. Gángó Gábor is ezt teszi, még nyelvhasználati-szóhasználati azonosságokat is kimutatva.78 A hasonlóság kétségtelen, Jókai műve azonban érettebb, élettelibb és színesebb, tanulsága derűsebb. Bűn és bűnhődés a témája mindkét regénynek, de míg Petőfi ószövetségi, borúsabb választ ad a kérdésre, Jókai az evangéliumi szeretetet hirdeti. Petőfi művének már a mottója is jelzi e különbséget: „Megbüntetem az atyák vétkeit a fiúkban harmad és negyed íziglen...” Petőfi hőse, Andorlaki Máté nem ismer megbocsátást, „ki lelke kincseitől, szeretőjétől megfosztja, annak nem bocsát meg soha.”79 80 Ezért üldözi Ternyeit, sorsa megrontóját, szerelme és fia (közvetett) gyilkosát mindaddig, míg adósságát vissza nem adja, s a férfi unokáját öngyilkosságba nem kergeti. Nem a megnyugvást, a szeretetet keresi, hanem a bosszút, a büntetést. Ezért imádkozik a szeretet, a megbocsátás istenéhez: „Isten! ne vedd el addig életemet, míg fiam halála megtorolva nem lesz.” Hasonlót gondol Széphalminé, amikor egyik gyermekét elveszíti, a másikat pedig halálos szenvedésben látja: „Megbünteti az isten az apák bűneit a fiúkban és az unokákban negyedíziglen. Beoltják vérük rosszaságát fiaikba; egyik nemzedék a másiknak adja azt át; nyomorék, mikor születik, bűnös, mikor eszmélni kezd, kárhozott, mikor meghal.”81 De a Jókai-regény narratívája, a cselekmény lezárása éppen ezt írja felül; a bűnök lezárásának, a balsors megszakításának lehetőségét példázza.82 Petőfi művében a bűnöst megbüntető nem a bűn következményeként lép elénk, mert tette tudatos, bosszúálló cselekedet. És ezzel Andorlaki Máté ugyanúgy gyilkossá válik, mint az, akit üldöz. Ő a szemet szemért elvet követi, számára nem az élet, a szeretet a cél, hanem a halál, mások halála. A Jókai-szereplők ellenben azzal, hogy megbüntetik a gonoszokat, megszüntetik a gonoszságukat, s így - mikrokozmoszukban — a gonoszságot is. Petőfi Andorlakija azonban egy ártatlan embert pusztít el, a nagyapa vétkét bünteti meg a vétlen, nagyapja tettéért nem felelős unokában. Jókai alakjait pedig éppen a szent tisztelete, a szeretet, az Istenhez fordulás vezérli.83 78 06. 79 Petőfi Sándor: A hóhér kötele, Pátria könyvek, 1988. 13. 80 Petőfi: A hóhér kötele, 5. 81 Jókai. Szomorú napok, 37. 82 Jókai regényeiben az utódok nem viselik szüleik, őseik tetteinek súlyát, és jó cselekedetekkel az ember önnön sorsát is meg tudja változtatni. Érdekes példáját adják ennek Jókai Mire megvénülünk című regényének szereplői: Aronffy Lóránd és Dezső, akik felülírják szuicid sorskönyvüket, s nem lesznek férfi őseikhez hasonlóan öngyilkosok. Ld. ehhez: Bényei Péter. „Mert rettenetes hagyomány az önkéz ontotta vér!” A meghívott halál tematizálása Jókai Mire megvénülünk című regényében, Alföld, 62. évf. 2011. 2. 74-90. Az apák rossz sorsának, bűneinek a fiúk véget vethetnek. Jókai értelmezésében tehát nincs felülírhatatlan sorskönyv, jóvátehetetlen bűn az ember számára. A szeretet a bűnbocsánat útja, s ez az út mindenki előtt nyitva áll: „Az Úr nem a külszínre, hanem a szívekbe néz, elítéli ő a templomajtóban alamizsnát osztó kegyest, azon bűnéért, mit az lelkében gondosan eltakart, és fölemeli a tört szívű bűnöst, ki elbukott a kísértés alatt.” Jókai: Szomorú napok, 88. 83 A regények eltérő narratívájában, tanulságában talán a harcos, lázadó Petőfi és a szelíd, békeszerető Jókai lelkialkati különbözősége is megmutatkozik.