Széphalom 22. (2012)
HISTÓRIA ÉS HAGYOMÁNY - Oláh Tamás: Georges Chassant, egy francia brigadéros Rákóczi hadseregében
352 OLÁH TAMÁS: Egy francia brigadéros Rákóczi hadseregében robbant Rákóczi-szabadságharcot, amellyel Magyarország gyakorlatilag a spanyol örökösödési háború egyik hadszínterévé vált, a francia udvar pénzügyi segéllyel, majd 1704-től tkp. katonai tanácsadóként szakértőként működő francia tisztek küldésével támogatta. Rajtuk kívül a császári hadseregből is átálltak a kurucokhoz francia származású tisztek, illetve Rákóczi toborozhatott francia tiszteket és zsoldosokat. Rákóczinak e tisztekre azért nagy szüksége, mert a kuruc hadsereg egyik gyengéje volt végig a szabadságharc folyamán a jól képzett gyalogsági, tüzér és műszaki (hadmérnök) tisztek és altisztek hiánya. Személyük pedig azért is fontos, mert legtöbbjük a kuruc hadsereg legjobban kiképzett és felszerelt udvari, valamint reguláris ezredeiben teljesített szolgálatot, sőt néhányan a kuruc katonai felső vezetésbe is bekerültek, mint Antoine de La Motte, vagy Jean-Francois de Riviére, tüzér ezredesek a kuruc tüzérség parancsnokai, vagy a brigadérosi rangot elnyert Georges Chassant, Francois Damoiseau, Louis Fierville de Fierissy, vagy Louis Lemaire. Georges Chassant brigadéros előéletéről keveset tudunk, Rákóczi emlékirataiból mindössze annyi derül ki róla, hogy Ágost király, vagyis a Wettin-dinasztiából származó II. (Erős) Ágost szász választófejedelem és lengyel király szolgálatában állt, továbbá Rákóczi jó tisztnek tartotta. XIV. Lajos diplomáciai megbízottja, Des Alleurs márki, francia altábornagy kíséretének tagjaként jött Magyarországra. Rövidesen szolgálatot vállal a kuruc hadseregben gyalogsági tisztként, Bercsényi Miklós egy Rákóczihoz írott 1705. június 14- ei a Vág mentén fekvő Szeredről keltezett levelében ezredesként említi („Oberst Szásán”) és ha Rákóczinak megfelel, tárgyalni fog vele a mellette lévő reguláris (német) gyalogezre d AR nI/I. (1978): 351-352.; Heckenast (2005): 85., 308.; Köpeczi'. A Rákóczi-szabadságharc külpolitikája és a francia-bajor kapcsolat. (2002): 8-28.; Magyarország története 1686-1790. 1. (1989): 162-202.; Markó Árpád'. II. Rákóczi Ferenc haditervei és azok kapcsolata a spanyol örökösödési háború eseményeivel. In: Markó (2003): 15-36.; Mészáros (2006): 70., 110-114.; II. Rákóczi Ferenc hadi utasítása gr. Forgách Simon tábornok számára. 1706. (1890): 109.; Ságvári (2002): 189-228. 5 Antoine de La Motte francia tüzértiszt. Korábban Vauban marsall segédtisztje volt, majd II. (Erős) Ágost szász választófejedelem és lengyel király hadseregében szolgált. Heckenast adattárában az első említés La Motte személyéről a kuruc hadseregben 1704. november-decemberéből származik, amikor is ezredesként említik. Fennmaradt azonban Zemplén vármegye levéltárában egy 1704. január 26-ai levél, amely szerint „Colonellus Lamoth”-nak Rákóczi parancsából a várak helyőrségeit és hadianyag-készleteit kellett számba vennie („egész praesidiumokat, és azokban lévő Munitiokat kelletvén ő Nagyságának regestrálni”, ezért 180 hajdúval és a tüzérség mellett lévő személyekkel Borsodból Zemplén vármegyébe megy. 1706-ban tüzér ezredesként említik, 1707-1709 között tüzérségi főparancsnok. 1709 tavaszán válik meg Rákóczi szolgálatából. MNL BAZML SFL IV. 2001/b. Iratok: Congregationes. Fasc. 166. No. 459. Az 1703. november 3-án, a tokaji táborban tartott megyegyülés iratai., Fasc. 166. No. 462. Az 1704. január 31-én, Zemplén mezővárosában tartott megyegyülés iratai. Komjáthy Gábor tokaji udvarbíró levele Kolosvári András szolgabírónak. Tárcái, 1704. január 25. Móricz Istvánnak, Tokaj végvára főkapitányának levele Tőrös György, Zemplén vármegye Tarcalon lakó szolgabírájának (!). Tokaj vára 1704. január 27. Móricz István tokaji főkapitány levele Tőrös Györgynek, Szabolcs vármegye szolgabírájának Tállyára (!). Tokaj vára, 1704. január 28.; XV. 79. 4. csomó. R. Ráczkevy István Borsod vármegyei szolgabíró levele Zemplén vármegye szolgabírájának. Kövesd, 1704. január 26. (Bár e forrás korainak tűnhet, mégis a keltezés ellenőrzésében segít az a tény, hogy ekkor Zemplén vármegye Borsoddal határos hegyaljai járásának szolgabírája 1703 őszén-1704 elején Kolosvári András, míg Ráczkevy István Bodnár Tamás levéltáros közlése szerint 1695-1697 és 1700-1708 között Borsod vármegye egyik szolgabírója. Azt a Tőrös Györgyöt pedig, aki Ráczkevy István „Colonellus Lamoth”-ról szóló levelét a címzésen lévő feljegyzés szerint Patakra küldeti 1704. január végén hol zempléni, hol szabolcsi szolgabírónak címzik!); ART L (1978): 345., 348., 352., 360., 380., 404., 406.; Heckenast (2005): 85.; Mészáros (2006): 111-112. 6 Életrajzi adatait lásd: Heckenast (2005): 366.; Mészáros (2006): 111-112. ; ART/L (1978): 351-352.; Heckenast (2005): 85., 104., 147., 265.; Markó (2003): 15-36.; Mészáros (2002): 157- 188.; Mészáros (2006): 70-71., 73., 76., 110-114.; Perjés (2002): 98-124.; Ságvári (2002): 189-228.