Széphalom 22. (2012)
KAZINCZY ÉS KORA - Orbán László: Egy paródia paródiájának paródiája (Csokonai, Kazinczy, Döbrentei)
ORBÁN LÁSZLÓ: Egy paródia paródiájának paródiája Az ironikus olvasat felfüggesztése a formai igénytelenség észlelését feltételezi, ami viszont a politikai célzatosság irodalomtörténeti elbeszélhetőségét kérdőjelezi meg: „Csokonai címjegyzékein viszonylag későn [1802-ben] bukkan föl. [...] Korábbi listáira föltehetőleg azért nem vette föl, mert a versben említett Szentjóbi Szabó László és Kazinczy is 1795-ben, a Martinovics-per kapcsán politikai fogságba került.”37 Irónia híján egyetérthetnénk Kazinczyval, hogy ez egy „szerencsétlen darab”,38 és feltételezhetnénk azt is, hogy egyszerűen elégedetlen volt maga Csokonai is a versével, és ezért nem kívánta kiadni. Kazinczyt bizonyára sértette a hozzá méltatlan, „a” költőkkel való vegyülés, hogy — mint Juhász Gézánál - „költőtársak”-ká lettek Mátyásival, Póccsal, Gyöngyösivel. Ugyanígy sérthette a méltatlan versformába kerülés is. A versforma és műfaj kiválasztása ugyanis kultusztörténeti kérdés: a jókról és nagyokról epigrammát vagy ódát kell írni. A forma, a korban érvényes verstan szerint, szorosan összefügg a megjelenített téma rangjával. Csokonai együgyű rímű versében ezért joggal érezhette magát kényelmetlenül Kazinczy. Az irónia nem „az azonos ragrímekben búvik meg”, hanem abban a lehetséges olvasatban, amely észreveszi a ragrímek mögé kellemetlen „költőtársak”-kal összezárt Kazinczy kétségbeesését. Kazinczy talán nemcsak Domby Csokonaijára, hanem az őt foglyul ejtő versre is gondolt, amikor így fogalmazott: „Az ó és új ízlés, az ó és új Magyarság úgy eggyesítetett benne, hogy az Olvasó kénytelen nevetni, káromkodni.”39 1795-ös versében Csokonai a számára fontos, a korban nagy hatású költőket sorolta fel, mindenféle értékítélet nélkül. Kazinczy életművének egyik legnagyobb teljesítménye az értékek odaítélése és kiosztogatása, a differenciálás volt. A Csokonai-vers 1817-es felbukkanása egy idejét múlt, kritika előtti állapotot mutatott fel éppen Kazinczy „legkritikusabb” időszakában, és éppen Kazinczy nevének segítségével. Ebből Kazinczy mélységes iróniát olvashatott ki: ha az értékek időben változnak, félő, hogy Csokonai együgyű versét paródiává érleli az idő, és ő, Kazinczy, ott ragad az „ó” költők között egy „ó” versben, a kánon peremén, érvelésével is, miszerint: „Mint egyik tanulmányunkban rámutattunk, a paródia címe az 1813-ban megjelent Mondolat gúnyképe alá írt vers utolsó soraira visszhangzik; maga a Mondolat-beli gúnyvers így szól: A’ bolts APOLLO’ függve hevert ezüst Lantjára kezd eggy Isteni bájoló Erő patakkal folyni ’s Pannon Énekesit heve lelkesíti Örül Hazám már láttya Te benned a’ Boldog Jövendőt. [...] Kazinczy Csokonai-ellenes indulata, s paródiájának megszületése onnan magyarázható, hogy azt hitte, az ortológusok a debreceni költőt akarják ellene kijátszani. (E föltevésére az adott alapot, hogy éppen a Mondolat évében, 1813-ban jelent meg Márton József díszes négykötetes Csokonai kiadása.)” (Szilágyi F. i. m. 754.) 37 Uo. 749. Sőt: „A Bibliában a zsidóság a babiloni fogság idején hegedűit az elkeseredés jeléül s az elnyomás elleni tiltakozásul a fűzfákra függesztette (ld. Zsolt, CXXXVII.). [...] Mindez jobban megvilágítja a versben megnyilatkozó politikai elkeseredést, amit Kazinczy és Szentjóbi Szabó nevének említése is jól mutat.” (Uo. 752-753. kiem. O. L. Szilágyi F. elbeszélésében Kazinczy összetett jellemet kapott: politikatörténeti vonalon pozitív, irodalomtörténeti vonalon negatív szereplő lett.) 38 L. a Dessewffynek írt 1817-es idézett levelet. 39 L. a Dessewffynek írt 1817-es idézett levelet.