Széphalom 24. (2014)

KAZINCZY ÉS KORA - Tóth Barna: "A' tudományos Asszonyt feleségnek nem javaslom". Pálóczi Horváth Ádám és a nőkép változásai

296 TÓTH BARNA: Pálóczi Horváth Ádám és a nőkép változásai Dolgozatom megírásához az eredeti nyomtatványokat használtam.4 Pálóczinak A ’magyar asszonyok ’prókátora a Budán öszvegyűlt rendekhez című röp­­irata 1790. július 28-ra van dátumozva. „Hasznot lehetne-e belőle többet várni, mint kárt”, ha az asszonyoknak megengednék az országgyűlésen lévő passzív részvételt, teszi fel a kérdést. Ezután a nők érdemeit kezdi el felsorolni, s a történelem nagy női neveit említi: „Voltak szerencsésen Uralkodó Erse­betek, Maria Theresiak, Katalinok, ha szinte Országot állító ’s emelő Fridrikek, Henrikek, Mátyások, ’s Filepek nem voltak is”. Elis­meri tehát, hogy a nők sok mindenre alkalmasak, de hozzáteszi, hogy az igazán ki­emelkedő teljesítmény mindig is a férfiak jellemzője volt. „Mi lehet az oka? ’s mi híjja van Természetjek állatjának, hogy sem arra a’ számra, sem a’ tökéletességnek arra a’ pontjára nem juthatnak a’ mellyre a’ Fér­fiak, a’ mint okát nem tudom, úgy a’ gyako­­rolatlanságot sem tehetem okául. Isten tudja a’ ki őket teremtette.” Ezek után azt hangsúlyozza, hogy javaslata csupán abból áll, hogy kívánatos lenne nézőként a nő­ket a diétára beengedni, s nem kívánja politikai szerephez juttatni a nőket, hiszen az a hagyományokkal is ellenkezne. „Eleink magok szerzettek magok Hazát és Orszá­got, az Asszonyokat, mint a’ Nemzet’ szaporodása’ etközeit, ’s házi foglalatosságok­ra, nem pedig Hadi vagy Polgári hivatalokra rendeltetteket, úgy tartották.” Érveket sorol fel a nők passzív részvétele mellett. „Az Anyákból a’ szokás, az indúlat, a’ természet, észre vehetetlenül által származik a’ Fiakba [...] ’S ki hiszi már el, hogy az illyen Asszony nemesebb, és emberedettebb hajlandóságú gyermekeket ne fogadjon ’s szüljön, mint a’ ki még azt sem ismerte: miben áll a’ Férjfiúi derék­­ség? — Az ő vérét és nedvességét szívja a’ gyermek, által veszi vér­ járását, be­ szívja indúlatait, ’s azokkal már előre Nemes gondolkodásra készíttetik; ’s hát nem elég ok-e ez, a’ fenn ki tett javallásra?” A legelső indok szerint tehát a művelt honleány művelt hazafit nevel. Második indok szerint a férfiúi tekintélynek is jót tesz, ha a nők ilyen szituációkban láthatják nagyjainkat. Harmadik, „leg­ditsősségesebb” a magyar nyelv használatának ügye, melyhez ott a nők hozzászokhatnak, „édesedné­­nek a’ nyelvhez, mind tökéletesednének benne, ’s utóbb kis gyermekeikkel­ is, tsak feledékenységből­ is magyarúl beszélnének”. Ezek után néhány ellenérvet is említ, például az asszonyok olykor kiszámíthatatlan természetét és a titoktartásra való kép­telenségét. A szöveg szerint meg kell válogatni, az asszonyok közül ki alkalmas az or­szággyűléseken a nézői szerep betöltésére. A magát Javadén­ak nevező beszélő, tehát az „asszonyok prókátora” nem áll egyértelműen a nők oldalán: hibáikat is sorra ve­szi, és maga állít fel feltételeket a nők kívánságának teljesítéséhez. A második, négy nappal későbbre, tehát augusztus elsejére datált röpirat, A’­érffiak felelete az aszszonyokhoz címet viseli. A két szöveg tehát dialogizál egymással; a korban ez a tudományos jellegű szövegek hagyományos formája volt. A megszólaló hang az első szövegnél a nők, második szövegnél a férfiak nevében beszél; a szöveg szerzője, Pálóczi Horváth tehát a korabeli közvélekedést kívánta prezentálni szövege­ivel. 4 [Pálóczi Horváth Ádám]: A’ Magyar Asszonyok’ prókátora, a’ Budán öszve gyűlt rendekhez. 1790. [Pálóczi Horváth Ádám]: A’ Férifiak’ felelete az Aszszonyokhoz. Arra a’ javallásra, hogy jó volna az Aszszonyokat­ is a’ közönséges Gyülekezetekbe be­ botsátani. 1790.

Next