Széphalom 24. (2014)
KAZINCZY ÉS KORA - Tóth Barna: "A' tudományos Asszonyt feleségnek nem javaslom". Pálóczi Horváth Ádám és a nőkép változásai
296 TÓTH BARNA: Pálóczi Horváth Ádám és a nőkép változásai Dolgozatom megírásához az eredeti nyomtatványokat használtam.4 Pálóczinak A ’magyar asszonyok ’prókátora a Budán öszvegyűlt rendekhez című röpirata 1790. július 28-ra van dátumozva. „Hasznot lehetne-e belőle többet várni, mint kárt”, ha az asszonyoknak megengednék az országgyűlésen lévő passzív részvételt, teszi fel a kérdést. Ezután a nők érdemeit kezdi el felsorolni, s a történelem nagy női neveit említi: „Voltak szerencsésen Uralkodó Ersebetek, Maria Theresiak, Katalinok, ha szinte Országot állító ’s emelő Fridrikek, Henrikek, Mátyások, ’s Filepek nem voltak is”. Elismeri tehát, hogy a nők sok mindenre alkalmasak, de hozzáteszi, hogy az igazán kiemelkedő teljesítmény mindig is a férfiak jellemzője volt. „Mi lehet az oka? ’s mi híjja van Természetjek állatjának, hogy sem arra a’ számra, sem a’ tökéletességnek arra a’ pontjára nem juthatnak a’ mellyre a’ Férfiak, a’ mint okát nem tudom, úgy a’ gyakorolatlanságot sem tehetem okául. Isten tudja a’ ki őket teremtette.” Ezek után azt hangsúlyozza, hogy javaslata csupán abból áll, hogy kívánatos lenne nézőként a nőket a diétára beengedni, s nem kívánja politikai szerephez juttatni a nőket, hiszen az a hagyományokkal is ellenkezne. „Eleink magok szerzettek magok Hazát és Országot, az Asszonyokat, mint a’ Nemzet’ szaporodása’ etközeit, ’s házi foglalatosságokra, nem pedig Hadi vagy Polgári hivatalokra rendeltetteket, úgy tartották.” Érveket sorol fel a nők passzív részvétele mellett. „Az Anyákból a’ szokás, az indúlat, a’ természet, észre vehetetlenül által származik a’ Fiakba [...] ’S ki hiszi már el, hogy az illyen Asszony nemesebb, és emberedettebb hajlandóságú gyermekeket ne fogadjon ’s szüljön, mint a’ ki még azt sem ismerte: miben áll a’ Férjfiúi derékség? — Az ő vérét és nedvességét szívja a’ gyermek, által veszi vér járását, be szívja indúlatait, ’s azokkal már előre Nemes gondolkodásra készíttetik; ’s hát nem elég ok-e ez, a’ fenn ki tett javallásra?” A legelső indok szerint tehát a művelt honleány művelt hazafit nevel. Második indok szerint a férfiúi tekintélynek is jót tesz, ha a nők ilyen szituációkban láthatják nagyjainkat. Harmadik, „legditsősségesebb” a magyar nyelv használatának ügye, melyhez ott a nők hozzászokhatnak, „édesednének a’ nyelvhez, mind tökéletesednének benne, ’s utóbb kis gyermekeikkel is, tsak feledékenységből is magyarúl beszélnének”. Ezek után néhány ellenérvet is említ, például az asszonyok olykor kiszámíthatatlan természetét és a titoktartásra való képtelenségét. A szöveg szerint meg kell válogatni, az asszonyok közül ki alkalmas az országgyűléseken a nézői szerep betöltésére. A magát Javadénak nevező beszélő, tehát az „asszonyok prókátora” nem áll egyértelműen a nők oldalán: hibáikat is sorra veszi, és maga állít fel feltételeket a nők kívánságának teljesítéséhez. A második, négy nappal későbbre, tehát augusztus elsejére datált röpirat, A’érffiak felelete az aszszonyokhoz címet viseli. A két szöveg tehát dialogizál egymással; a korban ez a tudományos jellegű szövegek hagyományos formája volt. A megszólaló hang az első szövegnél a nők, második szövegnél a férfiak nevében beszél; a szöveg szerzője, Pálóczi Horváth tehát a korabeli közvélekedést kívánta prezentálni szövegeivel. 4 [Pálóczi Horváth Ádám]: A’ Magyar Asszonyok’ prókátora, a’ Budán öszve gyűlt rendekhez. 1790. [Pálóczi Horváth Ádám]: A’ Férifiak’ felelete az Aszszonyokhoz. Arra a’ javallásra, hogy jó volna az Aszszonyokat is a’ közönséges Gyülekezetekbe be botsátani. 1790.