Széphalom 25. (2015)
MESTEREK ÉS MŰVEK - Praznovszky Mihály: Jókai Mór, a szőlőbirtokos
228 PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Jókai Mór, a szőlőbirtokos Meglehetősen ihletetten, a szakemberek számára bizonyára érthetően ír szőlőjének minőségéről, borának állapotáról. Ha lenne ilyen, azt mondhatnánk, ő az első magyar bioborász. „A summa summarum pedig az, hogy énnekem tizenhárom év óta, hogy a filoxéra a szőlőim kétharmadát elpusztította, a pinczémet folyvást sikerül régi állapotban fönntartanom, s az én asztalomra csak olyan bor kerül, amiről bizonyos vagyok, hogy nincs benne szőlőczukor, se spiritusz, se idegen borkő, se kénsav, se tannin, se fukszin, se gliczerin, amely nem ismer se gallizirozást, se petrotirozást, még vizahólyagot sem; az én boromban nincs más, mint a szőlőfürt nedve. S ez nagy uraság!” De azt is tőle tudjuk, hogy a szőlészet a legnagyobb és legnehezebb gazdasági munkák közé tartozik. Itt nincs lélektelen munkavégzés, leülés, pihengetés. Egész éves, folyamatos, az időjárásnak kitett tevékenység ez, amely aztán lehet, minden szorgalom ellenére sem hozza meg a kívánt eredményt. Erről is írt egy kedves verset Szüreti dal címmel. Művei tele vannak ide illő aforizmaszerű bölcsességekkel, amelyekben valóban feltűnik Jókai szőlészeti tudása, borkészítési tapasztalata, még inkább a bort ivók látványának tapasztalata. Csak néhány ezek közül. „Máskor is szerettem a szőlőt elnézni. Ezt az isteni növényt, mely az olyan elátkozott földben, amelyben a burgonya nem adja meg a vetőmagot, vígan tenyészik és ontja az emberi kedély örökké gyógyító panaczeáját, a föld lelkét: a bort. Máskor is kalaplevéve jártam közötte.” „A szőlő nem engedelmes jobbágy, mint a krumpli, aki tudja már a kötelességét: — a szőlő a szolgabíró, aki munkára hajt, s halasztást nem enged. Aki szőlőt ültet, nagyurat vesz magának.” „Mert nem az a részeg ember, aki sok bort iszik, hanem az, aki nem győzi.” „Aki leves után vizet iszik, attól nem lehet tanácsot kérni. De aki leves után 40 csepp bort iszik, az, ha 70 évig naponta gyakorolja, öreg lesz.” Szüret Jókaiéknál. (Új Idők, 1898. október)